Ide nem kellett ví­zum: Kamchatka - Dürer Kert, 2015.04.23.

írta StonerCsab | 2015.04.26.

Remek tavaszi csütörtök este kerekedett április 23-án a Dürer Kert kistermében, ahol ezúttal a svéd blues/stoner/hard rocker Kamchatka volt a házigazda. Tavaly februárban jelent meg legutóbbi lemezük ’The Search Goes On’ címmel (májusban pedig jön már a hatodik), aminek a promóciós turnéja végül hozzánk is eljutott. A Cudi Purci Booking csapatának meghívására igen emlékezetes bulit csapott a bluestrió.

Szerencsére a kerthelyiség megfelelő felkészítő színtérnek bizonyult a koncert előtt, és szép kis társaság gyülekezett már a pultnál, sörökkel, egyebekkel a kézben, hogy kellő minőségű és hangulati közönséget formáljon. Előzenekar híján – a betervezett Voodoo Papa Duo egészségügyi okok miatt sajnos lemondta a fellépését – egyből a skandináv power trióval startoltunk. Amikor elindultunk befelé a kezdésre, az emberek közül előtűnt Thomas Juneor Andersson, a zenekar frontembere, aki épp az öltöző felé tartott, és nagy mosollyal az arcán viszonozta a köszönésünket, majd egy percre rá már közvetlenül és szívélyesen írogatta alá a felé tartott jegyeket. Később az Opeth és a Spiritual Beggars egykori billentyűse, Per Wiberg – aki itt basszgitáros poszton játszik – is bekerült a terembe haladók közé, és szerény mosollyal állta ki a sort a bejutásért.

Egy felhajtásmentes, teljesen szolid színpad fogadott minket, ami egy nagy Kamchatka-logóval ellátott lepelből és egy új albumborítóval felmatricázott lábdob-előbőrből állt. Először nem örültem, hogy a kisterembe tették a bulit, de miután a kezdőhangra összegyűlt a családias tömeg, semmi rossz érzésem nem maradt a választással kapcsolatban. Szinte testközelből látni a kedvenc zenekarod, ki nem örülne ennek? A turné és koncert alapját 'The Search Goes On’ album képezte, így a nyitórészben a Pressure kapott helyett, de többek közt elhangzott a Coast To Coast, a Broken Man, a Dragons, a Tango Decadence, a ráadásrészbe pedig a kedvencem, a Someday került. A májusban megjelenő albumról, a 'Long Road Made Of Gold'-ról is játszottak egy új számot, a Get Your Game On-t, amit már egy ideje az interneten nyilvánossá tettek. Voltak régebbi szerzemények is, és belefért egy Dove-feldolgozás is, az Auto Modown / Space Girl Blues. Ezt Thomas közösen énekelte Perrel, ami iszonyat hatásosra sikerült.

A zenekar összhangzását is remekül kiadta a kisterem, látványra pedig Andersson gitárjátéka nyújtott maradandó élményt. Fekete farmer, fekete ing, csizma, megfordított sapka és nagy mosoly a szakáll alatt: végig zseniálisan játszott a hangszerén, arról nem is beszélve, hogy remek énekhangja van. Nem egy unalmas „skálabubus”, hanem egy nagyon ízes, egyedi stílusú gitáros. Megszólalását a mögötte lévő Fender kombó adta, kiegészítve egy szintén Fender ládával, kezében pedig egy saját szignójú Ibaznez gitár. Ez a hathúros a „Beard Bender” nevet kapta, amiből kettő is volt nála – hiszen a cseregitár is az volt mellette –, az Ibanez csapata ezeket kifejezetten a számára, és vele együtt készítette. Az üreges testű gitár remekül passzol a zenekar arculatához és Thomas bluesalapú, de nagyon szélesre nyúló játékához, és képlékenyen idomul minden hanghoz és stílushoz.

A teljesség kedvéért a ritmusszekció munkáját is meg kell említenem, hiszen remekül kísérték Thomas játékát. A kiengedett lobonccal játszó Per egy világosbarna Jazz Bass gitáron pengetett, és néhol a vokálba is besegített. A dobos Tobias Strandvik szolidan, de annál erőteljesebben adta az alapot a piros csillámos festésű dobtestek fölé emelkedve. Nagyon összeszokott formáció ez, amely egymás minden rezdülésére figyel – de ezt nem is lehet másképp csinálni ebben a műfajban sem.

A közönség is kellően éreztette jelenlétét a zenekarral, ezzel is ösztönözve őket, hiszen volt közös éneklés, hatalmas taps és füttyszó a számok között. Mondjuk a gulya-kurjantásos, kamcsatkás–tankcsapdás kántálást nem tartottam annyira remek húzásnak, de hát láttam már durvább dolgot is rockkoncerten. Az egyik rajongó a nulladik sorból folyamatosan támadta a színpadot a nagy örömködésben, még sikerült egy nagy ölelkezésre is elkapnia a frontembert, aki maximális rutinnal és türelemmel kezelte a dolgot. Bár párszor még segítséget kellett kérni az ölelő barátaitól, hogy ne kerüljön a színpadra, mentségére legyen szólva, hogy – ha jól hallottam – szombaton volt az esküvője.

Thomas amúgy remekül tartotta kapcsolatot a közönséggel, olyannyira, hogy még az „egészségedre” szót is megtanulta tőlük. Miután a Dürer kistermének színpada úgy van kialakítva, hogy nem lehet csak úgy levonulni róla, így nem kellett sokáig várni a ráadásra sem, és a körülbelül másfél órás program egy masszív, tökéletes egységet alkotott.  Mi is lezártuk ezt a remek estét kint még egy búcsúsörrel, ami közben persze jöttek az infók, hogy a zenekar kint dedikál, és közös fotókat is lehet készíteni velük. De ezt már meghagytuk azoknak, aki még nem voltak túl ezen. Kérem a következőt!

Szerző: StonerCsab
Fotók: Eve Mate