Múlt és jelen - Pityi 60: P.Box, Szfinx, Stage Door - Roncsbár, Debrecen, 2014.05.16.

Lassan már 10 éve, hogy elhunyt Cserháti István, vagy ahogyan sokan hívják, a magyar Jon Lord, aki annak idején a P.Mobilból kilépve Bencsik Samuval együtt megalapította a Pandora’s Boxot. A zenekar ugyan a nyolcvanas évek végén Pityi Debrecenbe költözése és egyéb okok miatt feloszlott, viszont a cívisvárosban 13 év után, 2001-ben újra kinyílt Pandora szelencéje. Igaz, Pityi sajnálatos halála óta eltelt kilenc évben volt minden (névhasználati zűrök, a zenekar szüneteltetése), de végül is a csapat egyben maradt, és ha nem is olyan aktívan, de járták az országot, sőt egy új dalt is bemutattak 2009-ben. Idén viszont megjelenhet az újkori formáció harmadik lemeze, ami mindenképpen mérföldkő lesz a banda életében, hiszen már nincs mellettük kiváló zenésztársuk, barátjuk, aki ebben az évben ünnepelte volna 60. születésnapját. Rá emlékeztünk ezen a májusi estén, ahol megelevenedett a csapat történelme a régi daloktól kezdve a Szfinxen át – mely bandából kiemelte Pityi Korit és Güntert – egészen az újkori szerzeményekig.

Széles vigyorral a képemen sétálgatok Debrecen belvárosában, ennek két oka van: végre egy koncert, amiért nem kell hosszú kilométereket utazni, ráadásul este újból a színpadon láthatom a Szfinx nevű formációt, mely anno azok közé a debreceni csapatok közé tartozott, akik országos hírnévre tudtak szert tenni. Most is épp a 93-as ’Vad játszma’ dörömböl a fülemben, egyszerűen megunhatatlan. Jó szokásomhoz híven most is túl hamar értem a koncert helyszínére, ezúttal a Roncsbárba. Szerencsére több lehetőség közül is választhatnak az ide látogatók, ugyanis a nagy kerthelység tele van tűzdelve olyan standokkal, ahol éhségünket vagy szomjunkat csillapíthatjuk, úgyhogy nem kell aggódniuk azoknak, akik esetleg a hamarosan esedékes Walking Papers koncertre jönnek majd ide, szinte biztos, hogy kezdésig le tudják foglalni magukat valamivel. A kapunyitásra nem sokkal a tervezett nyolc óra után került sor, ekkor még ugyan üres volt a koncertterem, de így legalább elfoglalhattam a helyem és szemügyre vehettem a hangszerparkot. Mivel rengetegszer voltam már P.Box bulin, úgyhogy inkább azt kerestem, hogy mi az újdonság a színpadon levő kellékek közül.

Az előzenekar szerepét egy fiatal helyi banda, a Stage Door töltötte be. Stílusban nem okoztak nagy meglepetést, hard rockban nyomulnak a srácok és nem is rosszul. Bár a koncert elején érezhető volt némi lámpaláz a zenekar tagjain, de idővel belejöttek, az egyre duzzadó nézősereg pedig pozitívan fogadta zenéjüket, ami szintén az ő malmukra hajtotta a vizet. A koncertprogramba a saját szerzeményeken túl bekerült néhány feldolgozás is, például hallhattunk Whitesnake, Gotthard nótát is, de Charlie Jég dupla whiskyvel című dala is előkerült kicsit modernebb felfogásban. Ha szereznek még némi színpadi rutint, és ha továbbra is rendíthetetlenül hisznek abban, amit csinálnak, akkor sokra vihetik a srácok. Mindenesetre ezen az estén elérték a céljukat, egy korrekt és hangulatos bulit nyomtak a Box előtt.

Egy rövid átszerelés után tíz órakor elsötétültek a fények, és megszólalt a Pandora legenda, amire jelen lévő körülbelül 150 ember várt (nem vagyok jó becslésben, nyugodtan írjatok felül, ha tévedek). Szinte mindenki kívülről fújta a legenda szövegét, bevallom, nekem is ez volt egy időben az esti mesém a ’Reményre ítélve’ és a ’Pangea’ album mellett. A nyitónóta a decemberi Metal karácsonyos bulihoz hasonlóan most is a lendületes és friss R’n’R az égig volt, kiváló bemelegítő dal, a srácok azonnal felvették az est ritmusát, bár Korin azért látszott, hogy kicsit tartalékolt a másnap kezdődő Omen turné második bulijára, de ez egyáltalán nem ment a hangulat rovására. Szokásához híven rengeteget kommunikált a rajongókkal, történeteket mesélt, és persze nem utolsósorban nagyszerűen énekelt. Ahogy azt megszokhattuk, ezúttal is több régi P.Box dal kapott helyet a műsorban, másodikként rögtön az egyik közönségkedvenc, a Soha nem elég fokozta tovább a hangulatot. Ahogy minden bulin, most is erősen érződött, hogy a rajongók egyszerűen odavannak a régi korszak slágereiért, sőt a koncertekre járó fiatalabb generáció is betéve tudja ezeknek a szövegeit. Az első felvonásban felcsendült egyveleg is a hőskorszakot hivatott felidézni, az Ingajárat–Maradj a vonalban–Bukott angyal igazi kuriózum, méltó emlékezés volt a Pityi-érára, melyben a csapat új billentyűse, Szabó Krisztián nagyot domborított. Hihetetlenül ízesen játszik és kellő alázattal, nagyon tetszik az a munka, amit 2005 óta végez a Hammond és a szinti mögött.

A koncert hetében hirdették meg Koriék a Pityi emlékévet, aminek első államosa a debreceni buli és a Szabadon száll című új szerzemény nyilvánosságra hozatala volt. Szinte le mertem volna fogadni, hogy elhangzik ez a dal, de a fiúk ennél egy nagyobb meglepetéssel készültek, ugyanis itt debütált az idén megjelenő lemez másik új tétele, az Ébredj. Günter harapós és sodró lendületű riffjei adják meg a nóta fizimiskáját, szerintem dobtok tőle egy hátast, ha majd meghalljátok (remélhetőleg hamarosan).

Kilenc dal után azonban levonultak és elérkezett a történelmi pillanat, vagyis 20 év után újra színpadra állt a Szfinx. Azért ez nem teljesen igaz, hiszen 2007-ben a Lovardában egy pár szám erejéig összeállt a formáció Kori és Günter születésnapján, sőt ha jól emlékszem 2006-ban a Klinika moziban tartott koncerten is felelevenítették a régi szép időket, ettől függetlenül természetesen jó volt újra együtt látni a csapatot. Kicsit foghíjas volt a felállás, a zenekar másik gitárosa, Ecsedi Jani csak a műsor után egy pohár sör kíséretében jelent meg a színpadon, a billentyűs posztot pedig nem Martinovics Ferenc töltötte be. Mit sem zavarta ez a rajongókat, hatalmas buli kerekedett a szakállas nők és a „badiszalonok” ellen felcsendülő Rohadt divat első taktusaira.

Kori ekkor már Szfinx-pólóban feszített, Günter virsliujjai pedig követhetetlenül cikáztak a gitáron. Ekkor különleges érzés kerített hatalmába, annyira hihetetlen volt az egész, hogy ennyi év után újból élőben hallhatom a dalokat, természetesen, ahogy illik ki is üvöltöttem magamból ezt az izgalmat. Nem tudom előzetesen mennyi idő volt újra összegyúrni a nótákat, mindenesetre igazán nagyot taroltak, a Monok Tamás basszusfelvezetőjével induló Vad játszma refrénjére egyszerűen felrobbant a Roncsbár (híres, hírhedt rock ’n’ roll), mindenki odatette magát, de Volosinovszki János dobos is hatalmas lázban égett, pörgette a dobverőket rendesen. Sajnos csak négy számot adtak elő a srácok, gondolom nem volt egyszerű összeegyeztetni a próbákat – azért én elgondolkodnék a helyükben, hiszen nem csak Debrecenben lennének egy ilyen fellépésre kíváncsiak, ha pedig sikerülne egy hosszabb műsort összerakni, akkor igazi unikum lenne egy-egy ilyen fellépés.

Persze a folytatásnak is megvolt a hangulata, mintha kicserélték volna a zenészeket, újult erővel fordultak újból a rock ’n’ rollba a srácok. Ferenczi „Cézi” Tibor jól alapozott az egész koncerten, néhol pedig Billy Sheehan-szerű futamokkal színesítette az egyébként sem unalmas műsort. De nem szeretném kihagyni a pár éve Bodó Tamás helyére érkezett Kiss Konrádot sem, ő szintén egy kiváló muzsikus, nagyszerűen illik a zenekarba, bár nem akkora showman, mint elődje, ennek ellenére kíméletlenül és baromi precízen üti meg a bőröket, úgyhogy rajta nem múlik majd az új album sikere. Igen, sokszor hozom fel a régóta várt korongot, mert valljuk be, a csapat programjában el kéne egy kis vérfrissítés, hiszen a szokásos dalok érkeztek menetrendszerűen a koncert vége felé (A zöld, a bíbor és a fekete, Ómen, Láss az én szememmel, Legyek az első). Újdonságot a 2009-ben kiadott Tűzben égni jelentett, mert egy egészen új kezdést kreált hozzá a csapat, így sokkal energikusabban dörrent meg a nóta, ez rendkívül jó húzás volt. Sajnos az Ezer év elé – a dalhoz köztudottan Pityi írta a szöveget, ami az ő hazaszeretetéről árulkodik – betervezett vetítés technikai okok miatt elmaradt, ettől függetlenül méltóképpen sikerült megemlékezni a billentyűs zseniről, akiért egy hatalmasat vágtázhattunk a buli végén a Vágtass velemmel. Soha rosszabb koncertet Pandoraséktól, aki esetleg lemaradt volna a buliról, menjen el a szeptemberben esedékes budapesti show-ra, garantáltan megéri, mert a zenekar továbbra is a Cserháti István által kijelölt úton halad, ami nem jelent mást, mint: „A zene mindenek felett!”

Setlist:

Intro – Pandora Legenda / R’n’R az égig / Soha nem elég / A szerelem ára / Ingajárat - Maradj a vonalban - Bukott angyal / Ébredj / Veled múljon el / Csak az ég / Árnyék // Szfinx – Rohadt divat / Hé, csináld / Vad játszma / Téves kapcsolás // A zöld, a bíbor és a fekete / Ómen / Óriások és törpék - Álmodj - Van-e még / Láss az én szememmel /Ezer év / Legyek az első /// Tűzben égni / Vágtass velem

Szerző: TAZ
Képek: Kiss Norbert & TAZ
További fotók ITT