Kowalsky meg a Vega: 2007. 02. 24. Wigwam

írta Hard Rock Magazin | 2007.02.26.

Az élő zene különleges varázsa, harmonikus gitárzene, remek zenészek, barátságos klubhangulat. Így jellemezném röviden ezt a remek koncertet... Felmerülhet a kérdés, hogy egy rockzenével foglakozó oldalon miért í­rnak a Kowalsky meg a Vega-ról beszámolót. Sőt, lehet sokan nem is tudják, milyen együttest takar ez a nem mindennapi bandanév. Kezdésnek jöjjön pár gondolat róluk. Egy kedves barátom nyomta a kezembe az első lemezüket (Pimasz grimasz 2003), azzal, hogy ez biztosan tetszeni fog, de úgy kezdjem el hallgatni, hogy ne metál zenére készüljek. Azért azt megemlí­tem, hogy Barátom és kollégámtól eddig ilyen zenéket kaptam: System of a Down, Dying Wish, Tool és egyéb igencsak szigorú, feszes, hörgős "zúzda-gyárosokat". Szóval nem mondott semmit, ezen kí­vül. Egy nyugodtabb napomon, - mint sajnos az utóbbi időben gyakran - a kocsiban kezdtem el hallgatni a zenét. Elsőre - mentségemre szólva azért mert kocsiban voltam, vagyis telefonálgatás, és a forgalom figyelése - nem fogott meg. Csak azt azonosí­tottam, hogy Kowalsky énekel, akit én a Black-Out -ból ismertem csak eddig. (Arról csak hallottam, hogy létezik egy Mantra nevű banda is, velük szintén játszik/játszott Kowa.) Szóval elsőre semmi, csak, hogy kellemes fémhúros akusztikus zene, némi sampler... Pár nap múlva Barátom kérdezett, na bejött a Vega? Szokásos: bocs, de nem volt időm tisztességesen odafigyelni rá, de majd a hétvégén... Igy is lett. Be az otthoni cuccba, miközben ütöm a gépet, hadd szóljon, dolgozzon a mélynyomó. Első nóta Fekete lepke... Jól keverve, különleges hangzás, nem besorolható stí­lus, ÁLLAT szöveg. Szóval akkor lekapcsoltam a számí­tógépet, és teljes figyelmem a zenére irányult. Az első számtól olyan érzésem volt, mintha már ismerném a szövegeket, de mégis, ehhez hasonló zenét, szövegeket nem hallottam még. Tényleg nem metál zene, de kellemes harmonikus rockzene, tartalmas, olyan igazi magyar szöveggel, aminek minden hangsúlyára oda kell figyelni. Jöttek a nóták egymás után. Csak azt éreztem, hogy a srácok valami tökéleteset csináltak. Számomra is hihetetlen, de mosolyogva hallgattam a melankolikus nótákat, koncentráltam szövegekre, élveztem a hangzásvilágot, és kimondottan jól esett, hogy nem súlyos -zúzós reszelések mozgatták a membránt, hanem kellemes, igényes, mégis könnyen emészthető dallamok. Ettől kezdve hetekig minden nap hallgattam legalább pár nótát. Sőt az első időszakban este, ha minden elcsendesült az alvás előtti időszakban is Ők muzsikáltak a fülembe, csak Nekem 🙂 JA, persze ahogy végighallgattam a lemezt ment a telefon a srácnak, hogy köszi, meg minden, van még lemezük, mondjon már valamit... Mivel ez egy koncert élménybeszámoló, és már í­gy is, ismét jól megnyújtottam a bevezetést, nem í­rom le a harmadik stúdiólemezig (Forradalom Rt.) a zenehallgatási élményeimet velük kapcsolatban... Az első élő találkozásom a Zöld Pardonban volt Vegáékkal. Nem volt csalódás. Remek hangulatú koncert, és akkor még a Fekete lepkét kétszer játszották, mivel ugye még csak az első lemeznél tartottak, és valamit kell játszani ha másodszorra tapsolnak vissza, és még az időbe is belefér . Utoljára 2006 decemberében, a harmadik lemezbemutató koncertet láttam Őket, ami szintén itt volt Wigwamban. Itt mind tagokban (Juhász Róbert és Újvári Péter kivált), mind hangzásban is komoly változást tapasztaltam. Számos vendég (Kozma Orsi, Kartel, régi tagok), kivetí­tők, remek világí­tás volt akkor, és persze rengeteg ember. (Volt minden: félrészeg cigi-elnyomás a szomszédon, sörrel locsolás, olyan igazi karácsony előtti feeling...) Egy fárasztó hét után kellemes bizsergéssel vártam a februári koncertet, bí­ztam benne, hogy ismét egy kellemes, éneklős, jó hangulatú este lesz, remélem úgy, hogy pár régi tag is csatlakozik pár nóta erejéig, mint decemberben. 23:30 után 2-3 perccel gördült fel a függöny, és hangzott fel az intró, majd belecsaptak a húrokba a Pimasz grimasszal, melyet az új stúdiólemezről a Kezeket fel! cí­mű dal követett. A szí­npadkép egyszerű, csak az ismert Kowalsky meg a Vega jel lett felszerelve a dobszerkó mögé. Ugyan működött két oldalon projektor, ami a háttérre vetí­tett képeket, de ez elveszett a világí­tás miatt. Kezdésnek a - talán mondhatjuk most már - szokásos felállással indultak, egy akusztikus gitár (Zámbó Tamás), egy elektromos gitár (Chacha), dob (Bensó Pál), basszus gitár (Jimmy) és szinti - sampler (Márkus Gergő), és persze Kowa a mikrofon mögött. Ebben a felállásban játszották a Többet érdemelsz, Labirintus és a Pár szó, néhány hang dalokat (Erre nem esküdnék meg, mert éppen objektí­v csere volt...többet kellene hallgatnom az új lemezt). Ekkor szólí­totta Kowa szí­npadra Jamie Winchestert, egy kis közös örömzenélésre, melyet a Forradalom Rt.-ről az Ennyi csak -kal kezdtek. Remek hangzás! Én különösen kedvelem az akusztikus gitár hangját (főleg ha fémhúros), most volt rá alkalmam, hogy élvezhessem! A két akusztikus gitár az elektromossal kiegészí­tve számomra fenomenális hangzást biztosí­tott! Szerencsére Jamie -vel játszottak jó pár nótát, mint, Aki mer, az nyer, Fekete lepke, Egy zsivány balladája. Ekkor ballagott le Jamie Winchester a szí­npadról, és eddigre nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy igazi klub buli, remek hangzással, folyamatos közönségénekléssel, táncolgatással. Remek hangulat a szí­npadon és a közönségben egyaránt. Nincsenek speciális fények, hatalmas kivetí­tő állványok, ez "csak" egy remek hangulatú buli, ahol mindenki a zene élményéért jött. Az Aszfalt és fehér csí­k -kal folytatták a műsort Jamie Winchester nélkül. Ez a nóta akkor vált igazán kedvencemmé, amikor megvettem egy "Vega saját kiadású" DVD-t, még a Vegasztár megjelenése előtt. Ezen az első lemezről készült klipek és a Herceg fehér lovon klip szerepelt, werk filmekkel. Egyébként is elgondolkodtatóak a szövegek, de ez a klip (Aszfalt és fehér csí­k) különösképpen megérintett. Nem egy nagyköltségvetésű klip ez sem, de fontos gondolatot visz végig, és a werk filmje különösen kedves. Aki nem látta még a klipet, nézze meg a zenekar honlapján, érdemes! Mielőtt tovább folytatták a muzsikálást a Szerencsejátékosok -kal, a 108-as szobáról ejtett pár szót Kowalsky. Ajánlom mindenkinek, keresse fel a Vega honlapját, nemcsak azért, mert fent van a zenekar története, dalszövegek, videók, hanem itt van az a bizonyos 108-as virtuális szoba is, ahol rendszeresen más-más témát vetnek fel, és erre lehet reagálni, lehet megosztani a gondolatokat, "már ha vannak" mondta Kowa... Érzésem szerint a következő két nóta volt a közönség kedvence, ekkor indult be igazán az ugrálás, éneklés. Ez pedig az Argóból ismert Balul sül el, és a Nem minden szarka farka. A magyarázat egyszerű - világosí­tottak fel TV-t néző ismerőseim - ez a két szám az, aminek a klipjét rendszeresen és sokat játszották a zenei csatornák. (Hiába a média hatalma....) A Csak más! cí­mű nótával ment tovább a műsor, majd Budapest éjjel kis hangolással az elején, közönségénekeltetéssel a végén. A ráadás előtti utolsó nóta a Szabad rég. A ráadásban két dal kapott még helyet. Nagy örömömre az Októberben leverten a Keletinél és a Forradalom RT. Egy óra után 2-3 perccel vonultak le a szí­npadról a "srácok". Furcsa érzés volt áttekinteni ezt a jó hangulatú, remek koncertet. Mintha a vége felé valamiért Kowalsky nem érezte volna annyira jól magát a szí­npadon... Nem mutatta be a bandát, nem ajánlotta a honlapon szereplő márciusi koncertet (ami állí­tólag unplugged lesz), és elmaradtak a szokásos "gondolatébresztő - nevelő célzatú" átvezetések is. Számomra a lehető legjobban sikerül ez a fellépés, nem hiányoztak a sztárvendégek, a kiemelt show háttér. Most egyszerűen csak zenéltek és ez jó volt. Erre volt szükségem egy ilyen hét után, engem feltöltött ez a másfél órányi zene-élvezet, továbbra is keresni fogom a lehetőségeket, hogy találkozzam Vegáékkal. Ők találtak egy olyan vonalat, amit úgy tűnik egyenlőre széles réteg elfogad, akár rockzenét, akár a populáris zenéket kedveli az ember lánya vagy fia. T.T. Fotók: Török Hajni

Legutóbbi hozzászólások