"Nem találtam még a Led Zeppelinnél jobb zenekart": Interjú Sághy Kálmánnal, Robert Plant magyar hangjával

írta Tomka | 2014.04.10.

Február 22-én volt tíz éve, hogy megalakult a Lead Zeppelin, olyan neves zenészekkel, mint Vörös Gábor basszusgitáros, Gerdesits Ferenc dobos és Sipeki Zoltán gitáros. És élén Sághy Kálmánnal, aki azzal vívta ki magának az elismerést, hogy roppant profin énekli a Led Zeppelin komoly hangi adottságokat igénylő dalait – még Robert Plant híres magasai is gond nélkül kicsúsznak belőle. A dal ugyanaz marad műsorának színpadra állítása után egy újabb különleges programmal készül a Lead Zeppelin: az egyes Zeppelin-lemezt játsszák el teljes egészében most pénteken (április 11.) a Muzikum színpadán. A fellépés és a 10 éves jubileum kapcsán beszélgettünk Kálmánnal.

Hard Rock Magazin: Miért pont a Led Zeppelin?

Sághy Kálmán: Izgalmas, dögös, sokszínű, kreatív és emberi. Nem találtam még jobb zenekart.

HRM: Hogyan találkoztál először a zenéjükkel?

SK: Középiskola harmadik osztályában a fülemre tettek egy walkman fülhallgatót. A Trampled Under Foot szólt. Úristen, mi ez a baromi jó zene? Ezen kívül még két számukkal találkoztam rövid időn belül. Az első a Rock And Roll, amit a Rockfort nevű zenekarral játszottunk a szalagavatóbálon. Az MTV Greatest Hits adásában pedig az Over The Hills klipje volt a harmadik találkozás. Ez a három szám adta a lökést és a mai napig ezek a kedvenc számaim. Az első Zeppelin albumot pedig a padtársamtól kaptam a karácsonyi – akkoriban divatos – kihúzós ajándékozásra, lengyel kiadású „Takt” kazettán. A Szabó Ervin Könyvtárból kikölcsönöztem az első CD-ket (III-as, IV-es), a klasszikus mozifilmet pedig egy videotéka kiárusításán vettem meg, egyike volt a kevés magyar feliratos kópiáknak.

HRM: És melyek a kedvenc Zeppelin-albumaid?

SK: Kedvenc számokhoz még feltétlenül ide sorolnám a Since I've Been Loving You és a Black Dog című klasszikusokat. Albumokat tekintve az abszolút kedvenc a ’III’ lemez, szorosan mögötte a ’Physical Graffiti’. Koncertlemezek közül a ’How The West Was Won’ mutatja be legjobban a zenei csúcspontot a zenekar életében.

HRM: Mikor jöttél rá, hogy Zeppelint szeretnél énekelni?

SK: Húsz évesen gondoltam először, hogy érdemes lenne megpróbálnom.

HRM: És arra, hogy tudsz is?

SK: Igazán a Lead Zeppelin indulásakor éreztem, hogy megbirkózom a feladattal. Bár ez egy folyamatos tanulás a mai napig.

HRM: Mi a legnagyobb kihívás Robert Plant énektémáinak visszaadásában?

SK: Technikailag a torokhang és a fejhang közötti zavartalan átváltás elsajátítása volt a legnagyobb kihívás. Plant ezen felül még rendkívül érzelemgazdag és rendkívül széles dinamikával megáldott előadó. Próbálom ezeket az extrákat is beépíteni az előadásokba.

HRM: Jártál énektanárhoz?

SK: Igen, Kósa Zsuzsa kitűnő jazzénekes tanította több évig az éneklés alapjait és a helyes hangképzést.

HRM: Játszol valamilyen hangszeren?

SK: Sajnos nem.

HRM: Voltak bandáid a Lead Zeppelin előtt?

SK: Színpadon először 16 évesen a Roll Skate Boogie zenekarral énekeltem, természetesen klasszikus rock and roll buli volt a Ráday Klubban. Középiskola végén jött a Rockfort, ahol már játszottuk többek között a Queen, az Aerosmith, a Dire Straits legnagyobb slágereit. Később a Fireball és a Hard Rock Company zenekarokban már főleg a Deep Purple családfa állt a középpontban.

HRM: A Purple tribute zenekaraidnak mi lett a sorsa? Ezeket már az iskola után csináltad?

SK: Igen, ezekben a zenekarokban már a középiskola befejeztével énekeltem. A Fireball zenekar kiválásom után még néhány évig működött, a Hard Rock Company-hoz később visszatért Mr. Basary, így újra az énekes neve alatt zenéltek tovább.

HRM: Hogyan hoztátok létre a Lead Zeppelint?

SK: Miután vendégként többször felléptem a Fahrenheit zenekar klubkoncertjein, megtudtam, hogy Vörinek [Vörös Gábor basszusgitáros] is kedvenc zenekara a Zeppelin. Többször felvetettem az emlékzenekar ötletét, míg tíz évvel ezelőtt a Fonóban megszervezte Jimmy Page 60. születésnapi koncertjét.

HRM: Hogyan emlékszel az első évekre?

SK: Kezdetben évente két koncertünk volt, ebből a Sziget fesztivál volt az állandó helyszín. Ilyen kevés koncert mellett nem sok ideje volt a zenekarnak igazán kiforrni magát.

HRM: Honlapotok szűkszavúan fogalmaz a kezdeti időkről, amely során „több taggal, vendégzenészekkel lépett fel az együttes”.

SK: Már az első Fonós próbán összeállt a jelenlegi felállás: Pipi (Sipeki Zoltán) gitáron, Faszi (Gerdesits Ferenc) a doboknál, Vöri basszuson, én pedig a mikrofonnál. A Rock and Roll, a Wanton Song és a Ramble On voltak terítéken. Már akkor érezni lehetett köztünk a kémiát, amely az első perctől működött. Maga a koncert rengeteg vendégzenész közreműködésével jött létre: Rudán Joe és Kőszegi Zsolt énekelt, míg Gaál Gabi, Tornóczky Fernc és szegény Pribill Gyuri gitáron, Makovics Dénes pedig billentyűn tette tiszteletét. Színpadra lépett még egy akusztikus blokk keretében a veszprémi Session is. A Fonós debütálás után Gaál Gabi és Kőszegi Zsolti az első három-négy évben rendszeresen fellépett a koncerteken. Hozzájuk csatlakozott még Vöri régi Mahagóni zenekarából Vilmányi Gábor és Szalay Ervin. Emlékszem olyan koncertre, ahol legalább tíz zenész lépett színpadra, innen ered viccesen a „vándorcirkusz” elnevezés is. A vendégek főleg a zenekari tagok baráti köreiből jöttek, sokan játszottak már együtt más felállásban (eQuuS, Budapest Acoustic Band). 2009 elején adtuk az Old Man's-ben az első négyfős koncertünket.  A létszám csökkenése mellett növekedett koncertjeink száma, így több időnk lett a repertoár szélesítésére és új ötletek megvalósítására. Ezért éreztem ezt a korszakot fordulópontnak a zenekar történetében.

HRM: Február 22-én, Jimmy Page 70. születésnapján ünnepeltétek a zenekar 10. évfordulóját. Mik voltak a legnagyobb mérföldkövek számotokra ebben az évtizedben?

SK: Az első: 2004-ben, a Sziget Fesztiválon adott koncertünk az egyik korai „klasszikus” lett. Kétezer ember szombat hajnalban a Blues sátorban fantasztikus hangulatban, úgy éltük át a koncertet, mintha a Madison Square Gardenben játszottunk volna. A második: 2008-ban több zenekarral karöltve megünnepeltük a Zeppelin 40 éves évfordulóját a Pecsában. Személyes kedvencem mégis egy kisebb koncert 2012 végén a Menta Teraszon, mely zeneileg nagyszerűen sikerült, akusztikus blokkal kiegészítve, Faszi mandolinjátékával fűszerezve. Tavaly pedig új szintre sikerült lépnünk a Planetáriumban adott The Song Remains The Same mozifilm 40. jubileumi koncertjének színpadra állításával. Itt lépett fel velünk először Tóth Attila billentyűs, nagyban hozzájárulva a zenekari hangzás kiteljesedéséhez. A sort pedig nagyszerűen zárta az idei dupla évfordulós koncert, mely remek összefoglalása volt az elmúlt tíz évnek, vendégzenészek közreműködésével. A Zep Sessionnel közös koncertjeinkre emlékezve, több év elteltével újra két nótát tudtam énekelni a veszprémi kollegákkal.

HRM: A koncertprogramotokat milyen szempontok szerint alakítottátok ki, ill. hogyan variáljátok?

SK: Tavaly a Song Remains The Same mozifilmmel elkezdett tematikus műsorainkat most pénteken a Muzikumban az első lemez bemutatásával folytatjuk, melyre természetesen minden érdeklődőt várunk szeretettel.

HRM: Az év további részében is műsoron tartjátok az egyes Zeppelin-lemezt?

SK: Sikeres fogadtatás esetén szerintem folytatjuk.

HRM: A Led Zeppelin egy improvizatív, kiszámíthatatlan együttes volt. Ti milyen koncepciót követtek: rekonstruáljátok például az improvizációkat, vagy a saját szájízetekre szabjátok a LedZep dalokat?

SK: Valahol a kettő között van az igazság. Mivel elég nagy Zeppelin bootleg-gyűjteménnyel rendelkezem, sok ihletet merítünk a koncertfelvételekből. Viszont az improvizációs részek jellemzően a koncertjeinken alakulnak, bővülnek a pillanat hatása alatt, így biztosítva az egyéni hangzást.

HRM: Miért nincs koncertdvd-tek?

SK: Szerencsénkre a koncertjeinket végigköveti egy művészi mag, akik kitűnő képi és hangfelvételekkel örökítik meg a fellépéseinket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Lehet, hogy eljött az ideje ezeket a felvételeket valamilyen formában a közönségünk számára is elérhetővé tenni.

HRM: Magyarországon működik még egy nagyobb LedZep tribute banda, a Zep Session. Velük egyeztettek a fellépéseitekről, a setlistről, hogy ne legyen nagy ütközés?

SK: Remek példa volt erre a Pecsa Fesztivál, ahol mi a korai korszakból, míg ők a késői évekből válogatva állítottuk össze a közös műsort, így ölelve fel a Zeppelin életútját.

HRM: Vannak olyan irányú terveid, hogy saját számokat írj, saját számokat játszó bandában énekelj a Lead Zeppelin mellett?

SK: Zeneileg régóta vágyam volt, hogy Led Zeppelint énekeljek. Éppen ezért nem nagyon gondolkoztam saját dolgokon. Magamat ismerve ehhez mindenképpen kellene egy jó szerzőtárs, aki jártas a hangszerelésben is.

HRM: Hogy néz ki 2014 hátralévő része a Lead Zeppelin számára?

SK: Tekintve, hogy kitűnő zenésztársaim – akikkel mindig élmény együtt játszani – elég elfoglaltak idén is, így nem tudunk igazán előre tervezni. A zenekar Facebook profiljára viszont egyből kikerül a következő koncert dátuma, így érdemes időként látogatni.

Készítette: Tomka
Fotók: Fábián Bori