"Már az Óz, a csodák csodájában is találhatsz rejtett információkat": Interjú Rock 'n' Rolffal

2009-ben hatalmas tűzijáték és csinn-bumm kíséretében feloszlott a Running Wild, egyszer és mindenkorra. A német újságok már akkor pedzegették, hogy kicsit pénzszaga volt annak a wackenes búcsúkoncertnek. Én igazi naiva lévén persze biztos voltam benne, hogy szegény Rock 'n' Rolfot tényleg kikészítette a 30 év rock 'n' roll. Hálátlan egy meló tud lenni a rocksztárság, ugyebár. Aztán, mit tesz isten, két év sem telt el, és jött a visszatérés, és a Running Wild azóta már a második lemezt dobja piacra. A piacot írhatjuk nyugodtan nagy betűkkel, van itt ezerféle különböző színű vinyl, CD doboz, ki tudná felsorolni. Mindkét új albumon akad rádiós jellegű szám, bár ezek természetesen nem ezzel a céllal készültek. Azért veszem az előítéleteket kiszürkítő szemüvegemet, mert a Running Wild életműve tiszteletet követel, és jó szándékkal állok az interjúhoz. Hogy mi lesz belőle, azt olvassátok el magatok.

Hard Rock Magazin: Mindenek előtt szeretnék gratulálni az új albumodhoz, nagyon bejött nekem! Persze az is igaz, hogy a 'Shadowmaker'-t is nagyon szerettem. A Piece of the Actiont konkrétan hetekig loopon pörgettem az iPodon. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy szeretnék egy egész Running Wild albumot tele ilyen típusú dalokkal, csak hogy szerintem jó volt, hogy a 'Shadowmaker'-ön nyitottál kicsit a slágeresebb hangzás felé, és most a 'Resilient'-en folytattad ezt az irányt. Véleményem szerint a Desert Rose az eddigi legkommerszebb nótád lett! Kíváncsi vagyok, milyen reakciókat váltott ki a rádióadókból, meg persze a hallgatókból?

Rock 'n' Rolf: A rádiók nagyon sokat játszották, hiszen elég rádiókompatibilis szám. De nem ezzel a szándékkal írtam. Persze mikor elkészült, éreztem én is, hogy rádiósra sikerült. Ez egy nagyon különleges dal, az ötlet még 'Shadowmaker' idejéből való, 2006-ból, szóval viszonylag öreg, de úgy éreztem, hogy illene az új albumra, adna neki egy bizonyos ízt. Úgyhogy felújítottuk.

HRM: Ez megmagyarázza, hogy miért éreztem úgy, mintha ez a szám folytatná a 'Shadowmaker' „szellemiségét”.

R'n'R: Igen, igen! Ez egy jó dal volt, jó dallammal, jó gitárokkal, végül ezért is használtuk fel, mert annyira különbözik a többi számtól. Úgy is illesztettem be a CD sorrendjébe, hogy a körülötte levő dalokat ellenpontozza. Ezzel is biztosítva, hogy ezen az albumon sokféle különböző dal legyen.

HRM: Ezek szerint nem az volt a célod a „slágeres” vonal folytatásával, hogy bevonzz egy fiatalabb generációt a Running Wild vizeire?

R'n'R: Ha ez megtörténik, az nagyon jó lenne. De nem ezzel a céllal írtam a dalt. Megvolt a gitártéma, a kórus ötlete, aztán csak összeállt a dal. Nem volt mögötte hátsó szándék.

HRM: Ez az interjú eredetileg jó másfél hónappal ezelőttre volt betervezve, és gondolom akkor még nem sok mindent tudtál volna mondani a reakciókról, de talán mostanra más a helyzet. Kíváncsi vagyok, hallottál-e fiatal gyerekekről, akik a ’Resilient’ hatására kezdtek érdeklődni a Running Wild iránt?

R'n'R: Igen, nagy a mozgolódás az album körül. Nagyon jók az eladások, már most erősen meghaladtuk azt a lemezmennyiséget, amit a ’Shadowmaker’-ből egy év alatt adtunk el. Már újra is kellett nyomnunk bizonyos CD- és vinyl-verziókat, mert elfogytak...

HRM: Igen, láttam, hogy mindenféle különleges vinylt kihoztál...

R'n'R: Igen, ez vicces, de tényleg az eladások egy nagy százaléka a vinyl formátumból származik. Ez király, mert így nem lehet letölteni az albumot, hanem meg kell venni. (nevet)

HRM: Igen, CD-t amúgy sem igazán éri meg venni. Ha pénzt akarok költeni egy albumra, én is a vinyl formátumba ruházok legszívesebben. Egyébként is, a Running Wild rajongók nagy része olyan old school metalos arc, akik mindig is a vinylt gyűjtötték inkább, mint a CD-t.

R'n'R: Igen, ezért is csináltunk egy olyan különleges kiadást, ami dupla-vinyl szett, és mellette ott a CD is. Ez amolyan kettő az egyben megoldás.

HRM: Tényleg kíváncsi vagyok, hogy a fiatalság hogy fog reagálni a rádióbarátabb dalaitokra, mint a Piece of the Action vagy a Desert Rose. Nyilván most is vannak gyerekek, akik hallgatnak Running Wildot, de lefogadnám, hogy ezekre a dalokra többen rá fognak mozdulni...

R'n'R: A fiatalok egy külön réteg. Nagyon fontos bevonni őket is, nélkülük nincs jövő. Mindig kell tudni új arcokat berántani, bár persze ha a régi rajongók ott vannak, az már vagány: ők minden bulit feldobnak, de ettől még kell keresni az utánpótlást. Ez a titka az olyan bandáknak, mint az AC/DC vagy a KISS, amiket rengeteg gyerek hallgat, de már a szülők is hallgattak, megvoltak otthon a lemezeik, a gyerekek meg átvették és most tovább viszik a vonalat. Jó ezt látni.

HRM: Nos, ha zenészként évtizedekig a pályán vagy, akkor jó eséllyel tudsz összefogni több generációt...

R'n'R: Igen, különben egy idő után kihal a rajongótáborod. (nevet) Ha senki nem marad, az okozhat egy apró problémát...

HRM: (nyelek egy nagyot, aztán gyorsan témát váltok) Mielőtt feltettem a 'Resilient'-et, meghallgattam párszor a 'Shadowmaker'-t, hogy meglegyen a folytonosság a fejemben. Annak idején mondtad is, a 'Shadowmaker' amolyan „szerelemgyerek” volt, nem tervezted, csak előjött belőled, és ezt a spontaneitást érezni is rajta. Vele szemben a 'Resilient' mintha kicsit kiszámítottabb, feszesebb lenne... Volt rajtad nyomás, hogy visszaívelj a régi Running Wild nyomvonalra?

R'n'R: Nem, nem! Mire befejeztem a Giant X promócióját, már megvolt az ötlet három új dalhoz. Leültem az egyiken dolgozni, de még alig kezdtem hozzá, hirtelen kipattant a fejemből a Soldiers of Fortune ötlete, és szó szerint öt perc alatt meg is született a dal. Fel kellett vennem, nehogy elfelejtsem! Félreraktam, és visszatértem a dalhoz, amin eredetileg dolgoztam. De a következő két-három napban még három dal született ugyanígy, a The Drift másnap, aztán a Run Riot és a Bloody Island. A Bloody Islandet egy óra alatt vettem fel, és amikor később visszatértem, hogy kidolgozzam, csak akkor jöttem rá, hogy a dal összes része fel is van már véve, csak a sorrendet kell megvariálnom. Megpróbáltam hozzátenni valamit, kicsit kikerekíteni, de nem hagyta magát. Végül el kellett fogadnom: ez a dal. Egyszerűen megírta magát! (hitetlenkedve nevet) Nagyon jó volt! Pár nap alatt kész lett a fél album. 3-4 hétig tartott, amíg feljátszottam a demókat, kidolgoztam a gitártémákat, a szólókat, a kórusokat, ikergitárokat, mindent. Az alapötletek, amik nagyon gyorsan születtek, maguktól megadták az album irányát, nem volt benne semmi szándékosság, csak úgy jött. Fogta és kiömlött magától. Még a végső verziók feljátszásakor – mikor a szólókat finomítottuk – is csomó ötletem támadt, amiket el kellett raknom a következő albumra. Ugyanúgy történtek a dolgok, mint a 'Shadowmaker'-rel annak idején. A dalírást nem lehet erőltetni, de amikor jön, akkor résen kell lenni, mindent gyorsan rögzíteni, nehogy elfelejtsd az ötleteidet, mikor így spontán dőlnek belőled.

HRM: Ez az alkotófolyamat rögtön a Giant X munkálatainak a befejezése után következett, igaz? Hogy döntötted el, hogy a dalt, ami csak úgy kiesett a gitárodból, a Running Wildnak  vagy a Giant X-nek írtad?

R'n'R: Teljesen egyértelmű volt a számomra. Épp csak elkezdtem a munkát, a Running Wild dolgait már rögtön félre is kellett tennem pár napra, mert hirtelen jött két jó ötletem is Giant X dalokhoz. Felvettem, hogy a következő lemezre ne felejtsem el őket. Könnyű megmondani, hogy mi Running Wild és mi Giant X anyag, hiszen annyira különbözőek. A daloknak, amiket a Giant X-nek írok, semmi közük a heavy metalhoz. Azok a bluesos, rock 'n' rollos dolgok a Giant X albumon, amikről azt gondolnád, hogy „ezt biztos nem Rolf írta”, na azok  jöttek tőlem! (nevet) Mikor elkezdtük a Giant X-et, mondtam PJ-nek rögtön, hogy semmi értelme ide megpróbálnom heavy metalos dalokat írni, mert ha ebbe az irányba indulok, abból úgyis olyan dal fog születni, ami annyira Running Wild, hogy ott fogom akarni felhasználni. Megegyeztünk, hogy ide most csak bluesos meg r'n'r ihlette dalokat írok majd, aztán PJ végül hozott metalosabb dolgokat is, mint pl. az On a Blind Flight. Amikor aztán elkezdtek dőlni belőlem az ötletek, amik az első három Running Wild nótát adták, akkor rögtön tudtam, hogy ez most Running Wild anyag lesz. Egyszerűen csak Running Wild hangzásuk volt. Nem terveztem el, hogy írok valami régi Running Wild jellegű dolgot, az úgy nem lenne őszinte, és nem is működne. De amikor feldemóztam a dalokat, én is hallottam, hogy volt bennük valami „90-es évekbeli aroma”, például a Soldiers of Fortune simán felfért volna a 'Blazon Stone'-ra vagy a 'Pile of Skulls'-ra. Ha így magától jön, az király, de művészként lehetetlen, hogy leülj, és írj egy olyan dalt, amit a rajongók várnak tőled. Azt tudod írni, ami magától eszedbe jut. Ezért is van az, hogy minden Running Wild lemeznek különböző jellege van, attól függően, milyen hangulatban íródtak.

HRM: Azért ezzel egy időben a Running Wild lemezek mind hasonló kaptafára készülnek...

R'n'R: Az igaz. Érzésre mind "Running Wild", ha úgy tetszik, ez a közös stílusjegy egyfajta márkajelzés. De azért így a stíluson belül is marad egy elég nagy játéktér új, különböző  dolgokat kipróbálni. Mikor a Bloody Islandet írtam, először egy tök más ötlet köré kezdtem építeni a dalt, de aztán jött egy új ötletem, így a régit elengedtem, és az újból lett az a Bloody Island verzió, ami végül felkerült a lemezre.

HRM: Gondolom, már csomó ötleted vár félretéve a következő albumra?

R'n'R: Igen, már most kb. öt dalra elegendő ötletem van. Még nem volt időm kidolgozni őket, és egy ideig nem is lesz, mert ha végre végzek a promóciós munkákkal, először is szabadságra megyek. Most már 12 hónapja megállás nélkül dolgozom, általában heti hét napot, úgyhogy lassan ideje feltölteni az aksit...

HRM: Értelek! Ez akkor egyben azt is jelenti, hogy mindenképp lesz új album? A kiadóval első körben csak két albumra szerződtél.

R'n'R: Így van. De mindenképp lesz új album, csak még nem tudom, pontosan mikor. Mindig az idő a szűk keresztmetszet, most először is fesztiválfellépéseken gondolkodom jövő nyárra, vagy esetleg az azutánira. Sok ajánlatot kaptunk, végig kell gondolni, mit lehet összehozni.

HRM: Ezt később akartam kérdezni, de örülök, hogy felhoztad. Öt év után ismét terveztek élőben játszani?

R'n'R: Most épp az ajánlatokat mérlegeljük, melyik fesztivál lenne a legjobb, melyik férne bele. Beszélek folyamatosan a srácokkal, minden megegyezés kérdése. Ez aztán azt is meghatározza majd, hogy mikor tudok nekiállni az új albumnak. Ami a koncerteket illeti, a Running Wild nem egy gyakorlott banda: ha alá is írok egy szerződést valamelyik fesztivállal, onnantól még rengeteg idő és szervezés kérdése, hogy színpadra is léphessünk. Zenészeket kell találnom, mindenkinek begyakorolni a részét, magamat is beleértve. Öt év passzivitás után mindent újra kell tanulnom nekem is....

HRM: Öt éve tényleg volt ugye a búcsúkoncertetek, 2009-ben a Wackenen, de azelőtt utoljára 2005-ben léptetek fel, a ’Rogues en Vogue’ turnén, szóval valójában inkább tíz év inaktivitásról van szó...

R'n'R: Igen, így van. Ezért is mondtam, hogy valóban jó ajánlatot kell kapjunk. Egy Running Wild koncertet összehozni nem csak idő, hanem rengeteg pénz is! A nagy színpadi szett, a piró, mindez pénzbe kerül, szóval vicc nélkül meg kell győződnöm róla, hogy minden kiadást állni tud a szervező. Mi leginkább csak headlinernek mennénk, de ez meg azon is múlik, hogy hol férünk bele a képbe főbandaként. Most épp erről tárgyalok. Ezért nem is tudom neked biztosra ígérni, hogy jövőre, vagy csak azután sikerül fellépnünk. Minden az ajánlatokon fog múlni.

HRM: Ha hallgatod a Piece of the Actiont, az a szám annyira lendületes, és a szöveg is magáért beszél... A fickó, aki írta, nagyon vágyhat vissza a színpadra...

R'n'R: Nos, az a szám bizony színpadra íródott, amolyan party-dal...

HRM: Jó, de ha nem szeretsz élőben játszani, nem írsz ilyen dalt!

R'n'R: (nevet, hallatszik, hogy fárasztom, de nem veszi az adást) Meglátjuk! Ma nem ígérhetek semmit...

HRM: Hadd kérdezzelek kicsit az alkotófolyamatról. A Running Wild még mindig a te „szólóprojekted”, vagy hagyod Peter Jordant is írni ezt-azt?

R'n'R: Nem, nem, a Running Wild az én szólóprojektem. Élőben PJ a gitáros, illetve mostanában a turnémenedzser szerepét is ő vállalja. Bizonyos szólókat is ő játszik továbbá. Amikor a demókat vettem fel, helyenként magától jött egy-egy jó szólóötletem, amiket ott helyben kidolgoztunk és felvettünk, de aztán pár másik számban, ha nem jött az ihlet, csak üresen hagytam a helyet a szólónak. Ezeket aztán PJ-nek adtam megírni.

HRM: És a Giant X-ben?

R'n'R: A Giant X-ben más a helyzet, az egy duó. A producer PJ, nem én, tehát ő dönti el, hogy mit hogy csináljunk; ő dönt arról, mit énekeljek, hol, hogy ejtsem ki a szavakat. Én csak énekelek rajta, pár dalt hoztam, illetve én írtam a szövegeket, mert ebben sokkal tapasztaltabb vagyok PJ-nél. De amúgy tényleg mindenről ő dönt.

HRM: Lesz folytatása a Giant X-nek?

R'n'R: Már szóba került, amikor a ’Resilient’-et terveztük, de nem döntöttük el, akarunk-e még egy albumot. Kell hozzá az anyag ugye, aztán pénz is, ami egyelőre nincs, de ettől még nyitottak vagyunk a folytatásra. Persze ez is erősen függ majd attól, hogy a Running Wild koncertezik-e majd, és ha igen, mikor. Meglátjuk, lesz-e idő egy extra projektre. Az új Running Wild album írására is kell majd idő, szóval lehet, szoros lesz...

HRM: Akkor a Giant X az utolsó a fontossági listán?

R'n'R: A Giant X nagyon poén volt számomra, hiszen annyira más, mint a Running Wild. Sok mindent kipróbálhattunk a keretei között, amire a Running Wilddal sosem lett volna lehetőségünk, és ebből nagyon sokat tanultam. Még amikor a Toxic Taste-et csináltuk, ami tényleg csak egy mókás projekt volt, semmi több, akkor is annyi mindent tanultam magamról mint zenészről, énekesről, dalíróról! Jók ezek a projektek, de a Running Wild mindig is a legfontosabb volt, és marad is.

HRM: Vissza a Running Wildhoz. A ’Resilient’ szövegei sok időszerű, politikai témával operálnak. Például a Crystal Goldot bizonyára a jelen események inspirálták.

R'n'R: Amikor magát a zenei rész megírtam, nem gondolkodtam címen, vagy szövegeken, csak a riffeken. De ezidőtájt láttam a hírekben, amit szóbeszéd szinten évek óta hallok, hogy privatizálnák az ivóvíz forrásokat. Rögtön gondoltam, hogy erről kéne írni egy számot, mert tudtam, hogy nem igazán anyagi okokból csinálják, hanem hogy jobban irányíthassanak minket. Ugyanazért, amiért az NSA gyűjti az adatainkat. Mindez csak a kontrollról szól.

HRM: És a Run Riot?

R'n'R: A Run Riotnek punkos felhangja van, ha úgy tetszik, ez egy dal a világ ellen. Ha körülnézel, hogy mi történik a világban, minden és mindenki meg akarja neked mondani, hogy mit csinálj és mit ne, mit gondolj és mit ne, és ezt utálod. Erről szól a dal. Még ha csak a zenéről beszélünk is, annyi minden van, aminek nincs is értelme! És megmondanák azt is, hogy mit hallgass! Ez a dal egy elég agresszív tiltakozás mindezek ellen.

HRM: A címadó Resilient kicsit olyan számomra, mintha az I Am Who I Am folytatása lenne tartalmi szempontból.

R'n'R: Igen, az attitűdjük ugyanaz. De a Resilient magáról a Running Wildról is szól, ami szintén egy kitartó dolog. 2009-ben úgy tettem le a lantot, hogy végleg befejezem a Running Wildot, de aztán eltelt két év és újra itt voltam, csináltam, szóval ez is egy példa a kitartásra. Ezért is választottam a borítóra Adriant, mert ő mindig jelen volt. Nem mindig a borítón – volt, hogy a merchandise-on, néhány EP-n, a borítók belső oldalán. De mindig a Running Wild részese volt, ezért gondoltam, hogy ő legyen a kitartás jelképe. Mindig bátran, jöjjön akármi, ezt szimbolizálják körülötte a villámok.

HRM: Egy kicsit személyesebb kérdés. Nyíltan szólsz a kitartásról, az elveidért való harcról, a hited mellet való kiállásról. Azon kívül, hogy dalokat írsz róla, civilként ellenállsz-e valamilyen formában?

R'n'R: Sokat olvasok, elsősorban, hogy minél több információhoz jussak. Ezt már 11 évesen is csináltam. Erik von Daenikennel kezdtem, mindig is érdekelt, hogy mi van a függöny mögött. Hogy mi folyik a világban valójában. Ezzel elég sikeres voltam: történeteket gyűjtöttem, és időnként ezt-azt beloptam belőlük a dalaimba. Én nem akarok prédikálni, csak néhány gondolatmorzsát ajánlok fel mérlegelésre. Szerintem a legjobb a saját fejedet használni, jobb rájönni dolgokra, mint valakitől kész információt átvenni.

HRM: Ez a dalszövegeidből egyértelmű. Mármint, hogy nem fogadod el az igazságnak azt a verzióját, amit neked, meg a nyilvánosságnak szabtak. Azt is olvastam valahol, hogy az életed egy korábbi szakaszában eléggé érdekeltek az összeesküvés-elméletek.

R'n'R: Nem az elméletek, hiszen ahogy mondtam, már 40 éve tanulmányozom a világot (nevet), így nagyjából tökéletes képem van arról, hogy mi is történik valójában, meg hogy mi mindent elvettek az emberektől. Az, hogy az utolsó pár száz évben, illetve az utolsó évtizedekben mennyi tudásanyagot elvettek tőlünk, csak azt szolgálta, hogy irányíthatóbbak legyünk. Úgy tudsz csak teljesen az irányításod alá vonni mindenkit, ha elveszed az emberektől az igazságot. Ezt bizonyos csoportok már több száz éve csinálják. Ez a probléma már évek óta kísér engem: beszélgetek egy újságíróval erről, erre rákérdez: mi is akkor az igazság? Erre azt kell válaszolnom, nem mondhatom el, nem így működik. Magadtól fogsz rájönni, ha majd készen állsz a befogadására. Nem én találtam ki a szabályokat! Ez így működik, és kész. (nevet) Ha majd olyan régen kutatod az igazságot, mint én, egy csomó minden, amiről azt hitted, hogy igaz, lehull és darabokra törik. Sok dolog nagyon más a valóságban, mint amilyennek elsőre tűnik. Vannak dolgok a múltban... Ha megnézed például az Óz, a csodák csodáját, a filmet, ott is találsz már rejtett információkat.

HRM: Igen? És mégis mit?

R'n'R: Van ez a jelenet a filmben, ahol előjön Óz mint varázsló, és a függöny elkezd lehullani, erre ő azt kiáltja: ne nézzetek a függöny mögött lévőkre! Engem nézzetek! (nevet) Pontosan ezt csinálják ma egyesek. Azokat az embereket, akiknek a kezében valódi hatalom van, sosem látjuk. Nem azokról beszélek, akiket a nyilvánosság ismer, politikusokat, vagy bárkit, akit te hatalmasnak hinnél. Ők mind csak bábok, akiket zsinóron rángatnak. Ezekre a dolgokra rájönni, és észrevétlenül beépíteni Running Wild szövegekbe, mindig is jó móka volt nekem. Ha érdekel, megpróbálhatod megkeresni őket! Ha például megnézed a Bloody Islandet, elsősorban kalózokról szól. Az elátkozott szigetről, satöbbi. De ha mögé nézel, ott egy második tartalmi vonal. Ez a vonal a telhetetlenségről szól, hogy az irigység mit tesz az emberrel, a szívekkel és lelkekkel. Ha megnézed az utóbbi évek anyagi válságát, sok lenyomatát felfedezheted a telhetetlenségnek. Ahogy mondtam: ha akarsz, elgondolkodhatsz rajta. De ha nem érdekel, akkor számodra maradhat ez egy kalóz témájú dal, ami egy elátkozott szigetről szól... 

HRM: Amikor erre az interjúra készültem, épp szeptember 11-ének az évfordulója körül járt az idő, mindenhol újra látni lehetett a füstölgő ikertornyokat, gondoltam, jó lesz megkérdezni téged, mit gondolsz erről. Azóta már nem időszerű a kérdés, de azért hadd kérdezzem meg: van véleményed, hogy valójában mi is történt akkor? Szerinted is irányított robbantások voltak, azért dőltek le a tornyok?

R'n'R: Abszolúte. Az a baj, hogy mindig sokan vannak, akik rögtön összeesküvés-elméletet kiáltanak, de én mindig azt mondom, felejtsétek el az elméleteket. Nézzetek rá a valóságra. Tényleg úgy néz ki, ahogy mondják, vagy csak valaki azt akarja, hogy ezt higgyük? Mikor a repülők belementek a tornyokba, tényleg távol-keleti (sic!) terroristák vezették őket? Nézzétek meg, hogy most mi történik, mit csinál az NSA... (nevet) Nem lesz több kérdésetek. Magáért beszél. Nem kell már teóriákat keresni... Azért idézték elő szeptember 11-et, hogy irányíthassák a népet, hogy mondhassák, a terroristák ellen harcolunk, ezért vagyunk Irakban, Iránban. De ha tényleg terroristákkal küzdenek, miért hallgatják le a mi kancellárunkat? (nevet, mintha épp valami nevetségesen logikusat mondott volna) Nincs semmi értelme. Talán igaz, hogy Barack Obama semmit sem tudott erről. De nem is tudom, mi a szörnyűbb: ha ő adta áldását a dologra, vagy ha tényleg nem is tudott róla. Hiszen akkor egyértelművé válna, hogy még az Egyesült Államok elnöke is csak marionettbábu....

HRM: Köszi szépen ezt a beszélgetést! Nagyon érdekes volt. Jó pihenést kívánok neked, most, hogy a munka már mögötted. Remélem, talán jövőre megnézhetünk titeket élőben!

Készítette: baumann