"Az innovációt inkább meghagyom a fiataloknak": Interjú Kurdt Vanderhooffal, a Metal Church főnökével és gitárosával

írta baumann | 2013.12.26.

Pizsamában ülök a konyhaasztalnál, a levegőben fenyőillat. A beiglihez még korán van, fekete kávét szürcsölgetek, miközben az utolsó sorokat pötyögöm be a Kurdt Vanderhooffal készített interjúmból. Megint mosolyt csal az arcomra, a fickó egy igazi karakter. A karizmája akkora, hogy kiüti a tetőt, strukturáltan, intelligensen beszél, igazi metalos arc, és nincs a szájába építve „igazság-filter”, úgyhogy kifejezetten frissítő hallgatni. Megmagyarázza a 'Generation Nothing' koncepcióját, beszél a gyerekkoráról, a Metal Church korábbi feloszlásáról, kiégésről, az új zeneipar által kínált lehetőségekről. Olyan lelkes, lendületes, hogy szinte nevetséges elképzelni, hogy az ötvenes éveit tapossa. Mire letesszük a telefont, nem marad kétségem: a Metal Church jövője jó kezekben van...

Hard Rock Magazin: Először is hadd gratuláljak a ’Generation Nothing’-hoz! Nekem bejött ez a lemez, és tök jó, hogy újra itt vagytok.

Kurdt Vanderhoof: Ó, nagyon szépen köszönöm, ez igazán jólesik!

HRM: Valahol olvastam, hogy a GN megjelenésének első hetében 600 példányt adtatok el összesen...

KV: Nem, ez nem igaz! Az első 10 napban 7500 lemez fogyott, csak CD-ből!

HRM: 7500?! Ez mindjárt jobban hangzik!

KV: Nem tudom, mi a fenéről beszélnek, hogy egyáltalán miért írnak ki ilyesmit a netre! Csak az első héten, azt hiszem egy lemezboltban ment el a 600 példány! Fingom sincs, kitől jött ez az info, de nem te vagy az első, aki említi! Vannak ilyen arcok, akik azzal szórakoznak, hogy mindent és mindenkit lehúznak,  és itt van a tökéletes példa... (nevet)

HRM: Én meg épp akartam kérdezni, hogy ugye ehhez a 600-hoz még hozzá jönnek a digitális eladások... mert különben elég szarul nézne ki a dolog! (én is röhögök)

KV: (nevet)

HRM: Ennek lassan két hónapja. Azóta hogy mennek a dolgok?

KV: Minden király! Kicsit lazítunk most így az ünnepek körül, de készülünk a turnéra. Februárban kezdünk az USA-ban, aztán a nyáron átjövünk Európába is néhány fesztivál erejéig.

HRM: Ez nagyon jó hír! Közben az album továbbra is jól fogy?

KV: Igen, amennyire tudom, szépen haladnak az eladások. Az első adag kb. ennyi volt, remélhetőleg az ünnepek után mehet ki a következő kör. Elég nehéz követni, a letöltések most nagyon népszerűek. Úgy értem, nem a kalóz, hanem a rendes, legális letöltések. Kb. jövő héten tudjuk már majd, hogy ott hogy állunk. De az általános reakció, a kritikák mind nagyon pozitívak, ennek baromira örülünk. 

HRM: A ’Generation Nothing’-ot már a saját kiadódon keresztül adtátok ki.

KV: Igen! Az én kiadómmal dolgoztunk, a terjesztést és promóciót pedig a Ratpack Records intézi nekünk.

HRM: És miben különbözik ez a mostani procedúra a múltbeli tapasztalataitoktól?

KV: Konkrétan az egyik ok, amiért elhatároztuk, hogy újra összeállunk, ami miatt újra lelkesek tudunk lenni, hogy most végre a mi kezünkben van az irányítás! Nincs a kiadó, aki megmondja, mit csináljunk. Olyan dalokat írhatunk, amik nekünk tetszenek, olyan borítót választhatunk, amilyet akarunk, senki nem pofázik bele hogy mit, hogyan, mikor csináljunk. És most, ha eladunk egy lemezt, tudunk róla! Ez az új zeneipar, amit nagyon sokan felfedeznek mostanában rajtunk kívül is. Így, hogy nem kell előre eladnunk valakinek a munkánkat, sokkal jobb poén, amit csinálunk, könnyebb megtartani a lelkesedést. Régen ugye ez volt: kaptunk egy előleget a kiadótól, és aztán soha többé semmit. Most  nincs előleg, viszont minden egyes eladott lemezről tudunk. Ezzel, hogy tényleg a miénk a kontroll, személyesebb lett az egész folyamat, és így tényleg izgalmasabb.

HRM: Nektek ezelőtt valahogy sosem sikerült olyan körülmények között, olyan arcokkal dolgoznotok, akik megfelelően képviselték volna az érdekeiteket. Úgyhogy az önállóság jó lépésnek tűnik...

KV: (nevet) Mennyire igazad van! Épp ez az, ami miatt most végre újra tudunk lelkesedni. A Ratpack-es banda mondjuk fantasztikus. De igen... mint sok más banda, mi is úgy jártunk korábban, hogy leszerződtünk egy kiadóhoz, ahol rengeteg csaló volt. Az SPV mondjuk egy nagyon korrekt cég volt, velük jó volt együtt dolgozni. Viszont a 80-as években az akkori managereink, illetve más kiadók között, akikkel dolgoztunk, egyik tisztességtelenebb volt, mint a másik. Ennek következményeit azóta is nyögjük, és ezek a dolgok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy annak idején a Metal Church...ööö, padlót fogott. Rossz döntések, rossz képviselet... tökéletesen igazad van!  

HRM: Senki sem értette, mi volt az oka, hogy a Metal Church-nek nem sikerült betörnie a mainstream élvonalába. Kezdetben minden abba az irányba mutatott... A Metallica például akkoriban csak álmodott róla, hogy egy nap ők lesznek a Metal Church!

KV: (nagyot nevet) Nos, mi mind kb. egy időben kezdtünk, és az egyik oka, hogy úgy történtek a dolgok, ahogy, egyértelműen a rengeteg tagcsere volt nálunk. Az énekes elvesztéséből a legnehezebb felépülnie egy bandának. A Metal Church történelme tele van ilyen buktatókkal, folyamatosan cserélődött a tagság, ami újra és újra letörte a lendületünket. De ezzel sajnos nem volt mit kezdeni, csak így estek a dolgok, és kész. Ehhez még hozzájöttek a rossz üzleti döntések, amiket hoztunk, és ennyi már bőven elég, hogy eltereljen egy bandát a jó irányból... Most csak örülünk, hogy újra itt lehetünk, dumálhatunk hozzád hasonló arcokkal, hogy sok embernek még mindig jelentünk valamit. Jó, nem lettünk gazdagok vagy híresek, de basszus! Hogy még mindig itt lehetünk, az hihetetlen nagy dolog. Iszonyatosan hálás vagyok a sorsnak, hogy még mindig zenélhetek. Hogy ennyi év után még mindig azt csinálhatod amit szeretsz, ez az amit senki nem vehet el tőled, mindegy mennyire vagy népszerű, vagy hogy mennyi pénzt keresel. Ez a lényeg.

HRM: Ez bizony! Én is nagyon örülök, hogy itt vagytok. És az utolsó pár albumon mintha a tagság is megszilárdult volna, csak minimális mozgások voltak. Hogy látod, most már marad is ez a felállás? Milyenek a kapcsolatok a bandán belül?

KV: Nem látok a jövőbe, de most baromi jól megy a közös munka. Mióta Rick [van Zandt gitáros] beszállt, nem tudom pontosan megmagyarázni, de mind érezzük… Van köztünk ez a kohéziós erő, és amikor élőben  játszunk, az valami őrültül jó. Mindenki jól kijön egymással, mindannyian jól érezzük magunkat a szituációban, élvezzük, hogy zenélhetünk. Ez már magában elég lenne, hogy összetartson egy bandát. Nyilván nem lehet tudni, mit hoz a jövő, mindig lehetnek dolgok, amikre senki sem számít, de én úgy érzem, hogy ez a felállás fogja tolni a szekeret, amíg csak lesz, aki eljön megnézni minket! (nevet)

HRM: Olvastam egy interjút Ronnie Munroe-val, őszintén boldognak látszott, hogy újra a Metal Church-ben énekelhet... 

KV: Abszolút. Mindig is imádta. Annak idején a feloszlásunknak semmi köze nem volt a bandán belüli kapcsolatokhoz. Mi úgy akartuk csinálni a dolgokat, ahogy mindig is, de a régi szabályok nem igazán működtek az új zeneiparban. Próbáltunk új utakat, jobb megoldásokat találni, de nem ment. Akkor tudtam, hogy itt az ideje szünetet tartani, mielőtt teljesen kiégtünk volna és elmegy a kedvünk az egésztől. Szóval hogy most végre ráéreztünk az új zeneipar mikéntjeire, hogy minden szál a mi kezünkben fut össze, mindent tudunk irányítani, sokkal személyesebb lett a dolog, sokkal jobban élvezzük. Így már Ronnie is baromi szívesen visszajött, és én is szívesen dolgozom vele.

HRM: Érdekes, hogy ami a terjesztést, promóciót illeti – kérlek ne vedd ezt rossz néven, de – tök jól példázzátok az „öreg kutya is tanul még új trükköket” mondást, miközben a zenétekben semmi újmódi nincs. Még mindig ugyanaz a régimódi, vegytiszta heavy metal, ami mindig is volt. Szeretem, ha egy bandának van gerince. Király, hogy nem próbáltok modern, divatos dolgokat keverni a zenétekbe.

KV: Eszem ágában sincs új vizekre evezni, vagy újra feltalálni a kereket... Főleg a Metal Church-csel nincs egy fikarcnyi újító szándékom sem. Semmi mást nem akarok tőle, mint hogy klasszikus, jó Metal Church legyen. Legyen csak ugyanaz a heavy metal, amiről a Metal Church-öt mindig is ismerték. Őszintétlen lenne, ha megpróbálnánk új dolgokkal „feldobni”, és nem hiszem, hogy a rajongók értékelnék. Én abszolút régimódi vagyok még a prog rock bandámmal, a Presto Ballettel kapcsolatban is: az egy teljesen „70-es évek ügy”, ahol nemhogy új dolgokat nem próbálunk, hanem azon igyekszünk, hogy minél old schoolosabban hangzzon. Én már csak ilyen vagyok. Az innovációt inkább meghagyom a fiataloknak! (nevet)

HRM: Sokan, akik a 80-as évek zenéin nőttünk fel, azt kívánjuk, bárcsak továbbra is minden változástól mentes, a 80-as évekbeli zenékre hajazó anyagok készülnének...

KV: Igen, épp ezért is szeretném a Metal Church-öt megtartani az eredeti formájában. Ha kedvem támadna valami mást írni, ami nem metal, akkor azt más projektek keretekein belül teszem, hogy a Metal Church-re ne gyakoroljon semmilyen hatást. A Metal Church maradjon csak klasszikus, nyers heavy metal!

HRM: Tökéletes megoldás. Láttam, hogy vannak új projektjeid. Mintha valami történt volna a Vanderhoof háza táján is, még júliusban?

KV: Nem, most a Presto Balleten dolgoztam. A 99-ben és 2001-ben kiadott első két lemez óta semmi nem készült a Vanderhoofnak, csak most júliusban végre elérhetővé váltak az iTunes-on is.

HRM: Láttam a Facebook oldaladon, hogy dobost is kerestél egy új stúdióprojekthez...

KV: Igen, az a Presto Ballet-nak volt. Épp most írom az új albumot, és készülünk pár koncertre a jövő év elején.

HRM: Tele lehetsz ötletekkel: alig jött ki az új Metal Church, te meg már egy másik albumon dolgozol...

KV: Számomra így van értelme a világnak, ha új dalokat írok, ha alkothatok. Ezt szeretem csinálni, erre akarok reggelente felkelni!

HRM: És hogy állsz az élő fellépésekkel?

KV: Amikor a 80-as években kiléptem a bandából, sokan spekuláltak erről. De én mindig imádtam élőben játszani. A fellépések mindig hatalmas élmények, a dolog húsa-vére. Amikor kiléptem, azért tettem, mert meg akartam tanulni lemezeket készíteni. A stúdió-munkálatokat, gyártást, minden lépést. A turnézás jó poén volt, de aztán egyre erősebben vonzott ez a másik irány. Ahogy most csináljuk, azt  imádom! Élvezzük a koncertezést, nem hajtjuk magunkat halálra, olyan helyeken játszunk, ahol kíváncsiak is ránk… Teljesen más így. Sokkal több örömöt ad, izgalmasabb, nem tudom hogy magyarázzam. Egyszerűen csak más érzés, mint azelőtt. Most, ha élőben játszunk, majdnem olyan, mintha visszamennénk az időben, és újra 22 évesek lennénk. Baromi jó érzés, hogy őszinte legyek. Hogyha még pár évig így maradna, boldog ember lennék! (nevet)

HRM: Ahogy így hallgatlak, nem is tűnsz többnek 22-nél, olyan lelkes vagy.

KV: (nevet) Köszi. Vagy lehet, hogy megragadtam a kamaszkoromban és azóta is ott élek... (nevetés)

HRM: Áruld már el a titkát, én is szívesen élnék úgy...

KV: (nevet) Pontosan! Ki mondta, hogy kötelező felnőni?! (nevet)

HRM: Beszéljünk a lemez címéről, erről az egész „a semmi generációja” fogalomról. Azt hiszem, sokan úgy érezték, mintha ítélkeznétek a fiatalabbakról... Magyarázd meg légy szíves, miről is van pontosan szó!

KV: A „generation nothing” nem feltétlenül egy bizonyos korosztályról szól. Arról is, de még inkább a beállítottságról. Ha körülnézel, sok gyerek körül, akik most nőnek fel, minden kamu. Kamu „facebook-barátaik” vannak, a programjaik virtuálisak, videojátékokat játszanak a virtuális haverjaikkal egy virtuális világban, a zenéik is virtuálisak, mindenüket egy számítógép generálta. Emellett mindenki a mobiltelefonján él, az egész világuk virtuális, és már fogalmuk sincs, hogyan kezeljenek valós helyzeteket. Erről szól az album. Ők a „semmi generációja”. Akiktől ezt hallod, hogy „nekem 8000 barátom van a Facebookon”. A francokat! Ők nem a barátaid! Vagy hogy „egész nap játszottam a gépen”. Srácok, miért nem mentek ki játszani a valóságba?! Játsszatok már, gyerekek, ahogy mi játszottunk azelőtt...  Nem, ez mind nem igazi, erről szól az album, és ennek a vonzatairól.

Ez a gondolatkör egyébként nagyrészt onnan származik, hogy nemrég visszaköltöztem a szülővárosomba, ami egy kis faipari városka Washington állam partvidékén. A favágó ipar a 70-80-as évek fordulóján már hanyatlásnak indult, az érettségim tájékán. Ma a város konkrétan csak az árnyéka egykori önmagának. Totális pusztulás. Erről szól egyébként a Dead City. Ugyanez a helyzet az átlag amerikai kisvárosban. Aberdeen csak egy példa a sok közül: a korábban bivaly húzóágazat faipar kivonul, mert lassan elfogynak az erdők, aztán ugyanez történik a halászattal. Aztán bejön a Walmart, és megfojtja a kis, helyi cégeket. Nagyon fura, mert a város úgy néz ki, mint amiben felnőttem, csak éppen mégsem az. Ez a motívum végigkíséri az albumot, a virtuális vonulattal karöltve: az emberek egy virtuális világba menekültek, miközben a valódi világ összeomlik körülöttük. Ez az  album mögött húzódó koncepció.

HRM: Te nem sajnálod ezeket a srácokat? Úgy értem, nem lehet nem látni, mennyivel jobb egy igazi gyerekkor a való világban...

KV: De, tényleg szomorú, hogy nem is tudják, létezik más is. Még sosem vettek meg egy lemezt, csak lehúznak dalokat. És azok a zenék, amiket ez a korosztály hallgat, rap, hip-hop: azt nem zenészek játsszák! Az csak szemét. Tényleg szomorú, nagyon sajnálom őket. Milyen jövőjük lesz? Persze nem csak a zenéről van szó: ha nem szerzel semmilyen valós tapasztalatot, hogy lesz belőled bármi? Ez nem feltétlenül ítélet, inkább csak megfigyelés a részemről. 

HRM: Értelek, de azért nem hiszem, hogy túl sok új rajongót fogsz szerezni ebből a korosztályból, legalábbis ezzel az albummal...

KV: (nevet) Pontosan. Én a mi korunkbelieknek játszom, azoknak, akik  mindig is ezt a zenét szerették. A gyerekek, akik rapet meg hip-hopot hallgatnak, úgysem értenék a zenénket, nem fog bejönni nekik. Azok, akik nem értik, hogy miről beszélek, na ők a „semmi generációja”! (nevet)

HRM: Össze tudnád nekem foglalni egy mondatban, hogy mit jelent számodra a heavy metal?

KV: (pár másodpercet gondolkodik) A very loud... aggressive... outburst.. of joy! (Egy agresszív, nagyon hangos örömkitörés.)

HRM: (nevet) Király, ez nagyon tetszik! Tudtam, hogy rád számíthatok!

KV: Egy igazán kemény műfaj, de ugyanakkor olyan örömteli is, felemelő! Még ha súlyos, dühös dolgokról szól is, és elvetemült arcokat vágsz hozzá, közben mégis olyan boldog dolog, olyan megkönnyebbülés. Az agressziót, félelmeket, dühöt, mindet kieresztheted a zenén keresztül, a levezetésnek ez egy baromi jó lehetősége.

HRM: Tökre visszhangzik bennem minden szavad. Ezek után már majdnem felesleges megkérdeznem: gondolom még mindig napi rendszerességgel hallgatsz metalt?

KV: Egyfolytában! Egyfolytában.

HRM: Mik vannak a lemezjátszódon mostanában?

KV: A mai bandák közül a Darkness az egyik kedvencem, náluk végre minden rendben van. Egy beképzelt frontember tökéletes attitűddel, fogós 80-as évek stílusú hard rock dalok, kórusok, jó riffek... Sok Porcupine Tree-t hallgatok, sok új, modern progresszív rockot, mindezt amellett, hogy fejben még mindig 1973-ban élek.. (nevet) Előfordul, hogy felteszek egy ABBA lemezt, aztán Sex Pistols-t, aztán meg Black Sabbath-t, majd Peter Allen-t, vagy valamit. Mindenfélét meghallgatok, kivéve persze hip-hopot, rapet és country-t.. (nevet)

HRM: Te vagy az én emberem! Manapság annyira kevés rockzenész hajlandó bevallani, hogy hallgat még metalt... Menőbb azt mondani, hogy leginkább csak klasszikusokat, hogy az inspirációt Wagnerből nyerik... Nagy kamu!

KV: (nevet) Én nyíltan vállalom az inspirációimat, szerintem röhejes, ha valaki azért nem hallgat metalt, mert nem akar más bandák által megihletődni... Ugyan már! Persze hogy ihletet merítesz mások zenéjéből. Én büszke vagyok az inspirációimra. Ha valaki azt gondolja, hogy ez vagy az a dalom hasonlít erre vagy arra... ha az egy jó banda jó dala, akkor azt bóknak veszem. Én egyáltalán nem szégyellem, hogy amiket hallgatok, átütnek az én zenémen is. Ezzel mindenki így van, ha bevallja, ha nem.

HRM: Azért én azt hiszem, a Metal Church leginkább csak Metal Church-ösen hangzik...

KV: Ennyi év után kialakul egy saját íz. De a Metal Church hangzás mindazon zenék egy bizonyos kombinációja, amiket hallgatok, birok. Így alakul ki minden banda stílusa: a tagság által hallgatott zenék, amik mélyebb benyomást tettek rájuk, mind hozzáadnak. Ez amúgy minden művészeti

ágban igaz, nem csak a zenében.

HRM: Azt hiszem, ez az egyetlen őszinte alkotó módszer. Ha előre tudod, mit szeretnél, akkor az inkább másolás lesz, mint innováció.

KV: Ahogy mondod. És az emberek rögtön megérzik ezt, ha nem is értik, pontosan mi nem stimmel. Ez valószínűleg az egyik oka, hogy soha nem tudtam a zenéből meggazdagodni: nem tudok megrendelésre dolgozni. Persze, hogy szeretnék a munkámért pénzt kapni, de sosem ültem még le úgy, hogy „na most akkor írjunk egy lemezt, mert kell a pénz”, ami ugye a kommersz módszer lenne. Amikor egyszer megpróbáltam, akkor sem ment. Kell hozzá az ihlet, elvégre nem egy termékről van itt szó, hanem egy művészi alkotásról. Ha nem őszinte, nem valódi, akkor úgyis szar lesz.

HRM: Úgy tudom, az új albumot rendesen meg fogjátok túráztatni.

KV: Amennyire csak tudjuk. Egy hónapunk lesz az USA-ra, aztán jövünk pár helyre hozzátok Európába, aztán majd ősszel remélhetőleg sikerül összehozni egy komolyabb európai turnét. Ezek a dolgok épp most vannak előkészületben. És most, hogy végre mindent a magunk igénye szerint csinálhatunk, nem fogjuk magunkat agyonhajszolni. Elvégre már idősebbek vagyunk, nem akarunk egy évig egy turnébuszban élni, városról városra járva. Bele is halnánk! (nevet) Fejben lehet, hogy gyerekek vagyunk, de testileg annál kevésbé... Úgyhogy a saját tempónkban kell haladnunk, hogy élvezhető maradjon számunkra a dolog, ezáltal tovább bírjuk majd együtt. Annak idején ez volt az egyik oka, hogy kiszálltam: amikor elkezdtünk ismertebbek lenni, a kiadó rögtön begyömöszölt minket a turnébuszba, aztán mentünk, amíg a szem ellát. Belénk tettek ennyi és ennyi millió dollárt, mondták, most tessék turnézni, amíg vissza nem jön, vég nélkül. Emiatt kezdtem úgy érezni, hogy csak egy kicsi csavar vagyok a nagy zeneipari gépezetben, és bár persze értettem a logikáját, én épp azért kezdtem el zenélni, hogy a magam ura lehessek... Nem hagyhattam, hogy kihasználjanak. Szóval ez így nekem nem kellett. Végül belerokkant a banda is. Úgyhogy most máshogy állunk hozzá: játszunk egy-két koncertet, pihenünk – turnézunk pár hetet, pihenünk – tolunk egy hónapot, megint hazajövünk pihenni. A saját igényeinket figyelembe véve, hogy ne merüljünk ki, legyen benne öröm, az élő show-k jöjjenek szívből,  hogy együtt tudjunk  maradni, és csinálhassunk majd egy következő albumot, aztán még egyet...  

HRM: Jól hangzik. Csak ne felejtsétek el útba ejteni Kelet-Európát is!

KV: Ne aggódj, rajta vagyunk! Van arrafelé egy ügynökünk, épp most próbál összerakni nekünk egy rendes  Európa-turnét. Mindenképp szeretnénk eljutni hozzátok!

HRM: Utolsó kérdés. Mit vársz a Metal Church jövőjétől? Optimális verzió.

KV: Ha így tudjuk folytatni, ahogy most működünk, a saját tempónkban, a saját örömünkre, nem lesz  lejárati határidőnk. Úgyhogy erre törekszünk. Tudod, ez a király Paul McCartney-val, a Rolling Stonesszal, meg a többi öreggel kapcsolatban: 70 évesen még mindig csinálják...

HRM: …és milyen vagányak!

KV: Pontosan! Úgyhogy most már senki nem fog kiröhögni, ha én is tovább csinálom! (nevet)

HRM: (én is nevetek, ahogy elképzelem Kurdtöt, bár a fickó totál fit, nem hiszem, hogy 70 éves korára akár fele annyira szétszedné magát, mint mondjuk Mick Jagger... szóval azt hiszem, nem lesz a nevetséges kategória.)

KV: Sosem gondoltam volna, hogy majd látjuk pl. a Slayert középkorú fejjel színpadon headbangelni, miközben az Angel of Death-t éneklik... De miért is ne? Hogyha sikerül jól csinálnunk a dolgokat, őszintén, akkor a Metal Church is tovább él majd, erre törekszünk.

HRM: Szóval nem fontolgatod a nyugdíjba menést. Addig tolod majd, amíg bírod?

KV: Addig, amíg bírjuk. Ezért is jó, hogy ott vannak a projektjeim, a Presto Ballet és a többi, mert manapság az új zeneiparban mindenféle dologra van lehetőség. Nem kell már kiadókkal alkudozni, szerződésért könyörögni, nincs rájuk szükség. Ez a szűrő már nincs. Ha a Metal Church mellett belefér az időmbe, és támad valami más ötletem, megcsinálhatom. Ha szólóalbumot akarok, azt is lehet. Annyi zenét szeretnék írni, amennyit csak tudok...

HRM: Kurdt, köszi szépen, hogy rám szántad az időt! Boldog Karácsonyt!

Készítette: baumann