Újra él a Halál: Death To All, Obscura, Darkrise - Szene, Bécs, 2013.11.16.

írta Equinox | 2013.11.27.

Csak idő kérdése volt, hogy a Death egykori zenészei mikor kelnek még egyszer útra, hogy tisztelegjenek mesterük, Chuck Schuldiner emléke előtt. Majdnem 12 év várakozás után a Death To All európai turnéra indult november 11-én, a bécsi állomás pedig kihagyhatatlan lehetőséget jelentett: végre a lehető legavatottabb előadásban hallhatjuk élőben a legendás Death szerzeményeket, ugyanis a ’Human’ felállás háromnegyede (Steve DiGiorgio bassszusgitáros, Sean Reinert dobos és Paul Masvidal gitáros) játszott a sógorok fővárosában.

 

 

A Szene klubról annyit, hogy könnyen elérhető Bécs Erdberg negyedében, gond nélkül rátalál az autós rajongó, ha van GPS-e. A klub multifunkcionálisnak tűnik, több teremben is diszkógömb forgott a plafonon. Mindig eszembe jut ilyenkor a Tankard ’Disco Destroyer’ című lemeze, azaz a borító, haha! Nagyszerű ötlet viszont, hogy a koncertterem padlója lejtős, a színpadtól távolodba emelkedik, így aki a hátsó sorokban áll, az sem csak a fejeket látja. Apró, de jelentős részlet. Oldalt pedig 5 tévé sugározza azt, ami a színpadon történik, hogy ha valaki rövidlátó, akkor is követhesse tévén a műsort. Legalábbis más célja nem nagyon lehetett ennek a megoldásnak. Szerelés közben megy a promóció a tévéken, a klub jövőbeli eseményei pörögnek reklámfilmszerűen. A sörárak horrorisztikusak, de hát ez Nyugat-Európa kapuja, talán ahhoz mérten nem is olyan túlzás 3,70 eurót elkérni egy csapolt Ottakringerért.

A bulit nem is óramű pontosan, hanem néhány perccel a kiírt 8 órás kezdés előtt a Darkrise nyitotta. Jellegzetes régisulis amerikai stílusú death metaljukra kellemesen elbólogatott a tömeg, néha groove-osabb, néha szigorúbb blastolással telerakott számaik viszont nem nyújtottak nagy izgalmakat. Eltelt a 25 perc, nem is untam éppen, de sokkal hosszabbat sem igényeltem belőle. Bemelegítésnek jó volt a négy svájci arc zenéje, de semmi komoly élmény.

A német Obscuráról már lemezélménnyel is rendelkezem, valamint fesztiválprogrammal láttam is őket idén nyáron. Technikás, progresszív death metalt művelnek, a témák agyonhalmozása nélkül, de mindegyik zenész elsőrangú technikailag is (a dobosuk például szólólemezzel készül a közeljövőben). Két legutóbbi lemezük java hangzott el (’Cosmogenesis’ és ’Omnivium’), valamint egy új dal is (Imaginative Soul), amely a közelgő albumot harangozta be. Az új szerzeményt találtam a legerősebbnek a teljes programból, az előző két lemez legjavával szemben is, szóval ezeknek a fiatal arcoknak szerencsére még van és volt hová fejlődnie. Steffen Kummerer gitáros/énekes hangja sok szempontból Chuckot idézi, nagy példakép nekik a zenekar, az egyik konferálási szünetben poénból még a Spirit Crusher nyitányát is elkezdte játszani a frontember. Előkerült egy örökzöld Scorpions is, szintén egy-két téma erejéig, majd mosolygott Steffen nagyokat.

Fontos kiemelni, hogy az Obscura szem előtt tartja a dalcentrikusságot – másképp nem jönnének elő egy ősrégi hard rock riffel. Progresszív death metalban nagyon könnyű átesni a lélektelen matekozás oldalára, szerencsére Obscuráék eltalálják az arányokat. Kb. háromnegyed óra után levonultak, a tömeg egyöntetű véleménye szerint korrektül emelték a nívót a zseniális Death szerzemények előtt.

Setlist:

The Anticosmic Overload / Incarnated / Choir of Spirits / Imaginative Soul / Septuagint / Ocean Gateways / Dobszóló / Centric Flow

Kevés várakozás után láthattuk, hallhattuk azt a csapatot is, amiért aznap este mindenki jött. A Death tribute formáció énekese az a Max Phelps volt, aki 2011 óta a Cynic kisegítő énekese élőben. Fazonilag is hasonlít Chuckra, főleg a haja. Az énekéből az első néhány szám alatt nem sokat hallottam, de a végére, mire megjött a mikrofonhang is, már nyugtáztam, hogy azzal sincs baj. Érthetetlennek találtam, hogy a zenekar nem szólt, hogy nyomják feljebb a mikrofonját, és a hangosító srác sem hallotta, hogy halk az ének. Befelé biztos tökéletesen szóltak a monitorok, de akkor a hangosító felelőssége lett volna feljebb tekerni az éneket. A többi hangszer elsőrangúan dörrent meg, egyik sem dominált a többi kárára.

Mint ahogy az várható volt, a ’Human’ lemez több mint fele előkerült, gyakorlatilag egy ’91-’92 környékére visszarepítő időutazásban lehetett részünk. Flattening of Emotionsszal nyitni klasszisra vall, tanítanivalóan robbant be a fokozatosan hangosodó dobtéma, a masszív bevezető riff, majd a duplázós úthenger, az állam viszont a kezdő verze utáni maidenes harmóniánál esett le először. Nem nagyon tudok még egy ilyen tömény koncertet elképzelni, és ez az érzésem visszaköszönt a nagyon intenzív másfél óra végén is. Nagyot szólt a Lack of Comprehension slágere, valamint a Together as One refrénrésze is – most jöttem rá igazán, hogy mennyire koncertre való fogás. Egyébként a Lack of Comprehensionről még annyit, hogy a bevezető finom dallamot dúdolták is előttem néhányan: igen, a Death halálmetaljára még ezt is lehet! Izgalmas volt az instrumentális Cosmic Sea is basszusszólóval, mindennel, ahogy kell, igazi űrbéli hangulatot teremtett az elszállós szerzemény.

De nem lett volna igazi a múltidézés, ha a ’Scream’, ’Leprosy’ periódust hanyagolták volna, így a korai évekből is előkerült jó pár „túlélő”: a Zombie Ritual a Baptized in Blooddal összekapcsolva, a Leprosy meg a Left to Die-jal volt érdekes így, szünet nélkül. Egyébként a tagok nem sokszor álltak meg kommunikálni, így nem lehet mondani, hogy bármi a tömör, zsigeri előadásmód kárára ment volna. DiGiorgio, mint a legrégebbi motoros a bandán belül, vállalta a frontemberi, konferálási feladatokat is, a két ős-cynices pedig csendben tette a dolgát.

Különösen jól esett a ’Spiritual Healing’ blokk is (címadó plusz Within the Mind), mivel ez volt az első Death lemez, amit meghallgattam annak idején. Nagyon odafigyeltek arra, hogy a teljes életművet felölelő műsort szerkesszenek össze: az egyetlen hibapont az lehetne, hogy a demók terméséből annyi nagyszerű szerzemény maradt félig-meddig ismeretlen, hogy abból igazán előkaphattak volna valamit, egy Archangel például tiszteset pusztított volna. Főleg, hogy sok kortársa végül rákerült a debütlemezre, ami pedig be is került a szórásba (Baptized in Blood). Ennél viszont egy kicsit exkluzívabb is lehetett volna a buli. Azt már nem is említem, hogy nekem a ’Symbolic’ és a ’Sound of Perseverance’ a két kedvencem a bandától, de ha már a ’Human’ korszak képezi a múltidézés fő csapásirányát, akkor innen nem is várhattunk olyan sok dalt.

Kicsivel több ’Individual Thought Patterns’ anyag azért befért volna, bár a hiány is védhető. Az viszont furcsa, hogy a két abszolút sláger kimaradt (The Philosopher és Trapped in a Corner), de innen jött kárpótlásul az In Human Form. Egyébként minden lemez képviseltette magát, ahogy erre DiGiorgio szóban ki is tért még az elején. A későbbiekről egy-egy abszolút slágert vettek elő, amelyekhez vendégszereplőket hívtak fel a színpadra. Az Obscurából két tag is tiszteletét tette, mivel a Crystal MountainHannes Grossmann dobolta el Reinert helyett, míg a Spirit Crusherre Steffen Kummerer énekes/gitáros is feljött zenekartársa mellé Masvidalt váltva, és egyúttal igazolva, hogy a saját koncertjük közben felvillantott főriff sem volt véletlen.

A koncert felénél felevenítették az est igazoltan hiányzó főszereplőjének karrierjét is, mindenféle ritka képekkel Chuck gyermekkoráról és a zenészkarrier legfőbb állomásairól. Láthattuk Sadus pólóban (innen igazolta DiGiorgiót), demókazetták társaságában, a kutyájával, tizenévesen, és még kisebb korában is. Később felvillanásszerűen jöttek sorba a kiadványok 1985-től az első demókon át egészen az 1998-as ’Sound of Perseverance’-ig, miközben a vetítővásznon váltogatták egymást az albumborítók. Hatalmas taps fogadta az összes lemezt, érzésem szerint a legnagyobbat az utolsó kettő kapta.

Vetítés nélkül kb. tömör 80 perc, azzal együtt kb. másfél óra volt az egész műsor, egy tisztelgés a metal műfaj egyik legnagyobb egyénisége előtt, ami mindenképpen megérte a fáradságot. Jó lenne, ha többen látnák még ezt az előadást: a Death megkerülhetetlen része a fémzene panteonjának, ezek a dalok pedig történelmet írtak, s különösen jól szólalnak meg 2013-as, élő köntösben is.

Setlist:

Flattening of Emotions / Leprosy - Left to Die / Suicide Machine / In Human Form / Spiritual Healing - Within the Mind / Cosmic Sea / (Chuck Schuldiner Tribute Video) / Zombie Ritual - Baptized in Blood / Together as One / Crystal Mountain / Spirit Crusher / Lack of Comprehension /// Pull the Plug

Szerző: Equinox

Képek: Roman Horvath

Köszönet a Relapse Recordsnak!

Legutóbbi hozzászólások