Flashb(l)ack: Children of Bodom, Decapitated, Medeia - PeCsa Music Hall, 2013.11.22.

írta Csiger Ádám | 2013.11.26.

A Children of Bodom új albumát, a ‘Halo of Blood’-ot Budapesten is bemutatta. Gyengére sikerült legutóbbi nagylemezük, a ‘Relentless Reckless Forever’ után tipikus, azaz minőségi Bodom-lemezzel tértek vissza, a Bodom-hangzás élőzeneként pedig továbbra is roppant kellemes estét garantál, pláne úgy, hogy előttük a „special guest” Decapitated melegítette a közönséget, feledtetve az első fellépő, a Medeia bénázását.

A tökéletes ‘Are You Dead Yet?’ után a ‘Blooddrunk’ albumon már meglátszott a finn zenekar kimerülése, de mindez semmi nem volt a nagyon elkapkodott ‘Relentless Reckless Forever’-höz képest. Nagyon fájt, hogy az albumcím-adó szám legfontosabb dallama kísértetiesen hasonlított a Kill Bill egyik elhíresült, emlékezetes témájára, tudva ráadásul, hogy Alexiék jóféle filmrajongók, és előszeretettel idéznek kedvenceikből, ez aligha lehet véletlen. Arról a jelenetről van szó, amikor a kómából ébredő Mennyasszony a kórházban átvág egy Achillest. Csak azért bocsátok meg, mert az ominózus dallamot természetesen Tarantino is lopta, mégpedig Lucio Fulci Sette note in nero című remek darabjából.

A lemezbemutató turné budapesti, a Pecsában megrendezett állomását a szintén finn Medeia nyitotta. Rózsaszín plüss egyszarvú figyelt a színpad egyik magaslatáról, hatan álltak fel, köztük egy hórihorgas, tipikus finn fizimiskájú (az angolt súlyos akcentussal beszélő) férfi énekes és egy billentyűs-háttérvokálos hölgy. Utóbbi a tökéletesen jelentéktelen billentyűzés és effektezés mellé bepróbálkozott néha egy-egy énekszólóval is, de vagy a hangosítás volt rossz, vagy a hangja (inkább az utóbbi). Ami a zenéjüket illeti, Bodom-koppintásra számítottam, de bár igazam lett volna, akkor legalább bátortalan és nyers dallamkezdemények lettek volna a műsorukban. A gitárosok ugrándoztak, szökelltek, magaslatokat másztak, piruetteztek, amire főleg azért volt szükségük, mert a zenéjük alapján észre sem vettem volna, hogy ők is a színpadon vannak. A legrosszabb az egészben, hogy a finn csapat tagjai nagyon lelkesek és aranyosak voltak, az énekes és a háttérvokálos csaj később személyesen árulták a merchüket, és végig roppantul közvetlenek voltak. Tehetség viszont nem sűrűn szorult beléjük, ráadásul ehhez képest sokat is játszottak, aminek legfeljebb annyi hozadéka volt, hogy utánuk messiásként érkezett a jobb körülmények közt is kiváló Decapitated.

A hányatott sorsú, de elismert lengyel tech death banda legutóbb a Meshuggah special guest-jeként lépett fel az A38-on idén áprilisban, új albummal, a jól sikerült ‘Carnival is Forever’-rel pedig két éve jelentkeztek. Ha már a Bodom kapcsán volt képem rámutatni egy kísérteties hasonlóságra, megteszem itt is: ezen album záró tétele, a Silence egy az egyben a True Blood főtémájára hajaz (szó se róla, az ő filmes ízlésük is kiváló). Intróként erre a tételre álltak fel ezen az estén is, majd roppant hangerővel és brutális energiával huzakodtak neki a technikás death metal zúzdának. WacĹ‚aw "Vogg" KieĹ‚tyka gitáros teljesítménye most is zseniális volt, témái ihletettek és virtuózak, de nem tolakodóan fülbemászóak. Az intró nélkül hat számot játszottak, köztük egy dobszólót, szívesen elhallgattam volna még őket egy darabig. Előzenekarként szinte már túl jók voltak, még special guest kategóriában is.

De nem a Bodom előtt. A közönség várakozását a kifüggesztett vetítővásznak istápolták, mire egyszer csak sziréna hangja hasított bele a nép morajába. Tűzriasztónak is beillett, de az intrójuk volt, bár ami azt illeti, nem sokkal később egy mentőautó is megjelent a Pecsa kapui előtt, az este folyamán pedig több rajongót is kifelé tessékelt, vagy inkább vonszolt a biztonsági személyzet (a hazai hate crew tehát vérrészeg volt, ahogy illik). A háttérvetítést leginkább az új albumról hozott számoknál használták, bár nem láttunk többet vérglóriával ékesített hófútta fenyőerdőknél, noha ez is adott egy keveset a hangulathoz. A szokásos best of szett mellé jött az új albumról a roppant dallamos, rímelő refrénre épülő Halo of Blood, a hasonlóan jól sikerült Scream for Silence, és a lassú Dead Man’s Hand on You. Egyedül a harmadikat nem kellett volna erőltetni, az alatta használt giccses fényshow-val együtt kifejezetten kínosan hatott ez a lemezen is nyögvenyelős dal, helyette játszhatták volna a klipes Transference-t. Lassabb számnak elég lett volna az Angels Don’t Kill, ami előtt nagy örömömre lejátszották intróként Patrick Bateman, akarom mondani Christian Bale nagymonológjának egy részletét az Amerikai pszicho végéről. Bár ami azt illeti, ilyen hangulatos intrókból is el tudtam volna viselni többet, például az új albumon is van egy szép idézet a vérfagyasztó redneck sorozatgyilkos Mickey Knoxtól, azaz Woody Harrelsontól a Született gyilkosokból.

Egyébként jobbára átlagos Bodom-koncertről van szó: a dalok egy kicsit máshogy szóltak, mint a lemezeken, a tökéletes és überelhetetlen slágerek így élőben kevésbé ütöttek meg, de összességében izgalmasabb, változatosabb volt a zenéjük ebben a formában. Megszaladtak, elkalandoztak az ujjak (ütőshangszerek esetében a kezek-lábak), beleimprovizáltak a jól ismert dallamokba, ment a szólózásos kakaskodás (majd legvégül összebújás) Alexi és a billentyűse (meg néhol a másik gitáros) között. Embergyűlölőek a dalszövegek, ultraerőszakos a zene, de mondanom sem kell, a tagok nagyon szimpatikusak voltak, igyekeztek mindenben a közönség kedvében járni, például magyar zászlót függesztettek a dobcuccra, Alexi pedig bevállalta a köszönöm szót.  Ahogy a turné többi állomásán, a kimerítő best of+új dalok szett után ismét az In Your Face volt az encore, ami tökéletes választás, e műsor végén amolyan meghajlásként hat. Így is lett volna, ha nem jön fel a színpadra a Medeia (addig tök rokonszenves) énekese, és rondít bele a dalba a mikrofonnal való bénázással és teljesen öncélú vokáljával.

A Medeia-frontember tehát végül megpróbálta ellopni a show-t, de sokkal botrányosabbnak kellett volna lennie ahhoz, hogy sikerüljön is. Annak külön örültem, hogy Alexiék mintegy elismerték, hogy a ‘Relentless Reckless Forever’ album nem sikerült, legalábbis egyetlen számot sem játszottak róla (a ‘Blooddrunk’-ról pedig csak az albumcím-adót). Igyekeznek tehát feledtetni ballépéseiket, tudják, ha nem megy nekik, az ízlésük és a tehetségük a régi.

Setlist:

Sixpounder / Living Dead Beat / Silent Night, Bodom Night / Halo of Blood / Scream for Silence / Kissing the Shadows / Lake Bodom / Hate Crew Deathroll / Dead Man's Hand on You / Are You Dead Yet? / Blooddrunk / Angels Don't Kill / Towards Dead End / Hate Me! / Downfall /// In Your Face

Szerző: Csiger Ádám

Képek: Karancz Orsolya. További képek ITT.

Köszönet a Concertónak!