"Hagytuk érvényesülni ezt a szürrealista énektémákból álló világot": Interjú Bjí¸rnar Erevik Nilsennel, a Vulture Industries énekesével

írta RemedyLane666 | 2013.10.26.

Este, fáradtan, munkából hazafelé jövet azon gondolkodtam, mit is szeretnék pontosan kérdezni Mr. Nilsentől. Rengeteg minden kavargott a fejemben, csak úgy csapongtak az ötletek, ezért muszáj voltam felszisszenteni egy jóféle seritalt, hogy stresszmentesen tudjam végre rendszerezni gondolataim végtelen sorát. A Vulture Industries ’The Tower’ című új lemeze számomra egyértelműen az év egyik, ha nem a legjobb albuma kategóriájába került, így nem ok nélkül éreztem megtiszteltetésnek, hogy Mr. Nilsen készséggel válaszolt minden kérdésemre. A rajtam lévő John Lennon póló jó kiindulási pontnak bizonyult ebben az éjszakáig nyúló, részletes beszélgetésben.

Bjørnar Erevik Nilsen: […] Látom Te is szereted a ’60-as, ’70-es évek nagyjait, én gyerekkoromban szinte állandóan a The Beatles hallgattam, de persze a ’70-es évekkel érkezett meg szerintem az igazi kísérletezős zenék Kánaánja. Ma is gyermeki lelkesedéssel veszem elő a King Crimson, a Yes, a Jethro Tull, a Pink Floyd, az Emerson, Lake & Palmer vagy a Van Der Graaf Generator bakelitjeit, csak a családom nem mindig lelkesedik értük, ugyanis szerintük nem látnak annyit, hogy megengedhessem magamnak azt, hogy órákra elvonuljak tőlük…

Hard Rock Magazin: Ezzel jómagam is így vagyok, de a család az szent, ahogy a Keresztapa is megmondta. De ha már a hatásoknál tartunk, akkor kérlek, meséld el, hogy mi a legfontosabb dolog, amit Tom Waitstől ellestél, ugyanis több helyen is láttam a nyilatkozataidban, hogy a legnagyobb hatással ő volt az énekstílusodra.

B.E.N: Ez kétségtelen tény, ugyanis ez a kicsit groteszk zene, és ez a húszas évek némafilmjeit idéző világ szinte azonnal elvarázsolt, amikor először meghallottam sok-sok évvel ezelőtt. Nem is magát az énekstílusát akartam elsajátítani, hanem az egész szellemiségét szerettem volna, majd azt egy másik szintre juttatni azon hatások által, amik engem értek az évek során. Egyértelműen a legnagyobb befolyást a Devil Doll gyakorolta rám. Ők a legkedvesebb zenekar az életemben, az ’Eliogabalus’ lemezüket annyira szerettem, hogy muszáj volt egy medley-t készítenünk bónusz számként a ’The Tower’ végére. A koncerteken is szoktuk nyomni, és szereti is a közönségünk hála az égnek.

HRM: Jó is, hogy említed a koncertjeiteket, ugyanis nem mindennapi látványt nyújtotok a színpadon.

B.E.N: Tudnod kell, hogy kezdve a ruházattal a vetítéseken át a fényeken keresztül minden nagyon fontos részét képezi annak a világnak, amit a Vulture Industries-zal ki szeretnénk fejezni. Ezt a ruházatot én találtam ki, ahogy a látvány kialakítását is egyedül terveztem meg, de persze a végkifejlethez kellette k a többiek is. Nagyon szeretek amúgy koncertezni, és most, hogy a Leprous előtt játszhattunk két héten keresztül, ez külön meghozta a kedvem. Úgyhogy jövő tavasszal vissza is térünk a világot jelentő deszkákra, és vissza szeretnénk menni Budapestre is, többek között azért, mert a közönség nagyon jól vette a zenénket, de azért is, mert közel sem láttam annyit a városból, mint amennyit szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól főztök. (nevet)

HRM: Milyen tapasztalatokkal lettetek gazdagabb a Leprous turnéján?

B.E.N: Először is jól lecimboráltunk Einarékkal, ugyanis nagy tisztelői vagyunk mindannak, amit csinálnak. Halálosan profik voltak minden este, pedig mesélték, hogy évekkel korábban csak a bulik érdekelték őket, mármint a szeszelés, most viszont mindenki nagyon megfontoltan viselkedik a backstage-ben, Einar például a koncertjük előtt egy órával már nem beszélt senkivel, hogy a hangját rendben tudja tartani, ellenben én meg kint dohányoztam a helyi arcokkal állandóan. (nevet) Jobb lett volna hosszabb időt tölteni velük, de sajnos nem tudtunk megoldani, nem engedtek el minket a munkahelyeinkről.

HRM: Ezek szerint élitek a hétköznapi emberek életét…

B.E.N: Tudod, hogy van ez, nem tartozol az elithez, meg az „üldözött kisebbséghez” sem, így marad a hétköznapi embereknek szánt munka. Tudtuk, hogy a művészetből nem lehet megélni, ez az ág mindig is úri passzió volt, most is az, csak úgy gondolom, hogy olyan emberek vannak döntéshozó pozícióban, akiket pucérra vetkőztetve egy korbáccsal vernék végig Norvégia legkietlenebb északi tájain…

HRM: …kezdenek bennem realizálódni a dalszövegeid. (nevet)

B.E.N: Ez azért lehet, mert alapvetően inspirálnak a zeneiparban történő igazságtalanságok. De ott vannak az aktuálpolitikai helyzetek is, de ebbe nem szeretnék belemenni, mert nem ittam hozzá eleget. (nevet) Mondjuk nem kéne, hogy a zeneipar ennyire zavarjon, mert amíg olyan emberek mennek el például szavazni a kormányválasztáskor, akik a saját nevüket nem képesek leírni, addig nincs miről beszélni… máshol meg éheznek, szóval jól van ez így, de azért nem hagyjuk szó nélkül a minket érintő sérelmeket, legalább dalszövegek formájában engedtessék meg nekem, hogy kiadhassam magamból.

HRM: Az énektémák és a dallamok gyakran Nick Cave művészetére emlékeztetnek. Mennyiben inspiráló számodra Cave zenéje, személyisége?

B.E.N: Meglepődnél, hogy mennyire kevéssé, mint amennyire hallatszik vagy látszik. Félre ne érts, nagyon tisztelem, amit csinál, de szerintem a Devil Doll-lal megtaláltam azt a hangot, amit Nick Cave máshonnan hozott, úgyhogy talán azt mondhatnám, hogy mindketten eljutottunk a misztikum ugyanazon fokára, csak más utat jártunk be. Na jó, bevallom, hogy megvannak a lemezei, és becsületesen végig is hallgattam őket (nevet), csak nem gondoltam volna, hogy ennyire látszik, mert nem éreztem annyira alapvető hatásnak soha.

HRM: Az énektémáid sokszínűek és a dalszövegekben is különböző személyiségeket alakítasz. Számodra egyben színészet, színjátszás is az éneklés?

B.E.N: Természetesen, ezért is fontos a színpadi látvány, amit nyújtunk, hogy ezek a karakterek jól kijöhessenek. Nagyon klassz volna, ha egyszer filmet forgathatnánk, de szerintem erre nem lesz lehetőségünk. A lemezeken hallható dalok így is könnyedén ki tudnak alakítani egy bizonyos képet az emberekben erről a világról, amit mi képviselünk.

HRM: Nagyon összetett a zenétek, bizonyára elmélyült komponálást igényelnek a dalaitok.

B.E.N: Valóban sok munka van velük, de általában zongorán érkeznek a témák, és arra szoktam írni az éneket, úgyhogy van egy nagyon jól átlátható alapja a daloknak. A ’Tower’ esetében külön bonyodalmat jelentett, hogy nem nagyon tudtunk találkozni a fiúkkal, ezért főleg a kották fölött ment az agyalás. Igazából lehetne ilyen modern zenei esteket is adnunk ezekből a metalmentes vázakból, mert a hegedűvel meg zongorával kísért változatok is nagyon hatásosak szoktak már lenni, legalábbis a feleségem sokkal inkább azokat részesíti előnyben, mint a hangos-zajos verziókat…

HRM: Erről jut eszembe, most mintha a black metal eléggé a háttérbe szorult volna...

B.E.N: Olyannyira, hogy csak a Sleepwalkers-ben találni néhány sort. Nem szeretem már annyira a black metalt, mint a ’90-es években, ami azért is érdekes, mert a címadó – The Tower – egy black metal riffből indult ki. Fel is énekeltem hozzá amúgy egy ilyen fröcsögős-énekes változatot, de nem tetszett se nekem, se a csapatnak, úgyhogy közösen elvetettük ezt az ötletet és hagytuk érvényesülni ezt a szürrealista énektémákból álló világot.

HRM: A Lost Among The Liar dalhoz Costin Chioreanu készített egy szenzációs animációs videót. Mit kell tudni Costinról és a klip keletkezéséről?

B.E.N: Ha jól emlékszem, akkor miután nálatok játszottunk, mentünk tovább Romániába, és ott a koncert után odajött hozzánk, hogy nagyon tetszik neki, amit csinálunk, nézzük meg a munkáit, és ha van kedvünk, akkor dolgozzunk együtt az új lemezünk látványtervein. Nagyon rendes srác, szerintem nagyszerű munkát végzett mind a booklettel, mind a videóval, pedig előzetesen nem is mondtam neki semmit, hogy mi mire is gondoltunk, ehhez képest tökéletesen eltalálta az ízlésvilágunkat. Bár nem találkoztunk azóta, szeretnék neki személyesen is majd a következő turnénk alkalmával gratulálni a munkájához.

HRM: Ezek szerint jövőre visszatértek a világokat jelentő deszkákra.

B.E.N: Legalábbis ez a terv. Most nagyban megy a szervezkedés, úgyhogy szinte biztos, hogy el lehet majd csípni minket több nagyobb európai városban is, de nyáron szeretnénk fesztiválozni is, a Bloodstock fesztivált kifejezetten nagyon élveztem idén, bár a közönség soraiban nem olyan lenni, mint fenn a színpadon…

Készítette: RemedyLane666