"Az okkult nem a dallamtalanságról szól": Interjú a Jess and the Ancient Ones-zal

írta Hard Rock Magazin | 2013.03.14.

Tovább folytatjuk az „okkult rock” zenekarokkal foglalkozó interjúinkat: a Year of the Goat után most a tavalyi év egyik legjobb debütlemezét produkáló Jess and the Ancient Ones-t kérdeztük ki. Thomas Fiend gitáros nem csak a zenekar keletkezését, a nagylemez sikereit és felállását firtató kérdéseinkre válaszolt, hanem a banda okkult dolgaiba is jobban belemászott.

Hard Rock Magazin: A Jess and the Ancient Ones-zon (továbbiakban: JATAO) kívül death és thrash metal bandákban is játszol. Honnan jött az ötlet, hogy belekezdj egy okkult rock zenekarba is?

Thomas Fiend: 2008 környékén Corpse-szal [Thomas Corpse gitáros] azon kezdtünk el gondolkodni, hogy az extrém metal mellett csinálhatnánk másféle zenét is, kiszélesítvén ezzel a zenei önkifejezésünk lehetőségeit. Aztán amikor 2010-ben én Ázsiában utazgattam, Corpse talált még embereket a bandába. Ezután mi ketten megírtuk az első dalt Into Starlit Chambers címmel, és ezzel szépen beindult a dolog. Innentől kezdve minden meglepően gyorsan és simán ment. Bár Svédországban élek, mindannyian Kuopióból vagyunk, és a zenekar nagy része szintén itt él.

HRM: Hogy találtatok rá Jess-re? Kitűnő hangja van.

Thomas Fiend: Amikor kerestük az embereket a bandába, Corpse kérdezte meg a dobosunkat, Yussuf-ot, hogy tudna-e valakit az énekesi pozícióra. Azt mondta, a barátnője tud énekelni, és megkérdezte Corpse-ot, hogy meghallgatná-e. Mondanom sem kell, minden flottul ment, és nem kellett más énekesnőt keresnünk.

HRM: Miért van a Jess and the Ancient Ones-nak szüksége három gitárosra?

Thomas Fiend: Mivel két „lead” gitárosunk és egy ritmusgitárosunk van, élőben is tudnunk kell produkálni azt, amit a stúdióban. Mindent egybevetve, nem írtunk sok olyan dolgot, amit ne tudnánk élőben előadni. Kimondottan jó, hogy így sok réteget, sok gitársávot tudunk felvenni és összerakni – de azért nem esünk bele a csapdába, hogy folyton ezt csináljuk. Időnként legjobb megtartani az egyszerűséget. Az ilyesmi mindig az alapján dől el, hogy mi illik az adott dalba vagy dalrészletbe.

HRM: A debütlemez sajtóközleményében azt nyilatkoztátok, hogy a dalszövegek alapját a zenekartagok okkult élményei képezik.

Thomas Fiend: Hogy pontosabbak legyünk, a szövegírók élményein alapszanak. Az ezotéria, a rituális mágia, és a Bal Kéz Útjának követése a mindennapi életem fontos részét képezi, és sokat munkálkodom egy sötét mágikus rendben is. A dalszövegek ezekből a szervezett munkákból, és a munka gyümölcséből erednek; emellett különféle lelki tradíciók sötétebb aspektusaiból. De a mélyebb reflektálások már ott vannak költői formában a dalszövegeinkben, úgyhogy a véleményalkotást a hallgatóra vagy az olvasóra bízzuk.

HRM: Milyen kapcsolatban álltok az okkult rock/metal zenével?

Thomas Fiend: Maga az „okkult rock” kifejezés félreértésekhez vezet, ezért kerülöm a használatát. Általában valami olyasminek hiszik az emberek az okkult szót, ami amúgy egyáltalán nem, és sok okkult metalos embernek fogalma sincs az ezoterikus dolgokról. Attól, hogy pentagramot viselsz vagy feketébe öltözöl, még nem leszel varázsló, vagy misztikus. Maga a rock és metal zene hallgatásának semmi köze nincs az ezoterikumhoz. A rock pedig… az utóbbi években egyre több régi rockmuzsikát hallgatok, nagyon érdekes a 70-es, 60-as, 50-es évek zenéjét felfedezni, és visszamenni az ördög zenéjének gyökereihez.

HRM: A bemutatkozó albumotok elég fülbemászó, dallamos, és énekelhető. Szerinted a JATAO könnyedsége nem mond ellent az okkult témáknak, amikről énekeltek? 

Thomas Fiend: A gnózis ragyogó fényessége puszta sötétség a beavatatlanok számára, tehát abszolút van értelme egy ilyen erős kontrasztot létrehozni azzal, hogy az úgynevezett „sötét” okkultizmust ilyen „világos, könnyed” formába csomagoljuk. Az okkult nem a dallamtalanságról szól. Az okkult a rejtett, legvilágosabb fény és a legnagyobb öröm elrejtve a legmélyebb sötétségben. Ez az örök kontraszt dinamikus, kozmikus játéka, amiről mi is éneklünk.

HRM: Szerintem a bemutatkozó albumotok sokkal izgalmasabb, mint több mostani okkult rock album (például a Ghost-é). Hogy értékeled te az albumotokat, pár hónappal a megjelenés után?

Thomas Fiend: Köszönöm szépen a bókot, nagyon jó hallani, hogy tetszett. Valóban egy erős bemutatkozó anyag lett, és nagyon jól reprezentálja a JATAO-t az album készítésének idejéből. De nem elemezgetem, vagy gondolok rá már túl sokat, helyette folyamatosan előre nézünk, és az új kihívásokra terelődik minden figyelmünk.

HRM: Milyenek a kapcsolataitok a többi okkult rock zenekarral, mint a Ghost vagy a The Devil’s Blood? Hallgatjátok ezeket a zenekarokat? Esetleg baráti viszonyt ápoltok velük?

Thomas Fiend: Tiszteljük a stílus zenekarait, és tiszteljük az ő nézeteiket, másrészről viszont nem igazán figyeljük, hogy a többiek mit csinálnak. Természetesen kapcsolatban állunk azért pár zenekarral a stílusból, akik a „barátaink barátai”. Nem igazán figyelem az új megjelenéseket, legtöbbször túl elfoglalt vagyok a saját bandámmal. Ha marad egy kis időm a zenehallgatásra, azt általában a 60-as évek zenei kincsének felkutatásának szentelem.

HRM: Mesélnél a dalírás folyamatáról, a dalok születéséről?

Thomas Fiend: Mr. Corpse és én hozzuk a dalok alapjait, általában külön-külön. A kezdőszikra után elvisszük a próbaterembe, és a többiekkel gyúrunk belőle egy JATAO dalt. A szöveget viszont kizárólag Corpse és én írjuk.

HRM: Az albumotok egyik erénye a sokszínűsége, még egy jazzes dal helyet kapott rajta. Az volt a cél, hogy ilyen sokoldalú albumot készítsetek, vagy csak a zenekaron belüli dinamikának lett ez az eredménye?

Thomas Fiend: Fejen találtad a szöget, pontosan annak az eredménye, hogy sok, különböző zenei háttérrel rendelkező zenész van a bandában. Ez a hangzásvilágunk egyik meghatározó oka. Teljesen természetesen jön, de a célunk is, hogy szabadon megvalósítsunk minden ötletet, ami kipattan a fejünkből, nem erőltetünk semmit.

HRM: Minek tartod inkább a JATAO-t: stúdiózenekarnak vagy koncertzenekarnak?

Thomas Fiend: Nem tartom a zene felvételét és előadását két ennyire külön dolognak, mindkettő az alkotás folyamatának egy-egy aspektusa. Mindkettő egyformán fontos számomra, de természetesen az élő rész az, amit folyamatosan próbálunk fejleszteni, fontos számunkra, hogy a látványelemeket is bemutathassuk, a vizuális oldalunkat is fejlesszük.

HRM: Az érzelmi, lelki dolgokat figyelve miben különbözik egy JATAO koncert a többi bandád koncertjeitől?

Thomas Fiend: Úgy gondolom, ebből a nagy odaadásból fakadóan kimondottan energikusan és frissen hangzunk, és mindennél fontosabb, hogy villámgyorsan fejlődünk. Nagyon érdekes kihívásnak tartom, hogy belevigyem a sötét és qliphothic-i mágiát az élő fellépéseinkbe. Ezzel folyamatosan kísérletezek. Tehát ha eljössz minket megnézni, valami egyedülállót fogsz látni, és ha nyílt elmével közelítesz az energiánk felé, még valami többet is kaphatsz tőle.

HRM: Fontosnak tartjátok, hogy kapcsolat alakuljon ki a zenekar és a közönség között egy JATAO koncerten?

Thomas Fiend: Természetesen. Habár magunknak zenélünk, a kapcsolat és kommunikáció a közönséggel alapvető része ennek az egésznek. Minél erősebb a kapcsolat, annál több energia szabadul fel.

HRM: Az összes albumotokra érkezett kritika fantasztikus volt, de mi a helyzet az élő fellépésekkel? Mennyire vagytok ismertek Skandináviában, és hogy reagál a közönség a zenétekre?

Thomas Fiend: A közönség eddig szinte mindig nagyszerű volt! Nem tudom, mennyire vagyunk ismertek, de a finn toplistákon meglepő jó helyezéseket értünk el, emellett a média és a fanok reakciói is meglepően jók voltak, nagyon nagyra értékeljük ezt. Van pár tervezett fesztiválfellépésünk Svédországba, Németországba és Hollandiába, Dániában és Finnországban már sikerült játszanunk, szóval szépen haladnak a dolgok.

HRM: Tudom, hogy még kicsit korán van, de tervezitek már a második albumot? Mit várhatunk a zenekartól a közeljövőben?

Thomas Fiend: Az album után kiadtunk egy megosztott bakelit kislemezt a Deadmaskkal, és nemsokára jön egy újabb kiadvány, tehát elég produktívak voltunk. A második nagylemezünkön még a nyár előtt elkezdünk dolgozni, pár dalunk már majdnem kész is van. Azon még nem gondolkoztunk, hogy mikor szeretnénk kiadni majd az albumot. Nem szeretnénk siettetni a dolgokat. Így is szörnyen elfoglaltak vagyunk, és szeretnénk a JATAO-t mentesíteni a határidőktől.

HRM: Most februárban jelent meg az ’Astral Sabbat’ c. EP-tek. Miben különbözik ez a nagylemeztől?

Thomas Fiend: JATAO lett az is, az biztos – viszont a JATAO része az is, hogy folyton változik és megy előre. Vannak rajta folk rock hatások, surf rock vibrálás, azt hiszem, a bemutatkozó album természetes folytatása. Egy különálló mű.

HRM: Az ‘Astral Sabbat’-on szerepel egy feldolgozás is, a Shocking Blue Long and Lonesome Road című dala.

Thomas Fiend: Ez az egész velünk és a Shocking Blue-val nagyon vicces. Tavaly Corpse-nál voltam Finnországban, és azt mondta, vásárolt egy használt bakelitet, ami teljesen lenyűgözte, és én is meg kéne, hogy hallgassam. Sosem hallottam a zenekart azelőtt. Azonnal rajongójukká váltam és hónapokig teljesen rájuk voltam kattanva. Az ötlet pedig, hogy feldolgozzuk az egyik dalukat, elég hamar megszületett többünkben is, hisz a zenénk furcsamód hasonlít a Shocking Blue zenéjéhez. Nagyon vicces dolgokat szoktam olvasni kritikákban, minthogy a Shocking Blue a példaképeink vagy az inspirációink közé tartozik – pedig az igazság az, hogy soha nem is hallottam róluk, csak miután kijött az albumunk! Szóval azt hiszem, valahogy így visszamenőleg, különösen inspiráltak minket. (nevet)

Készítette: Tomka

Fordította: Vica