"Már négy éve vegetáriánusként élek": interjú Mille Petrozzával, a Kreator mennydörgő hangú énekes-gitárosával

írta Jocke | 2012.08.12.

Mille Petrozza kijön a színpadra, és olyan brutális hörgésbe kezd, hogy sokaknak földbe gyökerezik a lába. Ahogy az lenni szokott, a Kreator-főnök élőben egyáltalán nem tűnik vérszomjasnak, sőt! Már évek óta a vegetarianizmus híve, és egy barátságos, pozitív kisugárzású figura. Szerencsére őt is sikerült interjúra hívni…

…néhány perc erejéig a FEZEN-en. Csatlakozott hozzám az Avipeg Stúdió két tagja, akik - a telefonos felvételemen kívül - kamerával is rögzítették az interjút, valamint egy Stonedirt CD-vel szerették volna meglepni Milandot.  A szokásostól eltérően németül készültem az interjúra, de Mille meglepő módon inkább angolul akart beszélni. Sosem volt nagy a rábeszélőképességem, de csak sikerült meggyőznöm - a többiek beleegyezésével -, hogy anyanyelvén folytassuk a diskurzus.

Hard Rock Magazin: 1982-ban alakítottad meg a Tormentort, vagyis immáron harminc éve. Megünnepeltétek a jubileumot, vagy vártok 2015-ig?

Mille Petrozza: Igen, 2015-ig. De igazából a Tormentort sem 1982-ben alapítottam, hanem 1984-ben jött létre. A Tormentor igazából egy korábbi zenekarból alakult, amelyet még a középiskolában csináltunk. Tehát a Tormentor igazából 1984 óta létezik. Nem is tartott sokáig, két demót adtunk ki. A Kreator 1985 óta létezik, de igazából nem ünnepelünk jubileumot, az olyan gáz… vagy nem? (nevet) Jubileumot ünnepelni gáz.

HRM: Az új albumon, a ’Phantom Antichrist’-on hallok klasszikus metal-hatásokat is. Te mit gondolsz erről? Jól hallom?

Mille: Talán igen. Mi is a klasszikus metalon nőttünk fel. Egy olyan albumot szerettünk volna, amely sokoldalú, és ezekből a korai, régi hatásokból nagyon sok jött vissza. Ez nem volt előre megtervezett, de szerintem nagyon jól illeszkednek a Kreator hangzásához. A korábbi albumainkon is ott voltak a klasszikus metal-hatások, de ezen a friss albumon intenzívebbek és jobban tetten érhetőek.

HRM: Az évek során nagyon gyakran változtattatok stúdiót és producereket. Vettetek fel albumot Amerikában is, most pedig Svédországban stúdióztatok, Jens Bogren producerrel. Mi okozza a gyakori váltásokat?

Mille: Zenekarként megpróbálunk mindig új inspirációkat szerezni, ezért is megyünk mindig más stúdióba. A változó atmoszféra számunkra olyan, mint egy zenei utazás. Új emberekkel dolgozni egyben új hatásokat, benyomásokat is jelent. Ilyen szempontból nem jó, ha az ember röghöz köti magát. Unatkoznánk, ha mindig ugyanabban a stúdióban dolgoznánk.

HRM: A ’Phantom Antichrist’ lemezt élőben vettétek fel a stúdióban. Elmagyaráznád, hogy miért döntöttetek így?

Mille: Azt szerettük volna, hogy a zenekari érzés az albumon is rajt legyen. Nagyon sok manapság a „ctrl+c – ctrl+v” produkció, ahol ténylegesen minden élére van állítva. Mi inkább a „nem tökéleteset” szerettük volna, amilyen egy kicsit a Kreator is. Azt is mondhatjuk, hogy „ott akartunk lenni” az albumon. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyeltünk volna oda a részletekre, vagy pontatlanul dolgoztunk volna, de most valami más megoldást kerestünk. [az előző album, a ’Hordes of Chaos’ is tartalmaz élőben felvett részeket – Jocke].

HRM: Két borító is készült a ’Phantom Antichrist’-hoz. Miért döntöttetek így?

Mille: A borító első verzióját Wes Benscoter készítette. Aztán arra gondoltunk, hogy milyen lenne, ha csinálnánk egy alternatív borítót, így az egész album valamivel monumentálisabbnak, sokrétűbbnek hatna. Úgy gondolom, hogy mindegyik borító jó lett, és bár különbözőek, mindkettő visszaadja az album hangulatát.

HRM: Mi inspirál téged, honnan jönnek a Kreator „sötét” dalszövegei?

Mille: Azt mondanám, hogy tulajdonképpen visszatükrözöm az életet. Azokat a negatív dolgokat, amiket látok, megpróbálom a zene által pozitívvá formálni. Megpróbálom kompenzálni a szövegekkel a benyomásaimat, és nem engedem, hogy a negatív dolgok rám telepedjenek. A Kreator egy nagyon agresszív zenekar, és emiatt nagyon fontos, hogy a szövegek illeszkedjenek a zenéhez.

HRM: Láttam egy videót, a ZDF-en játszottatok élőben…

Mille: Igen, igen!

HRM: Hogyan viszonyul a német média a Kreator-höz és a thrash metalhoz?

Mille: (nevet) A ZDF-es élő felvétel egy kivétel volt. A ZDF nem fog minket leadni napközben, hiszen igen konzervatívak. Ez a műsor, ahol játszottunk, a „neoParadise”, egy kicsit más, igen nyitott, progresszív emberekkel, és ott nincs kizárva, hogy a Kreator is játsszon. De a többi adón és a többi műsorokban nincsenek olyan lehetőségek, ahol a Kreator feltűnhetne. Ha vannak is zenei műsorok, a Kreatort nem engedik fellépni.

HRM: Értem. Mely zenekarok, ill. zenészek inspiráltak téged? Kik voltak a példaképeid?

Mille: Nagyon sok metalzenekar befolyásolt, igazából egy oldalról a hardcore, másik oldalról a tradicionális metal. Punk rock és metal – mindkét oldal befolyásolt. (gondolkodik) Na igen, a tipikus zenekarok, amelyeket mindenki ismer. Thrash metal bandák a nyolcvanas évekből, vagy a jelenből, black metal… De az underground zenék minden fajtája, nem csak kimondottan metal zenekarok. Néha elektronikus zenét is hallgatok. Személy szerint butaságnak és unalmasnak tartom, ha valaki csakis kizárólag egyfajta zenét hallgat.

HRM: Ha jól tudom, olasz gyökereid is vannak.

Mille: Igen, apai ágon.

HRM: Éltél is Olaszországban, vagy csak Németországban?

Mille: Nem, nem, Németországban születtem. Nyaralás alkalmával már voltam Olaszországban, de azon kívül nem.

HRM: Nagyon sok albumon szerepeltél vendégelőadóként, legutóbb például a Volbeat ’Beyond Hell / Above Heaven’ albumán. Hogy kell elképzelni a szituációt? Michael Poulsen rád csörgött, hogy veled szeretnének dolgozni?

Mille: Igen, Michael felhívott. Barátok vagyunk, és megkérdezte, hogy van–e kedvem vendégként szerepelni. Éppen tegnap [augusztus 2-án - Jocke] léptem fel a Volbeattel együtt Wackenben, és szerintem jó a dal. Szóval megcsináltuk a számot, s személy szerint nagyon szeretem ezeket a meghívásokat, hiszen ez változatosságot jelent. Ha egy olyan zenekar kérne meg, amelynek hangzása hasonlít a Kreatoréhoz, akkor már nem csinálnám ilyen szívesen. De olyan zenekaroknál, amelyek más zenét játszanak, nagyon is, mivel kimondottan érdekesnek találom.

HRM: Elkötelezett híve vagy az állatvédelemnek és a PETA állatvédő szervezetnek. Tudsz valamit tenni az állatok védelmében?

Mille: (nevet) Nem eszem állatokat, és úgy gondolom, hogy ez már egy fontos lépés. Valamint felhívom a figyelmet arra, hogy vannak más alternatívák. Vagyis, hogy az állatokat nem kell feltétlenül megenni. Nekem ez a szemléletem, de más zenészek is vannak, akik így gondolkodnak. Most már négy éve vegetáriánusként élek. Ez egy személyes döntés volt, de nagyon jól érzem magam ezen szemlélet mentén. Nem azért csinálom, mert azt gondolom, hogy ezzel meg tudom menteni az állatvilágot, hanem azért, mert ezt tartom logikus lépésnek. Mi történik most? Beszélhetünk az állattartásról, az antibiotikumokról, vagy arról a tényről, hogy az állateledelből, amivel eteted az állatokat, háromszor jóllakathatnád az egész bolygót. Ezek nekem elegendő okok arra, hogy ne fogyasszak húst.

[Sajnos szólnak, hogy csak egy kérdésre maradt idő…]

HRM: Egy utolsó kérdés.

Mille: Már az utolsó? Végeztünk is?

HRM: Igen. Mennyi gitárod van otthon? Számon tartod?

Mille: (kicsit gondolkodik) Igen, körülbelül húsz gitárom van, de lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több. Nem tudom, de úgy 18 és 20 között.

HRM: Köszönöm szépen! Végezetül hadd adjak át egy CD-t egy magyar metalzenekartól, a Stonedirt-től. Egy ajándék a bandától.

Mille: Szuper, köszönöm, köszönöm!

A Stonedirt CD-t szorongatva indult vissza Mille az öltözőbe, majd nem sokkal később három zenésztársával kiegészülve a színpadon termettek, hogy zenéjükkel letépjék a fejünket. S ha már a fejnél tartunk: Mille ismét bizonyította, hogy a metalosok jó fejek!

Köszönet a Wolf Kommunikációnak és az Avipeg Stúdiónak!

Jocke

Fotók: Avipeg Stúdió