"A határaimat feszegetem": Interjú Olli-Pekka Laine-nel

A finn supergroup, a melodikus-progos-doomos death metalban utazó Barren Earth második nagylemeze a márciusi albumtermés egyik kiemelkedő meglepetése volt. A volt Amorphis, és jelenlegi Kreator, Moonsorrow, Swallow The Sun tagokat tömörítő brigád az anyazenekarok hagyományait a ’70-es évek progresszív rockjának dallamaival, hangulatával ötvözte – a ’The Devil’s Resolve’-val pedig még egy lapáttal rátettek az egyébként sem gyenge debütlemezükre. A zenekar dolgairól, illetve saját karrierjéről a zenekar alapítóját és basszusgitárosát, Olli-Pekka Laine-t kérdeztük, akit a metal világ az Amorphis basszusgitárosaként ismert meg a 'The Karelian Isthmus' és a 'Tales From The Thousand Lakes' c. lemezeken.

Hard Rock Magazin: Hogyan született meg a Barren Earth, illetve zenekar ötlete?

Olli-Pekka Laine: 2007-ben Markoval [Marko Tarvonen dobos – Tomka] beszéltük, hogy létre kéne hozni egy új melodikus death metal bandát, és meg is kérdeztük néhány barátunkat, hogy lenne-e kedvük csatlakozni hozzánk. Szerencsére mindenki benne volt a dologban, és onnantól kezdve már elég gyorsan történt minden. Mikko [Kotamäki, a Swallow The Sun énekese – Tomka] csatlakozott utolsóként a zenekarhoz, és egy év múlva már fel is vettük debütáló lemezünket, a 'Curse of the Red River'-t.

HRM: Kasperrel együtt játszottál az Amorphisban. Tartottátok a kapcsolatot, miután Ő kiszállt az Amorphisból? Muzsikáltatok még együtt a 'Tales From The Tousant Lakes' után?

OPL: Igen, kapcsolatban maradtunk egymással, miután Ő kilépett. Később volt néhány közös projekt, amiben együtt játszottunk, például a progresszív rockot játszó The Camel Gang, amiben Marko is zenélt. Kasper játszott Chaosbreed és Mannhai albumokon is, szóval az évek során elég sok közös dolgot hoztunk össze.

HRM: Milyen kapcsolatod volt a Barren Earth többi tagjával, mielőtt megalapítottad a zenekart?

OPL: Mikko kivételével mindenkit ismertem korábbról. Sami és én már a Waltari megalakulása óta barátok vagyunk, Marko-t pedig úgy 10 éve ismerem, mióta a Chaosbreedet létrehoztuk. Janne-vel az Evil Chuck nevű Chuck Schuldiner tribute zenekarban játszottam együtt, szóval már a Barren Earth megalakulása előtt is ismertük a tagokkal egymást.

HRM: Ha jól tudom, a zenekar minden tagja kiveszi a részét a dalszerzésből. Mesélnél róla, hogyan megy nálatok a dalszerzési folyamat? Mindenki egymaga, otthon írja a dalokat, és interneten külditek egymásnak az ötleteket, vagy rendszeres próbákon öltenek végső formát a szerzemények?

OPL: Gyakorlatilag minden általad említett módon dolgozunk. Általában a dalszerző rögzít egy nyers demót otthon, amit aztán elküld minden tagnak a bandában, majd együtt formáljuk véglegesre a dalokat a próbákon. Legutóbb például minden dalt felvettünk a próbahelyen, mielőtt stúdióba vonultunk. Általában csak a stúdiózás, illetve a fellépések előtt próbálunk, de dalszerzéskor sokszor 2-3 másik srácnak is meg szoktuk mutatni az ötleteinket, mielőtt előállunk a demóval.

HRM: Jussi Niemelä írt néhány szöveget a zenekarnak. Ő hogyan került a képbe? Milyen munkamódszerrel dolgoztok együtt a dalírás során?

OPL: Erről inkább a Kaspert kéne kérdezned, általában ő rendel szövegeket Jussi Niemelä-tól. Nem tudom, hogy ők ketten honnan ismerik egymást, de nem laknak messze egymástól. Amennyire tudom, Kasper elküldi a demót Jussi-nak, és mellékel hozzá pár rímekre és a szöveg elrendezésére vonatkozó tanácsot, majd Jussi ezután leszállítja a szövegeket.

HRM: A banda tele van kreatív, alkotó szellemű egyéniségekkel. Gyakran vannak személyes konfliktusaitok a bandában, mikor valaki túlságosan is határozottan próbálja érvényre juttatni a zenei elképzeléseit?

OPL: Egyáltalán nincsenek ilyen jellegű problémák. A legnagyobb vitáink általában a politikáról alakulnak ki néhány sör után, mikor éppen úton vagyunk egy-egy turnén. Túl öregek vagyunk már az efféle vitákhoz, és általában elég szabadságot és teret adunk az aktuális dal szerzőjének, hogy ötleteit megvalósíthassa. Tudjuk már, hogy mennek a leggördülékenyebben a dolgok közöttünk.

HRM: Márciusban adtatok néhány klub koncertet. Hogy sikerültek a legutóbbi bulik? Kellőképpen összerázódott a zenekar a fellépések során?

OPL: Volt pár koncertünk Finnországban márciusban, amik jól sikerültek, és volt egy körutunk Észak-Amerikában múlt évben. Főleg az a koncertsorozat tette feszessé a játékunkat. Ma már megvan az a kémia közöttünk, hogy bármikor képesek vagyunk egy jó műsorral előrukkolni.

HRM: Játszottál többek között az Amorphis-ban (doom/death/melodic metal), a Mannhai-ben (stoner rock) és a Chaosbreed-ben (death metal). Fontos számodra, hogy különböző zenei stílusokban is próbára tedd magad? Az életed különböző szakaszaiban szeretsz különböző stílusú zenéket játszani, vagy inkább több különböző stílusú zenekarban játszol egy időben, hogy kifejezhesd kreativitásodat?

OPL: Fontos számomra, hogy különféle műfajokat is kipróbáljak. Mindez arról szól, hogy feszegetem a határaimat, és próbálgatom azt, hogy mire vagyok képes. A Barren Earth-ben ideálisak a körülmények ahhoz, hogy szinte minden, minket ért zenei hatást beépíthessünk a dalainkba. Egy kis torzítással és némi hörgéssel szépen bele lehet illeszteni őket a muzsikánkba. Jelenleg nem is érzek késztetést arra, hogy a Barren Earth-ön kívül egyéb projektben is játsszak, csak a Kiljuvelka-70 nevű formációban játszom hardcore-t, ami ugye eléggé nehezen lehetne a Barren Earth világába beleilleszteni. (nevet)

HRM: Mit szeretsz a '70-es évek muzsikájában? Mik a kedvenc bandáid abból a korszakból?

OPL: Nagyrészt a '70-es évek zenéit hallgatom, ami lehet jazz, rock, progresszív rock, heavy metal. A kedvenc előadóim és bandáim: Elvis, Miles Davis, King Crimson, Camel, ELP, Led Zeppelin, Black Sabbath, Pink Floyd, KISS, AC/DC és néhány finn prog. rock banda.

HRM: A Barren Earth albumait leggyakrabban Dan Swano ’Moontower’ c. lemezéhez hasonlítják, ami az egyik legnagyobb progresszív death metal album. Te hogy látod ezt? Hatással volt rátok a ’Moontower’?

OPL: Őszintén szólva, csak a 'Curse Of The Red River' felvételei után hallgattam meg a 'Moontower'-t, akár csak az Edge of Sanity dolgait, ezért nem nevezhetők hatásainknak ezek az egyébként nagyszerű lemezek.

HRM: Melyik Barren Earth dalra vagy a legbüszkébb, és miért?

OPL: Fogós kérdés... Azt hiszem, az Oriental Pyre elég jól sikerült, de az Our Twilight az egyik kedvencem az AOR hatások miatt.

HRM: A ’The Devil's Resolve’ borítója fantasztikusan régi sulis. Hogyan és miért választottátok ezt a borítót?

OPL: Mert alapvetően ez volt az egyetlen alternatíva! Paul Romaro-nak, aki a képet készítette, volt némi problémája az időbeosztással, és mivel nem készült el határidőre, így nem is maradt időnk, hogy egyéb ötleteken agyaljunk. Úgy gondolom, hogy a könyvecske egész jó lett, de a borítókép lehetne jobb is. Nem rossz, ahogy mondtad teljesen old school, de talán egy kicsit túlságosan is.

HRM: A 'Curse Of The Red River' borítóját Travis Smith készítette. Miért nem Ő dolgozott veletek ezúttal is? Hogy találtatok rá Paul Romarora?

OPL: Szándékosan döntöttünk úgy, hogy nem akarunk Travis-szel dolgozni, ugyanis minden banda, akiket a fő hatásainkként tartanak számon, vele dolgozik. Valami mást szerettünk volna ezúttal. Elég valószínű, hogy legközelebb megint az ő szolgálatait fogjuk igénybe venni, mivel mindannyian nagyra becsüljük a munkáit. Majd meglátjuk...

HRM: Mi jut eszedbe először, mikor meghallod a 'Karelian Isthmus’ kifejezést?

OPL: Valami oknál fogva Artúr király és a középkori Anglia harcmezői, de szintén eszembe jut egy kis nyaktörő death metal és Tomas Skogsberg is!

HRM: Miért hagytad ott az Amorphist a 'Tuonela' után?

OPL: A fő ok az volt, hogy a többiek már nem akartak folkos death metalt játszani. Én úgy gondoltam, hogy ez őrültség, hiszen akkor tájt fejlesztettük ki a saját, egyedi stílusunkat. A 'Tuonela' már nem volt annyira egyedi, és a zenekar elindult egy általánosabb, közhelyes irányba, amit nem tudtam tovább tolerálni, így eljöttem – ilyen egyszerű a dolog.

HRM: Követed az Amorphis munkásságát? Tetszenek a kilépésed óta készült lemezeik?

OPL: Azt hiszem, az 'Eclipse' egy nagyszerű visszatérés volt, és Tomi Juotsen friss vért és energiát vitt a zenekarba. Amúgy nem hallgatom a lemezeiket, de örülök neki, hogy újra a helyes úton járnak.

HRM: Mi a három kedvenc nem rock/metal lemezed?

OPL: John Coltrane: Blue Train, Piirpauke: Birgi Bühtüi és Mahavishnu Orchestra: Birds of Fire.

HRM: A jövőre nézve van egyéb zenei terved a Barren Earth mellett?

OPL: Mindig van valami tervem, de ahogy mondtam, eléggé ki tudom élni a kísérletezős vágyaimat a Barren Earth-ben. A Kiljuvelka-70-vel hamarosan új lemezzel jelentkezünk, és várható egy új Chaosbreed lemez is. De jelenleg minden energiámat a Barren Earth-re összpontosítom, ami a családom és a mindennapi munkám mellett elég elfoglaltságot nyújt.

Tomka

Fordította: Pálinkás András