Die Toten Hosen - Titkos házibuli Szigetszentmiklóson (olvasói beszámoló)

írta Hard Rock Magazin | 2012.04.30.

Éjfél van, de Campino és csapata még javában bulizik a magyar rajongókkal, egész pontosan 57 fővel. Ízlik nekik a házigazdák által készített szendvics, fasírt, saláta, almás pite és minden egyéb étel. Pedig a fergeteges bulin mindenki elfáradt, mert bizony a 30 éves jubileumát ünneplő Die Toten Hosen teljes programos, exkluzív koncertet adott Szigetszentmiklóson…

 

 

…, (a) Das Magical–Mystery—Tour 2012 elnevezésű körút 9. állomásán. No, de menjünk kicsit vissza az időben. Vannak régi együttesek, akik kis klubokban játszanak, aztán a 30. születésnapjukon egy alkalomra megtöltik a sportcsarnokot. A főleg német nyelvterületen hihetetlenül sikeres, tízezres arénákban az összes jegyet napok alatt eladó, fesztiválokon headliner Die Toten Hosen gondolt egyet, és fordított a megszokott ünneplésen. A „Nagyszínpadról” egyenesen a rajongók nappalijába indult játszani. Először egy versenyt hirdettek, ahol be kellett mutatni egy kisfilmet, hogy kihez és miért éppen hozzájuk menjenek bulizni. A DTH talán legnagyobb magyarországi rajongója, Szeredi Viktor „Vitya” és lelkes csapata összeállt, leforgattak egy olyan klipet, ami megkérdőjelezhetetlenül az egyik legjobb lett a beküldött 4500-ból, sikerrel!

Innen már csak majd’ félévnyi egyeztetés, a szigorú titoktartásra „kötelezett” limitált létszámú közönség kiválasztása következett, majd a kaják-piák bevásárlása. A buli helyszíne méretproblémák miatt nem a nappali szoba lett, hanem az Airport szálló rendezvényterme. A területet a szerződés értelmében celeb- és médiamentes területnek kellett nyilvánítani.

2012. április 26. este 8 óra 00: a névsorolvasás megtörtént, a közönségből senki sem hiányzott. Mindenki megkapta az erre az alkalomra készült pólót. A kerthelységben a zenekar tagjai külön asztalnál, de velünk ettek, ittak. Az együttes előzetesen salátákat, zöldséget rendelt, de a gulyásnak nem tudtak ellenállni.

2012. április 26. este 9 óra 30: Zengett a „HOSEN! HOSEN! HOSEN!” a kis teremben, mire a backstage-n keresztül – ami a hátunk mögött lévő kajás pultot jelentette - bejött a csapat, és a kis színpadon belekezdett az Auswartsspiel-be. A nagy Hosen dalok mellett az új, napokban megjelenő lemezről is játszottak két számot, a kislemezen már kiadott Tage Wie Diese-t, továbbá a Vogelfrei-t. A Model című nóta „Hosenesített” változatával pedig megidézték a másik nagy német bandát, a Kraftwerket. A közönség végig önfeledten táncolt, body surf-ölt, énekelt. A Pariesre egy kis szerepcsere történt. Campino a színpadra hívta Zsoltit (az Országimááázs együttesből) basszusozni, továbbá egy nagy rajongójukat – aki az édesanyjával egyetemben még Buenos Airesbe is követi őket – énekelni. Zsoltit utána megkérdeztem, hogy miként sikerült elintézni ideiglenes DTH tagságát? Mint mondta, nagyon kemény és hosszadalmas tárgyalás volt: koncert előtt megkérdezte Andit, hogy mit szólna hozzá, Ő meg rávágta, hogy rendben!

Később a kinyomtatott dallistától eltérően beiktattak még egy számot. A banda a színpadra invitálta a (két napja) szülinapos Vityát, megköszönték neki a feledhetetlen estét, majd velünk együtt elénekelték a Happy Birthday-t. Ajándékként egy VITYA feliratú dedikált pólót adtak át. Az ünnepelt egyébként is egy fejjel magasabb mindenkinél, de most, ahogy örömében a föld felett lebegett, haja szinte a mennyezet súrolta. Aztán már nem csak képletesen, mivel a kezek őt is a magasba emelték.

Campi tökéletesen tudta, hogyan tegye boldoggá a színpad előtt gyülekező, igazi koncertélményre kiéhezett, fiatal magyar punk tábort, amely az első géppuskaszerű dobpergés hangjaira önfeledt ugrálásba kezdett. Lehajolt hozzájuk, letérdelt eléjük, szájuk elé tartotta a mikrofont, hogy beleüvölthessék örömüket, aztán minderre azzal tette fel a koronát, hogy hirtelen nekirugaszkodott, és mintha csak egy úszómedence partján állna, egy szaltóval a tömeg közé vetette magát. Fantasztikus hatása volt, és olyan magától értetődő természetességgel, az agresszió legkisebb jele nélkül, merő jókedvből, ön-odaadásból csinálta, hogy még az is kénytelen volt a szívébe zárni, akinek a fejére esett.”

Az idézet Szőnyei Tamás ’Az új hullám évtizede 2.’ című könyvéből való. Ugyanis a Hosen már egy évvel megalakulása után fellépett a vasfüggöny mögött, a Petőfi Csarnokban. A 29 évvel ezelőtti fellépésről szóló beszámoló akár erről az estéről is szólhatna, egyet kivéve: a fiatal közönség megnevezés itt, ebben a formában kívülről nézve talán nem fedi az általánosan elfogadott valóságot. Közülünk többen 29 évvel ezelőtt is ott voltak a koncerten, most pedig a relikviák vásárlásánál a zenekaros rugdalódzók, a gyerek- vagy netán kamasz méretű pólók között is válogathattunk. Kivétel volt két, még tíz év alatti rajongó, akiket Campino a színpadnak kijelölt részbe hívott, így védve őket a néha igen kemény lökdösődéstől. A kicsik is ugráltak, táncoltak és énekeltek az eléjük tartott mikrofonba. Sorra jöttek a nagy Die Toten Hosen himnuszok, majd elérkeztünk a Schönen Gruss – Walk On számokhoz, melyek jelezték, hamarosan véget ér a koncert.

Huh, hát ez egy nagyon nagy buli volt! Ugyanolyan erőbedobással és lelkesedéssel játszottak félszáz embernek, mint tízezernek. És hogy ezt mi két méterre tőlük, csak nekünk zenélve élhettük át, szinte hihetetlen! Köszönet Vityának és csapatának.

Schönen Gruß und auf Wiedersehen!

Fotók: Jung Zoltán

Szöveg: Jung Gyula

Legutóbbi hozzászólások