"Próbálunk provokatí­vak, abszurdak és szürreálisak lenni": Interjú a Leprous zenekarral

írta Tomka | 2012.03.29.

Nincs mese, tavaly a LeprousBilateral’ című albuma volt az egyik legérdekesebb kiadvány progresszív zenei berkekben. A norvég fiatalok ugyanis azzal vannak elfoglalva, hogy folyamatosan tágítsák stílusuk és szeretett műfajuk határait, anélkül, hogy a manapság divatos műfajkeverés útjára lépnének. Progresszív – vagy néha avantgardnak hívott – metaljuk egyszerre bír szemérmetlenül dallamos, kellően agresszív és szórakoztatóan szürreális lenni, minderről pedig a magyar közönség is meggyőződhetett az Amorphis januári koncertje előtt. A zenekarból Tor Oddmund Suhrke gitáros, illetve Einar Solberg énekes/billentyűs válaszolt a kérdéseinkre.

Hard Rock Magazin: Mesélnétek kicsit a zenekar kezdeteiről? Sokan Ihsahn szólózenekaraként ismertek meg benneteket: hogyan találkoztatok vele, és milyen a kapcsolatotok Ihsahnnal?

Tor Oddmund Suhrke: 2001-ben, nagyon fiatalon alapítottuk meg a zenekart. Akkoriban még mindegyikőnk csak ismerkedett a hangszerével, úgyhogy tulajdonképpen párhuzamosan tanultunk meg zenélni, zenét írni, és zenekarban játszani. Az együttes eredeti tagjai mind Notoddenbe valósiak, abba a kisvárosba, ahova Ihsahn is. Ihsahnt már akkor ismertük, amikor a zenekar megalakult, egyrészt családi kapcsolatokon keresztül, másrészt mind nekem, mind Øysteinnek ő volt a gitártanára. Az első két felvételünk (’Silent Waters’ EP [2004] és ’Aeolia’ [2006]) az ő stúdiójában készült, és Ihsahn, illetve a felesége, Heidi S. Tveitan látta el a produceri feladatokat. Amikor Ihsahn úgy döntött, hogy szólóban is fog koncerteket adni, felkért minket, hogy legyünk a kísérőzenekara, mivel ezzel a lépéssel mindannyian csak nyertünk volna. Úgyhogy elfogadtunk a felkérést, és azóta is mi játszunk vele élőben.

HRM: Az ezután készített két nagylemezetekkel, a ’Tall Poppy Syndrome’-mal és a ’Bilateral’-lal széleskörű kritikai sikereket értetek el. Hogyan érintett téged ez a „gyors” siker?

Tor: Először is nagyon megtisztelő, hogy ennyi ember – mind a hivatalos kritikusok, mind a rajongók – érdeklődik a zenénk iránt, és véleményezik azt. Az, hogy a kritikusok ilyen pozitívan nyilatkoznak rólunk, nagyon nagy pluszt jelent, és inspirácót ad, ami segít minket abban, hogy zenekarként folyamatosan tovább fejlődjünk. Gyakran kérdezik meg tőlünk, aggódunk-e amiatt, hogy az elkövetkezőkben is képesek leszünk-e ilyen jó zenét írni, de mi egyáltalán nem szoktunk ilyeneken aggódni. Olyan zenét csinálunk, amiért úgy érezzük, ki tudunk állni, és az csak természetes, hogy a jövőben eltérő vélemények lesznek a zenénkről, bármit is fogunk majd csinálni.

HRM: Míg a zenétek egyszerre progresszív és kifejezetten dallamos, véleményem szerint van benne egyfajta „modern csavar” is, ami képes megszólítani a fiatal metal arcokat (gondolok itt például a Restless-re). Fontosnak tartjátok, hogy a zenétek ne csak progresszív és innovatív legyen, hanem olyan, amihez a fiatalok is tudnak kapcsolódni, amit a magukénak érezhetnek?

Tor: Ez a „modern csavar” az én értelmezésemben annyit tesz, hogy a hangzásunkat és a kompozíciókat igyekszünk új irányba terelni, ugyanis pont ez az, amire mindig törekszünk, amikor zenét írunk. Természetesen inspirál bennünket a zenei környezet is, amiben mozgunk, de mindig igyekszünk elkerülni, hogy túlságosan hasonlítsunk más bandákra. Nem próbálunk szándékosan olyan zenét játszani, ami különösképpen a fiataloknak tetszik, de ha ez így van, akkor valószínűleg annak a következménye, hogy mi magunk is relatív fiatalok vagyunk, a zenekar tagjai ugyanis 21 és 26 év közöttiek.

HRM: Nemrégiben készítettünk egy interjút Richard Henshallal, a Haken gitárosával, aki azt mondta rólatok, hogy a dalírást egy teljesen más irányból közelítik meg, és ezzel egy friss hangzást kölcsönöznek a zenéjüknek”. Mesélnél erről a „más irányról”, amivel a dalszerzéshez közelítetek?

Tor: Először is, nagyon megtisztelő, hogy egy kollégánk így jellemzi a zenénket. Amikor új dolgokat próbálunk ki, igyekszünk mindig nyitottak lenni, és nem lemásolni azt, amit korábban már megcsináltunk, csak azért, mert működött. Habár úgy gondoljuk, fontos megtartani a „Leprous hangzást”, nem akarunk határokat állítani a kreativitásunk elé. A zeneszerzés nálunk általában úgy zajlik, hogy egyikőnk megmutatja a zenéjét vagy ötletét, amivel otthon elkészült, majd közösen megpróbáljuk kitalálni, hogyan tudnánk megcsinálni a hangszerelést. Egyetértünk abban, hogy a dalszerzési folyamat közben nincs olyan ostoba javaslat, amit ne lehetne kipróbálni, és habár a múltban többször is előhozakodtunk pár rossz megoldással, ami nem működött, néha valami igazán király dolog is kisülhet abból, ami eleinte egyáltalán nem tűnik jó ötletnek.

HRM: Mióta a ’Tall Poppy Syndrome’ megjelent 2009-ben, több híres zenekarral is turnéztatok. Hogyan éltétek meg ezeket a turnékat? Követitek a „rock ’n roll életmódot” ezeken a körutakon?

Tor: Mind nagyon elégedettek vagyunk a Therionnal (2010), illetve az Amorphis-szal (2011/12) közös turnékkal. Azt hiszem, ezek a koncertek nagyon sokat adtak nekünk, egyrészt koncerttapasztalatok terén, másrészt abban, hogy megszilárdítsuk a hírnevünket. Ezekben az interaktív időkben nagyjából ez az egyetlen mód arra, hogy megismertesd magad az emberekkel. A „rock ’n roll életmódot” tekintve viszont azt hiszem, nagyon nagy kudarcot vallunk. Próbáljuk elkerülni a nagy piálásokat, nem drogozunk, egyikünk se dohányzik, és a zenekar 3 tagja húst sem eszik. Helyette igyekszünk edzeni, amilyen gyakran csak lehet, természetes gyümölcsleveket iszunk, a buszban FIFA-zunk, illetve természetesen találkozunk a rajongóinkkal. Ha továbbra is aktívan szeretnénk turnézni, ahhoz fontos, hogy egészségesek maradjunk, és arra koncentráljunk, amiért útnak indultunk, még akkor is, ha ez unalmasan hangzik. Ha valaki mélyebb bepillantást szeretne nyerni a turnék alatti életünkbe, akkor itt megnézheti a turnéblogunkat. Ide a két turné minden állomásáról írtunk egy (videóval ellátott) bejegyzést.

HRM: A ’Bilateral’-on sok hangzást, hangszert kipróbáltatok, hogy vastag atmoszférát adjatok a daloknak. Mesélnél arról, hogyan hoztátok létre ezeket az effekteket és hangzásokat, illetve hogy miért fontosak ezek számotokra?

Tor: Elsősorban arra szoktunk fókuszálni, hogy az adott hangszer milyen szerepet tölt be a végső hangzásban, illetve hogy milyen szerepet játszik az „összképben”. Sok effektet szintetizátorral érünk el, másokat a többi hangszerrel, de trombitát is használtunk két dalban (Thorn, Painful Detour). A trombitarészeket egy oslo-i templomban vettük fel, hogy meglegyen a megfelelő akusztikájuk, és egyes szintetizátor-részeket is ott vettük fel, hogy egy másfajta, és „valószerűbb” hangzást érjünk el vele.

HRM: A Restless-re forgattatok egy klipet, ami meglehetősen abszurdra, viccesre és provokatívra sikerült. És habár a zenétek nagyon dallamos, szerintem a dalaitokban (és az albumborítón) is érezhető ez az irónia és provokáció. Te mit gondolsz erről?

Tor: Úgy tűnik, helyesen értelmezted a zenénk jelentéseinek egy részét. Próbálunk provokatívak, abszurdak és szürreálisak lenni, egyrészt hogy az emberek elgondolkozzanak arról, hogy „mi a f... ez?”, másrészt hogy hozzárakják a saját interpretációjukat, részüket a zenénkhez. Szerintem a klipben és a zenekarfotókon látható agresszivitás és szürrealizmus jól passzol a zenei kifejezésmódunkhoz.

HRM: A koncertjeiteken is nagy hangsúlyt helyeztek a vizuális megjelenésre: hogyan (és miért) választottátok ezeket az elegáns, piros és fekete ruhákat a koncertjeitekhez?

Tor: Mióta csak elkezdtünk zenélni, úgy gondoltuk fontos, hogy a koncerteknek egy hangsúlyos vizuális oldalt is biztosítsunk. Az elmúlt tíz évben sok különböző stílust kipróbáltunk, mint például az arcfestést, a bőr és szegecses cuccokat, és a hasonló hagyományos metalos „kiegészítőket”. Aztán egyszer csak rájöttünk, hogy a zenekar élő megjelenését először is el kell határolnunk a szokásos cuccoktól, amiket egy metal bulin láthatsz, másrészt pedig azt akartuk, hogy legyen valami közös nevező a vizuális megjelenésünkben, ami egységessé teszi azt. A relatív formális öltözék, amit jelenleg használunk, laza ellepontja az energikus előadásmódunknak. Ráadásul szerintem jó dolog, hogy a ruháink rögtön felismerhetők a zenekaros képekről és a videókból. Az utóbbi időben elkezdtünk kivetítőt is használni a színpadon, hogy legyen még egy vizuális aspektusa a buliknak. Szerintem mindig is törekedni fogunk arra, hogy fejlesszük a fellépésünket, de azért megpróbálunk felismerhető keretek közt maradni.

HRM: Mesélnél arról, hogy az egyes zenekartagok mivel járulnak hozzá ahhoz, amit mi Leprous-ként ismerünk? Mi a munkamegosztás a zenekarban?

Tor: Zeneileg, mint korábban említettem, mindannyian részt veszünk a dalok hangszerelésében, ami nagyon fontos része a dalszerzési folyamatnak, és a zenei végeredménynek. Mostanáig többnyire én, Einar, és Øystein [Landsverk gitáros - Tomka] hoztuk a dalok alapjait jelentő ötleteket, a dalszövegeket pedig én írom. Ami az adminisztratív ügyeket illeti, igyekszünk megosztani a munkát, de mivel csak én és Einar vagyunk a kezdetektől fogva a zenekar tagjai, mi csináljunk a szervezéssel kapcsolatos teendők többségét, és Einar a zenekar „fő motorja” ebből a szempontból.

HRM: Einar, szerintem az énekteljesítményed és az énektémáid még jobbak a ’Bilateral’-on, mint a ’Tall Poppy Syndrome’-on voltak. Mesélnél arról, hogyan fejleszted a hangodat?

Einar: Nagyon köszönöm! Úgy érzem, a ’Tall Poppy Syndrome’ 2008-as, illetve a ’Bilateral’ tavalyi felvétele között eltelt időszakban amatőrből profi zenekarrá értünk, és nem csak az énektémák terén. Egy rakás koncertet adtunk, rengeteget gyakoroltunk, és határozottabb körvonalat öltött az az irány, amerre haladni szeretnénk. Mivel ilyen nagy mennyiségű próbán és koncerten vagyunk túl, az csak természetes, hogy a hangom pozitív irányba fejlődik. Továbbá nagyon sokat tanultam az éneklésről, mióta nemrég énektanár lettem. Emiatt most jobban tisztában vagyok vele, hogy mikor mit csinálok a hangommal.

HRM: Elég széles énekskálát használsz a dalaitokban, a magasfekvésű témáktól egészen a kiabálásig. Hogyan tartod karban a hangodat?

Einar: Mielőtt nekivágtunk volna a 2011/12-es turnénak, nem voltam valami jó abban, hogy bemelegítsem a hangomat, de ez nem volt probléma korábban. Viszont a ’Bilateral’ dalait már kifejezetten nehéz elénekelni, és pár koncert után rájöttem, hogy több időt kell szentelnem a koncert előtti bemelegítő gyakorlatoknak. Úgyhogy most már fél órás bemelegítéssel  készülök minden bulira. A másik dolog, ami segített, az a fizikai aktivitás. Amikor nem turnézunk, sok időt töltök edzőtermekben, ahol súlyokat emelek, kickboxolok és futok. Nagyon jó állóképesség kell ahhoz, hogy lenyomj egy Leprous bulit. (nevet) Illetve sokkal könnyebben kiéneklem a magas hangokat, ha jó fiizkai kondícióban vagyok.

HRM: Mit gondolsz, mi a legjobb és a legrosszabb dolog a mai progresszív metal zenékben?

Tor: Mostanában több olyan új zenekar volt, akikre felkaptam a fejem, úgyhogy ez jó jel a jövőre nézve. A rossz oldala az, hogy sok olyan új banda van, akik csak egymást másolják, amitől a zene szerintem szó szerint kevésbé „progresszív”, innovatív vagy érdekes lesz.

HRM: Melyik a 3 kedvenc rock/metal albumod?

Tor: Ez mindig egy nehéz kérdés, mert egyszerűen nincs három olyan lemez, ami annyira kimagaslana a kedvenceim közül. De, hogy említsek három lemezt, amit nagyon sokat hallgattam az utóbbi években, legyen a ’Deadwing’ a Porcupine Tree-től, a ’Calculating Infinity’ a The Dillinger Escape Plantól, és az ’Amputechture’ a The Mast Voltától.

HRM: Elkezdtetek már új dalokat írni a következő lemezre? Tudjátok, hogy nagyjából milyen irányba fog fejlődni a zenétek?

Tor: Ami azt illeti, mostanában kezdtünk el dolgozni pár új számon, és nagyon jó érzésem van az új anyaggal kapcsolatban. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen irányban fejlődik a zenénk, de azt észrevettem, hogy talán valamivel jobban koncentrálunk a végeredményre, és hogy valamivel hatásosabbak vagyunk, mint korábban. Úgyhogy mindenképpen izgalmas lesz, milyen formát fog ölteni a következő lemez.

HRM: Mik a céljaitok, álmaitok, amiket meg akartok valósítani a Leprous-szal?

Tor: A célunk az, hogy továbbra is olyan zenét játszhassunk, amit szeretnénk, és remélhetőleg elég ember fog felfigyelni ránk ahhoz, hogy megélhessünk zenészekként. Ez nem gazdasági kérdés, de ha függetlenek lennénk pénzügyileg, akkor minden időnket a kreatív munkának szentelhetnénk. És mivel mindannyian nagyon szeretünk koncertezni, turnézenekarként az az álmunk, hogy a világ különböző pontjain legyen törzsközönségünk.

Tomka