"Nem próbálom meg szí­nlelni a Freedom Call-stí­lust": Interjú Chris Bay-jal, a Freedom Call énekes-gitárosával

Chris Bay életvidám, pozitív, energikus személyiség – olyan, mint a Freedom Call zenéje. Rengeteg helyen jár, sok emberrel találkozik, és a hatásokat mind felszívja magába – ezt tükrözik az újdonsült Freedom Call albumok is. Vagyis nem zenei útkeresések, hanem a frontember és a zenekar sokszínűségének lenyomatai – erről mesélt Chris Bay, de természetesen optimizmusáról, a ’Land of the Crimson Dawn’-ról, a zenekar karrierjéről, vagy a ’Circle of Life’ hírhedt dalcímeiről is kifaggattuk.

Hard Rock Magazin: Legutóbbi lemezetek, a ’Legend of the Shadowking’ 2010-ben jelent meg.  Így két év távlatából hogyan értékeled ezt a korongot, hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Chris Bay: A ’Legend of the Shadowking’ egy türelmetlen zenekar rajtja volt.  Egy év üzleti várakozás után (a lemezkiadónk bajban volt gazdaságilag ebben az időben), egy eléggé hosszú turnéval kezdtünk, és 2010/2011 folyamán gyakorlatilag minden európai országban kétszer játszottunk. A turnézás mellett 2011-ben megjelentettük az első koncert DVD-nket ’Live in Hellvetia’ címmel és 2011 közepén bevonultunk a stúdióba is, hogy rögzítsük a legújabb, ’Land of the Crimson Dawn’ című albumunkat…  ez eléggé sűrű időszaknak hangzik, nemigaz? (nevet)

HRM: A lemez után, az időbeosztással kapcsolatos poblémák miatt elváltak az útjaitok Dan Zimmermann társalapítóval. Hogyan tudtátok helyettesíteni Dant az új album dalainak írása során, hogyan osztottátok meg ezúttal a dalszerzői feladatokat?

C.B.: Dan feladatai 2007 körül folyamatosan nőttek és nőttek, néhány koncert-, illetve turnédátum pedig összeütközésbe került a Freedom Call és a Gamma Ray programjaiban, ezért nehéz szívvel ugyan, de Dan a Gamma Ray mellett döntött. Egyébként Dan és én a mai napig a legjobb barátok vagyunk és nagyon klassz időket töltünk együtt… tehát Dan nem hagyta cserben a bandát! Egyrészről teljesen letörtem a döntése miatt, másrészről viszont, így be tudjuk bizonyítani, hogy a Freedom Call sohasem volt a Gamma Ray dobosának a projektje! A 2007-től 2010-ig tartó időszak nagyon elhúzódott, így volt ideje a zenekarnak jól előkészíteni a dobok mögötti változást. Ebben a lassú folyamatban, mielőtt végleg a Freedom Call dobosaként üdvözölhettük volna, Klaus Sperling (ex-Primal Fear) volt a helyettes a bőrök mögött. 2005-ben találkoztam először Klausszal, amikor a Freedom Call egyik előzenekarában dobolt; már a kezdetektől teljesen egy hullámhosszon voltunk zeneileg. Klaus nemcsak briliáns dobos, de egyúttal fantasztikus hangulatot és jókedvet is hozott a bandába… (nevet) Nagyszerű fickó! Hangsúlyosabbá tette a nótáinkat a sajátos dobstílusával. Lehet, hogy az ő érdeme, hogy a legújabb lemezünk, a ’Land of the Crimson Dawn’ sokkal életteltelibben és élvezetesebben hangzik, mint néhány korábbi munkánk. 

HRM: Az új albumotok február 24-én jelent meg. Hová helyeznéd el a ‘Land of the Crimson Dawn’-t a banda zenei fejlődésének folyamatában?

C.B.: Az új lemez egy új korszak kezdete a Freedom Call számára! Ezzel a koronggal végre magunk mögött hagyjuk azt az örökös szóbeszédet, hogy a Freedom Call csak egy projekt. Az elkövetkező európai turné be fogja bizonyítani, hogy a banda elég független és erős ahhoz, hogy a saját útját járja. A ‘Land of the Crimson Dawn’ még inkább egy csapatmunka eredménye, mint a korábbi lemezeink.

HRM: Törekedtetek arra, hogy „a Freedom Call legváltozatosabb albumát” írjátok meg ezzel a lemezzel?

C.B.: A hosszú turnézás sok tekintetben formált minket, sok különböző hatás ért minket különböző országokban, különféle emberektől. Nagyon hálásak vagyunk ezekért a tapasztalatokért, melyeket a zenénkbe is át tudtunk ültetni. Az élet színes és változatos. (nevet)

HRM: A ‘Land of the Crimson Dawn’ speciális kiadása 6 Freedom Call feldolgozást tartalmaz olyan zenekarok által, mint a Secret Sphere vagy a Powerworld. Hogyan született meg ez a bónusz lemez, és az átiratok ötlete?

C.B.: Az elmúlt két évben nagyon sok olyan zenésszel és bandával találkoztunk, akikkel barátságot is kötöttünk. Olyan nagyszerű időket töltöttünk együtt ezekkel az emberekkel, hogy megkértem őket, játszanak fel a lemezre egy-egy Freedom Call nótát a barátságunkra tiszteletére. Egyszerűen lenyűgözött mindegyikőjük energiával és egyéni inspirációval teli munkája. Véleményem szerint ez a CD egy fantasztikus bónuszanyag, ami valóban különlegessé teszi ezt a limitált példányszámú kiadást.

HRM: A lemezeitek nagy része konceptalbum volt. Húzódik-e most is valami koncepció az új album szövegei mögött?

C.B.: A ‘Land of the Crimson Dawn’ fő témája a virtuális világ, a bitek és byte-ok közötti dimenzió. Az emberek vágyódnak azután, hogy elmeneküljenek a valóságból, és lehet, hogy az olyan digitalis cybervilágban, mint a World of Warcraft, vagy más hasonló közözösségekben, meg is fogják találni a helyüket. Nagyon sokféle digitális zóna létezik, ahova elmehetsz, közel a valósághoz… találd meg őket magad! Ez a történet a dicsőséges Fény földjéről, a 66 harcosról vagy a Phoenix koráról, be fogja indítani a képzelőerődet. Felépítheted a saját fantáziavilágodat, felépítheted a saját paradicsomodat! (nevet)

HRM: Hogyan merültek fel ezek a témák?

C.B.: Az élet inspirál engem. Egész életemet éberen és nyitottan éltem, nagyon sok dolog érdekel. A tapasztalataim befolyásolják a kreativitásomat. Sokat utazom, így nagyon sok érdekes helyet láthatok és csodálatos, barátságos emberekkel találkozhatok… minden egyes pillanat inspirál engem a zeneírásban.

HRM: Mindig is kíváncsi voltam arra, miért választottatok olyan ismert számcímeket a ‘Circle of Life’ albumra, mint amiket már más bandák korábban megírtak (Kings & Queens, Starchild, Carry On és mindenekelőtt a Hunting High and Low)?

C.B.: Hé, ezek mind brilliáns számcímek! A címek nincsenek félretéve egyes művészek számára, vagy igen? Például a Hunting High and Low címmel kapcsolatosan, csak nem a norvég Aha zenekarra gondolsz 1985-ből? Egyébként teljesen igazad van, a ’Circle of Life’ dalcímválasztásai nem voltak valami okosak.

HRM: Mi volt a legkíméletlenebb kritika a Freedom Call karrierje során, ami igazán hatással volt rád?

C.B.: Szeretem a konstruktív kritikákat, fontos, hogy kapjunk külső véleményeket. Próbálom szelektálni, hogy melyek azok, amik hasznosak a Freedom Call számára, majd megpróbáljuk az előadásunkat is tökéletesíteni általuk. A destruktív vagy szubjektív elutasításokkal viszont nem törődök. A zene ízlés dolga. Ha nem szereted valamelyik zenekart, akkor ne hallgasd! (nevet)

HRM: Az első három albumotok tiszta eurometal volt, majd kicsit sötétebb tónust adtatok a zenéteknek, most pedig már glam/arena rock/hard rock nóták is vannak a lemezen. Miért gondolod, hogy fontos különböző stílusű dalokat tenni egy albumra? Ez a „szabadság hívása”?

C.B.: Nem tervezem meg a zenét, nem próbálom meg „színlelni” a Freedom Call stílus védjegyét. A zene tiszta érzelem és csak az érzelmek tudják a zeném irányvonalát meghatározni. Persze nyilván a zene fejlődése is hatással van rám, ezért nem zárkózom el attól, hogy modern elemeket is beleszőjjek a dalainkba.

HRM: Sok régi rajongó szerint a korai Freedom Call és a 100% power metal éra volt a zenekar legjobb időszaka. Tervezitek, hogy egyszer visszatértek ehhez a világhoz, vagy vannak még ötleteitek, hogy milyen stílusokat akartok kipróbálni, vagy hogy milyen úton akartok továbbfejlődni?

C.B.: Jobb előre lépni, mint hátra. A zene az élet érzelmi hatása, a múlt időszakai a zenei ízlésedben tükröződnek. Ha emlékszel  a „régi szép időkre”, amikor fiatal voltál és az élet egyre jobban kitágult, emlékszel a zenére is, amit akkoriban hallgattál. Talán ezért beszélnek az emberek arról, hogy „régen, minden jobb volt, azokban a régi szép időkben”. (nevet)

HRM: Melyik Freedom Call album a kedvenced (ha az új lemezre nem lehet voksolni), és miért?

C.B.: A kedvenceim időről-időre változnak. Nem hallgatom folyamatosan a saját zenémet. (nevet) Kedvelem a ’Circle of Life’ élvezetes nótáit, a fogós-dallamos kórus témákat az ’Eternity’-n, de szintén szeretem a The Questet a ’Crystal Empire’-ről vagy az Under The Spell of the Moon nótát a ’Legends of the Shadowking’ lemezről… attól függ, hogy a hangulatom szerint mire vágyom.

HRM: Sok ember panaszkodik a zeneipar 21. században kialakult helyzetéről. Timo Tolkki otthagyta a zenélést emiatt és több zenekar, mint pl. a Disturbed, szüneteltetik a tevékenységüket. Hogyan érintik a folyamatos letöltések a Freedom Callt?

C.B.: Valóban nem könnyű a túlélés egy professzionális heavy metal bandának manapság… az illegális letöltések és az olyan ódivatú médium, mint a CD, keményebbé teszik a zeneipart, mint eddig bármikor. De én nem akarok panaszkodni, mert az internetet az előnyünkre is lehet fordítani. A rajongókkal és a hallgatókkal nemcsak szorosabb lett a kapcsolatunk, de könnyebben is kezelhető, mint korábban. Olyan közösségi fórumokon, mint a Facebook vagy a Youtube, folyamatosan jelentethetsz meg híreket, üzeneteket a rajongóknak, és mindezt ingyen! (nevet) Magad miatt kell megtanulnod használni ezeket a lehetőségeket.

HRM: A Freedom Call zenéje mindig is igen optimista hangvételű volt. Mi az életfilozófiád, te is hasonlóan optimista ember vagy a mindennapokban?

C.B.: Nem lehetsz boldog napi 24 órában – ahhoz túlságosan durva a valóság! Szeretek minden eseményt vagy döntést az életben mindkét oldaláról megvizsgálni. Az egyik oldalon az érzéseim, az ösztöneim vannak… a másik oldalon pedig egy jó adag pozitivitás és optimizmus!

Készítette: Mmarton88, Tomka

Fordította: Szöcske