Beszélgetés Tom Englunddal & Fredrik Larsson-al, azaz interjú az Evergreyel

írta Tomka | 2006.08.29.

Az idei Sziget fesztiválon sikerült mikrofonvégre kapnunk a progresszí­v power metál mezőnyének egyik éllovasának, az Evergrey-nek énekesét, Tom S. Englundot, és Fredrik Larsson basszerost... Hard Rock Magazin: Hello srácok, először is hadd gratuláljak, hiszen olyan jó koncertet sikerült adnotok, hogy majdnem teljesen elment a hangom! Fredrik: Köszi szépen, tényleg klassz volt! HRM: Ez az első alkalom, hogy a magyar Hard Rock Magazine-nak sikerül interjút készí­teni Veletek, í­gy légy szí­ves mondjál pár karakteres dolgot a bandáról, ami abszolút jellemző Rátok, de ne azt mond, hogy az Evergrey az egyik legjobb progresszí­v metál zenekar, mert ezt itt mindenki tudja 🙂 Tom: OK. Az Evergrey egy dark metál banda Svédországból, eddig 6 albumunk jelent meg, egy dvdnk, egy élő albumunk, mindeközben pedig rengeteget ittunk, ha-ha. Igazából nem tudom mit kéne mondanom, talán látogassatok el a honlapunkra, vagy vegyétek meg a dvdnket, és akkor meglátjátok, hogy miről is van szó, ha-ha. HRM: Utoljára kb. 1 éve koncerteztetek itt Magyarországon. Emlékszel arra a showra? Emlékezetes este volt számotokra is? Tom: Igen, emlékszem, elég kevés ember volt ott, ugye? Ha jól emlékszem a Wigwamban játszottunk... de nagyon jó kis koncert volt ennek ellenére, főleg, mivel ez volt a turné első állomása és utána nagyot partiztunk, ha-ha. Ha jól tudom háromszor játszottunk Budapesten, az első száz évvel ezelőtt volt, ha-ha. HRM: Melyik koncert tetszett Nektek jobban, a wigwamos buli, vagy a szigetes. Általában melyik tí­pusú koncerteket preferáljátok? Tom: Tudod, nekünk nem számí­t, hogy 200 vagy 2000 embernek játszunk, amí­g jó a közönség, addig mi is jól érezzük magunkat, és a show is jó lesz. Természetesen szeretünk több ember előtt fellépni, de a kisebb klubokban viszont csak az igazi fanok vannak. De alapvetően nem preferáljuk egyiket se, az a lényeg, hogy játszunk. HRM: Igen, a kis klubokban sokkal jobb a hangulat véleményem szerint, ahogy a Wigwamban is jobb volt. Tom: Igen, ez í­gy van, de ott van az érem másik oldala is, ugyanis a fesztiválokon olyan embereknek is játszunk, akik azelőtt nem ismertek minket, és remélhetőleg utána megvásárolják a cdinket. HRM: A legfontosabb dolog, ami mostanában történt Veletek, hogy Michael kilépett a bandából. Az Interneten olvastam, hogy más zenei stí­lusban szeretné kipróbálni magát, tudtok pár szót mondani, hogy milyen zenei közegben fog mozogni? Tom: Ha jól tudom, az Engel nevű bandában játszik, ami egy durvább zenei szférában mozog. Michael ugyanis egy black metál bandából jött hozzánk, és ez volt az, amit már 2 éve igazán csinálni akart. A legjobbakat kí­vánom Neki, továbbra is barátok maradunk ettől függetlenül természetesen. HRM: Szóval újra black metált játszik? Tom: Nem, nem tudom igazából behatárolni a zenéjüket, nem nagyon hallottam még. HRM: Nem is hí­resek még? Tom: Még albumuk se jelent meg egyelőre. HRM: Fredrik, hogy érzed magad a bandában? Fredrik: Tudod, már 3 éve ismerem ezeket a srácokat, mivel a technikusuk voltam, de igazán jó dolog teljes mértékben benne lenni a bandában. Tom: Olyanok vagyunk, mint egy focicsapat, szükségünk van új igazolásokra, ha-ha. HRM: Tehát nem jelentett nagyon nagy változást számodra? Fredik: De, végülis igen, mivel sokkal jobb érzés a szí­npadon lenni, mint a szí­npad mögött, ha-ha. HRM: Tudnátok pár szót mondani arról, hogy milyenek voltak a visszajelzések az új albumotok, a Monday Morning Apocalypse kapcsán, a média, ill. a rajongók részéről? Tom: Nagyszerűek voltak a visszajelzések mindenhonnan, és az album szerintük jobb lett, mint az eddigiek, de vannak olyan rajongók, akik nem elégedettek azzal az "új" zenei irányvonallal, amely irányba elmozdultunk, de mi olyan zenét játszunk, amilyet szeretnénk, nem fog befolyásolni alapvetően mások véleménye, amí­g két ember megveszi az albumunkat, addig én boldog vagyok. Ez a legfontosabb dolog, amit eddig is csináltunk, hogy minden albumunk más legyen, mint ez előző, ha összehasonlí­tod az utolsó albumunkat az elsővel, hallhatod, hogy igen nagy különbség van a kettő között. HRM: Vannak már esetleg terveitek, ill. ötleteitek az új albummal kapcsolatban? Tom: Nem, még nincsenek, ez még túl korai lenne. HRM: A turné utánra mik a terveitek, hozzáálltok rögtön az új albumnak, vagy pedig tartotok egy rövidebb-hosszabb pihenőt? Tom: Még nem tudom mikor látunk hozzá az új albumhoz, 1-2 hónap pihenőt biztos tartunk, í­rni pedig akkor kezdünk, ha jön az ihlet. HRM: Tudnátok pár szót mondani a dalí­rási folyamatról, hogy is működik ez Nálatok? Egy ember í­rja a szövegeket, egy másik a zenét, vagy pedig mindenki részt vesz benne, és megbeszélitek az egyéni ötleteket? Tom: Mi mindent meg szoktunk beszélni általában. Eddig én í­rtam a szövegek, és a zene nagy részét is, de sokszor í­rok közösen számot Henrikkel (gitáros). Most az utolsó albumon egy számot í­rtam Henrikkel, és egyet vagy kettőt Jonassal, de természetesen mindenkinek van beleszólása, hogy milyenek lesznek a számok, hiszen öten fogjuk hónapokig játszani a dalokat, ezért fontos, hogy mindenki érezze, hogy szerepe volt a dalí­rási folyamatban. HRM: Hol í­rjátok a számokat: otthon magatokban, vagy pedig bevonultok a stúdióba és jammeltek? Tom: Egyes albumoknál a stúdióban í­rtuk a számokat, másoknál pedig otthon, de alapvetően mindig otthon í­rjuk a számokat, aztán találkozunk Henrikkel, és a többiekkel, és elkezdjük felvenni a dolgokat, és akkor még alakulnak a számok. HRM: Sajnos lejárt az időnk, köszönjük szépen az interjút! Tomka, Philo Köszönet a közreműködésért Karinak!