Van új a nap alatt: Interjú Richard Henshallal, a Haken gitáros-billentyűsével

írta Tomka | 2012.02.03.

Két év alatt, a semmiből előbukkanva hódították meg a progresszív rock/metal színteret. Két év, két nagylemez, két attitűd, hangulat. A napszítta, energikus ’Aquarius’ és a borongós, melankolikus ’Visions’ ha nem is fedez fel járatlan utakat stílusában, de egy tehetséges, előre gondolkodó, helyenként innovatív zenekar képét mutatja. Impozáns a zenekar két album közötti fejlődése: ezekről a titkokról, a zeneszerzésről, a ’Visions’-ról, a progresszív zenékről és a Dream Theaterről kérdeztük a Haken agytrösztjét, Richard Henshallt.

Hard Rock Magazin: Nemrég jelentettétek meg debütáló albumotokat, de máris meghallgathattuk a második lemezeteket. Hogyan sikerült ilyen hamar befejezni a ’Visions’-t?

Richard Henshall: Igen, valóban nem volt túl sok idő a két megjelenés között, bár a valóság az, hogy az ’Aquarius’ hat hónappal később jelent meg, mint ahogy a felvételét befejeztük, és ekkor pedig már bőven benne voltam a ’Vísions’ dalainak írásában. A rendkívül pozitív visszajelzések, melyeket az ’Aquarius’ után kaptunk, nemcsak észbontóak voltak számunkra, de meghaladta minden addigi elképzelésünket. Az a felismerés, hogy lett rajongótáborunk, arra sarkallt minket, hogy minél hamarabb megjelentessük a ’Visions’ lemezt, arra vágytunk, hogy meg tudjuk tartani ezt a lendületet. Mindezek ellenére semmit nem siettettünk, az egész procedúra körülbelül annyi ideig tartott, mint az ’Aquarius’-nál.

HRM: Milyen olyan tanulságo(ka)t sikerült levonni az ’Aquarius’ készítésének időszakából, melyet/melyeket a ’Visions’ esetében már a javatokra tudtatok fordítani?

R.H.: Az ’Aquarius’ készítésének folyamata egy meredek tanulási görbe volt számunkra, mivel az volt a debüt albumunk, tehát teljesen új vizeken eveztünk. Szerencsénkre azonban rátaláltunk Ken Goldenre, a menedzserünkre, aki mindenben segített nekünk. Ő javasolta például, hogy Christian ’Moos’ Moschust kérjük fel a lemez keverési munkálatainak elvégzésére, amit meg is tettünk. Olyannyira elégedettek voltunk a munkájával, hogy a ’Visions’ keverésére is Őt kértük fel. Annyira meg voltunk elégedve azzal, ahogy az ’Aquarius’ sikerült, hogy úgy döntöttünk, a ’Visions’ albumot is ugyanígy fogjuk felvenni. Ray feljátszotta a dobsávokat, melyeket John Papas szerkesztett meg a Heartbeat Studiosban, Wembley-ben, melyeket aztán mindegyikünk hazavitt magával a saját kis stúdiójába és körülbelül egy hónap alatt felvettük mellé a hangszereink sávjait is, hogy aztán béreljünk egy mikrofont az énektémák rögzítéséhez; ez két hét alatt történt meg a padlásomon kialakított ideiglenesen ének standon. Mindenestre azt megtanultuk, hogy az döntő fontosságú, hogy nem szabad elsietni semmit a felvétel idején, mindig hagyni kell elég időt a különböző részek rögzítésére anélkül, hogy bármilyen határidő nyomasztana minket.

HRM: Mindegyik Haken album valamilyen történet, valamilyen koncepció köré épül. Miért ragaszkodtok a konceptalbumok készítéséhez?

R.H.: Nos, nem gondolom, hogy feltétlenül szükséges egy koncepció megléte, de úgy érzem, hogy ez egy másik dimenziót ad a zenének. Az elbeszélés, ami végighalad az albumon, lehetőséget ad a hallgatónak arra, hogy egy utazásra induljon úgy, hogy közben a képzelőerejét használja. Ez fokozza az albummal kapcsolatos átfogó tapasztalatokat és az album elfogadását is. Egyébként biztos vagyok benne, hogy több olyan lemezt is fogunk készíteni, melyek semmilyen koncepciót nem fognak majd magukban foglalni, sőt, szinte biztos, hogy a következő albumunk nem lesz konceptalbum.

HRM: Úgy gondolom, hogy a ’Visions’ jóval komorabb, borúsabb hangulatú az ’Aquarius’-nál. Ez a koncepcióból következik, vagy a zene eredményezte a koncepciót?

R.H.: Nagyon fontos volt számunkra, hogy haladjunk és fejlődjünk, úgyhogy keményen dolgoztunk azért, hogy a ’Visions’ lemeznek saját identitást biztosítsunk. Úgy döntöttünk, hogy a gitárok kiemelésével és a zenekari részek feldúsításával megpróbálunk egy keményebb hangzást elérni, az egész albumon végigvonuló sötétebb, melankolikusabb felhangokkal pedig, elválasztjuk a korongot az ’Aquarius’-tól. Hogy a lemeznek világias érzetet kölcsönözzünk, egy vonósnégyest is igénybe vettünk a hangszerelésnél, akik a csodálatos munkájukkal kihangsúlyozták zenénk pátoszát.

A koncepció és a zene nagyrészt egy időben íródott, Ross-szal [Ross Jennings, a Haken énekese – Tomka] rendszeresen találkoztunk, hogy egyeztessük az ötleteinket. Azt is érdemes még megjegyezni, hogy míg az ’Aquarius’ nagy részét zongorán írtam, addig a ’Visions’-t gitáron, ami bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy mindkét lemeznek meglegyen a saját, egyedi arca.

HRM: Úgy gondolom, a ’Visions’ énektémái emlékezetesebbek, mint amelyek az ’Aquarius’-on találhatók. Szándékosan szenteltetek a ’Visions’ esetében nagyobb figyelmet az éneknek?

R.H.: Igen, véleményem szerint nagyon fontos az erős énekszólam, ugyanis mindenki ezeket fogja énekelni mind a koncerteken, mind a zuhany alatt. Az olyan fogós, fülbemászó részek alkalmazása, amelyek mindig beleragadnak az emberek agyába, Rossnak a trükkje. Miközben zenét írok, próbálok olyan dallamokat is belefoglalni, amelyekről azt gondolom, illik az adott zenéhez, Ross pedig ezek mentén énekel, vagy létrehozza belőlük/általuk a saját variációit.

HRM: Úgy tűnik, szereted a hangulatváltozásokat.

R.H.: Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a hangzásnak sima, egyenletes menetet adjunk, ezért igyekszünk nem túladagolni az embereket egyfajta, homogén hangulattal. Egy valóban kemény, nagy intenzitással bíró szakasz után szükséges némi kieresztés, különben a zene elviselhetetlenné válik. Hasonlóképpen, ha túl sok vidám rész van, a zene könnyen mozdulatlanná válik, a hallgatók pedig elvesztik az érdeklődésüket. Azt gondolom, hogy a megoldás az, hogy egy egészséges egyensúlyt kell létrehozni a kettő között ahhoz, hogy a zene friss és érdekfeszítő maradjon.

HRM: Néhány kritika (különösen a ProgArchives-on) úgy üdvözli a Hakent, mint valami radikálisan újat, amely az egész progresszív rock/metal színteret kihívás elé állítja. Mit gondolsz erről?

R.H.: Teljesen el vagyunk ájulva a sok pozitív visszajelzéstől, melyet az ’Aquarius’ után kaptunk, a legvadabb álmainkat is meghaladta az az óriási elismerés, amelyet olyasvalamiért kaptunk, amit szeretünk csinálni; nem is remélhettünk volna jobb kezdetet a karrierünknek. Ugyanez vonatkozik a ’Visions’-re is, a szívünket, lelkünket beletettük ebbe a lemezbe, úgyhogy nagyon jó érzés tudni, hogy tetszik az embereknek. Az a csodálatos támogatás, amit már eddig is kaptunk, csak arra inspirál minket, hogy tovább feszegessük alkotóképességünk határait és új zenei területeket fedezzünk fel.

HRM: Fiatal bandák számára szinte elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsák Őket a Dream Theaterrel. Mint zeneszerző, a Dream Theater zenei „öröksége” inspirálóan, vagy inkább nyomasztóan hat rád?

R.H.: Először is, az, hogy a Dream Theater mellett említenek meg minket, még mindig eléggé bizarr számomra. Az Ő zenéjükön nőttem fel, és nagyon tisztelem Őket mindazért, amit elértek eddig. Soha nem áldozták fel a zenei integritásukat és mindig kihívásra késztető, előrehaladó gondolatokkal bíró zenei anyagokat jelentettek meg. Nem érzem nyomasztónak, vagy csüggesztőnek a sikerüket, a Haken és a Dream Theater ugyanis két különböző entitás, a mi történetünk egészen más lesz, mint az Övék. Bár, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy az általuk elért sikernek akár csak egy kis részét sikerül elérnünk, rendkívül büszkék lehetünk magunkra.

HRM: Mit gondolsz, van még valami új a nap alatt a progresszív metal zenében?

R.H.: Nemrég találkoztam egy nagyszerű bandával, a Shaolin Death Squaddal. Legutóbbi albumuk, a ’The Five Deadly Venoms’ egy szuper lemez, ami 2010-ben jelent meg, a zenekar pedig érdekes keresztezés számomra a Mr. Bungle és a Pain of Salvation között. Az album, melynek címe egyébként osztozik egy klasszikus Shaw Brothers kung-fu film címével is, elsőre megragadta a figyelmem. A múlt héten szintén birtokába jutottam a Leprous ’Bilateral című anyagának is és teljesen elszálltam attól, hogy milyen nagyszerűen szól. A dalírást egy teljesen új irányból közelítik meg, és ezzel egy friss hangzást kölcsönöznek zenéjüknek.

HRM: Mit gondolsz, mi a legjobb és a legrosszabb dolog a progresszív metallal kapcsolatban?

R.H.: Szeretem, hogy a progresszív zene általában véve eléggé tág, több különböző dimenziója is van ennek a csodálatos műfajnak, tehát a zenekaroknak megvan a szabadsága arra, hogy a zeneírás terén kreatívak legyenek, mert nincsenek különösebb korlátok. Igyekszünk nem visszafogni magunkat a dalszerzés során, ugyanis mi azt szeretnénk megírni, ami csak úgy, természetesen jön belőlünk. Azonban véleményem szerint a progresszív metal némileg más történet, az utóbbi években kissé elcsépeltté vált; az az izgalmi állapot, melyet a Dream Theater és a hozzá hasonló bandák idéztek elő a kilencvenes években, elhomályosodni látszik manapság.

HRM: Mi volt a legdurvább kritika, amelyet az ’Aquarius’, vagy a ’Visions’ korongokkal kapcsolatban kaptatok?

R.H.: „A Haken annyira cicamicás, hogy az már a nőkre nézve is sértés.” Ez a komment megnevettetett.

HRM: Két billentyűs is van a bandában. Mi a munkamegosztás közted és Diego Tejeida között, és mi a legfőbb előnye annak, hogy két billentyűssel bír a zenekar?

R.H.: Diego billentyűzik a legtöbbet, különösen igaz ez a ’Visions’ albumra, tekintettel arra, hogy én hol billentyűn, hol gitáron játszom. Az ’Aquarius’-on sokkal többet billentyűztem, annál az albumnál még nagyjából egyenlően osztottuk el a témákat. A vastag textúra és a sűrűn szőtt nagyzenekari részek fontos részét képezik a hangzásunknak, ezért mindig sok billentyűtémát foglalok a dalokba, amikor írom őket. Természetesen az, hogy két billentyűsünk is van, sokkal nagyobb szabadságot ad nekünk a komponálás terén.

HRM: Mi volt a legemlékezetesebb momentum a Haken karrierjében?

R.H.: A fellépésünk a németországi Night of the Prog fesztiválon. A közönség egyszerűen csodálatos volt, lelkes reakciójuk az előadásunkra pedig, ellenállhatatlan. Az a bizsergés, amit a színpadról való lejövetelünkkor éreztünk, leírhatatlan. Ez volt az első fellépésünk Németországban, így nem tudtuk, hogy vannak-e rajongóink arrafelé, úgyhogy nagyon kellemes meglepetés volt hallani, ahogy az emberek a dalainkat énekelték. Szintén hihetetlen volt számunkra a fesztivál színhelye is, ami egy amfiteátrumban volt a szikla szélén, ilyen helyen még soha életünkben nem játszottunk korábban, így számomra ez karrierem következő lépcsőfokát jelentette.

HRM: Mi jut eszedbe elsőként az alábbiak hallatán?

A Dramatic Turn of Events

Formába lendülés!

London

A prog. születési helye.

Djent

Tom Maclean [A Haken basszusgitárosa, a To-Mera gitárosa – Tomka]

Melankólia

Opeth!

Kiss Júlia [Juli a To-Mera énekesnője, ahol Henshall 2009 óta billentyűzik - Tomka]

Szuper énekes!

Neverend [Henshall fantáziavilága, inspirációforrása - Tomka]

Egy misztikus és végtelen hely!

HRM: Végezetül: mi a Haken „víziója”?

R.H.: Hogy uralkodjon az egész galaxisban! Komolyra fordítva a szót, arról a napról álmodozunk, amikor abbahagyhatjuk civil munkáinkat, hogy csak a Hakenre fókuszálhassunk. Próbálni a bandát sikeressé tenni és dolgozni mellette, nagyon nehéz feladat, főleg egy prog. bandának, mert ez akadályoz minket a fejlődésben. Körbeturnézni a földet és megélni azt, hogy a Haken csodálatossá válik… mi pedig keményen dolgozunk azért, hogy ez az álom valósággá váljon.

Készítette: Tomka, Szöcske