"Egy best of lemezt szerettünk volna í­rni": Interjú Matt Smith-szel, a Theocracy énekesével

írta Tomka | 2012.01.20.

Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye szerint a tavalyi év egyik legjobb power metal lemeze az amerikai Theocracy harmadik korongja, az ’As The World Bleeds’ volt. A magát kereszténynek valló zenekar ugyanis komplexen és érdekfeszítően ötvözi az amerikai és az európai power metal örökségét, és egyre inkább úgy tűnik, hogy saját hangjukat is kezdik megtalálni. Az egyszemélyes projektből időközben öttagú zenekarrá bővült Theocracy „vezetőjével”, Matt Smith-szel beszélgettünk még a 2011-es év végén.

Hard Rock Magazin: Ősszel fejeztétek be a második európai turnétokat. Hogy sikerült? Hogyan reagáltak a rajongók az új dalokra?

Matt Smith: Óriási volt! Minden nagyobbnak és jobbnak tűnt az első, 2009-es európai turnénkhoz képest. Az új dalokra is nagyszerűen reagált a közönség, bár csak két-három új számot játszottunk esténként, ragaszkodtunk ugyanis az emberek által már jól ismert nótákhoz.

HRM: Hogyhogy Európában turnéztatok az ‘As The World Bleeds’ megjelenése előtt és nem az Egyesült Államokban? Több rajongótok van az öreg kontinensen?

M.S.: Abszolút, annak ellenére, hogy épp ma értesültünk arról, hogy az album felkerült az amerikai  Billboard Heatseeker listára, tehát lehet, hogy a dolog változik.

HRM: Hogyan tudjátok megjeleníteni élőben a sokszínű hangzásotokat, (gondolok itt a kórusokkal és a billentyűkkel tarkított részekre)?

M.S.: Néhány billentyűtéma samplerről szól, de a harmóniákat Jared és Jon énekli. A nóták jó része kevésbé sokszínű élőben, azonban ez így van rendjén, hiszen az élő show az valami más. Eleve úgy próbáljuk megkomponálni a dalainkat, hogyha esetleg néhány sávot leveszünk róluk, akkor is meg tudják tartani az erejüket és a dallamukat.

HRM: Olvastam, hogy volt némi probléma a hangoddal a turné alatt. Mi volt az és sikerült-e rendbe jönnöd azóta?

M.S.: Igen, sajnos többünk megbetegedett, ami különösen számomra nem volt vicces, hiszen nekem a hangom a hangszerem. Hála az égnek, a rajongók nagyszerűek voltak, sokat énekeltek helyettem.

HRM: Elmesélnéd nekünk, hogyan lett egy egyszemélyes projektből zenekar a Theocracy?

M.S.: Természetesen.  Mindig is zenekart szerettem volna, de senkit nem találtam, aki szerette volna, vagy elsőre játszani akarta volna ezt a fajta zenét. Időbe telt, míg megtaláltam azokat, akikkel létrejöhetett a Theocracy végső felállása. Minden tag hozott magával valami újat és fontosat a zenekarba, én pedig nagyon kedvelem őket.

HRM: Olvastam egy 2008-as Theocracy interjúban, hogy az ’As The World Bleeds’ korongon hallható dalokat ugyanabban az időszakban írtad, mint a ’Mirror of Souls’ nótáit és olyan gyorsan meg akartad jelentetni őket, amilyen gyorsan csak lehet  Miért kellett mégis további három évet várni az új album megjelenésére? Volt esetleg valami zűr a felvétel során?

M.S.: Nos, probléma mindig akad; azt gondolom, hogy az szinte már törvényszerű, hogy a stúdióban valami mindig rosszul sül el! (nevet) Ebben az esetben azonban több dologról is szó volt. Először is két új taggal bővültünk, akiknek be kellett szokni a bandába, másodszor a ‘Mirror of Souls’-nak nagyszerű  volt a fogadtatása, ami olyan nem várt lehetőségeket is megnyitott előttünk, mint az első európai turnénk. Ezeken kívül pedig, jó pár olyan nótánk is akadt még, amiket idő volt még teljesen befejezni. Az idő pedig gyorsan elszáll…

HRM: Tudom, hogy általában a művészek szeretik legutolsó alkotásukat a legjobbnak tekinteni, de a Te esetedben ezzel egyet is értek. Mit gondolsz, miben fejlődött a legtöbbet az ‘As The World Bleeds’ a ‘Mirror of Souls’ koronghoz képest?

M.S.: Nos, nem tudom azt mondani, hogy ez, vagy bármelyik másik albumunk lenne a legjobb, csak a jellegzetességeik alapján tudom összehasonlítani őket, úgy, mint ennek az albumnak jobban sikerült a felvétele, mint annak, vagy ezen a lemezen sokkal jobb a gitárjáték, mint azon”, stb…  Szerintem egyébként a legnagyobb fejlődés a két új taghoz kötődik, ugyanis öttagúvá válásunkkal tükröződik  igazán a személyiségünk és az energiánk a lemezen. Val szólói egy új, erőteljesebb dimenziót kölcsönöztek a hangzásunknak.

HRM: Beszéljünk egy kicsit részletesebben az ‘As The World Bleeds’ korongról! A lemez az I Am nótával nyit, ami teljesen egy „metal musical” típusú korongra hajaz, miközben egyébként ez az érzés az egész albumot áthatja a sok cizellált énektéma és a kórusok miatt.

M.S.: Igen, minden bizonnyal ez a dal lett a legambíciózusabb, ebből a nótából pedig nyilvánvaló, hogy vonzódunk a bombasztikus, erőteljes, némi kórussal és nagyzenekari elemmel megfűszerezett zenéhez. Rizikós ugyan ilyen hosszú számmal indítani egy lemezt, de úgy éreztem, hogy ennek kell lenni a nyitódalnak.

HRM: A The Gift of Music nótát hallgatva a Trans-Siberian Orchestra és a Savatage zenei világa sejlett fel előttem. Kedveled ezeket a zenekarokat?

M.S.: Igen, a Savatage a mai napig óriási hatással van rám; mindegyik albumunkon vannak olyan, egymást ellenpontozó énekszólamok, melyek egyértelműen visszavezethetőek rájuk.

HRM: A ’Mirror of Souls’ címadó dala egy 23 perces epikus nóta, amely azt hiszem, sok ember kedvence az albumról. Szándékosan nem tartalmaz hasonlóan hosszú számot az új album? Az ‘As The World Bleeds’ korongot hallgatva az volt az érzésem, hogy úgy akartál minél fogósabb és dallamosabb nótákat írni, hogy közben ne kelljen feladnod a rátok oly jellemző, tipikusan “progreszív”, komplex fordulatokban bővelkedő hangzásotokat.

M.S.: Eltaláltad. Míg az utolsó album címadó dala minden értelemben a korong központi eleme volt, addig ennél a lemeznél valami mást szerettem volna. Az volt a cél, hogy egy “Theocracy best of” típusú albumot írjunk, melynek minden egyes dala valaki kedvencévé válhat. Remélhetőleg ezt meg is valósítottuk.

HRM: Melyek a kedvenc nótáid az új lemezről? Melyiket volt a legszórakoztatóbb élőben játszani?

M.S.: Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert ez folyamatosan változik. Talán a The Gift of Music, ami az idáig vezető utamat tükrözi, valamint az I Am, de egyébként mindegyiket nagyon szeretem.

HRM: Tudom, hogy kicsit korai a kérdés, de szerinted mikorra várhatják a rajongók a negyedik Theocracy albumot? Esetleg vannak már megírt nóták a következő lemezre?

M.S.: Egyáltalán nincs elképzelésem erről jelenleg, annak ellenére, hogy én is pont ma gondolkodtam azon, vajon mi lesz a következő lépésünk és mikor. Mint ahogy általában, most is több dallam és riff van már rögzítve, csak még nem kezdtem el egybepakolni őket. Biztos vagyok benne, ha eljön az idő, akkor úgy fogjuk csinálni a dolgokat, ahogy azt az élet a maga természetességével hozza.

HRM: Több karácsonyi dalt rögzítettetek, melyek a humort sem nélkülözik. Tervezed ezeket a (vicces) feldolgozásokat egy lemezen kiadni, vagy teljesen elveted a mostanában  elég sok rock, illetve metal banda által teljesen elcsépelt “karácsonyi lemez”-ötletét?

M.S.: Igen, egyetértek azzal, hogy ez a karácsonyi rock/metal-téma már egy teljesen leszerepelt történet és többek között ez is az egyik oka annak, hogy idén nem adtunk ki ilyen dalt. Elképzelhető, hogy csinálunk még majd néhányat és kiadjuk őket a többivel együtt, de egyelőre nincsenek ilyen terveink (annak ellenére, hogy sokan kérdezik ezt tőlünk).

HRM: Ha lehetőséget kapnátok arra, hogy interjút adjatok egy ismert televíziós show-ban és mellette zenéljetek is, melyik két Theocracy nótát nyomnátok el?

M.S.: Wow, ez egy igen jó, és egyben elgondolkodtató kérdés. Hogy az új albumnál maradjak, talán a “Nailed” és a “Drown” nótákat.

 

 

HRM: Mit gondolsz, mi a Theocracy különlegessége, ami egyedivé teszi a power metal színtéren?

M.S.: Nos, ha bármi különlegességünk is van, az szerintem szimplán az lehet, hogy nagyszerű dalokat írunk. Nagyon figyelünk arra, hogy ne legyenek töltelék részek, pillanatok a lemezeinken. Mindig igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, ezért reméljük, hogy a minőség jut rólunk mindenki eszébe.

HRM: A Theocracyt a “keresztény metal bandák” közé sorolják az emberek. Volt eddig bármilyen negatív visszajelzésetek a keresztény témájú dalszövegeitek miatt?

M.S.: Néha, de ez várható. Az esetek többségében rendesek az emberek.

HRM: És kaptatok-e olyan keresztény emberektől visszajelzést, akik szerint a metal és a kereszténység két, egymással összeegyeztethetetlen dolog?

M.S.: Bár nem kaptunk még ilyen visszajelzéseket, így gondolkodó emberekkel viszont már találkoztam.

HRM: Milyen a Theocracy helyzete a keresztény zenei piacon? Gondoltál rá, hogy egy keresztény kiadóhoz szerződj, amikor elindítottad a Theocracyt?

M.S.: Ugyan elküldtem néhány demót pár keresztény kiadónak a kezdetek kezdetén, de nem nagyon érdekelt senkit. Az Ulterium tulajdonosa azonban keresztény, úgyhogy ő érti, honnan jövünk.

HRM: Szoktál más keresztény metal bandákat is hallgatni? Ha igen, melyek a kedvenceid?

M.S.: A kedvenc keresztény zenészem Neal Morse, de ő inkább a progresszív rock területéhez tartozik.

HRM: Mi jut eszedbe először az alábbi nevek hallatán?

James Hetfield

Óriási hatással volt rám fiatalabb koromban.

Ted Neeley

Nem ismerem.

Nietzsche

A filozófus, aki azt mondta “Isten halott”.

Mel Gibson

Őrült!

Matt Smith

Én.

HRM: Mi az az álmod, amit a Theocracyval szeretnél megvalósítani? Hogyan látod a zenekart tíz év múlva?

M.S.: Továbbra is szeretnék nagyszerű albumokat megjelentetni olyan nótákkal, melyek kiállják az idő próbáját. Remélhetőleg tíz év múlvára már meg is valósítottuk mindezt!

Tomka, Szöcske