Cryin' In The Rain - Egy elmaradt koncert története

írta szakáts tibor | 2006.08.01.

Hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. Kavarog bennem a düh, a méreg, és természetesen a csalódottság.

Néhány napja Szabolcs fiamnak egy névnapi üdvözlőkártyára az ajándékba kapott Whitesnake jegye mellé a következőket írtam: „Kívánom, hogy ez az este felejthetetlen élmény legyen számodra”. Az lett! De sajnos nem a zenekar zsenialitása miatt…

Amikor barátaimmal megtudtuk, hogy Magyarországra is ellátogat a Whitesnake, augusztus elsejét viccesen nemzeti ünnepnek kiáltottuk ki.

Később a Hard Rock Magazin hasábjain is folyamatosan figyelemmel kísértük a történéseket és reklámoztuk a bulit, hogy minél több ember lássa itthon is, amit nekünk szerencsénk volt átélni nem olyan régen Oberhausenben. Majd egy kezdeményezés során még egy találkozót is szerveztünk a HRM Whitesnake fanatikusai számára a koncert előtt.

Kora délután, mikor otthonról elindultam, bár gyülekeztek a felhők az égen, de ami este történt, arra a legrosszabb álmomban sem gondoltam. A már említett találkozó jó hangulatú sörözgetése közben egyre szürkébb felhők érkezetek a Városliget fölé, és egyre nagyobb cseppekben kezdett el esni az eső. Előrelátóan kedvenc kocsmánk belső felét vettük célba, és milyen jól tettük. Ahol pár perccel ezelőtt ültünk, hirtelen nagy reccsenéssel leszakadt egy fa, pont a mi helyünkre.

Gondoltuk, ha már ilyen szerencsések vagyunk, akkor csak jobb jöhet ezután. Nem jött. A következő pillanatban egy iszonyatos erejű dörrenést hallottunk. Mindannyian összenéztünk, és éreztük, ez nem jó jel. Ahogy múlt az idő és szakadt az eső tovább, folyamatosan érkeztek az információk telefonon, már amikor az működött, mert persze a mobilszolgáltatók is összeomlottak. Nem sokkal a kiírt kapunyitási időpont után jött a hír, hogy kint biztos nem lesz koncert, mert leszakadt a szabadtéri színpad teteje. Először azt hittem ez vicc, és dacolva a szűnni nem akaró esővel utánajártam.

A látvány önmagáért beszélt. És itt álljunk meg egy szóra. Egy városligeti kiskocsma teraszán töltöttük az időt az eső kezdetéig, majd mint mondtam beljebb húzódtunk. A terasz nagyon egyszerű nádszövetből lett elkészítve, ha meg akarnám sérteni az alkotóját, ami távol álljon tőlem, szinte „kókány” munka. És láss csodát, még fák is dőltek ki mellette, de a terasz állt és áll most is. Lenne egy (soha meg ne történjen) felvetésem.

Mi van akkor, ha ez a vihar előadás közben éri el a Pecsa szabadterét? Mi van akkor, ha világhírű művészekre, nevezetesen a Whitesnake tagjaira szakad rá a tető ponyvája? Kíváncsi lennék (és várom is az illetékesek válaszát), vajon mikor vizsgálta meg utoljára egy szakértő az említett objektum tetőszerkezetét, beleértve a borítóvásznat is? Persze az elkeseredett rajongók szidtak ilyenkor mindenkit, de azt gondolom a történtekről a koncertszervezők tehetnek a legkevésbé.

Bár a rádió már reggel mondta, hogy ítéletidő várható az országban estére, és mint tudjuk, vannak online időjárási állomások, amelyek készséggel adnak információt, de ahogy a magyar viszonyokat ismerem, itt már nincs mit tenni. Ha jók az értesüléseim, akkor a szabadtérre kb. háromnegyed háznyi jegyet adtak el, ami olyan 4000 ember. A Pecsa belső tere 2500 férőhelyes, így a helycsere is kivitelezhetetlen volt. De ennek az estének az igazi nagy vesztesei mi vagyunk, rajongók, akik annyira vártuk ezt a koncertet.

Hogy egy kis humor is kerüljön a kesergésbe: ahogy álltunk a Pecsa bejárata előtt, sarjam meglátva egy ott parkoló mentőautó oldalán az emblémát, mindjárt megjegyezte, legalább egy fehérkígyót látunk ma este.

Remélem látni fogjuk azt a Fehérkígyót is, amire annyira készültünk!

Természetesen, ahogy híreket kapunk egy esetleges időpontról, amiben sikerült megállapodni a zenekarral, azonnal közzétesszük.

Szakáts Tibor