"Élmény játszani Mike Portnoy témáit" - interjú Mike Manginivel

Mint tudjuk, a Dream Theater alapító tagja, a világ egyik leg(el)ismertebb dobosa, Mike Portnoy tavaly szeptemberben bejelentette, hogy 25 év után kilép a zenekarból. Az ezt követő hónapokig tartó huzavona, meghallgatások, az utód személyével kapcsolatban kiszivárgott pletykák után a zenekar hivatalosan is felfedte a titkot, áprilistól a 48 éves, rendkívül technikás session-zenész, Mike Mangini ül a dobok mögött. A progmetal első számú csapatának újdonsült dobosa közvetlenül a fezenes fellépés előtt adott interjút magazinunknak:

Hard Rock Magazin: Mike, köszönjük a lehetőséget a beszélgetésre, melyet azzal kezdenék, hogy gratulálok a Dream Theater tagságodhoz.

Mike Mangini: Nagyon köszönöm!

HRM: Ahogy tudom, a bostoni Berklee Zeneművészeti Főiskolán tanítasz főállásban 2005 óta. Össze tudod egyeztetni ezt a munkát a Dream Theater-beli tagságoddal, ill. az ezzel járó kötelezettségekkel, esetleg felmondtál már, vagy átmenetileg szünetelteted a tanítást?

Mike Mangini: Hát az a helyzet, hogy ezt a tanári állást mindig is átmenetinek tekintettem, így mikor lehetőségem nyílt elkezdeni a munkát a zenekarral, természetesen felmondtam, mivel a kettő sajnos nem fér meg egymás mellett. Az biztos, egy darabig nem fogok tanítani, az én munkám most már a Dream Theater.

HRM: Milyen formában szereztél tudomást arról, hogy megüresedett a hely a dobok mögött a Dream Theaternél? Ők kerestek meg téged, vagy te jelentkeztél náluk?

Mike Mangini: Tulajdonképpen egyik sem, ugyanis egy közeli barátom vetette fel nekem a dolgot és javasolta, próbáljam meg. Hallgattam rá, megpróbáltam, most pedig itt vagyok, aminek természetesen roppantul örülök.

HRM: Szerzőként lehetőséget kaptál a szeptemberben piacra kerülő album, az ’A Dramatic Turn of Events’ munkálataiban, vagy „csak” mint zenész szerepelsz a lemezen?

Mike Mangini: Nem vagyok dalíró, sőt az igazat megvallva, nem is akarom ezt csinálni. A zenekarban megvannak azok az emberek, akiknek ez a feladatuk, egyelőre én, mint hangszeres veszek részt a munkában, mindössze csak, mint dobos tudok nekik segíteni. Ugye nagyon új vagyok itt, nem is ismerjük egymást igazán ebből a szempontból, tehát ez még egyelőre kiforratlan. Természetesen a saját ötleteim megjelennek a számokban, de ennek semmi köze a dalíráshoz. Dobos vagyok, ez a feladatom és ezt a lehető legjobban kell csinálnom.

HRM: Hosszú ideje nem játszottál európai színpadokon, sőt jelentősebb közönség előtt sem léptél fel az elmúlt években. Azt már tudjuk, hogy a koncertek során a közönséget maradéktalanul meggyőzted, a rajongók pedig szinte egyik napról a másikra elfogadták, hogy te vagy a Dream Theater új dobosa. Hogy érzed magad az első koncertek után? Ez egy igazi kihívás számodra, vagy rutinmunka?

Mike Mangini: Való igaz, nem nagyon koncerteztem mostanában, Európában főleg nem, a tanári munkám miatt természetesen otthon sem. És hogy hogy érzem magam most? Igazán remekül, hihetetlen boldog vagyok, hogy játszhatok a színpadon. Tudom, hogy a közönség támogat, ugyanúgy, ahogy a zenekar tagjai is. Mindenképp kihívást jelent ez nekem, szóval egyáltalán nem rutinmunka.

HRM: Éreztél lámpalázat az első nagyobb fellépés során?

Mike Mangini: Hát valójában nem, de annak okán, hogy az volt az első koncert, az izgalom azért bennem volt. Erre ugye Rómában került sor júliusban és mivel olasz nevem van, a közönség hangosan elkezdte skandálni a nevemet. Hihetetlen volt, még soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót a pályafutásom során! Fantasztikus érzés volt, szinte alig hittem el és nagyon jól esett, szükségem is volt a támogatásukra.

HRM: Mennyi ideig tartott betanulni a dalokat?

Mike Mangini: Viszonylag sokáig, hallgattam, játszottam, hallgattam, játszottam. Mivel profi dobos vagyok, könnyen megbirkózom az ilyen jellegű feladatokkal, de a Dream dalok elég komplexek ahhoz, hogy könnyedén lehessen memorizálni őket, így egy kicsit ez tovább tartott, mint normál esetben.

HRM: Minden zenésznek, illetve dobosnak megvan a saját stílusa. Fogunk hallani tőled Mike Portnoy játékától eltérő témákat a dalokban?

Mike Mangini: Az törvényszerű, ha valaki más játssza el ugyanazt, abban fellelhető lesz némi különbség, ez így is van rendjén és így lesz ma este is, mivel nem játszom pontosan ugyanúgy, ahogy Mike Portnoy. Ő egy fantasztikus dobos saját stílussal, csak tisztelettel tudok róla beszélni, élmény játszani a témáit. 

HRM: Feltételezem, hallottál már korábban is a Dream Theaterről. Hallgattad a dalaikat, ismerted valamelyest a számokat, vagy nem igazán?

Mike Mangini:A zenekarról természetesen hallottam, tudtam hová helyezni őket a zenei palettán, de a belépésemig nem igazán mélyültem bele munkásságukba, mondhatni akkor még szinte nem is ismertem a dolgaikat. Most viszont már igen.

HRM: Éveken keresztül a Dream Theater muzsikájától teljesen eltérő zenei közegben mozogtál, ebből kifolyólag gondolom, nagy kihívást és izgalmas lehetőséget jelentett számodra egy progmetal zenakarban játszani. Mit gondolsz erről most?

Mike Mangini: Egyre jobban és jobban érzem magam, egyre boldogabban játszom a csapattal. Természetesen közrejátszik ebben az is, hogy a saját magam elképzelése szerint építhettem meg a dobfelszerelésemet, senkinek nem volt ebbe semmi beleszólása, de nyilván fő szempont volt, hogy a hangzás maradjon ugyanolyan, mint a korábban megszokott.

HRM: A Dream Theaterbe való belépéseddel egy új fejezet kezdődött az életedben. Mi változott meg ezzel körülötted?

Mike Mangini: Szinte minden. Utazok, koncertezek, fesztiválról fesztiválra járok, interjúkat adok, rengeteg emberrel találkozom, izgalmas az élet. Végső soron ez az, amire mindig is vágytam.

HRM: Zenész berkekben úgy tartanak számon, mint a leggyorsabb dobosok egyikét a világon. Hogy tudod ezt a képességedet kamatoztani a Dream Theaterben?

Mike Mangini: Ha-ha, igen, van valami ilyesmi. Egyébként mindenképpen tudom, mivel a Dream zenéje sok esetben tartalmaz speedes témákat, így szükség van és lesz is erre a technikára. És ne felejtsük el, John szintén egy nagyon gyors gitáros, ha-ha!

HRM: Ha visszagondolsz eddigi pályafutásodra, fel tudnád eleveníteni, mi volt a legemlékezetesebb pillanat az életedben, mikor dobosként a színpadon dolgoztál? Ha valóban volt ilyen momentum, kérlek, oszd meg velünk és azt is, hogy miért.

Mike Mangini: Hát igen,természetesen volt ilyen több is, de amire mindig is szívesen emlékszem vissza, az Londonban történt még 1993-ban. Az Annihilatorral léptünk fel egy fantasztikus estén, a közönség hihetetlen intenzív volt, a zene teljes erőből dübörgött, nagyon jó koncertet adtunk. Hangerő, heavy metal, őrült rajongók, kell ennél több?

HRM: Egy utolsó kérdés. Mit csinálsz közvetlenül a fellépés előtt, hogyan készülsz fel a bulira?

Mike Mangini: Jó kérdés, leginkább semmit sem csinálok, de ha felkérnek, interjút adok, esetleg elszívok egy szivart, kicsit gyakorlok a levegőben csak úgy, dobok és dobverők nélkül.

HRM: Mike, köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a ma esti fellépéshez!

Nagybandi

Fotók: Pearl69

Köszönet Bucsai Timinek!