Egy vidám vasárnap - Sziget 2005. ötödik nap
írta szakáts tibor | 2006.07.07.
Nekem jutott a hálás feladat, hogy a Sziget 5. napjáról csak jókat írjak. Ennek a vasárnapnak a különlegességét egy személyes élmény határozta meg először is, tudniillik Szabolcs fiamat most vittem ki először a Szigetre. Megpróbálta kiválasztani azt a programot a héten, amelyik a "legjobb" hatásokkal lehet rá. És mi lehet ez más, mint egy nagy veterán csapat, a Saxon. De ne szaladjunk ennyire előre... Korán érkeztünk a tetthelyre, hogy egy kis beszélgetéssel és nézelődéssel töltsük ezt a szép nyári délutánt. A Ramones Mania volt az első fellépő a Hammer World sátorban. Nagy energiával és jókedvvel ugrottak neki Hangyáék a nyitánynak, aminek meg is lett a gyümölcse. A közönség fiatalabb része hatalmas pogozással hálálta meg az előadást. Rövid átszerelés után jött a koncert, amit nagyon vártam (már megint!) Délután öt órakor színpadra lépet a NO és ismét elkezdődött, ami a Wigwamban nem is olyan régen félbeszakadt. Nem tudom, de valahogy ezek a dalok annyira elszakítják az embert a körülötte lévő valóságtól, hogy az valami fantasztikus. Brinyó és Mészi barátom, akik kihagyták az előző NO bulit, valósággal bele borzongtak néha a dalokba. Úgy látszik még nem alakult ki teljesen a Slamo és Szatai Gábor köré verbuválódott banda, mert a dobos és a billentyűs poszton új arcokat láttunk. Sajnos a hangzás valami csapni való volt. Slamo cuccával folyamatos gond volt, és a keverő technikusok is még az előző nap fáradalmait pihenték ki. Ha hiszi, ha nem a Kedves Olvasó, senki nem volt a pultnál, aki a hangzással foglalkozott volna. Ilyet még talán nem is láttam. Elképesztő arcátlanság egy ilyen zenekarral ezt megtenni. Nem tudom, hogy ki volt ezért a felelős, de gyanítom, hogy csattogós szárnyú falepkét tologatott a homokozóban, amikor Slamovits Istvánt már egy ország ünnepelte. A hangulat viszont kivalló volt, ami nem is csoda az elhangzott dalok sorrendjét végigolvasva. Engedjetek saját utamon, Sivatag (egy új dal!), Lent a folyónál, Szállnak a napok, Kínoz egy ének (EDDA), Engedd szabadon, A hegyeken át, Minden sarkon (EDDA), Mint egy vihar, Hallottalak sírni (Ráadás) Ahogy vége lett a bulinak átsiettünk a Nagyszínpadhoz, hogy lássuk Juliette Lewis zenekarát. Ha rövid szeretnék lenni, akkor csak annyi megjegyzést tennék, hogy színésznek jobb volt. Bár nem találtam igazából kivetni valót a produkcióban, de nagy pluszt sem. A csaj nagyon jól néz ki, ha lehet ezt mondani. Az előadás módja szinte megegyezik a filmekben alakított rossz lány fazonnal. Aztán kb. ennyi. A zene egy kicsit üres, átlagos amerikai rock n' roll. Inkább ettünk egy jót a méregdrága, ám annál finomabb sültekből és visszasétáltunk a Hammerhez. Éppen a Hard zenekar csapott bele a húrokba, de erről majd Brinyó kollégám tollából bővebben. Szakáts Tibor A No zenekar okozta kellemes élmény után barátaimmal úgy döntöttünk, hogy leteszteljük a Sziget "rocker tápláló" részlegét. Az ételek elfogyasztása által keletkezett élményről most nem tudok beszámolni, mivel az elég felemás képet mutat. A disznó által beáldozott alkatrészekből készült kolbász nagyon finom volt, viszont a grillcsirke, melyet Mészi barátunk kiválasztott, annyira friss volt, hogy a rémülettől majdnem elszaladt, de legalább is széttépése közben bőszen vérzett. Úgy gondoltuk, hogy a részleges gasztro kudarcot jó zenével kell kihevernünk. Visszaérve a Hammer sátorhoz, még hallhattuk a Dirty Dance utolsó nótájának hangjait. A következő csapat a Hard volt, akiket néhány hónapja már láthattunk, a Daci Zsolt megsegítésére rendezett koncerten. Akkor, enyhén szólva nem lelkesedtünk a hallottaktól, de reménykedtünk, hogy mivel profi, sokat tapasztalt zenészekről van szó, belejönnek a közös zenélésbe. Sajnos nem így történt. A Hard zenekar előadásából az első három számra futotta az energiánkból. A zenei alap a muzsikusok tapasztaltsága és tudása révén, a helyén volt. Az ének azonban... Van úgy, hogy egy énekesnek nincs jó napja, de amit Kalapács Józsi ezen a délutánon éneklés címszóval művelt, az "alulmúlt" minden eddigi, önmagát profinak nevező zenésszel szerzett tapasztalatunkat. Rémes érzés volt hallgatni a nagyhírű, és múlt béli munkáiért általunk is tisztelt frontember teljesítményét. Szinte sajnáltuk. Rossz érzésünket az is fokozta, hogy azon a napon láthattuk-hallhattuk őt, amikor a színpadon megfordult a No-s Szatai Gábor, a Brainstorm-os Andy B. Franck és persze a legendás "Mr. Saxon", Biff Byford, akik mindannyian felejthetetlen vokális teljesítményt nyújtottak. Azt gondolom, hogy a Kalapács zenekar mellé nem jó ötlet egy újabb megerőltető próbatételt bevállalni egy amúgy is igen fáradt torokkal, hanem inkább pihenni kéne egy kicsit, rákészülni az újabb feladatra. Ha Kalapács így tenne, akkor akár egy igazán jó kis banda is válhatna a Hard-ból. Mi nagyon szurkolunk, hogy így legyen! A Hard okozta sokkhatás után, és a metál istenség Saxon előtt, következett a Brainstorm nevű power metál csapat, kinek nevét - bevallom először tavasszal - Szakáts kollégától hallottam, aki a Petőfi Csarnokban már látta őket és nagyon pozitívan mesélt az átélt élményekről. Elképesztő intenzitással kezdett a zenekar és a kezdeti lendület kitartott egészen a buli végég. Andy B. Franck énekes az egyik legjobb frontember, akit valaha láttam rock pódiumon. Remek hangi adottságai és tökéletes énektudása mellett a közönség megbabonázásából is jelesre vizsgázott. Az első perctől kezdve ujja köré csavarta a "zsűrit", aki természetesen nagyon hálás volt ezért a nemes tettért. Andy pörgött, forgott, 60 foggal mosolygott, láthatóan nagyon élvezte a bulit. A két gitárosra, Milan Loncaric-ra és Torsten Ihlenfeld-re sem lehetett panaszunk. Gyönyörű, dallamos szólókkal támasztották alá a kőkemény alapokon nyugvó muzsikát. A zenekar bemutatásánál derült ki, hogy a csapat basszusgitárosa, Andreas Mailander betegség miatt otthon maradt, és egy beugró bőgős játszotta le a bulit. Jó lenne, ha sok zenekarnak lenne ilyen helyettesítő zenésze. A vékony dongájú dobos, Dieter Bernert is hiba nélkül oldotta meg feladatát és iszonyatos energiával tolta a banda alá az alapokat. Hamar elszállt a Brainstorm játékideje, és bár a közönség már nagyon várta a nap nagyágyúját a Saxon-t, hosszan ünnepelte a német metál nagy reménységeit. Azt hiszem Tibi barátom jogosan mondta, hogy "ezek a fiúk egy év múlva az európai fesztiválok sztárjai lesznek!" Brinyó Ezt a napot nálunk ki más zárhatta volna, mint a Saxon. A kezdésnél úgy döntöttünk, hogy minden nálunk lévő fényképezőgépet bevettünk. Elképesztő izgalom volt a levegőben a színfalak mögött. Jó dolog azokkal az emberekkel testközelből találkozni, akiknek a képét bámultuk annak idején az újságokban, mint gyerekek. Főleg jó látni azt, hogy egy olyan öreg rókát, mint Biff Byford, még most is lázba hozz egy buli. Nagy harc volt a fotósárokban egy-egy jó képért és nagyon nehéz volt fényképezni akkor, amikor olyan dalokkal kezdtek, mint a Heavy Metal Thunder vagy a Dogs of War. Nem tudtam, hogy kattintgassak, vagy headbangereljek. Bár nem lehet mondani a szombati, rekord számú Szigetlátogató után (65.000 ember), hogy túl sokan jöttek volna ki vasárnap, de azért így is megtelt a sátor a Szászok bulijára. A kezdés után azt hittem, hogy megismétlik a Balingenben hallottakat, de nem ez lett. Utólag már bánom, mert ez a buli, főleg a közepén egy kicsit uncsira sikeredett. De nem baj! A tavalyi sajnálatos baleset után, végre itt volt a Saxon és ez a lényeg. Azért a végére megjöttek a slágerek. A Crusader, Princess of the Night, Denim and Leather és a 747 Strangers in the Night óriási villázásra és éneklésre késztette a nagyérdeműt. Szakáts Tibor
Legutóbbi hozzászólások