Multi-kulti olcsón: Firkin, Ocho Macho, 2011.05.14., Budaörsi Városi Sportcsarnok
írta Adamwarlock | 2011.05.25.
Mindenképp egy érdekes estét tudhatunk magunk mögött. Összességében ahogy láttam, a közönség minden tagja jól érezte magát. Tehát ez egy jó pont, ami nem a szervezőknek, hanem annál inkább a zenekaroknak jár. Nekünk, akik időről-időre azért látogatjuk meg a HRM oldalait, hogy zenéről olvassunk ez persze elég is volna, de a szervezés hagyott némi kivetnivalót maga után. Nagy Kocsmasó néven lett meghirdetve a rendezvény, ahol a szervezőség azt tűzte ki célul, hogy a jókedvet, az ír és görög italokat, valamint könnyed mulatozást tegye meg az este főszereplőjévé. Ez többé-kevésbé sikerült is, de valamiért hasonló érzésem volt, mint a tavalyi Gastroblues Fesztiválnál: innen, kérem valami hiányzik. Nemcsak, hogy hiányzik, égetően kellene egy ilyen mókához: az atmoszféra.
A rendezvény úgy hirdette magát, mint egy kellemes estét, ami meg fogja idézni az ír és görög folklórt, mind zenében, mind hangulatban. A plakát alapján arra számított az ember, hogy különleges ír sörök, whiskey-k, görög ételkülönlegességek tárháza fogja fogadni. Ehhez képest a szervezők nem láttak tovább a Guiness-nél (még Jamesont is csak külön a koktélos pultból tudtam szerezni). Tehát a Budaörsi Sportcsarnok előterében volt jó néhány gasztronómiai stand, de egyik sem nyújtott többet, mint egy átlag belvárosi szórakozóhely kínálata. A helyszínválasztás sem volt megfelelő. Egyrészt egy ilyen bulit szerintem szerencsésebb szabadtérre szervezni, főleg az évnek ebben a szakában. Másrészt, ha már mindenképpen beltéri mulatságról van szó, akkor sem tenném egy ennyire sportra kitalált helyszínre. Legyen akármennyire is Kocsmasó a neve rendezvénynek, valahogy nem érzem magam "kocsmásan", ha az italom rendelésekor az uszodát kell bámulnom, ráadásul mindezt verőfényben, mert annyi sem jutott a szervezők eszébe, hogy talán fokozná a hangulatot, ha egy árnyalatnyival sötétebb van. Bent, a küzdőtéren már jobb volt a hangulat, és örömmel konstatáltam, hogy a csarnoknak remek akusztikája van. Mindez azonban nem segített semmit: rettentően kevesen tették tiszteletüket ezen az estén. Valójában a cél az lehetett, hogy a nemrégiben felavatott Sportcsarnokot Budaörs város kulturális életének egy meghatározó szereplőjévé tegyék. Nos, ez nem hiszem, hogy sikerült. A legtöbb városlakó számára a hely kiesik a mindennapi közlekedési rutinból, távol van Budaörs központjától. Minek jöjjön egy Kocsmasó elnevezésű rendezvényre kocsival? A kocsmában vedelni szokás, nem pedig teadélutánt tartani, hogy aztán józanul hazavezessünk. Ráadásul zenei rendezvényként volt meghirdetve a dolog, és akárhogy is nézem, a fellépők annyira nem népszerűek, hogy egy kisváros apraja-nagyját elcsábítsák, főleg úgy, hogy előtte egy héttel volt "falunapi" utcai hepaj Demjén Rózsival. Beszéljünk hát a zenéről. Kezdetben egy görög népzenét játszó együttes, a Palio Buzuki húzta a talpalávalót. Minden tiszteletem a hangszeres tudásuké, de két perc után rájöttem, hogy ez a muzsika nem az én generációmnak szól, és inkább kifordultam, hogy levadásszak némi ír sört. Telt-múlt az idő, egymást követték az italok, amikor már más jellegű hangokat hallottunk bentről: színpadra lépett az Ocho Macho.
A csapattal korábban csak érintőegesen találkoztam, de már akkor megállapítottam, hogy a zenéjük teljesen rendben van. A latin rockot, a ska-t és a reggea-t keverik, méghozzá nagyon eredeti és vidám módon. Már a fiatalabb korosztály is egybegyűlt a tánctéren, és egyre inkább jobb hangulat kerekedett. A fiúk remekül muzsikáltak, de engem leginkább Mórocz András és Csík András trombitás, valamint Mersics György dobos győzött meg arról, hogy első osztályú mutatványban van részünk. Előbbiek virtuozitásukkal, utóbbi pedig pontosságával és egyediségével hívta fel magára a figyelmet. "Bob Marley és a Manu Chao Vas megyei fiai" tehát remekül előkészítették a hangulatot a Firkin számára, akiknek már tényleg nem volt sok dolguk a hangulat további fokozására. Nos igen, a latin hangulat után pedig jött az ír kocsmabuli. A csapat azonnal nagy elánnal csapott a húrok közé. Már az első pillanattól fogva tudtuk, hogy itt nem lesz megállás. Aki ismeri a híres-neves Flogging Molly-t, az el tudja képzelni a hangulatot. Igazából a zenekar végig remek hangulatban volt. Jó látni, ha egy csapat ennyire élvezi a saját muzsikáját, mert a jókedv így a közönségre is átterjed. Ez így is lett. Egyre többen álltak neki fékevesztett táncolásnak, ugrálásnak. Nem hiába hívják Firkinék magukat "jumpin' irish music"-nak. A bandatagok eszméletlenül lelkesek, kezdve a mikrofonnál álló Marthy Barnával és az akusztikus gitárt (és egyéb hangszereket) kezelő, néha az éneket is magára vállaló Göttinger Palival, akik megadták a buli alaphangulatát. Aztán ott volt még a Ian Andersont is néha megszégyenítő mozgáskultúrával megáldott Péter János, aki a fuvola és az ír furulya bűvölésével szórakoztatta a nagyérdeműt. A hegedűs kislányt, Virág Lilit pedig egyenesen meg kellett zabálni, annyira helyes volt a színpadon. Arról nem is beszélve, hogy hangszeréhez is meglehetősen értett. Telt-múlt az idő, jöttek egymás után a bulizós nóták, fáradtak a lábak, majd a színpadon termett Jamie Winchester, hogy lejátsszon néhány számot a hazája népzenéjét megidéző csapattal. Természetesen Jamie nem állt neki punkot tolni, hanem kellemes, gitározós dalokat vett elő. Jól is jött a kis pihenő, mert sokan a közönségben már a fülükön vették a levegőt. Befejezésül még visszatértünk a jó öreg ír punkhoz, még egy Flogging Molly szám is elhangzott, majd a csapat levonult a színpadról. Persze még visszatapsoltuk őket, amiért cserébe még két ráadást is kapott a publikum. Mind a Firkin, mind az Ocho Macho végtelenül szimpatikus csapat, akik úgy tudnak önfeledt szórakozást nyújtani, hogy közben elsőrangú hangszeres zenét szolgáltatnak. Ha a Nagy Kocsmasó szervezése nem is, de a két fellépő elnyerte az elismerésemet. Jó lenne, ha a fiatalság többsége ilyen zenékre bulizna. Akkor nem félteném a jövőt. Adamwarlock Fotók: Nyitrai Péter Köszönet a Firkinnek!
Legutóbbi hozzászólások