"Mi nem egy kí­sérleti labor vagyunk": Interjú a Wisdom zenekarral

Áprilisban jelent meg a talán legjobban várt idei magyar metal korong, a Wisdom második nagylemeze, a 'Judas', amely hasonló népszerűségnek örvend, mint elődje, a 'Words of Wisdom'. Elsősorban a tradicionális heavy/power metal zenekar basszusgitárosát, Molnár Mátét kérdeztük a lemez készülésének körülményeiről, vendégszereplésekről, a jövőbeli, külföldi tervekről, de a hosszú interjú során alkalomadtán Kovács Gábor gitáros, Nagy Gábor énekes és Ágota Balázs dobos is válaszolt kérdéseinkre. Hard Rock Magazin: Először is hadd gratuláljunk az új albumhoz, méltó folytatása az előzőnek! Milyenek az eddigi rajongói és kritikai visszajelzések, hogy fogadták a lemezt? Molnár Máté: Köszi. Eddig maximális az elégedettség. A legkeményebb kritikát pont tőletek kaptuk, a többi ehhez képest végtelen magasztalásnak tűnhet. (nevet) HRM: Nagyon hosszú idő telt el a 'Words of Wisdom' és a 'Judas' megjelenése között. Ezen idő alatt az énekes keresésével voltatok elfoglalva? Kiket hallgattatok meg "útközben", és hogy találtatok rá Nagy Gáborra? (Ha jól tudom, a remek énekesi szerepléshez a HRM-nek is van egy kis köze. Meséljetek erről is egy kicsit!) M.M.: Eleinte ezerrel kerestük az énekesünket, akit elég hamar meg is találtunk. 2007 őszén már megvolt. Aztán végül nem jött össze, pedig már elkezdtük ráépí­teni a jövőt. Erről is lehetne mesélni, de nem annyira lényeges már. Utána még jó ideig komolyan foglalkoztunk a dologgal, aztán kezdett egyre kiábrándí­tóbb lenni a helyzet. Hosszú listám van azokról, akiket meghallgattunk, és lassan el is fogyott a lelkesedés. Nagy Gábor megtalálása pedig teljesen véletlen sztori, ahogy annak lennie kell. Amikor már nem kerestük görcsösen a frontemberünket, egyből betoppant. Gábor találkozott vele teljesen véletlenül egy buliban, valahogy í­gy kezdődött. Aztán demózgattunk, és NG is elkezdett járni ahhoz az énektanárhoz, aki a HRM hasábjain osztotta meg a véleményét pár hí­res pacsirtáról. Az ő hathatós segí­tségével fejlődött NG úgy, hogy 2010 nyarának vége felé már el mertünk gondolkozni azon, hogy lehet, megvan az emberünk. Szóval nagy köszönet felétek az ominózus cikkért, és hogy utána megadtátok a tanárnő elérhetőségét. (nevet) HRM: Megfordult a fejetekben, hogy ha záros határidőn belül nem találtok énekest, akkor bedobjátok a törülközőt? M.M.: Sosem beszéltünk róla hogy végleg abbahagyjuk a Wisdomot, de az az igazság, hogy azokban az időkben, amikor minden próbálkozásunk kudarcba fúlt, nem nagyon bí­ztunk abban, hogy lesz ennek még folytatása. Mivel a lemezanyag készen volt, egyszer mindenképpen rögzí­teni akartuk valakivel, de valószí­nűleg az csak egy project lett volna már, koncertezés, és minden egyéb aktí­v zenekari tevékenység nélkül. HRM: Mondhatjuk, hogy Gábor egy utolsó szalmaszál lett, akivel végül jobb lett a zenekar, mint valaha? M.M.: Mi ezt pontosan í­gy érezzük. És ami nagyon fontos még, hogy emberileg is nagyon jól kijövünk, ami elengedhetetlen, ha egy zenekar albumokat akar készí­teni, és folyamatosan koncertezni szeretne. HRM: Nagyrészt sikerült titokban tartanotok a lemez megjelenéséig az énekes kilétét, ami a mai információ gazdag világban nem könnyű. Titoktartást kértetek a beavatottaktól, hogy "nem kotyogták ki" a nevet? M.M.: Igazából ez nem volt akkora titok, mint amekkorára aztán fel lett fújva. Mindig is igyekeztünk érdekességekkel bombázni a közönségünket, és az énekescsere most egy ilyen ötlet megvalósí­tására adott alkalmat. Beszéltek róla az emberek, találgattak, és többnyire jó néven vették, úgyhogy elértük vele a célunkat. HRM: Még az énekes megtalálása előtt azon morfondí­roztatok, hogy kerestek egy ismertebb énekest külföldről. Vele esetleg nagyobb publicitást kaptok itthon is, de főleg külföldön, viszont a nagyobb turnékat el lehetett volna felejteni (lásd a cseh Symphonity-t). Visszagondolva Ti is úgy érzitek, hogy jól döntöttetek? M.M.: Nem tudni mi lett volna egy olyan lehetőségből, de most már nem is arra koncentrálunk. Megtaláltuk a legmegfelelőbb úriembert a zenekar élére, és azon dolgozunk, hogy vele hogyan tudunk maximálisat nyújtani innentől. Természetesen í­gy teljesen más irányban haladunk, viszont lehet, hogy a két út amúgy is ugyanoda vezetne végül. Nem nézünk hátra, nem foglalkozunk azzal, mi lett volna ha... HRM: Egy zenekar életében gondolom a legrosszabb dolog az a tetszhalott állapot, amiben voltatok. Miként viseltétek, hogy egy remekül prosperáló zenekar egyszer csak a partvonalon kí­vülre kerül? M.M.: Szerintem rendkí­vül jól. Ahogy tört előre a Wisdom annakidején, mi is egyre többet akartunk, egyre maximalistábbak lettünk. Ez mérgezte az emberi kapcsolatokat is, valamint az életünk többi része is látta a kárát. Lehet, hogy most szinte előröl kezdhetjük felépí­teni a zenekart, de okulva a régi hibákból, már jóval bölcsebben csináljuk. HRM: Gábor (énekes): örülsz, hogy végre lekerült az álarc és a csuha a koncerteken, í­gy szabadabb mozgást engedve neked? Számí­thatunk rá, hogy show-elemként visszakerül még az a maszk? Nagy Gábor: Az első pár koncerten nagyon zavart a csuha, de a maszkkal sohasem volt problémám, esetleg annyiban, hogy erősebb orrhangom volt benne. A harmadik koncertre megoldottam, hogy ne essen folyton az arcomba a csuha meg a hajam, és onnantól kifejezetten szí­vesen hordtam ezt a maskarát. Szolnokon viszont eljött az a pont, ami után azt mondtam, hogy vége a csuhás időszaknak, ugyanis a tavaszhoz illően 120°C volt a szí­npadon plusz a gúnya... gondolhatjátok. Szóval örülhetek, hogy nem nyáron kezdtünk promóciós koncert sorozatba a csuhával, mert akkor a Wisdomnak megint nem lenne énekese. (nevet) Tuti, hogy még ma is ott gőzölögne a maradványom valamelyik szí­npadon. (nevet) A második kérdésedre, csak annyit mondok, hogy valamilyen módon biztos, hogy lesz még szerencsénk találkozni a másik énemmel a világot jelentő deszkákon. (nevet) HRM: A ragyogó kórusokból kihallatszik, hogy operaénekes is szerepel a lemezen. Honnan jött az ötlet, hogy operaénekes is szerepeljen a kórusban? M.M.: Eredetileg az egészet operaénekesekkel terveztük felénekelni, de Kiss Zoli és Mező Zoli annyira adott volt, hogy őket nem hagyhattuk ki. Egyébként nem olyan egyszerű operaénekeseket találni, mint gondolnád! Már a 'Words of Wisdom'-on is operaénekeseket szerettünk volna a kórusba, de akkor nem jött össze. Most kicsit több időnk volt rá, és szerencsére találtunk olyanokat, akik el is vállalták, és korrektül fel is énekelték. HRM: Női énekesre nem gondoltatok egy duett erejéig? M.M.: Egyelőre nem. Nem mondom, hogy soha nem lesz majd ilyen, de jelenleg más a koncepciónk. Kovács Gábor: Nem hiszem, hogy a Wisdom az a zenekar, akinek jól állna az ilyesmi, de ettől függetlenül soha ne mondd, hogy soha. HRM: Mats Levén nem kis név a szakmában. Talán ti vagytok Szekeres Tamás után az egyetlen hazai metal előadók, akik nemzetközi szintű énekest hí­vtak szerepelni. Honnan jött az ötlet, és hogy valósult meg az együttműködés? M.M.: Az ötlet már nagyon régen megvolt, mivel a Judas dalunk ezt egyértelműen megkí­vánta. Először olyan énekesekkel próbálkoztunk, akik nagy példaképeink, de nem, vagy csak nagyon ritkán vendégénekelnek más zenekarok lemezein. Sajnos ez a verzió nem jött össze, í­gy jöttek a szintén nagy példaképeink, akik viszont több zenekar lemezén is szerepelnek. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mekkora megtiszteltetés nekünk, hogy Mats elvállalta a felkérést. HRM: Mats Levénen kí­vül más előadókra is gondoltatok (és itt nem csak Judas szerepére gondolok)? M.M.: Amikor már nagyon nem találtunk itthon megfelelő énekest, akkor elkezdtünk kifelé kacsintgatni. Másod- és harmadvonalbeli énekeseket néztünk, akik az anyazenekaruk mellett talán be tudnának vállalni egy Wisdom projectet. Hamarosan találtunk is egy srácot, aki elvállalta a lemez feléneklését, a további közös együttműködést pedig a lemez sikerétől tette függővé. Az illető Christian Palin néven akkor a francia Adagio zenekar énekese volt, és a fantasztikus 'Archangels In Black' albumon énekelt. A mai napig feláll a szőr a hátamon, ha meghallgatom a lemezt. Sajnos a nálunk nyújtott produkciója már fényévekre volt ettől, mert nem volt kontroll alatt, amikor felénekelte a lemezünket. Ezután egy kis levelezést követően vége is lett az együttműködésünknek. Vicces egyébként, de mire Mats Levénnel leveleztünk a vendégszerepléséről, addigra már ő volt az Adagio énekese. (nevet) HRM: A mostani album, úgy érzem, elmozdulás a korábbi, inkább a Maiden-hatást mutató zenei világból a Hammerfall-féle kórusos europower felé. Tudatos ez a kis változás, vagy csak "úgy jött magától"? M.M.: Kár hogy nem arról beszélünk még, hogy a Wisdomos irányból mozdultunk el valamerre, de talán ez is eljön egyszer. (nevet) Amúgy én nem érzek zeneileg semmiféle elmozdulást, maximum előre mozdulást. Az előző lemez ugyanilyen kórusos volt. Annyi változás van össz-vissz, hogy a legkisebb apróságokra is sokkal jobban odafigyeltünk, mind a dalí­rás, mind a szövegek, mind a stúdiófelvételek terén. Nagyságrendi fejlődés van szerintem a 'Words of Wisdom'-hoz képest, de a zene ettől ugyanolyan Wisdomos maradt. Kovács Gábor: Én nem gondolom, hogy az előző lemezünkön több Maiden hatás lett volna, mint az újon, főleg hogy nekem mindig is inkább a német és skandináv muzikálisabb vonal jött be igazán. Egyedül talán Nahi hangja miatt érezhették páran britesebbnek a zenénket. HRM: A többi magyar heavy és power metal zenekarral szemben ti kitartotok a tradicionális heavy-power irányvonal mellett, és nem nagyon csempésztek "modernebb" zenei megoldásokat a dalokba. A későbbiekben is ki fogtok tartani ezen irányvonal mellett, vagy el tudjátok képzelni, hogy változni fog a Wisdom zenei arculata valamelyest? M.M.: Még nem kezdtük el í­rni a dalokat a következő lemezre, de nem hiszem, hogy túl sok modernebb zenei megoldást fogunk csempészni bele. Próbálkoztunk mindenfélével, kí­sérletezgettünk, de valahogy ez az irány fekszik nekünk, a többi hiteltelen lenne tőlünk. Egyelőre a közönség minket igazol, aztán majd meglátjuk, mi változik bennünk a következő években. Kovács Gábor: Amióta létezik a zenekar, ez a "miért nem játszunk modernebb, egyénibb, trendibb zenét" a kedvenc negatí­v újságí­rói kritika velünk szemben.(nevet) Ezúttal szeretnénk mindenkivel tudatni, akik abban reménykednek, hogy egyszer a Wisdomtól hallhat valami szokatlan, teljesen újszerű dolgot, hogy mi továbbra is maradunk - természetesen az egészséges fejlődés mellett -, azon a klasszikus vonalon, amin annak idején elindultunk. Mi nem egy kí­sérleti labor vagyunk, ahol folyamatosan új és új dolgokat találunk fel, hanem egy heavy metal zenekar, akik nem akarnak mást, mint karakteres és fülbemászó dallamokkal teli minőségi zenét í­rni. De szerencsére nem kell aggódnunk, mert azért még nagyon sok ember van, akiknek a megjegyezhető, dúdolható refrének és karakteres dalszerkezetek sokkal többet adnak, mind bármiféle megfejtő és elvont zenék. Másrészt meg hát nem is akarjuk elvenni a modernebb utakra törő zenekarok kenyerét. (nevet) A rock sajtó meg úgy érzem, megint ahhoz a forduló ponthoz ért, amikor ciki a "true" metal. Ez nagyon emlékeztet engem a 90-es évek második felére, amikor szintén divat volt lehúzni a Helloweent, Manowart és tárasaikat. De mint az idő is bebizonyí­totta, ez a stí­lus mindent túlél, úgyhogy gond egy szál se. HRM: Máté, a Silent Hill c. dalt teljes egészében neked köszönhetjük. Mennyiben volt más a teljes dal megí­rása számodra, mint a többi, amiben csak a szövegi részért "feleltél"? M.M.: Teljesen. Régebb óta próbálkoztam dalkezdeményekkel, de egyik sem ütötte meg az általunk felállí­tott szintet. Aztán amikor ezt a nótát megmutattam Gábornak, megtetszett neki. Innentől még hónapokig csiszolgattam, mire elnyerte végleges formáját, és a mai napig nagyon büszke vagyok rá. A szövegí­rásban már van egy kis rutinom, bár most az is sokkal szigorúbb keretek között készült. HRM: Van olyan téma, koncepció, ami átszövi a lemez dalszövegeit? M.M.: Nincs, és az eddigi lemezeink sem konceptlemezek. Nekünk az egész zenekar élete egy koncepció, azaz Wiseman élete, akinek sorsát lemezről lemezre követhetjük a borí­tóinkon, illetve néhány dal erejéig minden albumon. Én azért tervezem, hogy ha a sokadik lemezen túl vagyunk, és még mindig lesz értelme CD-t készí­teni fizikailag is, akkor kiadunk egy válogatáslemezt azokkal a dalokkal, amelyek Wiseman történetéről szólnak. Érdekesség lenne, szerintem még nekünk is. (nevet) HRM: Havancsák Gyula megint ní­vós bookletet készí­tett! Az első klip is egy barlangban játszódik, akárcsak a booklet design-ja. Melyik volt előbb, és ez egy koncepció része volt, vagy a véletlen hozta í­gy? M.M.: Ritkán vannak véletlenek nálunk, általában meg szoktuk tervezni jó előre az ilyen jellegű dolgainkat. A borí­tó hamarabb megvolt már, í­gy a szerint kerestük a kliphez a helyszí­nt. Sajnos nem teljesen olyan helyszí­nt találtunk, mint amilyet szerettünk volna, de végül í­gy is elégedettek vagyunk az eredménnyel. HRM: Mi alapján döntöttetek a Live Forevermore klipesí­tése mellett? Terveztek még klipet a lemezhez, és ha igen, melyik számhoz? M.M.: Annyira jó dal és zenekari kedvenc is a Live Forevermore, hogy nem nagyon gondolkoztunk más nóta megfilmesí­tésén. Ezen kí­vül gyors számra még nem csináltunk klipet, úgyhogy több szempontból is könnyű volt a döntés. Egy klipet még mindenképpen szeretnénk majd, jelenleg erre a legnagyobb esélye a Heaven And Hellnek van. HRM: A klip forgatásán készült fotókon feltűnt nekem egy egér is. Ő végül nem kapott szerepet a végső verzióban? M.M.: Sajnos az eredeti tervet kicsit meg kellett kurtí­tanunk, mert nem minden az elképzeléseink szerint alakult. Volt egy sztorivonal is, de azt elvetettük végül. HRM: Az első lemez végső keverését a Finnvoxra bí­ztátok, a 'Judas' viszont teljes egészében itthon készült. Elégedettek vagytok a hangzásával, vagy ha lett volna időtök, még csiszoltátok volna? M.M.: Maximálisan elégedettek vagyunk. Én személy szerint nem tudom, hogy mi az, ami még szebben szólhatna. K.G.: Helyesbí­tenék, az előző lemeznek is csak a masterelése készült a Finnvoxban, a keverést teljes egészében én végeztem. Az egy jó kí­sérlet volt arra, hogy mit tud egy világszí­nvonalú, nagy nevekkel dolgozó stúdió hozzátenni a hangzáshoz. Utólag elmondhatom, hogy nem sokat. A 'Words of Wisdom'-nak előzetesben magam is megcsináltam a masterelését, és most már jó pár év tárlatából összehasonlí­tva a kettőt, összességében a mi verziónk szerintem jobban szól. Éppen ezért, a 'Judas'-t már teljes mértékben a saját stúdiónkban csináltuk, és teljesen elégedettek is vagyunk a végeredménnyel. HRM: Gábor, volt olyan szám, aminek a keverésével megszenvedtél? K.G.: Nem nagyon. Szerintem a keverés része a legizgalmasabb és legkevésbé fárasztóbb a stúdiómunkának. A felvételek és az egyes utómunkálati fázisok sokkal inkább igénybe veszik az embert. Nagyon sokan abban a tévhitben élnek, hogy a keverésen múlik leginkább egy anyag megszólalása, hangzása, pedig a legmeghatározóbb, hogy mit és milyen minőségben veszünk fel. HRM: Próbáltok nyitni külföld felé is az új albummal, vagy csak a hazai piacra koncentráltok? M.M.: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nemzetközi szintűre próbáltuk készí­teni a lemezt, ami reményeink szerint meghatározó lesz az itthoni, és a külföldi piacnak is. HRM: Szerintetek hogy állná meg a helyét a 'Judas' a nemzetközi piacon? Kaptatok visszajelzéseket külföldről is az új lemez kapcsán? M.M.: Szerintem abszolút megállná. Mind a dalokat, mind a hangzást illetően. Még akkor is, ha sokak szerint semmi újdonság nincs bennük. Viszont jól el kéne gondolkodnom, ha mondanom kellene egy zenekart a stí­lusunkban, amely valami újdonságot hozott mostanában. A visszajelzésekkel kapcsolatban pedig az a fura helyzet, hogy lassan több visszajelzést kapunk külföldről, mint itthonról. Az internet már tényleg csodákra képes.(nevet) HRM: Hogy látjátok a jelenlegi heavy metal szí­nteret Magyarországon, mi lesz szerintetek a stí­lus jövője? El tudjátok képzelni, hogy egyszer csak a zenélésből éljetek meg? M.M.: Aki jó itthon, azt előbb-utóbb észreveszik. Nem látom siralmasan a helyzetet, '95 környékén lehetett halálról beszélni, de jelenleg olyan fesziváldömping van, mint előtte soha, és a komoly zenekarok tavasszal és ősszel is tudnak nyereséges koncerteket csinálni. A külföldi sztárbandák pedig lassan már-már hazajárnak, és havonta több nemzetközi bulit is láthat a közönség. Ez nekem nem azt mutatja, hogy a halálán lenne a stí­lus. Nekünk nem célunk megélni a zenélésből, mert azt vesszük észre, hogy az előbb-utóbb haknibandát csinál a zenekarokból. Nyilván akkor időre el kell készí­teni a soron következő lemezetek, akár vannak jó ötletek, akár nincsenek, valamint koncertezni kell akkor is, amikor pihennie kéne a zenekarnak, vagy nem indokolt egy turné. Mi arra megyünk, hogy a tudásunk legjavát nyújtsuk, határidők nélkül. HRM: Most, hogy végre teljes és stabil a felállás, aktí­vabb koncertezés és sűrűbb lemezkiadás várható a Wisdomtól? Tudjuk, hogy még nagyon korai, de feltehetőleg mikorra várható a harmadik Wisdom-nagylemez? M.M.: Nézzétek meg a koncertjeinket a honlapunkon, és akkor a kérdés első felére meg is van a válasz. A következő lemez pedig biztosan nem 5 év múlva esedékes, de mindig annyi váratlan dolog történik, hogy nincs értelme időpontot mondanom. Szeretnénk, ha 2 év múlva megjelenhetne a következő, de eddigi formánkat nézve nem vagyok biztos benne, hogy í­gy is lesz.(nevet) HRM: Az őszi utolsó bulikon már egész jól együtt volt a banda a koncerteken. Élőben is sikerült mára összecsiszolódnotok, vagy még aktí­van gyakoroltak a tavaszi bulik előtt? M.M.: Aktí­van gyakorlunk. Már csak azért is, mert az új lemezről még keveset játszottunk ősszel, de amúgy is teljesen új műsorral készülünk a nyárra. Meg ugye minél többet próbálunk együtt, annál jobbak leszünk élőben, és annál kisebb apróságokra is oda tudunk figyelni. HRM: Készültök valami extrával a pesti nagy bemutatkozó bulitokra a Metalfesten? M.M.: Szerettünk volna, de a 16 órás időpont nem a legideálisabb az ilyesmire. Még nem döntöttük el pontosan mit fogunk csinálni, de a Wisdom féle energikus előadásmód természetesen garantált. HRM: Az idei, jubileumi Keep Wiseman Alive koncertet a megszokott helyre tervezitek (Club 202), vagy most kipróbáltok egy nagyobb helyszí­nt, természetesen látványosabb keretek közt? M.M.: Ennyi kihagyás után azért óvatosabbak vagyunk. Aktí­v korunkban elég messzemenő terveink voltak, de most persze más a helyzet. A lemez fogadtatása nagyon jó, de még nem kezdtük el megturnéztatni, í­gy nem tudjuk élőben milyen lesz a közönség reakciója. Azt mondanám, hogy erre a kérdésre inkább térjünk vissza nyár végén majd. HRM: A hazai szí­ntérről kik a kedvenceitek? Tartjátok valamennyire a szakmai kapcsolatot a magyar heavy metal bandákkal? M.M.: Nem akarunk neveket sorolni, nehogy sértődés legyen belőle, ha valaki kimarad. Amely zenekarok jól működnek, azok nem véletlenül működnek jól. Rengeteget lehet tőlük tanulni, és butaság lenne nem figyelni a munkásságukat. Igaz ez a fiatalabb, és a legendás bandákra is. Ráadásul valamennyivel elég sokat játszunk együtt, í­gy óhatatlanul képben vagyunk, hogy mi történik velük. HRM: Balu, tavaly Magyarországon, amerikai fociban az Év játékosának szavaztak (amihez ezúton is gratulálunk), emellett a családi vállalkozásból is kiveszed a részed. Miként marad időd a zenekarosdira? Arról nem is beszélve, hogy a dobolás és a sport is időigényes tevékenység, és mindkettő sok gyakorlást igényel. Ágota Balázs: Köszi szépen a gratulációt. Hát igen, eléggé be vagyok táblázva. Mindenesetre minden ügyemet úgy intézem, hogy legyen időm eleget sportolni, gyakorolni, és a céggel foglalkozni. Ráadásul főiskolába is járok, úgyhogy a hétvégi program is adott, ha éppen nincs koncert vagy meccs. Természetesen ennek megvan a hátulütője is, hiszen magánéletem nincs semmi. De úgy gondolom, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét, és előbb-utóbb több területen is elismernek, mint olyan embert, aki valami nagyot alkotott. Ebből láthattunk egy kis példát azzal, hogy megválasztottak tavaly az év játékosának, ami egy nagyon nagy elismerés, még ha ez a sport nem is annyira népszerű egyelőre hazánkban. Remélem a dobolással is sikerül mielőbb feltűnnöm. Rengeteget gyakorlok ahhoz képest, hogy mennyi időm van, valamint hetente dobtanárhoz is járok. Egyszer talán felkapja majd valaki a fejét, hogy ki ez a srác! (nevet) Viszonylag fiatal vagyok még, van időm. Remélem, a következő album dobtémáiba több beleszólásom lehet majd, mint ami most volt. Addig is nyomatom tovább a zenét, a sportot, a céget és a tanulást. Amúgy ha valakinek van kedve, látogasson ki egy meccsemre. Most június 4-én játszunk a Belgráddal a Népligetben az Épí­tők pályán. Kőkemény lesz és nagyszerű hangulat szokott lenni az ilyen meccseken, remélem a banda tagjai is ráveszik végre magukat, hogy eljöjjenek már egyszer. (nevet) HRM: Van olyan akár közelmúltbeli, akár régebbi zenekaros sztoritok, amit érdemes megosztani az olvasókkal? (Az sem baj, ha nyomdafestéket nem tűr, majd spórolunk vele). M.M.: Nincs, unalmas zenekar vagyunk. HRM: Köszönjük a válaszokat, és sok sikert kí­vánunk a koncertekhez! Savafan, Garael, Tomka