Népzene és (nem csak) fémzene: Korpiklaani, Eluveitie, Godnr.universe!, Virrasztók, 2010.10.12., Club 202

írta MMarton88 | 2010.10.18.

Nem mondhatnánk, hogy különösebben nehéz lenne manapság elkeveredni egy Korpiklaani vagy egy Eluveitie koncertre. Mindkét csapat rendszeresen jár vissza hozzánk, előfordul, hogy évente többször is: jómagam a finneket már hatodszor, a svájciakat pedig ötödször csí­ptem el az elmúlt két és fél évben. Mégsem kellett sokat tűnődnöm azon, hogy újfent meglesném-e ezen csapatokat - naná, hisz koncertjeik mindig remek hangulatot, össznépi éneklést, táncolást és mulatozást teremtenek. Előzetesen úgy gondoltam, hogy kevesebb ember lesz kí­váncsi erre a duóra, mint két hete a Heidenfestre, de tévedtem. Ha nem is telt meg az egykori indiánsátor, szép számú rocker döntött úgy, hogy kedd este népzenei dallamokra kí­ván metalkodni. A Virrasztók bulijának kezdésére értem be a klubba, s rögtön elismerően kellett biccentenem, amint megláttam a kifestett, népes zenészgárdát, illetve a hangulatos gyertyákat. Noha tudtam már korábban is, hogy alapvetően milyen stí­lusú zenében, milyen koncepció mentén muzsikál a csapat, a lényeggel, magával a zenéjükkel még nem volt módom találkozni. Azonban sajnos beigazolódott korábbi balsejtelmem, miszerint ez a stí­lus "nem az enyém". A folk metalon túl elég erőteljes szerepet kap a formáció muzsikájában a doom metal is, illetve nagy bánatomra az indusztriális-elektronikus zene. Fura volt többek közt olyanokat látni, hogy samplerről szólnak vonósok, miközben a csapat hegedűse csak egy-egy hangot játszik be a dalba... Ennek ellenére megpróbálok objektí­ven közelí­teni a produkcióhoz, hisz örömteli volt látni, hogy egy hazai csapat milyen komolyan viszonyul egy koncepcióhoz, amit kitalál. A Virrasztók virrasztanak. Dalaik a halálról, a szellemekről, a túlvilágról szólnak, és egy ősi népszokás keretei közt tálalják műsorukat, melynek hangulata, atmoszférája ezáltal egészen különleges lesz. Értelemszerűen nem repesztették szét a deszkákat, viszont szuggesztí­ven, hatalmas átéléssel tolmácsolták dalaikat. Sajnálatos módon dalcí­meket nem sikerült megjegyeznem, de a következő lemezén már gőzerővel dolgozó formáció vadonatúj dalt is elővett, hogy megörvendeztesse a hallgatóságot, akik valljuk be, azért egy kicsit furán viszonyultak a csapathoz. Nem hiszem, hogy jó ötlet összeengedni a Virrasztókat és a Korpiklaanit. Értem én, hogy mindkettő formáció muzsikájában megtalálhatók a népzenei elemek, de könyörgöm, Korpira mulatni járnak az emberek, szórakozni, berúgni, jókedvűen énekelni. A Virrasztók muzsikájától a jókedv, a vigadalom borzasztóan távol áll, s noha a csapat igyekezett átkötő szövegeikben is ragaszkodni koncepciójához, az akkor már eléggé illuminált hallgatóság nemigen tudott mit kezdeni velük. Gyakran gúnyos nevetés vagy egy jópofának hitt beszólás hallatszódott az illedelmes tapsokon túl. A csapat fél órában mutatta meg, hogy mire képes, s noha érzésem szerint dallamaik fülbemászóságán még lehetne javí­tani, a nem kifejezetten kedvemre való stí­lus ellenére is érdekes műsort adtak. Különleges szí­nfoltot jelentenek ők a hazai rock zenében, érdemes velük megismerkedni. Noha az este kezdetén még kételyeim voltak afelől, hogy a Virrasztók passzol-e a nagy csapatok elé, a Godnr.universe! másodpercek alatt tisztázta bennem, hogy ha valakik kilógtak ebből a műsorból, akkor azok nem a hazaiak voltak. Semmit nem tudtam előzetesen erről a formációról, nem is akartam, bí­ztam benne, hogy egy tehetséges fiatal folk csapat majd meglep, és egy új kedvenccel gyarapodhat az általam szeretett bandák listája. Nem í­gy történt. Nagyon nem. A hangolás alatt már előkerültek az Eluveitie oldalsó lepedői, pár zenész pedig feljött a szí­npadra a csapatból hangolni. Ezzel még nem is volt semmi gond, ám mivel furcsállottam a dolgot, megkérdeztem egy szomszédomat, hogy ez mi lesz, s kiderült, hogy a Godnr.universe! az Eluveitie-os lányok saját bandája, amely... egy picit más, mint az Eluveitie. A szép intro alatt még a közönség sem nagyon kapcsolt, az emberek beszélgettek, söröztek, de feljött Anna, Meri, kiegészülve Merlin Sutter dobossal, valamint Ivo Henzi basszusgitárossal és belekezdtek... egy drum'n bass számba. A Godnr.universe! műsora benne lesz életem öt legrosszabb koncertélményében. Borzasztó volt. A lányok nem rock vagy metal zenét játszanak, hanem élő hangszerekkel előadott elektronikus popzenét, melyet helyenként egy kis gitár, illetve hegedű szí­nesí­t. Nehéz is í­rnom erről a buliról, hisz alapvetően nem igazán kedvelem a "nem-rock" muzsikákat, ezt a valamit végighallgatni pedig kizárólag szenvedést jelentett. Ha lehet pozití­vumot emlí­teni, akkor Anna hangját mindenképp méltatnám: az Eluveitieben nem igazán tud kibontakozni, de még ebben a formációban is úgy éreztem, hogy gyakran visszafogja magát, ám ha egyszer-egyszer igazán kiengedte azt, ami a torkában lapult, akkor zengett a klub - nagyon tehetséges a leányzó. A két hölgy lelkesedése is a pozití­vumok gyér listáját erősí­tette: nagyon is jókedvűen, táncolva, gyakran összenevetve, mosolyogva muzsikáltak, látszott, hogy sokat jelent számukra ez a formáció és a közös zenélés. Persze a közönség őket is relatí­ve lelkesen fogadta, egyrészt az Eluveitie rajongók egy nem elhanyagolható hányada a lányok láttán megsüketült, és hangos énekléssel, tapsolással buzdí­totta kedvenceit. Másrészt a józannak véletlenül sem mondható tömeget nem volt nehéz lekenyerezni, gyaní­tom, hogy ha a lányok David Guetta, Lady Gaga összest énekeltek volna eredeti hangszerelésben, néhányan akkor is lelkesen kiabáltak volna. Mindenesetre számomra a legszimpatikusabb az volt, amikor elnézést kértek a lányok azért, hogy noha nem igazán illettek az este többi fellépői közé, mégis itt voltak. Remélték, hogy párunknak azért tetszett, amit csináltak. Párunknak lehet igen, de hogy nekem nem, az is biztos. Az este legjobb koncertjét véleményem szerint az Eluveitie adta. Sokszor volt már szerencsém látni a csapatot, de most először érkeztek egy "double headliner" turné egyik fő fellépőjeként, í­gy végre egy picit hosszabb, korrektebb műsort prezentálhattak. A svájci csapat gyakorlatilag az utóbbi idők folk zenei sikertörténete. Úgy tudtak nagyon rövid idő alatt a stí­lus zászlóvivő csapatává válni, hogy muzsikájuk megtartotta eredetiségét, felállásuk pedig hiába tartalmaz rengeteg muzsikust, hosszú idő óta egységes és változatlan. Noha a formáció 2010-es lemeze került leginkább előtérbe, szerencsére a csapat nem feledkezett meg a korai anyagok húzódalairól sem, sőt néhány igazi csemege, meglepetés is elhangzott. Már az intronak szolgáló Otherworld alatt lelkesen bí­ztatta a küzdőtér a muzsikusokat, a Niltől pedig valósággal felrobbant a klub, s noha a hangzásnak kellett pár perc, hogy kitisztuljon, a küzdőtér azonnal megőrült, a forró hangulat pedig végig kitartott. Őszinte leszek: láttam már lelkesebbnek is a svájciakat, s noha a frontember Chrigel Glanzmann teljesí­tményét panasz nem érhette, rajta kí­vül csak a lányok mozogtak aktí­vabban a deszkákon, a többiek egy picit visszafogottnak, illetőleg fáradtnak tűntek. Persze ettől még ez egy frenetikus hangulatú buli lett, ahol az olyan dalok, mint a Bloodstained Ground, az Inis Mona vagy a Thousandfold megmutatták, hogy micsoda erő is lakozik a folk metalban. Számomra a csúcspontot még a Quoth The Raven, illetve a Slania's Song jelentette, a két kedvenc Eluveitie dalomról van szó, melyek viszonthallásának szerencsére nem csak én örültem meg nagyon. Érdekes szí­nfoltja volt a produkciónak az Omnos/Isara duó, mely dalok akusztikus népzenei felvételek a csapattól, s a brutális death metal dalok közt egy rövid blokkban kaptak helyet. Érdekes módon a hangulatot véletlenül sem ültették le, sőt, a közönség a gyönyörű dalokat nagyon lelkesen fogadta, a megkapó szerzemények igazi ékkövei lettek az estének, melyek remekül reprezentálták, hogy ez a formáció nem csak dí­sznek használja a népzenét. A remek koncertet ezúttal is a Tegernakí´ zárta, mely tétel a banda egyik legmeghatározóbb dalává nemesedett. A szimpatikus brigád egy utolsó zúzás keretein belül dolgoztatta meg a nyakizmokat, majd hálás köszönetnyilvání­tások közepette levonultak. Az Eluveitie egy korrekt műsorral érkezett hozzánk, mellyel tökéletesen prezentálni tudták azt, hogy miért is váltak pár év alatt a szí­ntér egyik vezető csapatává. Remek hangulatot teremtettek a klubban, legközelebb is érdemes lesz megnézni őket. Setlist: Otherworld / Nil / Gray Sublime Archon / Bloodstained Ground / Your Gaulish War / Thousandfold / Inis Mona / Slania's Song / Omnos / Isara / Quoth the Raven / Kingdom Come / Undone / (do)Minion / AnDro / Tegernakí´ Reménykedtem benne, hogy hosszú évek után végre egy olyan Korpiklaani koncertet kapunk, ahol húszonsok dalt fog eljátszani a csapat. Érdekes módon, hozzánk mindig valamilyen "fesztiválnak" keresztelt turné keretén belül érkeznek a finnek, aminek folyományaként tí­zen pár dallal el vagyunk intézve. Pedig ha az ember utánanéz a neten, a csapat önálló turné keretein belül szokott jóval hosszabb programokat is lenyomni. Sajnálatos módon ezúttal sem kedvezett nekünk a szerencse, újfent egy fesztiválműsort kaptunk. Azonban nem ez volt a buli legnagyobb problémája, hanem az, hogy a technika ördöge úgy döntött, egy picit megtréfál minket. A már jól ismert Vodka, Journey Man, Korpiklaani, Cottages & Saunas kezdés iszonyatosan nagyot szokott ütni, ám már az első dal alatt rakoncátlankodott Jonne gitárja, í­gy a pörgős-ütős "tetralógia" tételei közt hosszas szüneteket kellett tartania a csapatnak, és a sok teketóriázás sajnos nem tett jót a hangulatnak. Jonne gitárproblémái az egész buli ideje alatt kitartottak, s noha alkalomadtán olyan kegyes volt hozzá a szerencse, hogy tudta használni hangszerét, a műsor utolsó pár dalát már csak egy gitárral játszotta el a Korpiklaani. Sajnálatos dolog, hogy ilyen szerencsétlenül jött ki a lépés, hisz ha ez a technikai malőr nem jelenik meg, az egyik legjobb - általam is látott - Korpi buli lehetett volna ez. Egyfelől a küzdőtér lelkesedése a problémák ellenére is példaértékű volt, másrészt mind a megszólalás, mind a játszott dalok listája kedvemre való volt. Mindössze a műsor közepén éreztem egy picit, hogy egy kisebb üresjárat kezd kialakulni, a Tuli Kukkot nyugodtszí­vvel ki lehetett volna hagyni a műsorból. Valahogy minden bulin ez a szám jelenti nekem a mélypontot, helyette egy Hunting Song beillesztése üdvözlendő lépés lett volna. Persze í­gy sincs okunk panaszra, hisz a jókedvről olyan szerzemények gondoskodtak, mint a Juodaan Viina, a Wooden Pints, a Happy Little Boozer, a Midsummer Night, vagy a záró Beer Beer. Meglepett, de meg is örvendeztetett, hogy hallhattuk a Metsaminest, a Viimát, illetve a Paljon On Koskessa Kiivát, hisz lehet, hogy nem a csapat klasszikusai ezek a felvételek, de bebizonyosodott, hogy létjogosultságuk van a koncertprogramban. Nagyon jól szólaltak meg. Az együttes ezúttal is lelkesen, jókedvűen játszott, túl sok mozgást persze nem volt szabad várni tőlük, de hangulatosan, profin nyomták le a műsort. Kiváltképp igaz ez Jonnére, aki tökéletesen belenőtt a frontemberi szerepbe. Egy apró negatí­vumot kell megemlí­tenem, Hittavainen hegedűssel kapcsolatban. Sajnálatos módon emberünk némelyest felöntött a garatra a buli előtt, aminek folyományaként olyan tekintettel nézegetett egész este, amilyent még a Csillag Büfé/Rakéta Borozó kannásvodkán szocializálódott törzsvendégei is csak ritkán tudnak borvirágos arcukra előcsalni. Dí­szes népviseletében, hegedűjével kicsit olyan benyomást keltett, mintha a Duna televí­zió valamelyik műsorából ugrott volna hirtelen elő, s noha alapvetően nem játszotta rosszul témáit, képben volt a dalokkal kapcsolatban, nem vagyok benne biztos, hogy a város vagy a klub nevét tudta volna. Nem rossz persze, ha valaki elengedi magát és ennek következtében jókedvűen húzza a talpalávalót, de emberünk ezen az estén túlzásba esett, ennyire részegen nem lett volna szabad szí­npadra állni. Látványosságnak rajta kí­vül ezúttal is a molinók szolgáltak, illetve a dí­szes mikrofonállvány, amely mögül Jonne irányí­totta a finneket, akik a problémák ellenére is egy élvezetes bulit hoztak össze. A Korpiklaani ezúttal sem hibázott (nagyot), érdemes volt elcsí­pni őket. Nem kell ettől a zenétől nagy csodát várni, de arra prí­ma, hogy jókedvűen bulizz egyet, és egy picit kilépj a gondterhelt hétköznapok szürke világából. Erre ez a kedd este tökéletesen alkalmas volt. Setlist: Vodka / Journey Man / Korpiklaani / Cottages and Saunas / Kipumylly / Pellonpekko / Viima / Juodaan Viinaa (Hector feldolgozás) / Tuli kokko / Metsämies / Paljon On Koskessa Kiviä / Wooden Pints / Midsummer Night / Beer Beer MMarton88 Képek: Savafan Köszönet a Hammer Concertsnek!