"Ünnepeljük és éltetjük a Rainbow muzsikáját" - Interjú Joe Lynn Turnerrel

írta Hard Rock Magazin | 2010.04.15.

Igazi rocktörténeti szenzáció készül Budapestre; a Rainbow tagjaiból verbuválódott Over The Rainbow fogja Joe Lynn Turnernek, illetve a legendás gitárhős fiának, Jürgen Blackmore-nak a vezetésével elsüllyeszteni a hajót április 19-én este. A buli apropóján kerestük meg a sokoldalú énekest, meséljen egy kicsit különleges csapatáról, és rainbow-s napjairól... HRM: Helló Joe Lynn, üdvözlünk a Hard Rock Magazin olvasóinak nevében. Honnan jött az ötlet, hogy nekikezdjetek az Over The Rainbow-nak? JLT : Mindenek előtt én is köszöntelek Titeket, illetve az olvasókat, örülök, hogy megkerestetek. Már korábban is beszélgettünk Tony Careyvel, illetve Bobby Rondinellivel arról, milyen remek lenne, ha újból koncertezne a Rainbow; egy dologban azonban egyetértettünk, Ritchie Blackmore nélkül ez abszolút elképzelhetetlen. Amikor egy német buli alkalmával megismerkedtem Jürgennel, Ritchie fiával, aki szintén profi gitáros, azonnal felhí­vtam Bobbyt, hogy mit gondol egy esetleges közös munkáról. Természetesen Bobby azonnal ráállt a dologra, azzal a feltétellel, ha Jürgen megfelelő módon viszi tovább apja örökségét. Bobbyval rengeteget hallgattuk gitározni a srácot és abszolút meggyőzőnek találtuk. Alaposan átbeszéltük a dolgot Jürgennel és bár kellett Neki pár hét gondolkodási idő, úgy döntöttünk végül, belevágunk. Bobbyval, Greggel, illetve Paullal ráadásul mindig izgalmas együtt dolgozni, hiszen remek az összhang köztünk és mindannyian nagyra értékeljük a Rainbow muzsikáját. Nem csak a saját korszakunkat, hanem a teljes életművet. HRM: A Paul Morrisszal, illetve Greg Smith-szel korábbi közös munkád során ezek szerint még nem gondolkoztatok az Over The Rainbow-ról... JLT : Nem, akkoriban még nem. Hogyha a saját, szólóanyagommal foglalkozok, akkor nem szeretek más bandákra figyelni, más zenekarokra koncentrálni. A szólómunkásságom teljesen elválasztható az Over The Rainbow-tól. Paullal, vagy Greggel sem a rainbow-s tapasztalataik miatt dolgoztam együtt, hanem mert remek zenészek. HRM: Ha már í­gy szóba került, Paul Morrisnak most mi a státusza az Over The Rainbow-ban, mennyire tekinthetjük Őt fix tagnak? JLT : Az eddig bejelentett dátumokon Ő fog billentyűzni, a jövőt majd meglátjuk. Annyi biztos, hogy mindig előre tudatjuk a rajongókkal, hogy egy-egy koncerten milyen felállásban játszunk. HRM: Volt esetleg más, olyan egykori Rainbow muzsikus, akit megkerestél az ötlettel, hogy szálljon be Hozzátok és nemet mondott? JLT : Nem, mindenkit, aki a csapatban volt, gondos előzetes mérlegelés után kerestem meg, ez a móka pedig túl jónak í­gérkezett ahhoz, hogy bárki is lemondjon róla. Problémák persze akadnak, hiszen mindenki nagyon elfoglalt; nehéz összeegyeztetni a turnédátumokat az egyéb projektekkel, de szerencsére eddig még mindig sikerült megoldani a gondokat. HRM: Mikor beszéltél utoljára Ritchie-vel? Mit gondol az Over The Rainbow-ról? JLT : Az igazság az, hogy már nagyon régen beszéltem Vele, viszont a banda kezdeti szakaszában alaposan átgondoltuk ezt a dolgot a menedzserével, Carole Stevensszel. Egyértelmű volt számunkra, hogy nem keverjük az Over The Rainbow-t a Blackmore's Nighttal. Néhány promóter trükkösen akarta hirdetni a bulikat, úgy, hogy az emberek azt hihessék, Ritchie is velünk fog játszani, ami nem igaz, hiszen a fia, Jürgen Blackmore a gitárosunk. HRM: Hogy fogadta a többi régi Rainbow zenész a projektedet (Glover, Airey és a többiek)? JLT : Akikről tudok, azok örültek a dolognak; mindenki úgy gondolja, remek megemlékezés ez egy olyan legendás csapatról, amelyiknek mindegyik felállásában nagyszerű muzsikák születtek. HRM: Gondoltál már esetleg egy olyan spéci bulira, amelyiken még több régi Rainbow zenésszel csinálnátok egy egészen különleges estét? JLT : Jaj, ez egy remek ötlet! Nagyszerű lenne, azonban annyira elfoglalt mindenki, hogy ennek a megszervezése maga lenne a logisztikai rémálom!:D Az ötlet viszont nagyon tetszik, ki tudja... Soha ne mondd, hogy soha. Ha a rajongók eléggé kitartóan követelik, talán egy nap megvalósul. HRM: Túl vagytok már jó néhány koncerten, milyen a turné, hogy érzitek magatokat? JLT : A közönség mindenhol szenzációs, ami óriási élmény; gyakorlatilag minden koncert egy igazi energiafröccs számunkra. Persze, minden város, minden buli más; a különböző koncerthelyszí­neken például egészen eltérő tud lenni az egyes Rainbow-korszakok dalainak fogadtatása. Viszont nagyon jó visszajelzéseket, kritikákat kapunk mind a médiától, mind a rajongóktól. Népszerű ez a fajta Rainbow koncepció, a rajongók elismerően gondolnak ránk, illetve arra, hogy a Rainbow egykori tagjaitól, illetve Ritchie fiától hallhatják ezeket a dalokat. Mi is hasonlóan nagyra becsüljük a rajongóinkat, mindig izgatottan várjuk, hogy milyen lesz a következő buli. HRM: Milyen szempontok alapján állí­tjátok össze a setlistet? JLT : E-mailen, illetve telefonon egyeztetünk egymással, de van úgy, hogy a turnén beszéljük meg, hogy mit is fogunk játszani. Időről-időre változtatunk a kí­nálaton, ha megnézed, ma már nem ugyanazt játsszuk, mint amit a turné kezdetén. Próbáljuk figyelembe venni, hogy a rajongók melyik dalokra lehetnek a legfogékonyabbak, mi érdekelheti Őket a leginkább, de azt sem hagyjuk figyelmen kí­vül, hogy mi melyik számokat játsszuk a legszí­vesebben, nekünk mik a kedvenceink. HRM: Mennyire jelent számodra kihí­vást a Dio, illetve a Bonnet korszak dalait énekelni? JLT : Szeretem ezeket a dalokat, fontosak a Rainbow történetében. A rajongók nagyon örülnek ezeknek a nótáknak, az örömöt látni a rajongók arcán, pedig egy egészen különleges, nagyszerű érzés, engem is feldob. Technikailag minden dalnak megvan a maga nehézsége, még azoknak is, amelyekben társszerző voltam. Nem törekszem arra, hogy lemásoljam az eredeti énekeseket, minden nótát igyekszem a saját stí­lusomban, a saját előadásmódomban elénekelni, annak ellenére, hogy mindenki kiváló énekes volt ebben a zenekarban. HRM: Hol vagytok a legnépszerűbbek? JLT : Úgy érzem, hogy Kelet-Európában, illetve Japánban, de az a pár buli, amit Európa egyéb részein hoztunk össze eddig, szintén roppant sikeres volt. Úgy látom, hogy az embereket még ma is érdekli a Rainbow. Sok ember kí­váncsi ránk, egyes fesztiválokon több ezres közönség is összegyűlik, de nagyobb szí­nháztermekben, vagy arénákban is hasonló nézőszámokat sikerül produkálnunk. Érdekes, hogy sokkal több fiatal jön el a koncertjeinkre, mint amennyire eleinte számí­tottunk; egész sok tini, illetve huszonéves bulizik a legendás dalokra. HRM: Hadd kérdezzelek egy picit a múltról. Anno, hogyan kerültél a Rainbow-ba? JLT : New Yorkban éltem és abszolút váratlanul felhí­vott egy Barry Ambrosio nevű fickó. Úgy mutatkozott be, hogy ő Ritchie Blackmore személyi titkára és elkezdett faggatni, hogy ki vagyok, mi vagyok, milyen terveim vannak, majd benyögte, hogy épp Ritchie Blackmore mellett ül. "Mi van???" El sem akartam hinni, mégis tovább folytatta, elmondta, hogy beszélni akar velem Ritchie és már át is adta a telefont Neki. "Szevasz haver, tetszik nagyon a hangod, tetszik, ahogy énekelsz. Nincs kedved eljönni egy Rainbow meghallgatásra?" Naná, hogy volt! Fogtam egy vonatot és elmentem Long Islandre, a Kingdom Soundba. Soha nem fogom elfelejteni azt a stúdiót! Egy picit ugyan meg voltam fázva, de felkaptam a mikrofont, Ők meg betettek pár számot, az egyik a Surrender volt. Meghallgathattam a dalokat előtte egyszer, aztán odaadták a szöveget, de nem pontosan a Russ Ballard-félét. Egy picit megváltoztatták az énekdallamot a dal végén, nekem meg improvizálnom kellett. Aztán megkérdezte Ritchie, hogy tudok-e dalszöveget í­rni. Betettek pár számot, amelyek alá újfent improvizálnom kellett, majd mikor ezzel is megvoltunk, behozott Ritchie egy 6-os csomag Heinekent, az egyiket nekem adta, kibontottuk és csak ennyit mondott: "Üdv a csapatban!" HRM: Mit gondolsz a Rainbow azon időszakáról, amelyikben Te is a csapat tagja voltál? Miként élted meg ezeket a napokat, hogyan érezted magad? JLT : Talán ezek voltak életem legfontosabb napjai, azok, amelyek során a legmélyebb benyomásokat szereztem, rengeteg dolgot tanultam, rengeteg dolgot megtapasztaltam. Nem volt ez más számomra, mint egy valóra vált álom. HRM: Mit gondolsz a Rainbow rocktörténeti szerepéről? JLT : Azt, amit rajtam kí­vül még nagyon sokan. A Rainbow volt a rockzene történelmének egyik legmeghatározóbb, legbefolyásosabb csapata, rengeteg zenekarra, stí­lusra volt hatással. Mindegyik felállásban volt valami különleges, mindegyiknek volt egy saját stí­lusa. Ritchie Blackmore, pedig egyike a rockzene valaha élt legnagyobb gitárosainak. Mindegyik korszakban szenzációs zenét hallhattunk a Rainbow-tól. HRM: Mi a véleményed azokról a kijelentésekről, hogy az Over The Rainbow ma gyakorlatilag maga a Rainbow? JLT : Az Over The Rainbow NEM a Rainbow! Mi a szivárványon TÚL vagyunk. 🙂 A Rainbow nem létezhet Ritchie Blackmore nélkül, mi mindössze ünnepeljük és éltetjük a Rainbow muzsikáját. HRM: Milyen további terveitek vannak az Over The Rainbow-val? JLT : A legfrissebb koncertdátumokért érdemes megnézni a myspace oldalunkat, de ezen felül szóba került már, hogy a közeljövőben esetleg kiadunk egy koncertlemezt. Vettünk már fel számokat különböző fellépéseinken és egészen í­géretesnek tűnnek; ki tudja, talán néhány új, saját szám is felférne arra az albumra... HRM: Hogyan vigyázol a hangodra? JLT : Sokat alszom, egészségesen étkezem és figyelek arra, hogy egész nap üde, friss legyek. Ezen kí­vül sokat gyakorolok, folyamatosan énekelek otthon. Nem csak hard rockot, mindig olyan dalt, amelyikben épp kihí­vást látok. HRM: Mi a következő lépésed? Milyen bandával tervezel legközelebb sorlemezt kiadni? JLT : Dolgozok néhány új, saját dalon, van köztük popos, rockos, majd meglátjuk. Több zenésszel, zeneszerzővel is felvettem ez ügyben a kapcsolatot, de még túl korai bármit mondanom. Viszont májusban szeretnék adni néhány szóló koncertet Dél Amerikában; várom már őket, tavaly hatalmas sikerünk volt odaát. HRM: Végezetül fel tudnád sorolni a három kedvenc lemezed? JLT : A Rainbow-tól nincs kedvencem, mindegyik lemez más és mindegyiket éppen ezért szeretem. Más csapatokkal kapcsolatban, pedig... Hendrix, a Free, illetve a Grand Funk Railroad is olyan albumokat készí­tett, amelyeknek fontos szerepe volt az életemben. Talán ezek a lemezek voltak rám a legnagyobb hatással. HRM: Köszönjük az interjút. MMarton88, JLT, Szöcske Over The Rainbow P.Box 2010. 04. 19. A38 20h. Jegyár: 6.500.- A koncert napján: 6.900.-