"Tőlünk mindig a kiszámí­thatatlanra kell számí­tani": Interjú Hans Ruttennel, a The Gathering dobosával

Az énekes csere (Anneke van Giersbergen helyére a hasonló képességekkel megáldott Silje Wergeland érkezett), a tavalyi, a zenekart ereje teljében, és újfent rock utakon találó lemez (The West Pole), és a közelgő 20 éves, jubileumi turné kapcsán faggattuk ki a The Gathering egyik alapí­tó tagját, Hans Rutten dobost... Hard Rock Magazin: Csakúgy, mint a legtöbb doom/death metalban induló együttes, az Anathematól kezdve a Paradise Lostig, ti is egyfajta atmoszférikus rock zenénél kötöttetek ki. Szerinted elkerülhetetlen ez a "fejlődési út"? Miért van az, hogy ilyen fokú hasonlóság van ezen együttesek pályaí­vében a stí­lust tekintve? Hans Rutten: Nem tudom pontosan az okát, de a Gathering nevében tudok nyilatkozni. Egy bizonyos pont után zenészként valami mást akarsz csinálni, fejlődni akarsz - még azok is, akik maradnak a doom metalnál vagy a death metalnál. Mi is ezt tettük, csak más stí­lusban. HRM: Igen, de ezek az együttesek mind ugyanabba az irányba fejlődtek. Az Anathema zenéje például könnyen összehasonlí­tható a Gatheringgel ma, de akár 20 évvel ezelőtt is. H.R.: Hogy miért ugyanazt az utat járták be? Talán mindegyik zenekar szereti a Radioheadet vagy a Pink Floydot. 🙂 HRM: Milyen bandák inspiráltak benneteket? H.R.: A legelején két album inspirált igazán minket: a Gothic a Paradise Losttól és az Into the Pandemonium a Celtic Frosttól. Ennek a két lemeznek volt ránk akkora hatása, hogy magunk is zenélni kezdjünk. De ezután rengeteg együttes volt ránk hatással... meghallgatsz egy albumot, tanulsz belőle, zeneileg, szövegileg, szerkezetileg, és integrálod a saját zenédbe. Nagyon sok bandát lehetne mondani ilyen szempontból. HRM: Gondoltok konkrét együttesekre, amikor zenét irtok, teszem azt, hogy azt akarjátok, hogy ez a rész pl. olyan Pink Floyd-os legyen? H.R.: Nem, nem valaminek a stí­lusában í­runk zenét. Csak Gathering számokat í­runk, elkészülünk 8-9 számmal, és akkor mondjuk egymásnak, hogy "ez pl. olyan, mint a Pink Floyd", vagy "ez tiszta Massive Attack". De amikor elkezdjük, akkor megpróbálunk eredeti zenét létrehozni. HRM: Jó pár számotok, ill. albumotok esetében nem hí­vnám még rocknak se a zenéteket, olyannyira magatok mögött hagyjátok a standard számszerkezeteket, hogy impressziókra, érzelmekre és különböző hangulatokra fókuszáljatok. Amikor zenét í­rtok, általában tudatosan ki akartok fejezni valamilyen érzést vagy érzelmet? H.R.: Igen, azt hiszem, ez nagyon fontos része a zenének. A gondolatainkat és az érzéseinket próbáljuk átfordí­tani zenére; megpróbáljuk kifejezni magunkat, az érzelmeinket a zenénkben. A Gathering egy olyan együttes, amit át kell élned, érezned kell, már-már "tapintható" formában. HRM: Hogyan zajlik a dalí­rás nálatok? H.R.: Általában René [Rutten - gitáros, Hans testvére] vagy Frank [Boeijen - billentyűs] előáll egy ötlettel, ami lehet egy kórus, egy verze, vagy mindkettő. Utána hárman - akik részt veszünk a dalszerzési folyamatban - jammelünk egy kicsit, adunk neki egy vázat, szerkezetet, meghangszereljük. Próbálkozás és próbálkozás általi véletlenek kombinációja a végeredmény, ám van, amikor ez nem működik, és visszatérünk az eredeti ötlethez. Aztán Marjolein és Silje is beszállnak a folyamatba, és befejezzük a dalt. Előfordul, hogy ez a procedúra nem működik, de a számok többsége í­gy születik meg. HRM: És ki í­rja a dalszövegeket, mióta Anneke kiszállt a bandából? H.R.: Silje. A West Pole-on ő í­rta az összes szöveget. Ezen az albumon volt két vendégzenészünk is, Marcela Bovio [Stream of Passion, a Pale Traces c. számot énekli - szerk.] és Anne van den Hoogen [a Capital of Nowhere c. számot énekli], ők maguk í­rták meg a szövegeket a saját számaikhoz. Szeretünk különböző vokalistákkal dolgozni, és ők mindig maguk í­rják meg a dalukhoz a szöveget. Néha van javaslatunk a témával kapcsolatban, de ennyi. HRM: Ha már szóba került a West Pole: ezzel a lemezzel visszatértetek a gitárorientált rock zenéhez. Ez tudatos döntés volt, esetleg az új énekes járult hozzá ehhez a "váltáshoz"? H.R.: Nem, még Annekével döntöttük el, hogy egy rock centrikus lemezt fogunk készí­teni - az eredeti ötlet nagyon régi. Ennek fényében választottuk Siljét, mivel az ő hangja jól passzol a rock zenéhez, nem túl popos, és metalt is tud énekelni, egy metal bandából jött hozzánk [Octavia Sperati - szerk.]. Már a Home készí­tésekor eldöntöttük, hogy rock lemezt akarunk í­rni, de amikor elkezdtük felvenni a Home-ot, másképp alakultak a dolgok, más irányt vettek a dalok. Azonban most eltérő megközelí­tést alkalmaztunk, nem változtattunk a számokon, amit hallotok a lemezen, majdnem hogy a demó verzió, nem finomí­tottuk őket tovább. Felvettük, tetszett nekünk, a maga nyers és élő hangzásával, de ez is volt az eredeti szándék. HRM: Tavaly két stúdióalbumot is í­gértetek 2009-re, de az "álmodozó, cipőbámulós" lemez nem látott napvilágot. Mi történt ezzel? H.R.: Úgy kezdtünk neki, hogy két albumot csinálunk, de végül kiválogattuk a legjobb számokat, és ráraktuk egy lemezre. Megvolt a határidőnk, és a két lemez nem fért volna bele. Ezért a West Pole-on könnyedebb és súlyosabb dalokat is hallhattok, mivel összevontuk a kettőt. Van még pár parlagon heverő dalunk, de azok még nincsenek befejezve, ezért a dupla album ötletét elnapoltuk az elkövetkező időkre. HRM: Anneke távozása után gondoltatok arra, hogy férfi énekessel dolgozzatok? H.R.: Igen, nyitottak voltunk mindenféle ötletre, de őszintén szólva, kissé furcsa lett volna egy férfi énekessel énekeltetni a régi dalokat. A Gatheringhez a női hang kötődik, és túlságosan szokatlan lett volna, ha megtörjük ezt a tradí­ciót. És túl veszélyes is. De talán a következő albumon fogunk dolgozni férfi és női énekessel is, gondolkozunk rajta. HRM: Hogyan jellemeznéd Anneke és Silje különbségeit hang, szí­npadi produkció és személyiség szempontjából? H.R.: Különbözőek, de sok hasonlóság is van köztük, például a hangjuk tekintetében. A személyiségük eléggé eltérő, Silje nagyon profi, csakúgy, mint Anneke, de ő más tí­pusú énekes volt. Anneke nagyon könnyen dolgozott, Siljének talán valamivel többet kell, de ennek is megvannak a pozití­v oldalai. Silje rock orientált, mí­g Anneke inkább pop orientált, de mindketten jól énekelnek keményebb dallamokat is. HRM: A zenétekre rengeteg jelzőt használnak kritikusok és rajongók egyaránt, a gótikus metaltól a trip-rock keresztül a post-rockig. De még a gyakoribb atmoszférikus rock, ám ez utóbbi is igencsak általános. Mit gondolsz, miért vannak bajban az emberek, amikor le akarják í­rni, karakterizálni szeretnék a zenéteket? Te hogyan í­rnád le a saját zenéteket? H.R.: "Dream rockként" í­rnám le. 🙂 Vagy trip-rock. Alapvetően rock zene. Gitár alapú zene, sok billentyűvel és énekkel. Mindig próbálunk kí­sérletezni, és új dolgokat kipróbálni, de az alap az mindig a rock marad. HRM: Amikor elkezdtek í­rni egy albumot, van valami előzetes elképzelésetek, kijelölt irányvonalatok a zene számára? Minden albumotok sajátos stí­lussal, atmoszférával, egyéni zenei univerzummal rendelkezik, mintha már előre tudtátok volna, hova akartok kilyukadni. H.R.: Igen, vannak ötleteink ezzel kapcsolatban, a West Polenál pl. a rock centrikusság és az "élő hangzás" volt az. Ezután valószí­nűleg egy experimentális(abb) irányba fordulunk, úgy érezzük, hogy most ennek kell jönnie, ám hogy pontosan milyen irányba indulunk el, több trip-rock vagy pszichedelikus elem felé, azt még nem tudjuk. De mindenképp más lesz, mint a West Pole. HRM: Habár kultikus bandának számí­totok, nagy rajongótáborral, unikális lemezekkel, mégis sokan az alapján kritizálják albumaitokat, hogy a zseniális számok mellett mindig marad pár töltelékdal. Hogy látod ezt? H.R.: Nem törődök vele túlságosan, mindenkinek megvan a saját véleménye, nem foglalkozok már ezzel annyit. Csak í­rjuk a zenét, előadjuk élőben, és megpróbáljuk a legjobbat nyújtani, de egyre kevésbé vagyunk érdekeltek mások véleményeiben. Azt hiszem, hogy egy jó albumot raktunk le az asztalra, és ez a legfontosabb. Vannak, akik nem veszik meg az albumot és nem jönnek el a bulikra, ezt megértjük, de nagyon sok régi rajongónak nagyon bejött az új lemez. Persze mindig vannak negatí­v kritikák, de ez volt a helyzet a How To Measure a Planet? esetében is - nem lehet mindenkinek megfelelni. HRM: A negatí­v kritikák olvasásakor eszedbe jut a saját számotok, a Travel: "The crowds useless criticism still makes you die a bit more inside"? Frusztrálóak a negatí­v vélemények 20 év zenélés után, például Anneke távozásával kapcsolatban? H.R.: Nem, mert nem kapunk olyan sok negatí­v kritikát. Volt egy-két fanyalgó, de az általános reakció pozití­v volt, Európában és Amerikában egyaránt. HRM: Az if_then_else album után elhagytátok a Century Mediát, hogy megalapí­tsátok a saját lemezkiadó cégeteket, a Psychonaut Recordsot. Mi volt ennek az oka? Szerinted ez a "függetlenség" járható út manapság az együttesek számára? Milyen egy saját lemezkiadót üzemeltetni? H.R.: Elég nehéz, párhuzamosan üzemeltetni egy kiadót a zenekarral, miközben jó néhányan dolgozunk is emellett. Korábban a lemezkiadó valamilyen értelemben birtokolta a Gatheringet - jó érzés, amikor van szabadságunk arra, hogy azokat a dolgokat csinálhassuk, amiket tényleg mi akarunk csinálni, nem a sok hülyeséget. A fő motiváció ez volt, hogy több szabadságunk legyen, ami jelenleg meg is van, még ha nincs is olyan sok "hatalmunk" a reklámozás terén, de boldogok vagyunk vele, és összességében jól mennek a dolgok. HRM: Támogattok más bandákat is, vagy csak a Gatheringgel foglalkozik a kiadótok? H.R.: Csak a Gatheringgel, bár gondolkozunk rajta, hogy ezen változtassunk a jövőben. HRM: Tavaly két dvd-vel is jelentkeztetek, az egyik az együttes keményebb, a másik a könnyedebb oldalára fókuszált. Mit várhatunk majd az európai turnén? Talán e kettő kombinációját? Illetve milyen meglepetésekkel készültek a 20 éves jubileumi turné alkalmából? H.R.: A turné elején Hugo fog velünk játszani, de Budapesten már újra Marjolein fog fellépni - nehézségei voltak, hogy elszakadjon a munkahelyéről. Szóval a németeknek Hugo lesz a meglepetés. 🙂 Egyébként nagyon sok régi számot fogunk játszani, a különösen rock és metal orientáltakat, de minden lemezről fogunk játszani, a Mandyliontól kezdve a West Pole-ig. Úgy gondolom, hogy egy nagyon intenzí­v, súlyos setlist lesz, amit majd hallani fogtok, varázslatos lesz. HRM: Milyen érzés egy bandában játszani a testvéreddel? Jobb a csapatszellem í­gy, mint más együtteseknél? H.R.: Nem tudom, én csak a Gatheringgel játszottam eddig. 🙂 Néha könnyebb, néha nehezebb. Könnyebb, mert nagyon jól ismerjük egymást, és nehezebb, mivel családtag, szóval ha van valami családi ügy, pl. veszekedés egy számról vagy felvételről, stb., akkor egyfolytában a Gatheringről beszélünk. Ez néha nagyon bajos tud lenni, mert vannak egyéb fontos dolgok is, és mindig a Gatheringhez lyukadunk vissza. Persze nem beszélünk egyfolytában az együttesről általában, szóval nem szokott olyan gyakran gond lenni. HRM: Hallottad Anneke új együttesét? Mi a véleményed róla? H.R.: Nincs róla véleményem. Anneke boldog azzal, amit csinál, a legjobbakat és sok szerencsét kí­vánok neki. HRM: Tartjátok még vele a kapcsolatot? H.R.: Nem, nem tartjuk. HRM: Az utolsó kérdés talán kissé fura lesz a zenekarotok folyamatos kí­sérletezgetésének fényében, de tervezed esetleg, hogy más zenei stí­lusban vagy együttesben is kipróbálod magad? H.R.: Talán, a jövőben, ki tudja. De a Gatheringben sem tudhatod, hogy mire számí­ts legközelebb... 🙂 Természetesen nem fogunk soha egy reagge vagy rap zenét játszani, de tőlünk mindig a kiszámí­thatatlanra kell számí­tani... HRM: Köszönjük a válaszaidat, és találkozunk akkor január 31-én, a Diesel Clubban! H.R.: Én is köszönöm. Üdv! Tomka