"Van egy sárkányom az alagsorban és véres bőrgatyában megyek dolgozni...": Interjú Pete Painnel

írta Tomka | 2010.01.26.

A tegnap megjelent In The Night nagylemez és a Stratovariussal való közös turné kapcsán faggattuk ki a Dream Evil basszusgitárosát, aki a szí­npadon a heavy metal katonája Pete Pain álnéven, a hétköznapi életben pedig Peter StíĽlfors fedőnév alatt egy rendkí­vül kedves és humoros figura... Hard Rock Magazin: Kezdjük az elején... Miért és hogyan választottátok a Dream Evil nevet? A súlyos Doomrider c. számotokig nem igazán lehetett Diohoz vagy a Black Sabbath-hoz kötni a stí­lusotokat. Pete Pain: Volt egy kis problémánk a névkereséssel még 2001-ben, amikor felvettük első albumunkat, a Dragonslayert. Csak üldögéltünk és beszéltünk róla, Fredrik pedig felvett az asztalról egy válogatás cd-t, ami az asztalon hevert: "Mit szóltok a Dream Evilhez?" Mi meg mindannyian egyetértettünk, hogy ez egy fantasztikusan jó név. HRM: 2005-ben, Niklassal (Isfeldt - énekes) egyetemben elhagytátok az együttest, majd pár hónappal később visszatértetek úgy, hogy a helyettesí­tésetekre "igazolt" srácok egy hangjegyet sem játszottak a távollétetekben. Mesélnél részletesebben erről az időszakról? Pete Pain: Kemény időszak volt ez számomra, a The Book of Heavy Metal igazán jól fogyott, és éppen managementet akartunk váltani, hogy terjeszkedjünk és még többet turnézzunk. Ugyanakkor a feleségem terhes volt, és úgy éreztem, hogy nem kockáztathatok mindent (az állásomat, a feleségemet és a jövőbeli gyermekemet) azzal, hogy úton vagyok és turnézok jó néhány hónapon keresztül, ami a banda célja volt akkoriban. Tehát megmondtam a srácoknak, hogy nem akarok a sikerük útjába állni, szóval, ha tényleg nagyban akarják űzni végre ezt a dolgot azáltal, hogy még a seggüket is szétturnézzák, akkor ezt rájuk bí­zom, de találniuk kell egy helyettesí­tőt. Niklasnak sok problémája volt a hangjával akkoriban, és úgy érezte, hogy ő sem tudja megoldani azt a turnét, szóval ugyanezt mondta a srácoknak. Aztán úgy alakult, hogy nem találtak megfelelő pótlást, nem ment olyan jól a dolog, mint korábban. Ezért pár hónap után megkérdeztek minket, hogy vissza akarunk-e térni, mivel turnézhatnánk ugyanúgy, ahogy korábban, és közben megtarthatnánk az állásunkat és a családunkat is. Ki tudott volna ellenállni? Szeretek játszani a Dream Evilben, és csak azért döntöttem a kilépés mellett, mert muszáj volt, nem azért, mert szerettem volna. Az irányváltás után í­gy nem maradt semmi problémánk, í­gy Niklassal együtt újra csatlakoztunk az együtteshez 2005 őszén. HRM: Miért lépett ki Snowy Shaw a bandából? Hogyan megy a dalszerzési procedúra nélküle? Ki í­rja a dalszövegeket? Pete Pain: Snowy úgy érezte, hogy eljött az ideje továbblépnie a saját dolgaival - ő már csak ilyen. Szereti csinálni, majd lezárni a dolgokat. Gondolom úgy érezte, hogy végzett a Dream Evillel, és mást akart csinálni, például énekelni... Ő í­rta a legtöbb dalszöveget a The book of heavy metal-ra, de nem í­rt egyet se a Dragonslayerre. Szóval tudunk nélküle is szöveget í­rni, nem probléma. Pat Power [dobos] és Dannee Demon [gitáros] nagyszerű dalszövegí­rók, de mostanában mind az öten í­runk zenét és szöveget egyaránt. HRM: Mit várhatnak a rajongók az új albumtól? Továbbhaladtok a United vénájában, a The Book of Heavy metal modernebb í­zeinek, és a Dragonslayer "vidámabb" í­zeinek arany középútján? Találkozhatunk esetleg pár meglepetéssel? Pete Pain: Véleményem szerint az In The Night a Dream Evil mesterműve. Még sosem voltam ilyen elégedett egy album felvétele után sem. Nagyon sok erős dal van ezen a lemezen. A "stí­lus" a korábbi albumok keveréke, kiegészülve új hatásokkal Pat és Dannee részéről. Összességében véve kicsit keményebb lett, mint a korábbi lemezek. HRM: Követed a heavy metal szí­ntér eseményeit? Észrevetted, hogy a nagyobb bandák, mint pl. a Sonata Arctica vagy az Edguy, elkezdtek "kí­sérletezni"? Mi a véleményed erről? Ti nem fogjátok ezt tenni a következő albumon, ugye? Pete Pain: Nem követem annyira a történéseket, túl elfoglalt vagyok a családommal (két kis gyerek) és túlságosan el vagyok merülve a 80-as évek metaljában ahhoz, hogy elkezdjek kí­sérletezni és olyan anyagokat készí­teni, amit nem szeretek, szóval nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténne. HRM: Az új albumot a Stratovarius előzenekaraként fogjátok turnéztatni. Terveztek esetleg egy headliner európai turnét? Sajnos nem játszotok Magyarországon... Pete Pain: Igen, majdnem két héten keresztül turnézunk januárban és februárban a Stratovariussal, és ez nagyon szórakoztató lesz. Eddig néhány tervünk van nyári fesztiválokkal kapcsolatban és pár headliner showra az Egyesült Királyságban. HRM: Komolyan veszitek magatokat mint heavy metal banda? Tudod, az összes olyan dolog és klisék, amik tipikusan hozzátartoznak a heavy metal stí­lushoz: úgy gondolod, hogy ezek feltétlenül szükségesek, vagy inkább ironikusabb a hozzáállásotok? Pete Pain: A zenét vesszük komolyan, szeretjük a Heavy Metalt. De ennek ellenére mi csak pár srác vagyunk, aki jól szórakozik közben, szóval nem vesszük halál komolyan a szövegeket, ahogy azt már valószí­nűleg megértettétek. A metal zenének szórakozásnak kell(ene) lennie, és addig fogunk létezni, amí­g élvezzük azt, amit csinálunk. Amikor már nem szórakoztató többé, a Dream Evil el fog tűnni... HRM: Tudnál mondani pár pózer heavy metal bandát? 🙂 Pete Pain: Dream Evil 🙂 Nem, nem tudok. Tulajdonképpen nehéz megmondani, hogy egy banda csak pózer vagy tényleg azt hiszi magáról, hogy király. Tudom, hogy mi is sokkal gonoszabbnak nézünk ki, mint amennyire valójában vagyunk, szóval gondolom pózerek vagyunk. Mindazonáltal tudjuk, hogy kell játszani. HRM: Mi a véleményed a szinte minden heavy metal albumon "kötelező" lí­rai számról? Tökös metalosoknak is lehet szerető szí­vük és elérzékenyülhetnek néha? Pete Pain: Az "éjszakában" (In the night) "érzése" nagyon fontos minden album esetében. HRM: Mint sok metal banda, ti is rendre a kedvére tesztek a japán fanoknak némi extra anyaggal. Mi az olyan különleges Japánban? Szeretitek őket? Pete Pain: Az albumokat mindig később adják ki Japánban, és a nagy rajongók mindig megveszik már külföldről a lemezt. A japán lemezkiadó, hogy el tudja adni a japán verziót, kell, hogy rendelkezzen rajta valami speciálissal. Ezért van mindig egy vagy két bonusz dal Japánban. HRM: Térjünk át pár személyesebb kérdésre. Mi a helyzet a közös projectetekkel Niklassal, a Pure X elnevezésű "viccbandával"? A rajongóitok jó ideje nem hallottak felőletek... Pete Pain: Ez í­gy van... Amikor én és Niklas kiléptünk a Dream Evilből 2005-ben, úgy gondoltuk, hogy újra elkezdjük a Pure X-et, de ahogy gyorsan visszakerültünk a Dream Evilbe, már nem volt rá időnk. És amí­g a Dream Evilben játszunk, csak arra van időnk. HRM: Életed végéig metalt akarsz játszani, vagy másfajta kreatí­v ambí­cióid is vannak? Pete Pain: A metal a király... Talán amikor tényleg öreg leszek, majd csak az akusztikus gitáron akarok játszani, a szabadban egy kis tűz mellett, whiskyt iszogatva és sült kolbászt eszegetve... HRM: Mit gondolsz a heavy metalról mint életvitelről? A (Heavy Metal) Könyv(e) szerint élsz? Pete Pain: Persze, van egy sárkányom az alagsorban és véres bőrgatyában megyek dolgozni... 🙂 Nem, nem igazán... A Dream Evil-en kí­vül egészen normális életet élek, és amikor eljön a Dream Evil ideje, akkor Pete Pain vagyok, mint tudjátok... Így szórakoztatóbb szerintem. HRM: Milyen zenéket hallgatsz otthon? Pete Pain: Épp mostanában fedeztem fel a Foo Fighterst, nagyon király banda. De mindenféle stí­lusú dolgot szeretek hallgatni... Nem hallgatok olyan sok zenét, de komolyan. Túl nagy a hangzavar í­gy is otthon a két gyerekkel. HRM: A rajongók nevében is köszönjük a válaszokat, és reméljük, hogy valamikor meglátogattok minket is! Pete Pain: Én is remélem. Üdv! Tomka