2009: A Hard Rock Magazin szerkesztőinek és munkatársainak szemével és fülével

írta Hard Rock Magazin | 2010.01.10.

Ismét eltelt egy mozgalmas év, mi pedig újra megpróbáljuk összegezni, hogyan láttuk és hallottuk azt. Érdekes, hogy nemcsak a rajongók, de szerkesztőségünk körében is megoszlanak a vélemények a DreamTheater legutóbbi munkáiról, mégis tarolt a csapat a listákon. Magyar vonalon ugyanez mondható el Hobo 2009-es teljesítményéről is, aki szintén vitte zenészeivel a pálmákat. No de ne szaporítsuk a szót, lássuk először a listákat, majd az értékelőket…

Az év koncertje:

1. Dream Theater – Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

2. Jon Lord – Budapest, Művészetek Palotája

3. Saxon, Iced Earth – Budapest, Petőfi Csarnok

4. Jeff Scott Soto – Budapest, Diesel Klub

5. ZZ Top – Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

6. Porcupine Tree – Budapest, Petőfi Csarnok

7. Mr. Big – Budapest, Diesel Klub

8. AC/DC – Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

9. Lordi – Budapest, Petőfi Csarnok 10. Volbeat – Budapest, Diesel Klub

Az év külföldi lemeze: Az első három helyen holtverseny alakult ki!

1 -3. Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings Riverside: Anno Domini High Definiton Winger: Karma

4. W.E.T.: W.E.T.

5. KISS: Sonic Boom

6. Porcupine Tree: The Incident

7. Queensryche: American Soldier

8. Powerwolf: Bible Of The Beast

9. Free Spirit: Pale Sister Of Light

10. Lynyrd Skynyrd: God & Guns

 

Az év magyar lemeze:

1.Hobo: Circus Hungaricus

2. Wendigo: Audio Leash

3. Deák Bill Gyula: A Király Meséi

4. Nevergreen: Új Birodalom

5. Icon: Icon

6. K3: Garden Of Death

7. Dalriada: Arany-album

8. Tankcsapda: Minden jót

9. Kalapács: Apokalipszis 1

0. October: Mélységi Mámor

Az év DVD-je:

1. Iron Maiden: Flight 666

2. Mr. Big: Back To Budokan

3. Journey: Live in Manila

4. Mobilmánia: Koncert

5. HBB: Apák Rock and Rollja

6. ZZ TOP: Double Down Live 1980/2008

7. Pain Of Salvation: Ending Themes

8. Pink Cream 69: Past & Present

9. Jorn: Live In America

10. Metallica: Orgullo Passion Mexiko Live

Az év külföldi zenekara:

1. KISS

2. Porcupine Tree

3. Winger

4. Mr. Big

5. Dream Theater

6. Manowar

7. Blackberry Smoke

8. Riverside

9. ZZ. TOP

10. W.E.T.

Az év magyar zenekara:

1. Hobo (Projekt)

2. Wendigo

3. Tankcsapda

4. Icon

5. Mobilmánia

6. Griff

7. Hard

8. Nevergreen

9. Crossholder

10. Deák Bill Gyula


SZAKÁTS TIBOR

Az év koncertje: Ebben az évben kevesebb koncertre jutottam el, mint az előző esztendőkben, de azt kell mondjam, - egy-két kivétellel – mindig jól választottam.

1. Jon Lord - Müpa Az előadás után az a gondolat járt a fejemben, hogy biztos nem lesz ebben az évben olyan buli, ami letaszíthatja Jon Lord mesés estéjét. Így is lett.

2. Lordi - Pecsa Az Eurovíziós Dalfesztiválon szerzett győzelmükön kívül nem sok figyelmet fordítottam a zenekarra, de a Deadache című lemezük akkorát ütött, hogy nem is volt kérdéses, ott a helyem ezen a bulin. Látványos, profi és szórakoztató este volt.

3. Alice Cooper - Pozsony Félve, de nagy reményekkel utaztam a szlovák fővárosba, és olyan élménnyel lettem gazdagabb, amit nagyon sokáig nem fogok elfelejteni.

4. Saxon - Pecsa Sokadik Saxon koncertemen ugyanolyan jól éreztem magam, mint a legelsőn. Biff és csapata mindig és minden körülmények között a maximálisat nyújtja. .

5. ZZ Top – Papp László Sportaréna Ez volt az a koncert, ahová az esélytelenek nyugalmával mentem. A legutóbbi, igen vegyes kritikákat kiváltó előadás után úgy éreztem, itt vagy bukás, vagy nagy buli lesz. Szerencsére az utóbbi jött be.

6. U.D.O. – Fezen Fesztivál Igazi best of műsort kaptunk Udo-éktól, amibe rendesen bele is fájdult a nyakizmom másnapra.

7. Scorpions – Syma Csarnok Nem ez volt életem legjobb Scorpions koncertje, de nagyon jó volt őket újra látni.

8. Icon – Crazy Mama Fantasztikusan sikerült lemez után egy még annál is jobb lemezbemutató koncertet adott az Icon csapata. Nagy kár, hogy időközben feloszlottak.

9. Griff, Transexpress – Crazy Mama Két olyan csapat lépett fel együtt a Crazy Mama színpadán, akiket nagyon kedvelek és az általuk képviselt zenei stílus nagy űrt tölt be hazánkban. Sajnálom, hogy ennyire ritkán játszanak élőben.

10. Mr. Big - Diesel Ezen a szinten és ebben a stílusban nagyon ritka mostanában, hogy a koncert napján már nem lehet jegyet váltani egy előadásra. Az iszonyú zsúfoltság miatt nem mondhatom, hogy igazán jól éreztem magam a bulin, de mindenképpen erre a listára kívánkozik a Mr. Big budapesti koncertje.

Az év külföldi lemeze: El voltunk kényeztetve az elmúlt esztendőben. Szinte követni sem lehetett a megjelenéseket és nagyon sok jó album látott napvilágot. A sorrendet úgy tudtam összeállítani, hogy kiválasztottam azt a tíz lemezt, amit a legtöbbet hallgattam idén.

1. KISS: Sonic Boom Nemcsak a zenekar iránti elkötelezett rajongásom repítette az első helyre a KISS új lemezét…

2. Blackberry Smoke: Little Piece Of Dixie A legnagyobb meglepetés számomra ez a csapat és lemeze, akikről Redneck IMI barátom nélkül talán nem is hallottam volna.

3. Freakshow: Freakshow Ahogy szokták mondani; olyat ütött, mint az erősáram!

4. Schenker / Barden Acoustic Project: Gipsy Lady Zseniális. Igazi családi lemez lett nálunk, amelyiken mindenkinek megvan a kedvenc dala. Nyári autókázások közben, mint a suli táborban, énekeltük együtt a nótákat.

5. Saxon: Into The Labyrinth A Saxon kezd úgy beállni, mint az UDO. Nem nagyon tudnak hibázni.

6. Queensryche: American Soldier Ismét egy sokat vitatott QR lemez, de ez köröket vert az elődeire.

7. Lynyrd Skynyrd: God & Guns A Lynyrd Skynyrd csapata túlél mindent, és hosszú évek óta az egyik legjobb albummal jöttek ki.

8. Jorn: Spririt Black Amennyire nem jött be Jorn mester előző albuma ez annál inkább betalált nálam. A Spirit Black középút a The Duke és a Lonely Are The Brave között.

9. UFO: The Visitor 2009 Az UFO igazán mindig is Schenkerrel volt nagy kedvencem, de ez a korong – igaz nem a régi UFO – nagyon bejött.

10. Grave Digger: Ballads Of A Hangman Heavy Metal igényem igazán színvonalasan ki lett elégítve 2009-ben. A Saxon és UDO mellett a Grave Digger is igen jó albummal lepett meg.

Az év magyar lemeze: Sajnos változatlanul nem tudok kellő mennyiségben magyar zenéket hallgatni. Új évi fogadalmam, hogy 2010-ben többet próbálok vele foglalkozni.

1. Hobo: Circus Hungaricus Nemcsak az év, de talán még az évtized magyar lemeze címre is esélyes nálam Hobo új albuma. Nem tudom abbahagyni a hallgatását és minden alkalommal fedezek fel újat rajta.

2. Icon: Icon Amíg nem jelent meg Hobo Circus Hungaricus albuma az Icon friss lemeze volt a befutó. Izgalmas, profi anyag, kár, hogy nem sikerült együtt tartani a csapatot, többre voltak érdemesek.

3. Wendigo: Audio Leash Nagy meglepetés volt számomra az album, de még nagyobb a csapat feloszlása. Úgy látszik ez egy ilyen év, a most megjelent albumokat féltve kell őrizni, mert hirtelen felértékelődtek.

4. Magazin: Siker Egy régi csapat újraélesztése, szerintem kiváló eredménnyel. Kár, hogy élőben nem sikerült még látnom őket.

5. P. Mobil: Mobileum Sok kritikával éltem ebben az évben a zenekarral kapcsolatban, de úgy érzem a Mobileum egy jó kis hard rock anyag lett.

Az év DVD-je: A legnehezebb műfaj a dvd-elemzés. Többek között azért, mert rohanó világunkban nehéz rá időt szakítani. A második újévi fogadalmam a dvd anyagok kritikájának felpörgetése a Hard Rock Magazinban.

1. Journey: Live in Manila Redneck IMI barátom jóvoltából az év végén futott be az anyag, tartalmát és minőségét tekintve egyértelműen az első helyre ugrott.

2. Mr. Big: Back To Budokan Hatalmas menetelés, amit idén csinált a Mr. Big gárdája. Születésnapomra kaptam meg barátaimtól a gyönyörű kiadványt, aminek a kényelmetlen Diesel buli után külön örültem otthon a fotelben.

3. Mobilmánia: Koncert Kisebb gyermekbetegségei mellett az év egyik legjobb magyar cucca lett a Mobilmánia nagykoncertjét bemutató anyag. A képileg nem is egy csúcs elképzelés, de ahogy szól, az nagyon ott van.

4. Iron Maiden: Flight 666 Gyönyörű, ötleletes, profi kiadvány. Egy bajom van vele, de az nagy. Ha már kis hazánkban is egy nagy kiadónál jött ki, miért nincs rajta magyar felirat?

5. HBB: Apák Rock n’ Rollja Ahogy a koncerten, úgy a dvd-n is nagyon élveztem a bulit. Magyar rocktörténelmi jelentőséggel bír a felvétel.

6. Beatrice: 30 éves Jubileumi koncert Kicsit még jobb is, mint ott volt. Lugosi László vendégszerepléséért is érdemes begyűjteni.

7. Foreigner: Can't Slow Down Az új album mellé adták ezt a dvd-t, több európai koncertből összeollózva. Nagyon kellemes kiadvány.

Az év külföldi zenekara:

1. KISS Nagy meglepetést szereztek az új albummal és azzal, hogy micsoda elánnal indultak neki a munkának és a turnénak. 2009 egyértelműen az Ő évük volt, de megkockáztatom jövőre is esélyesek erre a címre.

2. AC/DC Nem is kérdéses a második hely, bár lehetne ez akár megosztott első is.

3. Mr. Big Hosszú évekig úgy tűnt, esély nincs arra, hogy valamikor is együtt legyen újra ez a csapat. Most úgy látom, lesz még ennek folytatása.

4. Queensryhce Sokáig rossz szemmel néztem nagy kedvenceim különcködését, mára rájöttem, az idő nekik dolgozott(zik).

5. Freakshow Nagy meglepetés volt a zenekar bemutatkozó albuma. Igaz, a Freakshow csak egy projekt, de én úgy gondolom, hallani fogunk még róluk.

6. Blackberry Smoke Az igazi nagy meglepetés számomra ebben az évben. Kezdték a ZZ TOP, majd a Lynyrd Skynyrd előzenekaraként az esztendőt, majd decemberben már európai turnét csináltak, és nemsokára vissza is jönnek.

7. Iron Maiden A Maiden gépezet profizmusa tanítanivaló. Amit elértek ebben az évben is, az mindenképpen e listában tartja őket.

8. Lynyrd Skynyrd A csapat, amely mindent túlél. Egyszerűen zsenik. Már csak egy jó dvd jöhetne, ha már ők nem nagyon…

9. Journey Ők is a túlélő kategóriába tartoznak és nemcsak, hogy túlélik a váltásokat, de rá is tesznek egy lapáttal.

10. Saxon A heavy metal zászlajának hordozója. Példaértékű a csapat alázata és hozzáállása szeretett muzsikánkhoz.

Az év magyar zenekara:

1.Icon Kár, hogy már múlt időben beszélünk róluk. Az Icon olyan stílusban mozgott, amire nagy szükség lenne a sokszor kaptafára készülő magyar zenekarok mellett.

2.Hobo Projekt A Madarász Gábor vezette alkalmi formáció szenzációs teljesítménnyel rukkolt elő a Circus Hungaricus lemezen, kár, hogy ezt élőben nem tudták maradéktalanul visszaadni. Ettől függetlenül a teljesítményük erre az előkelő helyre emelte őket.

3. Griff Az év elején kicsit magasra tették a mércét, de aztán belátták egy csaknem húsz évvel ezelőtt működött csapatnak szerényebben kell építkeznie. Sajnos nem igazán látom aktívnak őket, de az biztos, ha sikerül koncerteket kötniük, nagy űrt töltenek majd be a magyar zenei palettán.

4. H.A.R.D. A Hard Rock Magazin születésnapján még ünnepelte mindenki az ún. BZ-féle H.A.R.D.-ot, majd jött a törés, de mégsem adták fel, sőt, ahogy szoktam mondani: „előre menekültek”. Remélem, sok sikernek lesznek még részesei.

5. Crossholder Nagyon tetszik, ahogy mindent megtesznek a sikerért. Valahogy így kell csinálni ezt. Minden jót kívánok nekik.

Az év csalódása:

1. Novemberben Dio londoni koncertjére készültem, de az ismert okok miatt elmaradt a turné. Úgy látom, sajnos így is marad, mert ha Dio felépül, folytatódik a Heaven and Hell menetelés.

2. Még mindig nagyon fáj, hogy nem tudunk igazán bekerülni az európai metal fesztiválok körforgásába.

3. Sajnálatos, hogy a rock- és metalzene változatlanul mellőzve van a médiában.

4. Nagyon vártam a Winger koncertet, de csúnyán elvették a kedvemet tőle.

5. A régi nagy magyar nevek lejáratása mindenképpen a negatívumok közé tartozik.

Az Év Meglepetése és Öröme:

1. Mi más állhatna az első helyen, mint a Hard Rock Magazin töretlen fejlődése és olvasótáborának növekedése!

2. Az AC/DC és a Metallica iránti magyarországi érdeklődés mindenképpen meglepetés és öröm.

3. A KISS új lemeze az egyik legnagyobb öröm volt ebben az évben.

4. Örülök, hogy ennyi tehetséges emberrel gyarapodott a Hard Rock Magazin szerkesztősége.

5. Nagy öröm, hogy végre van a rock, metal és fúziós zenéknek saját programmagazinja. Már csak az lenne a jó, ha újra megtelnének a rockklubok.

Kívánság 2010-re:

1. Az első számú kívánságom, hogy jövőre hazánkban is minél több ember csatlakozhasson a világhálóra, így a Hard Rock Magazin információi is szélesebb körben legyenek olvashatóak.

2. A második elsőszámú kívánságom Dio fanatikusként, hogy minél előbb gyógyuljon meg a mester, és láthassuk Őt élőben.

3. Remélhetőleg elkezd hazánk is haladni a korral, és végre az őket megillető elismerésbe és státuszba kerülnek az internetes médiumok.

4. Jó lenne felzárkózni az európai rock- és metal szintérhez, ami a környező országoknak már sikerült. 5. Öröm, szeretet, egészség!


PEARL69

Az év koncertje: 1. Porcupine Tree – Petőfi Csarnok Minden kívánságom így teljesüljön (az utóbbi években mindig bejött)! Pazar előadást élvezhettünk, mind zeneileg, mind megszólalásban és látványban. Felejthetetlen élmény (nincs „volt”, ez megmarad örökre)! Bécsben is láthattam őket, de a hazai fellépés…, az volt a „minden”!!! 2. Zappa Plays Zappa – Arena, Bécs Egyszerűen őrület, amit Dweezil és csapata művel. Mivel nekem kimaradt a budapesti koncert, boldog voltam, hogy bepótolhattam. Köszönet érte drága barátomnak!!! 3. Jon Lord – Millenáris Igaz, többen az előző napi (Müpa) koncertet részesítették előnyben, de mivel jómagam csak ezen tudtam jelen lenni (így összehasonlításom sincs), nagyszerű élményt jelentett a mester és „tanítványai” előadása. 4. Dream Theater – Budapest Sportaréna Testközelből „megkóstolni” az Álomszínház csapatát, igazán különleges csemege. Most először volt részem benne (a fotózás kapcsán). Annak is nagyon örültem, hogy a hosszú éveken át tartó PeCsa szabadtéri színpados fellépések után az Aréna is „megfelelő” hellyé vált a banda számára, felnőttek…! 5. Gary Moore – Syma Csarnok Tavaly elmaradt találkozásom a mesterrel, így boldogan fogadtam, hogy a fővárosban ad koncertet. Azt kaptuk, amire számítani lehetett; Gary Moore felett is eljártak az évek, a nagyhatású hard rock dalokat már csak a hanghordozókról élvezhetjük, de ez mit sem változtat a tényen, hogy egy fantasztikus tehetség járt nálunk. Külön gratuláció a szervezőknek, a csapból is Ő folyt! 6. Blackmore’s Night – Kongresszusi Központ Egy nem várt csalódás, a szó legszorosabb és legszebb értelmében. Megérteni nem tudom Blackmore mester „eltévelyedését”, de igyekszem átérezni a döntést. Csodás, felemelő este volt! 7. ZZ Top - Budapest Sportaréna Legendás csapatot látni-hallani mindig nagy öröm. Életemben először volt részem a texasi trió koncertjében, s tulajdonképpen bennük nem is csalódtam. Talán hangzásban és látványban vártam többet, de amit kaptam, azt sem fogom elfelejteni! 8. Sebastian Bach - Diesel Húúú! Ez volt csak az igazi meglepetés! Bach felsöpörte a Diesel színpadát, nem láttam olyan embert, akinek ne esett volna le az álla a produkciótól. Elsöprő, hatalmas energiáktól duzzadó buli volt, örülök, hogy ott lehettem! 9. Saxon - Pecsa Tulajdonképpen semmi meglepetés nem ért a Saxon buliján. Egyszerűen tudtam, hogy óriási lesz és nem is csalódtam! Biff Byford és bandája nem tud hibázni, az pedig, hogy nagy baráti társaságban élvezhettem a koncertet, külön hab volt a tortán! 10. Mr.Big - Diesel Elképesztő volt látni azt a tömeget, amely összegyűlt a Diesel Klubban, hogy láthassa a Mr. Big csapatát. A zenekar nem hazudtolta meg magát, vérprofi előadásnak lehettünk tanúi! Kár, hogy nem a PeCsa volt a színhely! U.I.: Ezt az évet sem hagyhatom szó nélkül. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen egy „rakás” bulin volt szerencsém részt venni. Részrehajlóan a balingeni eseményeket nem tettem az első tízbe, pedig az U.D.O. és a W.A.S.P. hatalmasat gyalult, a Journey koncertről nem is beszélve, de úgy láttam jobbnak, ha inkább a hazai bulikat részesítem előnyben (igaz, az AC/DC számomra kimaradt). Nem „fért be” az Alice In Chains, Carl Palmer, Johnny Winter, Steve Lukather, Mike Stern, a Lordi, a Nazareth, Jeff Scott Soto és a Van Der Graaf Generator sem! Lehet, hogy inkább egy 20-as listát állítottam volna! Szép volt a 2009-es év, legalább ilyet kívánok 2010-re is, és ahogy elnézem az „előrejelzéseket”, nem lesz okunk panaszra! Az év külföldi lemeze: 1. Porcupine Tree – The Incident Életem során mindig azok az albumok fogtak meg igazán, amelyek „nem jöttek be” elsőre. A Porcupine Tree idei anyagát is ízlelgetnem kellett s a „végére” akkorát ütött, hogy csak na! 2. Riverside - Anno Domini High Definition A lengyel gárda legutóbbi lemeze is letaglózott, erre sikerült rátenniük egy lapáttal. 2009-es anyaguk egyszerűen tökéletes! Alig várom, hogy élőben is láthassam őket! 3. Blind Ego - Numb Újabb (hogy, hogy nem, Brinyó barátom által ajánlott) zenekar muzsikájával lettem gazdagabb. A Blind Ego társulata tökéletesen egyesíti mindazt, amit a progresszív zene rajongói elvárnak világszerte. Kellemes, mégis dögös, elgondolkodtató s egyben szórakoztató muzsikájuk egyszerűen nem tud eltávozni a naponta dúdolt témákból. Köszönöm!!! 4. Eloy - Visionary El sem hiszem, hogy a legendás német gárda újból összeállt. Pedig megtörtént. Semmi újdonság, semmi XXI. századi modern újítás. Mégis, ahogy az AC/DC a rock & roll mezsgyéjén, úgy az Eloy az európai prog.rock vonalán haladva hozza az elvárt, minőségi színvonalat. Ha megint több mint 10 évet kell várni a következőre, én türelemmel leszek…! 5. Transatlantic - The Whirlwind Maga a csoda! Zseniális! Valódi, zsigeri muzsikusok örömzenéje, éteri…!!! 6. Winger - Karma Kip és csapata még egy lapáttal rátett a IV. albumra. Egyszerűen csúcs, úgy ahogy van, tökéletes! 7. Queensryche – American Soldier Először nem értettem, aztán szerettem volna megérteni és sikerült. Elfogultságom elvitathatatlan, de azért Geoff Tate és zenésztársai is tudnak valamit…! 8. Marillion - Less is More Egy szóval: csodálatos! 9. Dream Theater - Black Clouds & Silver Linings A számomra kevésbé tetszetős előző anyag után igazán megnyerő ötletekkel álltak elő Portnoy-ék. Még mindig nem „Scenes” vagy „Octavarium”, de azok az idők már elmúltak! Az Álomszínház ha nem is új, de igazán megnyerő premiert mutatott be 2009-ben! 10. Europe – Last Look At Eden Megoszlanak a vélemények a svéd hardrockerek kapcsán, mégis úgy vélem, legutóbbi nagylemezük igen-igen jól sikerült. Joey Tempest hangja még mindig kiemelkedő, John Norum gitárjátéka, ha nem is virtuóz, de mindig épp annyit ad, amennyire szüksége van a dallamos kemény rock híveinek. Szerintem, nagyon jól sikerült az „Eden” album! U.I.: Fantasztikus évünk volt! Nem szeretném meghazudtolni magam, hiszen leírtam az első 10-et, de sok-sok album beférhetett volna még a sorba. Igazándiból csak azok kerültek be, akiket tényleg a legtöbbet hallgattam, azaz a legjobban megfogtak. Csak hajszálnyival maradt le a Gotthard, a Guilt Machine, a Freakshow, a Saxon, a KISS, a Lynyrd Skynyrd, Ian Gillan, az IQ, Derek Sherinian, a Shakra, a Steve Morse Band, a Sunstorm, az OSI, a Little Ceasar, a Saga, a Status Minor, a Place Wendome, a Tall Stories, a W.A.S.P., a W.E.T. és U.D.O. nagylemeze (persze hosszasan sorolhatnám még…)! Jaj, de nehéz választani!!! Az év magyar lemeze: 1. Hobo - Circus Hungaricus Most mit mondjak (írjak)? Három (vagy még több) csillagos 10-es! 2. Wendigo - Audio Leash Nagyon szép búcsú a Wendigo album, közel sem hattyúhalál, inkább a főnix feltámadása. Talán egyszer…! 3. K3 - Garden Of Death Kicsit súlyosabb, némileg mélyebb anyaggal jelentkezett idén a K3 trió. Tulajdonképpen – nekem - már bármivel előrukkolhatnak, hiszen tudásuk, tehetségük, akaratuk annyira szimpatikus, hogy zokszó nélkül állíthatom, elfogult vagyok. Bármilyen magasságokba elrepíthetik magukat, a legnagyobb csúcsokat kívánom Nekik. 4. Szabó Gábor - Gabor Szabo in Budapest Ez a nagyon várt album még tavaly látott napvilágot, de én csak az idén vehettem a kezembe (és hallgathattam meg). Csoda! Mindenkinek szívből ajánlom! 5. Mobilmánia - Koncert Az igen jól sikerült PeCsa buli után egy igen jól sikerült (hú, szóismétlés!) koncert lemez és DVD látott napvilágot Zefiéktől. Le a kalappal! 6. Icon - Icon Kellemes, bár véges meglepetést okozott az Icon debütáló, s egyben búcsúzó anyaga. Szörnyű, hogy ilyen nagyszerű dolgok csak úgy, egyszerűen véget érnek! 7. Fókatelep - Fókatelep Itt kiviláglik, hogy zenei érdeklődésem nem csak a szeretett stílus felé irányul (bár ezt barátaim, ismerőseim már jól tudják). A Fókatelep anyaga varázslatos, finom, ízes, mégsem csak gasztrológiai csemege, minden nyitott ember számára szívből ajánlom! 8. Kalapács - Apokalipszis Ritkán hallgatom meg a hazai heavy metal/hard rock élet nagyjainak anyagait. Egyszerűen nem találok bennük fogódzkodót, a 2009-es Kalapács album azonban betalált. Azt hiszem, a jövőben jobban odafigyelek az itthoni dolgokra…! 9. Karthago - Időtörés Két fajta kritikát hallottam a jubileumi Karthago album kapcsán. A végleteket feszegető vélemények pozitívabb oldalán állok, ellenére annak, hogy a nagylemez hangzása számomra sem volt kielégítő, nyers, puritán megszólalása nem varázsolt el, a dalok azonban még mindig azt bizonyítják, hogy az urak tudnak valamit…! A koncert erről maradéktalanul meg is győzött! 10. Bill – A király meséi Zeneileg semmi bajom nem akadt Bill kapitány idei albumával, ám a szövegek, a megszólalás és némileg a produktum is hagyott némi kívánnivalót. Nem kellene erőltetni azt, ami nem megy, a kaptafa mindig kéznél van…! Az év DVD-je: 1. Iron Maiden – Flight 666 Ehhez a kiadványhoz nem kell hozzáfűzni semmit, aki látta, hallotta, tudja, hogy miért került az első helyre! A „mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre” kategóriába tartozó darab! 2. Hobo Blues Band – „Apák rock and rollja” 30 éves Jubileumi koncert Aki személyesen is részt vett a születésnapi partin, tudja, hogy miről van szó! A képes-hangos anyag tökéletesen visszaadja a felemelő pillanatokat! Várjuk a folytatást…! 3. Transatlantic – The Making Of The Whirlwind Puritán, a végletekig egyszerű házi felvétel a zseniális csapat nem kevésbé szuper legutóbbi albumának munkálatairól. Hihetetlen, hogy ilyen módon működik a muzsika…! 4. Mobilmánia - Koncert Hasonlóak az érzéseim, mint a Hobo Blues Band DVD-je kapcsán. A nagyszerű hangulatot tökéletesen adja vissza a korong. Szép volt, jó volt, talán igaz sem volt…! U.I.: Hallomásból tudom, érzem, biztos vagyok benne, hogy több kiadványnak is itt lenne a helye. Ha csak a Journey, a ZZ Top, a Mr. Big, Riverside, Metallica, stb. DVD-kre gondolok, összeszorul a szívem, de mivel nem volt lehetőségem „megtapasztalni” őket, így nem kerülhettek a listára. Majd jövőre…! Az év külföldi zenekara: 1.Porcupine Tree Mely banda lehetne más? Az idei lemez (is) zseniális, eljöttek, láttuk őket és győztek! Mi is nyertünk, nem is keveset…!!! 2. Riverside A lengyel urak évről-évre jobb produkciót nyújtanak, ha ez így megy tovább…?! 3. Blind Ego Számomra az év egyik nagy meglepetése volt a projekt! Ahogy „korosodom”, úgy találok egyre több csodára! 4. Eloy Igaz, csak az év végén rukkolt elő a legendás társulat új anyaggal, de óriási meglepetés volt számomra. Már csak látni és hallani kellene őket élőben…! (Mindent a maga idejében!) 5. KISS Új albummal tért vissza a legenda! Szuper! Bárcsak a magyar szervezők is így gondolnák…?! Az év magyar zenekara: 1.Hobo Ugyan, önmagában Földes ’Hobo’ László nem zenekar, de mint előadó és társainak 2009-es produkciója maximális teljesítményt nyújtott. Nagyon várom az új Hobo Blues Band albumot, de Hobo (lehetőleg Madival készülő) következő anyagát is. U.I.: Bocsánat, de itt nem szeretnék további rangsort felállítani! Az év csalódása: 1. A Winger koncert hangosítása. Lélekben nagyon készültem erre a koncertre, de annak ellenére, hogy csodásan éreztem magam, mégis maradt „valami” tüske. Persze erről nem Kip és csapata tehet, vagy mégis…? Remélem, lesz legközelebb…! 2. A Heaven & Hell albuma nem jött be! Fene tudja, többet vártam. Remélem, Dio mihamarabb felépül és valami igazi nagy durranással folytatja útját a banda, vagy a mester maga! 3. Nagyon vártam a Porcupine Tree DVD-t, bár kárpótlásul megkaptam őket élőben (kétszer is)! 4. A Bon Jovi album. Valamiért azt gondoltam, hogy Jon és társai visszatérnek a régi kerékvágásba, persze Ők (no, meg a rajongók) tudják jobban…! 5. A P. Mobil, P.Box kontra Pandora’s Box mizéria, nem beszélve a Dinamit kevésbé „nagyot dörrenő” visszatéréséről! Bízom benne, hogy rendeződnek a dolgok 2010-ben! Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Az, hogy a Porcupine Tree hazánkban lépett fel, nekem mindent vitt, főként, hogy milyen nagyszerű buli volt! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Akinek szól, úgy is tudja…!!! :o) 2. Hobo szólóalbuma! 3. Az Eloy visszatérése! 4. A Transatlantic új albuma, s az, hogy újból együtt a csapat! Hallelúja! 5. Sebastian Bach bulija! Olyan elemi erővel ütött, sütött, hogy a maradék hajszálait is elveszítette az ember fia! Nagyszerű koncert volt! Kívánság 2010-re: 1. Riverside koncert Budapesten! 2. Blind Ego koncert Budapesten! (Elég kicsi az esély rá!) 3. Transatlantic koncert Budapesten! (Erre még kisebb az esély, sőt…!) No jó, akkor talán egy utazás…???!!! Drága barátom hathatós közreműködésével, úgy tűnik, mégis látni és hallani fogom a zseniális csapatot! :o) 4. Szeretnék végre részese lenni egy KISS koncertnek. Erre igen sok lehetőség van jövőre, mégis – egyelőre – kétséges a dolog, majd „rágyúrok”…! 5. Az örök szerelem! A Queensryche ismét Európába látogat jövőre, jó volna egy újabb nagyszabású buli a fővárosban és nem lennék boldogtalan, ha személyesen is találkozhatnék velük, legalább egy közös fotó erejéig!


GARAEL Ha valaki tavaly azt mondta volna, hogy vaskalapos – bocsánat, fémkalapos – metalhívőként a 2010-es listám mintegy felét nem power-heavy stílusban fogant lemezek fogják alkotni, minden bizonnyal elküldöm a Nemzeti jósdába a tehetségtelen munkatársak számát szaporítani – még szerencse, hogy ilyen dolog nem történt meg, mert most sűrű bocsánatkérések közepette mehetnék felváltani felelős posztján a modern Nostradamust. Bizony, úgy látszik, annak is eljött a vége, amiről személy szerint mindig azt reméltem, hogy az univerzumhoz hasonlóan végtelen: az 1996-ban megkezdődött európai heavy/power metal re-regnálása befejeződni látszik. Jóllehet, tavaly már látszódtak a kifulladás jelei, de a „nagyok” által elvárt teljesítmény elmaradását akkor még pótolták azok a másodvonalból érkezett bandák, akik a stílusalapító elődök farvizén haladva révbe értek – legalábbis nálam. Sajnos 2010-ben még a titkos tartalékok sem tudtak meglepetést okozni: hol a „deklaráltak” szerinti fejlődésből, hol egyszerűen a személyi szétforgácsoltság, illetve a motiváltság hiányából kifolyóan a tehetséges iparosoknak kikiáltott csapatok egyike sem lépte át a mestervizsga követelményeit. A Saint Daemon, a Mob Rules, a Nostredameus buktája mellett sajnos olyan, az undergroundban kikezdhetetlen elismeréssel bíró zenészek és együttesek is bakot lőttek gól helyett, mint Andre Matos, a Mind Odyssey, Tim Ripper Owens, és igazából nem voltam elégedett a klasszikus Impellitteri új munkájával sem. A heavy metal színtér talán leginkább várt lemezét, a Heaven and Hell új albumát talán a nosztalgia táplálta irreális elvárások miatt egyértelműen csalódásként éltem meg, még szerencse, hogy a másik „ász”, a Manowar EP-jével helyre tudta billenteni ingataggá vált lelki egyensúlyomat, annak ellenére, hogy Halford mesternek a tollboa után ezúttal karácsonyfa ágakkal sikerült kitörölnie azt a bizonyos testrészt. Természetesen ezúttal is voltak olyan lemezek, melyek bipoláris véleményeket kreálva nem kaphattak sem egyértelműen elmarasztaló, sem karakteresen dicsérő szavakat: szegény kritikus személye hiába állt bármelyik sarokba, a másikból dühödt pofonok özöne csattant virtuális arcán. A Sonata Arctica és a Europe új lemeze az olvasói kommenteket tekintve a régi és az új háborújává fajult, a progresszivitást (illetve egy más irányvonal felvételét) ki üdvözülten, ki értetlenkedve fogadta – nyugodjunk bele, hogy ezekben az esetekben aztán igazán nem lehet vitathatatlan döntést hozó bírót találni. A zenei kanyarok után pár szót a Hard Rock Magazin működéséről. Úgy érzem, 2009-ben is sikerült kicsit továbblépnünk, a statisztikák vitathatatlan számadatai mellett új rovatok létesítésével, egy sikeresnek mondható toborzó kampánnyal, tervezettebb munka metódussal, és a külső médiapartnerek körének bővítésével büszkén jelentem a pártnak, hogy a magazin ez évben is teljesítette a terveket. Mivel szinte valamennyi, az év végi listámra került lemezről jómagam írtam az ismertetőt, nem szeretnék önismétlésekbe bocsátkozni, így csak azokat az albumokat említeném meg, melyek, ha nem is tudtak a Top 10-be férkőzni, mégis számtalan kellemes perccel ajándékoztak meg. Alex Beyrodt Rainbow idézését, az Amoral Ari Kouvinent férfivá avató power metalját, David Reece régisulis hard rockját, a Hardcore Superstar és a Freakshow energia kitörését, Jack Starr Manowar utópiáját, a Narnia skandináv modernkedését, a Revolution Renaissance lassú dallamfolyamát, UDO mester standard fémvirgáját és a Dream Theater epikus visszatérését minden bizonnyal jövőre is 2009. számomra kiemelkedő momentumainak fogom tartani. Ezek után lássuk hát, hogyan alakult az a bizonyos önmeglepetés lista: Az év külföldi lemeze: 1. Candlemass: Death Magic Doom 2. Bloodbound: Tabula Rasa 3. Powerwolf: Bible Of The Beast 4. Place Vendome: Steets of Fire 5. Thunderstone: Dirt Metal 6. Roswell Six: Beyond The Horizon 7. Winger: Karma 8. Covered Call: Money Never Sleeps 9. Heavenly: Carpe Diem 10. Oliver Hartmann: 3 11. +1 Manowar: Thunder in the Sky A magyar színtér a nemzetközitől eltérően jobban prezentálta az ízlésemnek megfelelő stílusminőséget, sőt, bátran mondhatom, hogy - évek óta először - két olyan albummal is előrukkoltak hazánk zenészei, melyek a világ bármely részén megállnák helyüket. Sajnos a Wendigo hattyúdalként prezentálta kiemelkedő alkotását, s ha már madaraknál tartunk, remélhetőleg Főnixként fog újjászületni a közeljövőben. A búcsúzás ellenpéldájaként a Nevergreen viszont a re-union ha nem is első, de második etapjával bizonyította, hogy egységben az erő. Az év magyar lemeze: 1. Wendigo: Audio Leash 2. Dalriada: Arany-album 3. Nevergreen: Új birodalom 4. Deák Bill Gyula: A király meséi 5. Icon: Icon Mivel koncertekre nemigen járok, és DVD nézési függvényem konvergál a nullához, kedvenc együttest és koncertet nem említek meg, így az év csalódásai és örömei - ha nem is kizárólagosan -, de szintén lemezekhez kötődnek: Az év csalódása: 1. Halford: III.- Winter Songs 2. Az europower kifulladása 3. Heaven and Hell: The Devil You Know 4. Andre Matos: Mentalize 5. Stratovarius: Polaris Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Kisfiam ösztönös tánca minden megszólaló metal zenére 2. A magyar metal színtér minőségi munkái 3. A kritikaírói szekció olajozott működése és személyi körének bővülése 4. Az új Avantasia, a Manowar, a Symphorce, a Scorpions, a Masterplan, és a Rhapsody of Fire 2010-re ígért albumai 5. Az eddig tök ismeretlen Mystic Twilight énekesének produktuma a Legend of the Dragon’s War c. szerzeményben. Hogy mit kívánok 2010-re? Nos, én eltérek a pontokba szedett kívánságlistától, már csak a rossz ómen végett is, bár gondolom, a kedves olvasók az eddig leírtakból sejtik, hogy mi is az az egyetlen dolog, melynek eljövetelét annyira várom: AZ ÚJ HEAVY/POWER METAL ARANYKORT! (és természetesen Ronnie James Dio felépülését.)


BRINYÓ Az év koncertje: 1. Porcupine Tree – Budapest, Petőfi Csarnok Vannak jó zenekarok, vannak még jobb zenekarok és van a Porcupine Tree. Voltak jó koncertek, voltak még jobb koncertek, de csak egy volt, ami tökéletes. Nem csak az év, de talán életem legjobb koncertje volt! 2. Zappa Plays Zappa – Bécs, Arena Frank Zappa fia, nem csak a legendás muzsikus örökségét viszi tovább, hanem hozzá is tud tenni annak zsenialitásához. Az idei koncert több, mint két óra borzongást hozott az életembe. Professzionális zenészek, tökéletes előadás. A nagybetűs ZENE! 3. Jon Lord – Budapest, Művészetek Palotája Az előadó, a kísérő szimfonikus és rockzenekar, valamint a hely tökéletes szimbiózisa igazi, varázslatos hangulatot teremtett ezen az estén. Életre szóló élmény volt! 4. Dream Theater – Budapest, Papp László Sportaréna Ezen az estén az eddigi talán legérettebb Dream Theater produkciót láthattam. Végtelen profizmussal, a szokásos lendülettel, és egy – az előző turnén általam nagyon hiányolt – varázzsal felvértezve hódítottak meg újra! 5. Jeff Scott Soto – Budapest, Diesel Másodszor találkozhattam Mr. Soto-val és ez a koncert még az előzőnél is jobban megfogott. Ez az ember mindent tud, amit a rockéneklésről tudni lehet, sőt…Egy picivel talán még többet is. Alig várom, hogy újra láthassam-hallhassam! 6. Stick Men – Budapest, A38 Ez a koncert egy igazi őrület volt. Két „stick man”+dob felállásban játszani, sőt szórakoztatni nem egy egyszerű feladat. A hangszer mesterei Tony Levin és Michael Barnier, valamint egy igazi „beteg” dobos Pat Mastelotto nagyon különleges, de felejthetetlen előadással örvendeztettek meg. 7. Saxon – Budapest, Petőfi Csarnok Biff Byford és csapata egyszerűen nem tud hibázni. Elképesztő lendülettel vágtattak át rajtam és káprázatos koncertet adtak. …Pedig nem is vagyok fanatikus Saxon rajongó. 8. Icon – Budapest, Crazy Mama Egyetlen magyar koncertként került listámra az Icon bulija. Vilmányi Gábor és csapata olyan profi előadással rukkolt elő ezen az estén, mellyel az amúgy is nagy várakozásomat simán felülmúlták. 9. Winger - Budapest, A38 Már e koncert előtt elkezdtem megírni az év végi beszámolómat, ezért, - mivel biztos voltam benne, hogy lehengerlő élményben lesz részem – e buli számára kihagytam az ötödik helyet (mivel előrébb semmiképpen nem kerülhetett volna!). Sajnos a hangosításból fakadó roppant kellemetlen élmény hatására csak a kilencedik helyre került a koncert. 10. The Spirit Of Pink Floyd Show - Budapest, Papp László Sportaréna Egyik örök kedvencem a Pink Floyd, akiket Rick Wright halála okán nagy valószínűséggel már soha nem láthatok. Ezért is örültem meg nagyon a legjobbnak mondott tribute zenekar koncertjének. Nem csalódtam. Vérprofi előadást láttam, de azért meg kell valljam, az a bizonyos „spirit” nagyon hiányzott… Az év külföldi lemeze: 1. Porcupine Tree: The Incident Ez az év számomra egyértelműen a Porcupine Tree-ről szólt. Ez a csapat az, melynek zenéje hallatán úgy érzem, saját érzéseimet, gondolataimat hallom vissza. Új, - nem éppen a legkönnyebben befogadható – albumukkal jó magasra helyezték azt a bizonyos lécet! Egyszerűen tökéletes! 2. Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings Nagyon boldog vagyok, mert a zenekar, mely húsz éve az egyik legnagyobb kedvencem, ismét magára talált. A korong dalaiban végre ismét felfedezhettem az érzelmeket és a The Count Of Tuscany által egy olyan szerzeményt is köszönthettem, mely felkerült a saját „Best Of DT” lemezemre. 3. Transatlantic – The Whirlwind Érdemes volt hosszú éveket várni a progresszív szupergrup új albumára. Itt minden együtt van, amitől a progresszív rockzene szép lehet. Zenei orgia felsőfokon! 4. Riverside – Anno Domini High Definiton A lengyel zenekar eddig is jelentős munkákkal bírt, de a 2009-es album mind felett áll. A prog. rock olyan ágát űzik ők, mely egyszerre nyúlik vissza a múltba és mutat a jövőbe. Érzékeny muzsika, melyen érződik, hogy a keleti blokkból indult zenekar készítette. 5. Blind Ego: Numb A német prog. rock csapat kitett magáért. Harmóniákban dúskáló, kemény elemekkel is operáló, kiváló albumot készítettek. Hetekre beette magát az autóm lejátszójába! 6. Winger: Karma Kip Winger és csapata a számomra az alapművek táborában előkelő helyet elfoglaló IV. lemeze után ismét nagyot alkotott. Szikárabb, rockosabb darabok találhatók a korongon, de a mester érzékeny lelke azért mindig ott figyel. 7. Beard Fish: Destined Solitaire Sajnos ez az album nagyon az utolsó pillanatban került hozzám. Valószínűleg, ha korábban eljut hozzám, előkelőbb helyen végez. Frank Zappa és a King Crimson vad éjszakájának gyümölcse ez a gyermek, melyet az ELP tartott a keresztvíz alá. 8. Europe: Last Look At Eden Végérvényesen felnőtt a Europe. Blues hatásokban bővelkedő mesterművet tettek le idén a svédek az asztalra. Jobbnál jobb dalok, remek hangzás. Kiváló! 9. Queensryche: American Soldier A Queensryche új korongját nagyon vártam. Az előző, jól sikerült Operation Mindcrime II után az új album is sok szép perccel örvendeztetett meg, de azért még várok tőlük – legalább egy – nagy dobást! 10. Ian Gillan: One Eye To Morocco A Deep Purple énekesének albuma elrepít a hard rocktól. Szerencsére a mester meg sem próbálkozott szóló lemezén az anyazenekar világában tevékenykedni. Jazzes, bluesos dalok sorjáznak a korongon, melynek hallgatása igazi kikapcsolódást jelent! Az év magyar lemeze: 1. Hobo: Circus Hungaricus Az év végén érkezett album az egész év egyik legkellemesebb meglepetésévé vált számomra. Madarász Gábor személyében remek partnerre akadt Hobo. Kettejük közös műve a magyar rock egyik legjobb lemeze. 2. K3: Garden Of Death Mára a K3 a magyar rockzene egyik legfontosabb csapatává nőtte ki magát. Új művük is szigorú, de felszabadult, progresszív hatásokkal ötvözött instrumentális rock muzsikát tartalmaz. Világszínvonalú produkció! 3. Wendigo: Audio Leash Nagy kár, hogy az Audio Leash a zenekar hattyúdala lett. Kiforrott, érett szerzeményeket tartalmazó korong, mely szinte üvölt a folytatásért. Reménykedjünk, hátha mégsem ez volt a vége. Az év DVD-je: Különböző okokból ebben az évben mindössze egyetlen 2009-es keltezésű zenei DVD-t láttam, amely nem csak az év, de gyűjteményem egyik legkiemelkedőbb darabja is lett. Az Iron Maiden: Flight 666 című munkája, alapműve lett a zene DVD világának. Tökéletes kép, tökéletes hang, szellem és elegancia! Ez jellemzi ezt a csodás kiadványt. Az év külföldi zenekara: 1. Porcupine Tree Nem is tudom, mint mondhatok még el erről a zenekarról. Esetükben nem egyszerűen arról van szó, hogy remek, kifejező muzsikát játszik négy vérprofi zenész. Tevékenységük egyfajta „összművészeti” felfogást tükröz. Ebben az évben megjelent lemezükkel pedig tovább haladnak a még nagyobb tökéletesség felé! 2. Transatlantic Valahogy sosem hittem el, hogy nem lesz többé Transatlantic. Szerencsére a négy prog. mágus is úgy gondolta, hogy eljött az ideje a reinkarnációnak. Remélem lesz folytatás! 3. Dream Theater Az előző album megjelenésénél úgy éreztem magam, mint akit megcsalt a szerelme. Nem értettem, hogy hová tűnt az az érzékenységbe oltott rafinált zenei határtalanság, mely mindig is jellemezte a csapatot. Szerencsére 2009-ben, egy régi-új felfogással tért vissza hozzám a nagy kedvenc. 4. Iron Maiden Nem tudom, még hová tud fejlődni a heavy metal számomra legjelentősebb zenekara, de az ebben az évben kiadott DVD-vel ismét új magasságokba repültek. 5. Riverside A lengyel zenekar olyan csodálatos albummal rukkolt ki az idén, mely nemzetközi szinten is párját ritkítja. A progresszív muzsika régi nagyjainak alapvető zenei gondolatait, tökéletes mai újraértelmezéssel nyújtják át nekünk. 6. Zappa Plays Zappa Frank Zappa hallhatatlan művészetét fia viszi tovább. Ez még annak ellenére is igaz, hogy Dweezil egyelőre nem játszik saját szerzeményt. A meglévő életmű értékeihez viszont sokat tud hozzátenni. 7. Blind Ego Ebben az évben bukkantam rá a német Blind Egora, majd amint Pearl69 barátom figyelmébe ajánlottam a modern prog. vonulat érdekes hajtását, a nagy dömpingben meg is feledkeztem róluk. Barátom szerencsére visszapasszolta számomra a labdát, így elmélyedhettem a zenekar munkásságában. Érdemes volt. 8. Kiss Vannak olyan dolgok az életben, melyek nem változnak. A Kiss az egyik. A világ egyik legnagyobb zenekara volt és marad is! 9. Winger A Winger érzékeny, de mégis kemény muzsikája örök szerelmem. Ebben az évben egy felejthetetlen albummal és egy számomra felejthető koncerttel örvendeztettek meg. 10. Europe A Europe-ot mindig szerettem, de ebben az évben megjelent új albumukkal úgy érzem új fejezetet nyitottak saját és „kettőnk” történetében. Az év csalódása: 1. A Winger koncert borzalmas hangzása 2. Nem jött ki The Flower Kings album (viszont volt Transatlantic, szóval nincs nagy baj! ) 3. Nem jelent meg a Porcupine Tree erre az évre ígért DVD-je. (viszont megjelent egy album, ami nem volt tervezve, szóval itt sincs nagy gond!  ) Az Év Meglepetése és Öröme: 1. A Porcupine Tree végre nálunk járt és csodás koncertet adott. 2. A Dream Theater újra a régi! (Legalábbis számomra.) 3. A Transatlantic feltámadása Kívánság 2010-re: 1. Eljutni egy Transatlantic koncertre. Azt már remélni sem merem, hogy mindez itthon történjék meg velem! 2. Új The Flower Kings lemez 3. Új Spock’s Beard album (ezt könnyű kívánnom, mert már készül! ) 4. Látni a Riverside-ot 5. Minél előbb jelenjen meg a Porcupine Tree DVD


TOMKA Az év koncertje: 1. Jon Oliva’s Pain - Diesel A talán az eddigi legjobb Jon Oliva’s Pain koncert méltán pályázik némi elfogultság révén az első helyre: a régi és ritkán játszott klasszikusokat tartalmazó és Streets központú setlist, ill. az együttes, de főleg Oliva jó formája minden megjelent rajongó számára felejthetetlenné tették az estét. 2. Dream Theater - Sportaréna Habár a kezdeti nemtetszést követő, kitartó ismerkedés során megbarátkoztam a legújabb Dream Theater sorlemezzel, az még így sem kerülhetett fel az év végi 10-es listára – nem úgy, mint a koncert, amelyen a prezentált két új dal is hatalmasat szólt, és az instrumentális szólóorgiákat jellemző örömzenélés, valamint LaBrie egyenletes teljesítménye következtében saját magukat is sikerült felülmúlni a srácoknak. Ez pedig nem kis szó! 3. Volbeat – Diesel A Volbeat gárdája igazi bulizenekar, a csuklójukban van a rock n’ roll és a hangulatteremtés bűvészmutatványait is könnyedén teljesítik. Habár a bécsi állomás jobb hangulatban telt a hangosítás miatt (no meg azért, mert nem kellett összezsúfolódni, mint a heringeknek), Poulsen mester színpadi teljesítménye és a megunhatatlan dalok dobogóssá emelték ezt az állomást is. 4. Circle II Circle – A38 A több évvel ezelőtti szigetes koncert óta „nem jött össze” egy C2C koncert, amely idő alatt három stúdiólemezzel is jelentkeztek Zakék – még jó, hogy most került rá sor, mivel mint utóbb kiderült, egyik utolsóként volt szerencsénk látni a bandát kétgitáros felállásban. Mint azt jelentettük, Zak csúcsformában van, a közönség rendesen értékelte is ezt (még ha nem is létszámában) – azt pedig a vak is láthatta, hogy a fináléban előadott Sava-blokk a legütősebb. Most ide kell leírni, hogy: hol is van az a beígért reunion? 4. Anneke van Giersbergen & Danny Cavanagh – Fővárosi Műv. Ház. December utolsó napjaiban még sikerült meglepnie a két káprázatos hangú énekesnek: Cavanaghot nem kell bemutatni a hazai közönségnek, ám Anneke már igencsak régen járt itt, de továbbra is csak szuperlatívuszokban lehet róla nyilatkozni. Viccesek, közvetlenek, kedvesek, és piszkosul jó számaik vannak, a feldolgozások nagyon eltaláltak voltak, és a maratoni hosszúság egy pillanatra sem vált unalmassá, az akusztikus „hangszerelés” ellenére sem. Még több hasonló estét! 6. Arch Enemy & Mercenary - Diesel A kis termetű és hatalmas tüdejű Angela lealázta a death metal mezőny nagy részét énekprodukcióban – csakúgy, mint az azóta megfogyatkozott Mercenary ex-frontembere, Mikkel Sandager, sikolykirály és hangszálcsoda. Kár értük… 7. Tiamat & The 69 Eyes - Pecsa A „dark” atmoszféra előállításából idén a megunhatatlan Tiamat és Elvis gót reinkarnációi, a The 69 Eyes vitte el a pálmát, sajnos, kevés külföldi követőjük akadt az idei bő koncertrepertoárban. 8. Evergrey – Dürer Kert Az eddigi legkötetlenebb hangulatú, meglepetésekkel teli Evergrey koncert; az inkább többé, mint kevésbé ismert számlistát így át tudták varázsolni egy különleges estévé. 9. Deák Bill Gyula - Sportaréna Nincs mit hozzáfűzni, még mindig Bill a király, és valószínűleg az is marad, míg világ a világ. Igazi örömzene, illusztris sztárvendégekkel, a HBB-blokk vitte a pálmát. 10. Hardcore Superstar – A38 Ennek a koncertnek a mezőny első felében lenne a helye – ha nem érezték volna úgy a fiatal glam titánok, hogy egy óra játékidő kielégítheti a rajongóikat. Igaz, az a 60 perc tökéletes minőségű volt, de az a keserű szájíz így is megmaradt… Az év külföldi lemeze: 1. The Dear Hunter: Act III – Life & Death Nem régen sikerült megismerkedni a progresszív/alternatív/stb. rockban utazó The Dear Hunterrel, akik valami hihetetlen természetességgel olvasztanak egymásba nagyon távol álló zenei hatásokat, a Queentől kezdve a Muse-on át a prog.rock ős-óriásaiig. Zenéjük már-már a rock opera kategóriába illik, rengeteg nagy ívű kórussal, mérhetetlen muzikális frissességgel, és az érzelemkifejezésből kiválóra diplomázó énekessel. Klasszis lemez! 2. Powerwolf: Bible of the Beast Nem reméltem, de a Powerwolf újból felülmúlja önmagát, de hibátlan ortodox power metal koronggal lepte meg kiéhezett vérfarkasait. Olyan stílusiskola ez a lemez, amelyet még a nagyok is csak ritkán tudnak… 3. Hardcore Superstar: Beg For It Ritkán születik olyan album, amelyen az összes szám egytől egyig a szó jó értelmében nevezhető slágernek, ám most a Hardcore Superstar összehozta. Rock n’ roll! 4. Bruce Springsteen: Working On A Dream Igaz, hogy a főnök a 90-es évek popba mártott „rock-country”-ja után az új évezredben visszatért a tőle megszokott régi vonalra, ám az új lemez újfent kommersz irányba kacsintgat. Ám meg kell hagyni, még ez is piszkosul jól áll neki, az Outlaw Pete western balladája pedig régóta a legjobb szám, amit hanglemezbe vésett Bruce bácsi. 5. Porcupine Tree: The Incident Sokan írták, hogy ezúttal nehezebb volt megközelíteni a soros Porcupine Tree korongot, ám én valamiért pont az ellenkezőjét tapasztaltam: rögtön beszippantott a The Incident atmoszférája, és azóta se ereszt Wilsonék mágiája. 6. Kreator: Hordes of Chaos A Violent Revolution óta a legütősebb Kreator korong, úgy látszik, Petrozza mester riffjei és „gonoszsága” fáradhatatlan és elfogyhatatlan - „hál istennek”! 7. The 69 Eyes: Back In Blood Az év másik slágerparádéja, sallangmentes goth n’ roll – nincs más dolgunk, mint hátradőlni, és engedni a sötét csábításnak… 8. Dark Moor: Autumnal A Tarot misztikummentes kiadása után az Autumnal megint tündöklően szép lett, méltó a Dark Moor régi nagy híréhez; szeplőtelen szimfonikus szakramentum. 9. Madder Mortem: Eight Ways Az originalitás origója a norvég „experimentális” együttes, élén az őserőt képviselő Agnete M. Kirkevaag dalnokkal. Jazzes improvizatív lazaság, és játszi alkotókedv, őrült-depresszív mélységekkel. 10. Saint Deamon: Pandeamonium Ők viszont nem éppen puszipajtásai az eredetiségnek, de mivel több hónapig nem sikerült kivenni a lejátszóból második korongjukat, így befurakodtak az év végi listára is. Ellenben az előző koronggal, ahol számomra túl sok volt a középtempó, a Pandeamonium lenyűgözött, Jan Thore Grefstad megunhatatlan melódiáinak köszönhetően. Igazi power csemege, még ha kissé el is üt a debüttől. Az év magyar lemeze: 1. Nevergreen: Új Birodalom Régi ez az új birodalom, de annál jobb! A „gótikus romantika” és a doom mágiája újfent egyensúlyba került, dalszerzői kvalitásuk mit sem kopott, így garantált az első hely. 2. October: Mélységi Mámor Talán kevesen ismerik Molnár Róbert, a felülmúlhatatlan Árnyak felülmúlhatatlan frontemberének „új” együttesét, amely egy rockosabb, alternatívabb oldalról közelíti meg az Árnyak melankolikus dark zenéjét. Ám a slágeres potenciál, a keserédes világfájdalom, a költői, versszerű szövegek még mindig a régiek… 3. Hobo: Circus Hungaricus Mit lehet még mondani az új Hobo lemezről? Brinyó kolléga már leírt mindent. Minden tiszteletem a Művész úré! 4. Dalriada: Arany-album Ahogy elindult a Zách Klára c. epikus megahimnusz, rögtön eloszlottak kétségeim a több „régi” dalt is tartalmazó Arany János „tribute” album létjogosultságát illetően. Binder Laura és Ficzek András énekesek duettjeinek egyre gyakoribb jelenléte pedig kifejezetten kedvessé teszi a legújabb Dalriada lemezt. 5. Wendigo: Audio Leash Kár, kár, kár értük… Kárpótlás ez a lemez, reméljük, a pozitív sajtóvisszhang azért eljut a srácokhoz, és ha nem is rögtön, de újragondolják a feloszlásba torkolló kiábrándultságot. 6. Agregator: Emberség Hazánk egyik különösen alulértékelt bandája, akik már a 2006-os Szürkülettel is marandandót és talán szélesebb közönségréteg által is befogadható produkciót nyújtottak, ám a mostani lemez még ezt is felülmúlja. A göteborgi melodikus fémzene esszenciája, kifejezetten dallamorientált, gótikus felhangokat is tartalmazó megközelítésben – még női ének is felbukkan a számokban, amely egyáltalán nem stílusidegen, sőt, a srácok nyitottságának és kreativitásának bizonyítéka. „Extrémebb” metal fanoknak ajánlott a beszerzése. 7. Deák Bill Gyula: A király meséi Habár néha a popularitás és a Kormorán árnya vetődött a legújabb Bill produkcióra, néhol igencsak jól áll a Kapitánynak a rockos megközelítés, és külön öröm, hogy nem kellett 6-7 évet várni a mostani sorlemezre. 8. Blind Myself: Budapest, 7 Fok, Eső Tudom, hogy ezen az oldalon nem számít éppenséggel közönségkedvencnek a Blind Myself – ezidáig én sem mélyedtem el munkásságukban, nem is fogtak meg. Nem úgy, mint a legújabb nagylemez, amely életerejével, intenzitásával, minden számban elszórt meglepetéseivel, elborult szövegvilágával és kiemelkedő gitártémáival nem hagyott más választást, mint az ismételt, ismételt, ismételt hallgatást… 9. Cross Borns: A Fiú És A Sárkány Úgy látszik, nem várhatunk el még egy Kalandozás Középföldén-t az együttestől, ám a Torony és az Orion komplexebb irányba mutató prog.powerje után igazi „felüdülés” a jól ismert epikus irányvonal, és az, hogy továbbra is képesek Somlói Ferencék „megújulni”. 10. The Moon & The Nightspirit: Ősforrás Habár ritkán kerül be a lemezjátszómba, az együttes összes albumát körüllengő, megfoghatatlan reneszánsz, misztikus, „ősi” hangulat alkalomadtán kíváló hallgatnivalóvá varázsolja a legújabb szerzeményüket is. Az év DVD-je: Az év külföldi zenekara: 1. Hardcore Superstar Idén fedeztem fel őket az új albummal, így a friss ismeretség még varázsa alatt tart: remélem, tartják az előző 2-3 lemez színvonalát, és visszatérnek egy „velősebb” koncerttel a következő pár évben. Az év magyar zenekara: 1. Hobo A mester egy igazi rock lemezzel rukkolt elő, amellyel még mélyebbre fészkelte be magát a szívembe, mint eddig. 2. Nevergreen Stílusukban még mindig ők a legjobbak, a keményebb irányba való visszakanyarodás örömteli. 3. Wendigo Feloszlásuk szomorú aktualitást ad, de az Audio Leash c. lemez magáért beszél. Az év csalódása: 1. HammerFall további „süllyedése”: mind a lemez, mind a felemás koncert egyre kevésbé biztató, a tagcserékről már nem is beszélve… 2. Nagyon sok csalódás albumok terén, sok nagyágyú nem hozta a tőle várt színvonalat: a Brainstorm, Sonata Arctica, Gotthard, Grave Digger, Heaven & Hell, Revolution Renaissance, stb. mind megfáradtnak tűnnek, nélkülözve az inspiráció tőlük megszokott tűzijátékát. 3. Marc Fox kilépése a Shakrából – vajon megtorpan a sikergépezet? 4. A hazai téren mindig zseniális Watch My Dying Moebius c. lemeze, a csomó sztárvendég érthetetlen szerepeltetése. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. A Porcupine Tree új lemeze, amellyel mély barátságot sikerült kötni, sok korábbi sikertelen próbálkozás után: végre kitárult előttem a PT birodalom kapuja… 2. Ellentétben a „Nagyokkal”, a másod-, harmad- (és negyed-)vonalas heavy bandák kiemelkedő teljesítménye: a Saint Daemon, Powerwolf, Rebellion, Dreamland, Lion’s Share, Crystal Viper, Dark Illusion, Narnia, Thunderstone, White Skull, stb. lemezei köröket vernek híres-hírhedt társaikéra. 3. A Mastodon zenekar kísérletező kedve, és „progresszív” irányba való elindulása: sokat gondolkoztam, hogy a remekbe szabott Crack The Skyet felvegyem a 10-es listára, de hely hiányában végül inkább itt emlékeznék meg róla. Kívánság 2010-re: 1. Egy Riverside koncert valószínűleg sok progresszív rock rajongó álma – én is régóta dédelgetem már… 2. Csak a „kötelesség” kedvéért, habár egyre kevésbé tűnik valószínűnek, tekintve, hogy már készül a következő JOP lemez, és turné is tervbe van véve, de: Savatage reuiont!


KOTTA Az év koncertje: 1.Mr. Big – Diesel Ez a koncert mindent vitt. Egyszerűen hibátlan volt, nincs mibe belekötni. Ezek az égi magasságokban tanyázó zenészek olyan jókedvvel nyomták nekünk, mintha legalábbis 15 ezren őrjöngtünk volna a színpad előtt. 2.Sebastian Bach – Diesel Mr. Rock ’n’ Roll tette tiszteletét nálunk és megmutatta, hogyan is kell ebben a műfajban prezentálni. Hihetetlen, hogy most is úgy zúz a csávó, mint 20 évvel ezelőtt, ilyen nótákkal meg amúgy is nehéz hibázni! 3. Trouble, Pentagram – Diesel Nálam a Trouble nagy kedvenc, Kory-val pedig szinte szárnyakat kaptak. A Pentagrammot nem ismertem korábban, a kezdeti sokk után őket is kellemes meglepetésként könyveltem el. 4. AC/DC – Papp László Mit lehet még róluk mondani? Nem a világ legnagyobb virtuózai, de ahogy ezek együtt tolják a boogie-t, azt nem csinálja utánuk senki! 5. Dream Theater – Papp László Komoly banda, komoly koncert. LaBrie hangja is rendben volt ezúttal. Már nem bűvölnek el úgy, mint 15 éve, sőt valahogy a régi számok (Pull Me Under) is máshogy szólnak már a kezük alatt, modernre hangolva, de azért még nagy királyok most is. 6. Skyclad – Dürer Kert Ez volt ám az igazi true, underground folk metal buli! Fergeteges hangulat uralkodott ezen a házibulin, esküszöm, a legközelebbi szülinapomra meghívom őket, toljanak már egy kis vidámságot a bor mellé nálam, a nappaliban! 7. Jon Oliva’s Pain – Diesel Na, igen. Az előtte fellépő három hazai zenekarral igazán nagy volt a kontraszt, jól megvilágította mi is itt a baj ezzel a ’80-as években leragadt nótaírási metódussal... persze nem túlzottan fair éppen Savatage számokat példaként felhozni... Szóval, ahogy a hat különböző hangszer (éneket is ideszámítva) teljesen más dallamot játszik, és ahogy az mégis összeáll valami egésszé, nem is akármilyen egésszé, hanem egy monumentális egésszé... nos, az hátborzongató! 8. Living Colour – Diesel Azt kaptam, amit vártam. A rockzene egy másik dimenzióját. Bár a Love Rears...-t továbbra is hiányolom. 9. Tankcsapda – Diesel A 20 éves jubileumi bulin nagyobb volt a felhajtás, de ez a speckó setlist pont egy ekkora klubba illett. Ki is tettek magukért rendesen, bár ők már hagyományos klub-bulit nemigen tudnak játszani (a „sztárallűröket” nem sikerült otthon hagyni, lehet, hogy csak az ott készülő DVD miatt). Én pont ezt a korszakukat ismerem igazán, szóval nálam frankón betalált. 10. Winger – A38 Zenészi kvalitás alapján egy Mr. Big szintű produkciót vártunk, hogy miért nem így lett, annak mindannyian tudjuk az okát. A Best Of program engem azért kárpótolt, ráadásul rutinos koncertlátogatóként két pillantással felmértem a terepet és nem kevés kedélyfokozó magamhoz vételezése segítségével gyorsan megfelelő buli-hangulatba hoztam magam. Ilyenkor holmi apróságok (úgy mint tökéletes hangzás) jelentőségüket vesztik.... Az év külföldi lemeze: 1. Hourglass: Oblivious To The Obvious Nagyon komoly munka. Megkapom tőle azt, amit egy Dream lemeztől mostanában már alig-alig: az elmélyülés lehetőségét, a „jé, ilyen van?” érzését, azt, hogy minden egyes hallgatásnál valami újat lehet benne felfedezni…. Hol a Psychotic Waltz, hol a Marillion jut eszembe, amikor hallgatom, de sikerült ezeket egy egyéni hangban összeolvasztani. Nem csak az év legjobb prog. metal lemeze, de nálam a teljes mezőnyt maga mögé utasította zeneiségben, komplexitásban. 2. Twinspirits: The Forbidden City Liverani egy géniusz! (Értitek a finom szójátékot, ugye?) Rokonlelkek vagyunk, én is pont így szeretem az európai power metal, nagyszerű dallamokkal, finom progresszivitással, lenyűgöző zenei teljesítményekkel, klasszikus zenei ihletettséggel. Az összes Strato klónt lazán veri, beleértve magát az osztódással szaporodó ősforrást is. Például az izzadtságszagú új Sonata lemez csak szeretne ilyen lenni. 3. Last Empire: Heir To The Throne Már csak a változatosság is azt diktálja, hogy most egy US prog. power zenekar következzen. Az Utolsó Birodalom szilárd, bevehetetlen bástyája bizonyos értelemben tényleg egyedül tornyosul az ősi harcok mezején, hirdetve hős csaták dicsfényét. Karmazsinvörös ragyogással kel egy új hajnal, mely talán ismét dicsőséget hoz a Királynő Birodalmára. Az utolsó birodalom büszke vezetője, Brian Allen kapitány magasra tartja az elszántság és a bátorság fáklyáját, nem csoda, hogy gonosz pletykák szerint a Rosszindulatúak hordája is hozzá fordult segítségért. (Megfejtéseket a [email protected] címre….) Egy szó, mint száz, a léggitár szonda és a headbang amplitúdó-mérő is azt mutatja, ennek a lemeznek bizony dobogón a helye. 4. Riverside: Anno Domini High Definition Térjünk vissza a prog. metal jól ismert vizeire. A lengyel zenekar nagyot dobott, itt most minden összejött nekik. Keményebbek, dallamosabbak, kifinomultabbak, mint valaha, mindezen ízeket egyetlen ínycsiklandozó fogásban felszolgálva. Mestermű ez is, nincs mese! 5. Queensryche: American Soldier Mit is mondhatnék? Valószínűleg picit elfogult vagyok velük szemben, de az vesse rám az első követ, akinek nincs olyan nagy kedvence, akiknek még a kisebb-nagyobb botlásait is megértően fogadja. Amikor pedig visszatalálnak a helyes ösvényre, még ha csak az elején járnak is, az bizony nagyon jó érzés! 6. Adagio: Archangels In Black A másik nagy kedvenc, pedig Malmsteen. A neoklasszikus futamokat, dallamokat modernizálni, aktualizálni képes brigádnak ezért már eleve félig nyert ügye volt. A másik feléről pedig gondoskodtak azzal, hogy ötödik sebességbe rakták a váltót, és begyújtották a turbó-feltöltőket. A békebeli sport-verda így újra nekilendült, szépen beelőzve az újabb konstrukciókat is. 7. Redemption: Snowfall On Judgement Day Pár napja még a Red Circuit tanyázott ezen a helyen, ez igaz a teljes listára is: egy hét múlva lehet, hogy egész (na jó, kicsit) máshogy festene, annyi jó lemez jelent meg idén. Eleve igazságtalan, hogy a top 10-be csak tíz album fér bele – számomra kb. 25-30 olyan 2009-es cucc van, ami a maga nemében hibátlan (mint például ez is), hangulatfüggő, hogy éppen melyik tetszik kicsit jobban. 8. Lion’s Share: Dark Hours Ezért a helyért a Bloodbound idei szösszenete is komoly versenyben volt, bivalyerős lemezt prezentáltak ők is, átlagon felüli énekessel, de be kellett áldoznom őket a rockzenei újságírás becsületének megmentése érekében. A Dark Hours-ról ugyanis hazánk vezető szaklapjában teljesen félrevezető kritika jelent meg - ne higgyetek neki! Ezennel megkövetem a svédeket azzal, hogy még az év végi listámra is felteszem őket, de ne gondoljátok, hogy ez kicsit is nehezemre esik! Szikár, bivalyerős lemez ez, ami abban az értelemben power, ahogy mondjuk a Painkiller volt anno, DIO 2009. Simán állva hagyja a teljes idei eurometal felhozatalt, arról nem is beszélve, hogy Nils Patrik Johansson prezentálásában még a lakodalmas-pop is tökössé válna! 9. Winger: Karma A jobbnál jobb dallamos zenék mezőnyéből (Street Legal, Free Spirit, Cooper Inc., Shakra, W.E.T., stb.) nálam kettő emelkedik ki igazán, a Fair Warning és a Winger új albuma. Egy paraszthajszállal az utóbbi „nyert” most, de lényeges különbség igazából nincsen köztük, csak hát valamit választani kellett. Meg amúgy is év lemeze esélyes, ne mondja senki, hogy csöppet sem értek a rockzenéhez! 10. Heart Of Cygnus: Over Mountain, Under Hill Eredetileg úgy terveztem, hogy listám utolsó két helyét – némileg ellensúlyozva a prog., power és prog.-power dominanciát – fenntartom egy dallamos és egy thrash hordának. A Slayer/Megadeth duó egyikének kellene tehát itt szerepelnie, hogy mégis egy nevető harmadik úszott meg a nyolcas pályán, az nem csak annak köszönhető, hogy nem is igazán tudtam volna választani e kettőből, hanem annak is, hogy egyszerűen nem tudom nem feltenni ide ezt a roppant egyéni megközelítésű progresszív rock/metal lemezt. A rengeteg Maiden téma ellenére is az év egyik legkellemesebb meglepetése. (Na nem baj, majd jövőre - az Overkillről már most tudni lehet, hogy gyilkos lesz!) Az év magyar lemeze: 1. Wendigo: Audio Leash Előre elnézést kérek, de idén nagyon kevés magyar zenét hallgattam, ezért meglehetősen hiányos lesz a listám. Olyan erős volt a nemzetközi felhozatal, hogy azzal is alig győztem lépést tartani. Jövőre – ígérem – nagyobb figyelmet szentelek majd a magyar zenekaroknak. Ennél az ötnél azért mondjuk többet, de csak azért nem szerepeltetek itt olyan lemezeket, amik nem ütik meg a nemzetközi mércét, vagy nem találtak be igazán nálam, hogy kilegyen a lista. Az Audio Leash-t viszont nyugodt szívvel teszem a dobogó legfelső fokára, bármilyen összehasonlításban megállja a helyét. 2. Nevergreen: Új Birodalom A Nevergreen is azon bandák közé tartozik, akik kezdettől fogva nemzetközi színvonalat produkálnak. Most sincs ez másképp. 3. Kalapács: Apokalipszis Megpróbálok nem odafigyelni a szövegekre, és akkor egy szikár, tökös, tradicionális fémlemezt hallok. Akár egy UDO lemezen is felcsendűlhetnének ezek a témák. 4. Deák Bill Gyula: A király meséi Szerintem ez a lemez jól sikerült. Nagy megfejtések ugyan nincsenek rajta, de a tökös blues-rockot így kell nyomni. Csipetnyi popularitással fűszerezve - remek hallgatnivaló. 5. Tankcsapda: Minden jót Igaz ugyan, hogy Lukács szövegeinek frissessége, maró gúnya már nem a régi (vagy csak nem nekem szól), és zeneileg sincs itt semmi új, de azért ez még tisztességes munka. Az év DVD-je: 1. Mr. Big: Back To Budokan Már a koncerten is volt egy olyan érzésem, hogy csak álmodom az egészet és ha valaki megcsíp, rögtön felébredek, mert nem létezik, hogy ők itt, a Dieselben, de ezt a DVD-t megnézve már egészen biztos, hogy csak a hajszolt pszichém űz rossz tréfát velem, a vágyaimat vetítettem ki a valóságra, nem is volt itt semmiféle élő fellépés, vagy ha igen, csak valami tribute banda lehetett, mert az, hogy ezek a félistenek, akik ennyi ember előtt, ilyen színpaddal, hang- és fénytechnikával lépnek fel, ide jöttek volna, ide, egy pesti füstös kis klubba, néhány száz embernek bazseválni, áááá, az elképzelhetetlen.... 2. Pagan’s Mind: Live Equation Nyilván sokkal kevesebb pénzből, mégis igen korrekt cuccot kaptunk a norvég bandától, jól megpakolva extrákkal. Én nagyon bírom a régisulis hozzáállásukat, Nils K. Rue maga a metal-énekes prototípusa, Jorn Viggo Lofstad pedig piszok jó gitáros, egyéni stílussal. Akkorát zenélnek itt, hogy csak na. 3. Iron Maiden: Flight 666 Természetesen alapművé vált, már most. Hibátlan dokumentum- és koncertfilm egyben. 4. Pink Cream 69: Past & Present A két gitárral is egyre dallamosabbá váló brigád azért élőben még eléggé ott van. Koffler sem egy bénabéla, de az „új” srác, Uwe Reitenauer még rá is ver egy körrel, úgyhogy gitármániásoknál garantált a nikotincsík. Ha csak a 20 éves jubileumi buli lenne itt, akkor azért hátrébb kullogna ezen a listán, mert nem túl jó a kép – a második lemez viszont kincset rejt: egy ’92-es buli felvételét Derissel (+ még tömérdek extra). Na, ez üt igazán! Ej, mennyivel jobban jártunk volna mindannyian, ha Kiske marad a Tökfejeknél, Deris meg a Franciakrémesben! 5. Mobilmánia: Koncert DVD Komoly kiadvány, hangzás, látvány, zene, különlegességek – minden rendben van. 6. Pain Of Salvation: Ending Themes Nem a legszebben fényképezett film, de a zene kárpótol ezen hiányosságért. 7. Redemption: Live In Atlanta Nem volt ez rossz év a Redemptionnek, ha jobban belegondolok. Lemezük a Top 10-ben, a DVD is korrekt. Igaz, hogy egy helyben topognak, szűk zenei világukból egy tapodtat sem mozdulnak, de mindezt igen magas színvonalon teszik. 8. Therion: The Miskolc Experience Már csak hazai vonatkozása miatt is itt a helye, meg amúgy is, különleges, hangulatos, profi produkció. 9. Rob Rock: The Voice Of Melodic Metal Szerényebb kivitelű DVD, de a muzsika… A hasonló mega-torkok, mint amilyen Rob bácsi is, gyakran flörtölnek a dallamosabb irányzatokkal (hard rock, AOR), benne azt bírom, hogy marad a szőrös, hagyományos fémzenénél. Amit nagyon tud. 10. Tankcsapda: Kisstadion 2006 Jók ezek a Rockinformos különszámok! Kevés pénzért minőségi felvételekhez lehet hozzájutni, mint amilyen ez is. Az év külföldi zenekara: 1. Mr. Big Év koncertje, év DVD-je. Kell még bármi mást hozzáfűzni? 2. Winger Detto. Listás lemez, listás koncert. Az év visszatérése, amúgy is, ezzel a lemezzel. 3. Leverage Lecsúsztak ugyan a tízes listámról, de mindenképpen szeretném őket megemlíteni, mert a Circus Colossus kifogástalan dallamain felbuzdulva előástam a korábbi két lemezüket, és bizony azok is első osztályúak! 4. Megadeth Eh, valahogy csak jóvá kell tennem, hogy nem tettem fel az új lemezt a top tízbe. 5. Slayer Szintén zenész (katonai szlogen, a katonazenekarban játszó társaimtól a kapus már el sem kérte a kiskönyvét, gyakorlatilag állandó eltávjuk volt – ugye, mégis csak van előnye is a zenész-létnek!). Azaz, sajnálom fiúk, hogy lecsúsztatok a lemezlistáról, de a többieket ismerve, nagy esélyetek úgysem lett volna az összesítésnél. Az év magyar zenekara: 1.Tankcsapda Lehet fanyalogni az új lemezen, de azért az tény, hogy Lukácsék komoly tempót diktáltak idén (is). Én többször láttam őket élőben és mondhatom, mindig kitettek magukért. 2.Wendigo Posztumusz díj lett ebből sajnos, de legalább így emlékezzünk meg erről a jó kis zenekarról. 3. Mobilmánia Sokan várták azt, hogy ez a banda nem lesz hosszú életű. Zefiék egyelőre rácáfolnak a kétkedőkre, még Tunyó hiányában is életképes a formáció. A Pecsa koncert és az abból készült DVD indokolja a kiemelést. Az év csalódása: 1. A Heaven and Hell lemez. Én egész mást vártam. 2. AC/DC jegybeengedés. A nem megfelelő tájékoztatás miatt sokan keveredtünk be a normál állóra kiemelt jeggyel.... 3. Nem tudtam elmenni a szigetes Faith No More koncertre, pedig nagyon vártam. 4. Chickenfoot lemez. Ilyen zenészektől ez nagyon harmatos. 5. Először úgy volt, hogy elmarad az Evergrey, aztán mégis eljöttek. Egy darabig azért nagyon szomorú voltam. Az Év Meglepetése és Öröme: Közel egy éve dolgozom a HRM munkatársaként, és őszintén szólva tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy 2009-ben Björn Lodinnal fogok együtt kávézni... nekem ez az év meglepetése és öröme is egyben! Kívánság 2010-re: Amíg olyan szintű lemezek maradnak le az éves listámról, mint például a Dream Theater, Shadow Gallery, Lillian Axe, Thunderstone, Pantommind, At Vance, stb. idei megjelenései, vagy koncertek esetén Hensley, Lukather, Evergrey és az Amorphis, én bizony nem kívánok semmit sem! Pusztán csak megköszönöm ezt az évet és remélem, hogy a következő sem lesz rosszabb! (Ja, esetleg annyi, hogy szurkolok a Dreyelandsnek nagyon!)


SZÖCSKE Az év koncertje: 1. Jon Lord, 2009. 03.04., Müpa, Budapest Csodára vártam, csodát is kaptam. Jon Lord koncertje mind zeneileg, mind hangulatát tekintve messze felülmúlta bármely eddigi koncertélményemet, úgyhogy már akkor sem volt kérdéses, hogy a hammond-orgonázás Lordját senki nem taszíthatja le a trónjáról. 2. Alice Cooper, 2009.11.19., Pasienky Csarnok, Pozsony Nagy izgalommal tekintettem a sokkoló rock nagy öregjének pozsonyi koncertje elé, vajon képes lesz-e Cooper mester letarolni minket bárdokkal, guillotine-okkal mélyen súlytó zenéjével. Bizony képes volt, olyannyira, hogyha MyLordunk, Jon nem foglalta volna el olyan atombiztosan a trónust, lehet, hogy Alice bácsi tehette volna a popóját bele. 3. Jeff Scott Soto Band, 2009.04.09., Diesel, Budapest Tudom, hogy már sokszor hangoztattam Jeff Scott Soto iránti elfogultságomat e magazin hasábjain, de elfogultság ide, vagy inkább oda, Soto barátunk újfent olyan bulit nyomott, hogy fájós torkán kieresztett hangja majdnem levitte a hajamat. Mi lett volna, ha Jeff makkegészségesen tündököl a színpadon? Talán még mindig az üstökömet keresgélném… 4. Lordi, 2009.03. 11., Petőfi Csarnok, Budapest Nem ismertem Őket korábban, viszont Deadache című albumuk annyira megfogott, hogy nem hagyhattam ki a finn szörnyek koncertjét. Nem is csalódtam, Mr. Lordi, Awa, Amen, Kita és Ox olyan rakéta-, petárda- és tűzijátékesőbe öltöztetett giga horror picture show-t prezentált nekünk, amit soha nem fogok elfelejteni! 5. Mr. Big, 2009. 09. 27., Diesel Klub, Budapest Régi nagy kedvenc… Nem gondoltam volna, hogy látni fogom még Őket együtt zenélni. Istenem, szeretnék még párszor ekkorát tévedni életemben! 6. Saxon, 2009. 02. 19., Petőfi Csarnok, Budapest A metalnagypapik egyszerűen nem tudnak hibázni; a mai napig úgy odavernek a cuccnak, Biff bácsi pedig még mindig úgy énekel, amiről jó néhány kappanhangú ifjú kollégája csak álmodni mer. Minimum kalapemelés jár Nekik! 7. ZZ Top, 2009.10.15., Papp László Budapest Sportaréna, Budapest Mindig is vonzott Texas szexuálisan túlfűtött, dögös cowboy világa és annak csípősen izgalmas blues-rockja. Billy Gibbons-nak, Dusty Hillnek és Frank Beardnek pedig olyan játszi könnyedséggel, lazasággal sikerült a texas-i kocsmák sörszagú füstjével átitatott cowboy blues-rock világát megidézni, vagy egyáltalán megsejtetni, hogy én teljesen elvarázsolódtam. 8. Scorpions, 2009.04.21., Syma Csarnok, Budapest Gyerekkori vágyam teljesült azzal, hogy végre láthattam itthon Klaus Meine-t és csapatát. Szívmelengető, felejthetetlen, „libabőrző” élmény! 9. Karthago, 2009. 09. 26., Papp László Budapest Sportaréna, Budapest A harminc éves jubileumát ünneplő Karthago zenekar koncertje nem volt más, mint öt karizmatikus zenész és rockhimnuszaik kirobbanó zenei energiáinak őrjítően csodálatos elegye. Remélem, hogy még sok ilyen vibráló rockbomba fog felrobbani mellettem! 10. Griff, 2009. 06. 13., Crazy Mama, Budapest Húsz év után olyan vehemensen és akkora energiával éledt újjá poraiból a dallamos rock koronázatlan magyar királya, hogy a meglepettségtől leesett állam még mindig valahol a Crazy Mama deszkáin hever. Az év külföldi lemeze: 1. Kiss: Sonic Boom Azt hittem, ez az album sohasem fog megszületni és láss csodát, mégis napvilágot látott. Ebbéli döbbenetemet már csak maga az album múlta felül, ami nevéhez híven akkorát robbant nálam, hogy valószínűleg még 2010-ben sem fogja letaszítani semmi lelkem képzeletbeli dobogójáról. 2. Winger: Karma Erre vártam rég, igazi dögös-tökös rockcsokor a még dögösebb rockgazditól. Remekmű! 3. Gotthard: Need to Believe 2005. november 16-án megpecsételődött a sorsom, amikor láthattam a Gotthard zenekart a Hajó deszkáit felszántani. Sajnos ugyan ennek az albumnak a turnéja még sem a Hajó, sem más hazai koncerthelyszín faszerkezetét nem veszélyezteti, de lelkem masszív vázát így is rendesen megremegtette. 4. Schenker/Barden Acoustic Project: Gipsy Lady Michael Schenker és Gary Barden együttműködése újfent olyan zseniális anyaggal rukkolt elő, melynek az akusztikus zene ölelő finomságába burkolózó sokszínűen izgalmas zenei íze maradandó rezgéseket pengetett meg lelkem húrjain. 5. W.E.T: W.E.T Számomra a 2009-es év AOR-csodája volt a hallójárataimon hihetetlen érzékiséggel végigsimuló W.E.T azonos című lemeze, és meg kell mondjam, nemcsak Jeff Scott Soto hangja miatt.:-) 6. Freakshow: Freakshow Huhh, totál kiütötte nálam a biztosítékot a Freakshow, 80-as évek hair metal korszakát hamisítatlan glam-fűszerezéssel tálaló albuma. Ha szükséged van egy méretes áramütésbe oltott szexuális adrenalin bombára, csak told be a lejátszóba a Freakshow albumát! 7. Blackberry Smoke: Little Piece Of Dixie Redneck IMI ajánlotta a Blackberry Smoke új korongját meghallgatásra, ami azt hiszem rendesen el is döntötte Blackberry-ék sorsát nálam… Nincs visszaút:-)! 8. Lynyrd Skynyrd: God & Guns Ha már a Southern Rocknál tartok, akkor nem maradhat ki az idei listámból a nagy ikonok új lemeze sem, melynek az eddigieknél kissé rockosabbra sikerült hangzása nemcsak a délieknek dobogtatta meg a szívét… 9. Queensryche: American Soldier A Queensryche újfent mélyen intelligens zene biztonságába bújtatta művészien elgondolkodtató mondanivalóját; nálam betalált ez a progresszíven zseniális korong! 10. Shakra: Everest A svájci fiúk megjelenésének feketébe oltott komorsága szerencsére dallamorgiákban bővelkedő muzsikájukon nem tükröződik, hihetetlen lelki magasságokba képesek emelni. Imádom! Az év DVD-je: 1. Journey: Live in Manila Az év vége felé sikerült hozzájutnom az anyaghoz Redneck Imi barátom révén. A szám is tátva maradt, úgy bámultam a döbbenetesen profi kép-és hanganyagot; üstökös erejével robbant a listám első helyére. 2. Mr Big: Back to Budokan Csoda volt, ahogy felidézte számomra a mai napig a „hihetetlen, hogy láttam” glóriájával ékeskedő koncertélményemet. Alapmű, amit gyerekkori szokásomhoz híven, akár a kispárnám alá is betennék estére… 3. Mobilmánia: Koncert DVD Nem is adhatta volna vissza hűebben koncertélményemet hang- illetve képhordozó, mint ahogyan ez a DVD tette. Gratula érte. 4. Iron Maiden: Flight 666 Azt hiszem ez a DVD nemcsak koncertfelvételeit tekintve páratlan, de bármely filmes díjkiosztón is simán megállná a helyét a dokumentumfilm kategóriában. 5. Hobo Blues Band: Apák Rock and Rollja Hobo és csapata idén nemcsak lemezével tartolt, de kép-és hanganyag terén is olyat alkotott, aminek kisugárzása, ereje messze nem kizárólag a 2009-es esztendőre korlátozódik, legalábbis nálam nem… Az év külföldi zenekara: 1.KISS Miután már majdnem mindenki temette az esélyét annak, hogy valaha is új albummal jelentkeznek, gondoltak egyet az öregek és végül olyan rock albumot pörköltek oda a fanyalgók orra alá, amire csak a rock történelem ikonjai képesek. 2.Winger Paulékhoz hasonlóan Winger barátunk is olyan macsó módon tökös korongot dobott a közösbe, ami rögtön az év külföldi zenekara listámra predesztinálta Őt. 3. W.E.T Úgy tűnik, a W.E.T mindegyik listámon kiköveteli magának a helyet…nincs mit tenni, engedek neki, vagy inkább Soto-nak…?.:-) 4. Freakshow A Freakshow számomra a 2009-es esztendő egyik legjobban, és legnagyobb robajjal elsült meglepetés-formációja. Ha arról van szó, 2010-ben is simán elviselek még egy ilyen földrengést! 5. Blackberry Smoke A Southern Rock új csillagai mély barázdákat húzva a szívembe, új kedvencek lettek nálam. Remélem, hogy 2010-es európai turnéjukon már élőben is szem- és fültanúja lehetek a déli riffeknek. 6. Queensryche Hmmm, ez a szerelem sohasem múlik el… Ugyan a Queensryche-nak is voltak eltévelyedései számomra, szívemben mégis újra hatalmas lánggal lobbant fel a szerelem parázsló tüze, amint az American Soldier dallamait meghallottam. 7. Gotthard A Gotthard már korábban is egeket rengetett meg nálam, majd újfent jött, látott és győzött Need to Believe című albumával. 8. Saxon A metalpapik akár minden évben a listámra kerülhetnének a meglehetős rendszerességgel megjelenő és tökéletességükben is utánozhatatlan albumaik kapcsán, de ebben az évben ráadásul egy mega bulit is nyomtak az öregek… 9. Brainstorm Bár most lemaradt a Memorial Roots „az év külföldi lemeze” listámról, „az év külföldi zenekara” listámon viszont biztos helyet tudott magának szerezni évek óta töretlen teljesítményével a Brainstorm zenekar. 10. Europe Nemcsak a rockzenei színtéren, de a lelkemben is nagy visszatérő volt 2009-ben az immár progresszívebb vizekre, de erőteljes csapásokkal evező Europe zenekar. Az év magyar zenekara: 1.Icon Azonos című albuma volt 2009-ben az a magyar rockzenei lemez, ami leginkább megdobogtatta a szívemet. Sajnos úgy tűnik, sem nálam, sem az éterben nem fog újra biológiai zavart okozni egy új Icon korong... 2.Hobo Hobo olyan emblematikus figurája a magyar rock történelemnek és egyúttal a 2009-es magyar rockzenének is Circus Hungaricus albuma révén, hogy az a minimum, hogy szerepel a listámon. 3. Mobilmánia Amióta megalakult, nagyon ott van nálam a banda! 4. H.A.R.D Björn Lodin ide és Bátky Zoltán oda, a H.A.R.D zenéjét, stílusát kedvelem, a zenekar prosperálása pedig tiszteletre méltó. 5. Wendigo Ha már Bátky Zoltánnál tartunk, meg kell említsem a számomra legszámottevőbb 2009-es teljesítményét, az Audio Leash korongot, melynek hátán méltán ügethetett be mind a Wendigo, mind maga Bátky is a magyar progresszív metal nagyjai közé. 6. Griff Húsz év után olyan döbbenetes erővel támadt föl fáradt hamvaiból a Griff zenekar, ami nemcsak a Crazy Mama deszkáira, de rögtön a listámra is repítette Őket. 7. Karthago Az a profizmus, zenei alázat, amivel a Karthago immár harminc éve működik, a listám kihagyhatatlan helyezettjévé tette a zenekart. Az év csalódása: 1. Sajnos Dio betegsége miatt meghiúsult a hónapok óta nagyon várt londoni Dio koncert élményem. 2. Amennyire megigézett a Karma, és amennyire gyúrtam Winger bácsi koncertjére, annyira csalódottan távoztam onnan a rettenetes hangosítás miatt tönkretett produkció után. 3. A szakvizsgám miatt sajnos megint lemaradtam UDO koncertjéről. 4. A Sonata Arctica olyan irányt vett mind zeneileg, mind emberileg, ami mély törést okozott irántuk táplált érzelmeimben. 5. Sajna még mindig nem sikerült meglátogatnom Redneck IMI-t. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Szinte hihetetlen, de a KISS végre új albummal rukkolt elő. 2. Élőben hallhattam a Concerto for Group and Orchestra grandiózus művét. 3. Újjáalakult a Mr. Big, ráadásul láthattam és hallhattam is Őket a Diesel klubban! 4. Végre sikerült lekonfirmálni a számomra rég várt budapesti Metallica koncertet. 5. A Hard Rock Magazin népszerűségének és olvasottságának folyamatos növekedése. Kívánság 2010-re: 1. Olyan neveket elhozni Magyarországra, akik még nem koncerteztek kis hazánkban. 2. Eljutni egy Journey koncertre. 3. Sok-sok jó érzésű pillanatot szerezni a Hard Rock Magazin olvasóinak. 4. Szeretném, ha meggyógyulna Dio! 5. Találkozni Redneck IMI-vel és sütni neki egy nagy tepsi zserbót:-).


Mmarton88 Az év koncertje: 1.AC/DC – Papp László Budapest Sportaréna Borzasztó nehéz volt összeállítanom ezt a listát, lehetetlen volt már azt a 10 bulit is kiemelni a rengetegből, amelyek ide kerültek, nemhogy még sorrendet is felállítani köztük. Viszont volt egy koncert, amelyik megingathatatlanul, magabiztosan őrizte első helyét, szinte egész évben. Ilyen szenzációs, fergeteges rock’n roll buli nem volt még egy! Noha eleinte féltem, hogy az ülőhely tönkreteszi a hangulatot, de végig a korlátnál buliztunk, hihetetlen party-t csaptak a veteránok, életem legjobb 3 koncertje közül ez volt az egyik. Leírhatatlan hangulat, profi, látványos műsor, az agyamat eldobva táncoltam, énekeltem végig a teljes műsort. 2.Mötley Crüe – Prága O2 Aréna Tudom, nem mindenki esett hasra ettől a koncerttől, de szerintem igen jól sikerült. A Mötley Crüe még ma is a világ egyik legtökösebb hard rock csapata, Vince Neil lehengerlő vezetésével, valamint egy tökéletesnek mondható setlisttel leigázták Prágát. Őrült jó bulit csaptak, melyen nagyon jól éreztem magam, már meg is van a jegyem a következő Crüe koncertemre. 3. Mr. Big - Diesel Az óriási arénák királyai mellé az év legforróbb klubkoncertjét prezentáló Mr. Big verekedte fel magát a dobogómra. Aki ott volt, az tudja, hogy miért, aki nem, az pedig sürgősen lesse meg a csapatot valahol. A legendás hard rock slágerek mellett hangszeres tudásuk, valamint rendkívül laza, közvetelen előadásmódjuk, állandóan mosolygós arcuk, valamint a nem csak a küzdőtéren, hanem a színpadon is uralkodó jókedv tartoztak a produkció igazi erősségei közé. Hihetetlen zenei élmény, hihetetlen arcoktól, akik a buli után személyesen is olyan kedves, aranyos figuráknak bizonyultak, mint a deszkákon. 4. Iced Earth (Saxon) - PeCsa Lemezen a power metalt, élőben a hard rockot kedvelem inkább, ám az Iced Earth tavaszi koncertje megérdemelten került a győztes trió mögé. 2007 óta minden évben láttam őket, s mindig nagyon tetszett, amit művelnek, műsoruk elementáris ereje brutálisan gyalulja le a közönséget. Ez a zene hengerel élőben, hiába mentem lázasan a bulira teljesen magával ragadott, letaglózott, szétszedett. A Saxon is nagyon tetszett utánuk, ám őket pár hónappal később volt szerencsém a jubileumi bulijukon is elcsípni Wackenben (az idei év leglátványosabb koncertje), s ahhoz a varázslatos, ünnepi produkcióhoz képest a pesti fellépés csak egy délutáni matinéműsor volt. 5. Hammerfall - PeCsa A Hammerfall új setlisttel, igen látványos színpadképpel, kirobbanó formában érkezett idén Budapestre, s noha már ötször láttam őket, ez a buli volt eddig a legjobb. A gyenge új albumért is sikerült kárpótolni, remekül éreztem magam, szenzációs koncert volt ez is. 6. U.D.O. – FeZen fesztivál A „Német Tank” Székesferváron megmutatta, hogy mi is az a heavy metal, profi produkció, profi zenészektől, remek dalokkal, remek koncert! Alig várom, hogy újból részese lehessek a heavy metal időutazásuknak. 7. Sebastian Bach - Diesel Az év utolsó bulija sem hiányozhat a top 10-ből, a Diesel újfent megőrült, Bachék kirobbanó formában adtak egy remek koncertet, a régi Skid Row gyöngyszemek viszonthallása óriási élmény volt, s a totálisan őrült közönségnek hála a hangulatot sem érhette panasz. 8. Dream Theater – Papp László Budapest Sportaréna Azt, hogy mennyire erős is volt ez az idei év, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Dream Theater arénás koncertje csak a 8. helyet csípte meg. Pedig ez is egy igen komoly zenei élmény volt számomra, s noha a 2005-ös Octa turnés buli marad nekem ezután is az etalon, a 2007-es műsort lazán űberelték. Az, hogy a fémzene ezen muzsikusainak teljesítménye még mindig csoda számba megy hihetetlen, a remek új albumot egy egészen kiváló koncerttel, valamint egészen professzionális előadásmóddal támogatták meg. Nagyszerűen éreztem magam, ráadásul újfent sikerült Portnoy-ékat is elcsípnem a buli után, akik hihetetlenül jó fejek az életben is. 9. Jon Oliva’s Pain - Diesel Rengeteg Sava klasszikus, egyenesen a Mountain Kingtől, hát kell ennél több a boldogsághoz? Őrületesen jó koncert, sajnos nem túl sok ember előtt. 10. Nightwish – Debrecen Főnix Csarnok Iszonyúan sokat agyaltam, hogy kié legyen a 10. hely. A W.A.S.P, a Lordi, valamint a Kreator voltak Tuomas-ék fő kihívói, borzalmasan sok vacilálás után, végül mégiscsak a finnek kapták a megtisztelő pozíciót. Négyszer láttam a csapatot ezen a turnén, és messze menőkig Debrecenben nyújtották a legjobb produkciót. A szuperlátványos képi világ mellé remek előadásmód, valamint szenzációs hangulat is társult, ráadásul Anette is elfogadható teljesítményt nyújtott ezen az estén. Jól éreztem magam, örülök, hogy részese lehettem újból Tuomas-ék varázslatos világának. Egy apró megjegyzést szeretnék a listához fűzni. Volt szerencsém két nyári fesztiválon, a Masters Of Rockon, valamint a Wacken Open Airen is részt venni, mely események koncertjeit a „fair play” érdekében mellőztem a listáról. Valószínű, hogyha nem teszek így, igen kevés hazai buli marad a felsorolásban, hisz a már említett jubileumi Saxon show, Doro szenzációs produkciója, a Gamma Ray/Nevermore/Airbourne/Hammerfall délután mind mind megérdemelnék a helyezést, akárcsak a cseheknél látott Edguy, Rage, Dragonforce, Korpiklaani, Europe koncertek. Továbbá meg kell említenem, hogy a Hardcore Superstar A38-as hajón tett látogatása hangulatát tekintve mindenképp az élmezőnybe kívánkozott volna, ám a rövid program okozta keserűség miatt inkább mellőztem őket a listáról. A W.A.S.P.-al is hasonló a helyzet, bár ott a Lawless mester, illetve a hozzá köthető esetleges playback gyanú keserítette meg úgy a szám ízét, hogy végül lemaradtak. Kár. Az év külföldi lemeze: 1.Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings 2007-ig ha valaki megkérdezte tőlem az öt kedvenc csapatomat, a Dream Theater neve egész biztos, hogy elhagyta a számat. Viszont az akkori lemez óriási csalódás volt számomra, s a PeCsás buli sem tudta megvédeni nálam álomszínházék becsületét. Teljesen lemondtam róluk. Nem is nagyon érdekelt, hogy mi van Petrucciékkal, már jó pár hete megjelent a Black Clouds, amikor kíváncsiságból csak tettem vele egy próbát, s láss csodát... Szinte tökéletes mestermű, egyedül a Best Of Times tetszik picit kevésbé, de még így is rengeteget hallgattam, nagyon megtalált, elvarázsolt, felébresztette szunnyadó rajongásomat a csapat iránt. Személyes kedvenceim közül idén ők volt a legmeggyőzőbbek. 2.W.E.T:W.E.T. Ők lógnak ki leginkább erről az igen változatosra sikeredett listáról. Egyrészt mert ez az egyetlen itt helyet kapott hard rock korong, másrészt mert a többi albummal ellentétben, ahogy észrevettem ez aztán abszolút nem fogja meg korosztályom rockereit, inkább egy idősebb generációnak készült. Kit érdekel, ettől még ez a korong zseniláis lett! A csodacsapat dalai olyan melódiákkal, fülbemászó dallamokkal vannak felvértezve, hogy azokat csak imádni lehet, egy szinte tökéletes anyag! Minden megtalálható itt, amiért szeretem a hard rockot, le a kalappal, nagyon sok édes percet szerzett nekem az idén! 3. Trans Siberian Orchestra: Night Castle Mi a titok? A Savatage muzikális zsenialitása ötvöződik a korábbi TSO lemezek varázslatos mesevilágával. 21 évesen az ember valahol a gyerekkor, illetve a felnőttkor határán lavírozik, ez a lemez pedig megérintette a már érett, értékekre szomjazó, műkedvelő rockert, valamint a vele állandóan harcban álló, bohém, felelőtlen, még mindig újabb mesék után kiálltó gyermeket is bennem. Úgy varázsolt el, hogy közben lenyűgözött, úgy kápráztatott el zeneiségével, hogy közben a lelkemet is melegítette. Ennek tükrében lehet meglepő, hogy dobogós helyezést ért el? 4. Grave Digger: Ballads Of A Hangman „Grave Digger at it’s best!” A január első napjaiban napvilágot látott album eléggé megosztotta a sírásó rajongóit. Számomra ez az eddigi legjobb Grave Digger korong, ennél jobbat gyanítom, hogy nem is fognak tudni készíteni a germánok. Noha a nagy slágereik jelentős része középtempós dal, én mindig is jobban kedveltem a csapat kevésbé ismert, szélvész témáit. Ezen az albumon pedig szinte csak ilyenek kaptak helyet! Semmi puhánykodás, speed metal örömünnep, helyenként, tényleg csak az illem kedvéért megszakítva egy-egy lassabb tétellel, valamint orbitális refrénekkel, király szólókkal. Tökéletes! A banda zenéjének csak azon elemei kaptak itt helyet, amelyeket a legjobban szeretek. 5. Ensiferum: From Afar „Saddle your steed we are riding tonight! Be ready to kill don't flee from a fight.” Az Ensiferumot nagyon megszerettem az elmúlt hónapokban, s a From Afar is nagyon tetszett, még úgy is, hogy most a pogány királyok kacérkodtak a Nightwish epikájával. Ez pedig picit a dalok fogósságának rovására is ment. Stílusbéli kalandozásuk reméljük, hogy csak átmeneti, s nem valami újnak a kezdete, mindesetre a From Afar hűvös témái rengeteget forogtak nálam idén, ezt a hordát pedig jobban kedvelem, mint eddig valaha! 6. Alestorm: Black Sails At Midnight Az első Alestorm koronggal csak az idei év elején volt időm megismerkedi, így igen megörültem, hogy azonnal érkezett is a méregerős folytatás. A fiatalok közt meredeken felfelé ívelő népszerűségnek örvendő kalózok egy igen jó zenei anyagot hoztak össze, csaknem tökéletes, Cristopher pedig lehet, hogy a világ legpocsékabb énekese, engem ez mégsem zavar abban, hogy felhúzzam velük a kalózlobogót. Tehetséges, lelkes csapat, csak így tovább! 7. Kreator: Hordes Of Chaos Az év thrash albuma. Nem kis szó, a feltörekvő reménységek mellett olyan nagyöregeket is könnyedén maguk mögé utasítottak, mint a Megadeth, a Slayer, vagy a Voivod. Kezdetben úgy tűnt, hogy az Enemy Of God színvonalát nem sikerül megütni idén, ám pár hallgatás után már oda voltam, meg vissza a Hordes Of Chaosért. Bivaly erős nóták, remek hangzás, Mille Petrozza még mindig a színtér egyik legjobb dalszerzője, az Amok Run, illetve a To The Afterburn vezetésével a Hordes Of Chaos engem rendesen megtalált. 8. Stratovarius: Polaris Igen, ők azért kerültek ide, mert nem tudok ezzel a csapattal objektív lenni, az egyik személyes nagy kedvencről van szó. A Polaris számomra egy fontos album, az első a zseniális (őrült) Timo Tolkki nélkül, akinek távozása után is mert a csapat egy ízig-vérig Stratos lemezt készíteni, a csak rájuk jellemző zenei elemekkel, fordulatokkal. Ugyanakkor a dalok kevésbé lettek fogósak, mint az Infinite/Visions slágerei, sajnos Jens, valamint Kotipelto nem olyan jó dalszerzők, mint Tolkki. Ennek ellenére sokat hallgattam a Polarist, nagyon tetszik, ha a minőség egy picit gyengébb is, mint eddig, legalább Stratovarius. 9. U.D.O.: Dominator Udo idén sem hibázott, a Dominator egy erős lemez, tele jó dalokkal. Nekem több nem is kell a boldogsághoz, nagyon tetszik, elégedett vagyok ezzel az albummal is. 10. Saxon: Into The Labyrinth A Saxon idén is egy erős lemezt hozott össze, kiváltképp igaz ez az album első felére. A legendás heavy metal fogat múltjához méltó koronggal jelentkezett, nem is lehetett kérdéses, hogy felkerül a listára. Az, hogy melyik 10 album kerüljön ide eléggé egyértelmű volt számomra, a sorrend már kevésbé. Ezeken kívül nagyon örültem, hogy a Primal Fear újfent kacsintgat a helyes út felé, tetszett az új Lynyrd Skynyrd, Chickenfoot, Axxis, Steel Panter, Cage, Transatlantic, Revolution Renaissance album is, az év csalódása viszont mindenképpen az új Hammerfall volt, melyet csak nagyon sokadik hallgatás után tudtam úgy, ahogy megkedvelni. Ha az év végi listán szerepelhetne EP is, minden bizonnyal a Manowar győzött volna a Thunder In The Sky-jal, továbbá van egy album, amelyet nagyon szeretek, rengteget hallgatok, és igazán különleges zenei, hangulati utazásokra képes elrepíteni. Az Eluveitie idei, népzenei anyaga csak azért maradt le a listáról, mert a muzsika, ami hallható rajta, nem rock, vagy metal. A hangulata viszont annál inkább. Az év külföldi zenekara: 1.Mr. Big Idén a legnagyobb. A statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt 365 napban, ennek a bandának a dalait hallgattam a legtöbbet. Van új klip, volt koncert, mindkettő remek. Az idei évben nekik állt a leginkább a zászló! 2.Manowar Csak azért lettek másodikok, mert jövőre az új lemez, valamint az MCF miatt úgyis elsők lesznek :o). Kedvenc énekesem magyarul énekelt, Manowar kávézó nyílt Budapesten (bár az árak sajnos bőven a tűréshatár fölött vannak), ráadásul Eric Adams-szel is sikerült találkoznom, Manowar szempontból ez egy fantasztikus év volt. 3. Stratovarius Mint a hamvaiból feltámadó főnixmadár... Na jó, azért nem. A Stratovarius 2008-ban pályafutása legszomorúbb évét zárta, már úgy tűnt, hogy feloszlanak, ám mégis itt vannak. Élőben továbbra is bivaly erősek, a lemezkészítésbe pedig remélem, idővel belejönnek. 4. Dream Theater Náluk viszont beszélhetünk a főnixmadárról. Újból ott vannak a kedvenceim között, az új lemez és a koncert visszahozta a kedvem a Dream Theaterhez. Éljen! 5. W.E.T. A semmiből tűnt elő ez a supergroup, hogy az év egyik legjobb lemezével kényeztessen. Beléjük zúgtam rendesen, remélem, mihamarabb személyesen is találkozunk. 6. Alestorm Mindkét lemezüket idén ismertem, szerettem meg, élőben is hihetetlen figurák, remek csapat, csak így tovább, bízom benne, hogy a lendületük még sokáig kitart. 7. Kreator Noha az év koncertjei közül éppen csak, hogy lemaradt a top10-ről a debreceni mulatság, igen király buli volt, az új lemez is méregerős, de a régi dolgaikat is sokat hallgattam 2009-ben. A gyűlölet zászlaja még mindig magasan lobog! 8. Dragonforce Kétszer láttam őket élőben, és azon túl, hogy igen egyedi, nagyon magávalragadó is a produkciójuk. Iszonyú bulit tudnak csapni, kár, hogy zenéjük kihangosítása egy rettentően nehéz feladat. Herman Lee-ék hihetetlen fazonok a kulisszák mögött is, az idei év számomra róluk is szólt. 9. Saxon Király lemez, király koncert Pesten, aztán jött Wacken és... sikerült átélnem az „Ultimate Saxon Experience”-t. Őrületes, szuperlátványos szülinapi bulit rendeztek hazai pályán, az angol veteránok többször is katartikus élmények részesévé tettek. 10. Steel Panther „They can suck a dick, they can lick a sack! Everybody shout: HEAVY METAL’S BACK!!!” Hát, valahogy úgy. A Steel Panther idén hozta ki debütáló lemezét, rajta nagyon sok jó dallal, s noha paródia csapatról van szó, lazán jobb albummal rukkoltak elő, mint amilyen az új „Europe/BonJovi/Winger/Whitesnake/DangerDanger” stb. Miért? Mert ők nem okoskodós, érett, művészi, kiforrott hard rock zenét akarnak játszani, hanem olyan dögös rock’n rollt, amiért megszerettem a fent felsorolt bandákat is. Szex, drogok, rock’n roll ez a mottó, még akkor is, ha itt csak bohóckodásról van szó. Az év csalódása: 1. Running Wild feloszlása. 2. Az europower élcsapatai továbbra is csak küszködnek, értelmetlen útkeresésük szomorú. 3. A legendás hard rock csapatok visszatérő lemezei nem a bandák 80-as évekbeli szellemiségét viszik tovább. 4. A cseh Masters Of Rock fesztivál, konkrétabban a szervezőkkel történt ottani incidensem. 5. Noha a gothic metalnak az én szememben eddig sem volt túl sok becsülete, Sharon Den Adel jégkirálynőből techno királynővé történő átváltozásán még én is elképedtem. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Az idei listám a Hard Rock Magazin munkatársai közt szerepelhet. 🙂 2. Magyar nyelvű Manowar dal, magyarországi Manowar kávézó. 3. Teltházas AC/DC koncert, Puskásos Metallica, legalább a nagy öregek sok embert vonzanak a rockkoncertekre. 4. Rengeteg jó koncert volt idén kis hazánkban, volt, hogy egy hónapban öt-hat jó bulit is el lehetett csípni neves külföldi csapatoktól. 5. Ott lehettem a Running Wild búcsúbuliján, mely az esetleges negatívumok ellenére is egy óriási élmény volt. Kívánság 2010-re: 1. Lesz hazánkban metal fesztivál! Kívánom, hogy érdeklődők is legyenek! 2. Dio gyógyuljon meg, ezt talán minden valamire való rocker nevében kivánhatom. 3. Az 2009-es év szenzációs koncertdömpingje folytatódjon 2010-ben is. 4. Michael Kiske újfent rockszínpadra fog állni! Kívánom, hogy jól sikerüljön a visszatérés, ne menyjen el a kedve a fémzenétől, legyen folytatás! 5. Szeretnék egy Savatage reuniont, Paul O’Neal legutóbbi nyilatkozata alapján erre van is esély.


MIKE Az év koncertje: 1.Porcupine Tree – PeCsa Az este, amikor minden tökéletesen működött... Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom: ez maga volt a nagybötűs Álomkoncert! Olyan bődületesen kristálytiszta hangzással pedig még sosem találkoztam, mint akkor a PeCsában. Van még kérdés? 2.Jeff Scott Soto – Diesel Soto Mesternek nemcsak a hangja kivételes, de az előadó-képessége is: egymaga zsebre tette az egész publikumot, úgy, hogy ráadásul meg is volt fázva, ám az énekteljesítményén ez mit sem rontott. Atyaég, mi van, ha makkegészséges?! 3. Dream Theater – Papp László Sportaréna A DT talán ma már nem egyeduralkodója a prog metal műfajnak, de amikor az Arénában meghallottam a Caught In A Webet, a Voices-t vagy – hogy egy újat is említsek – az A Nightmare To Remembert, újra feltámadt bennem a kedv a zenekar iránt – legalábbis a koncert idejére. Mert – bár a friss nagylemezük igencsak tetszetős lett – hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom már egy ’Awake’-kaliberű klasszikusra. 4. Loreena McKennitt – Margitszigeti Szabadtéri Színpad A kanadai ír énekesnőt most volt szerencsém első ízben látni színpadon, s varázsos előadása maga volt a zenébe oltott Ősi Tisztaság. Még ha ez így elég ködösen hangzik is. 5. Down – PeCsa A rusnya mocsárlények végre eljöttek hozzánk, s bár Anselmo már nem a régi, a cipője is rettenetesen randa volt, a koncert viszont magát a Kánaánt jelentette azoknak, akik szeretik, ha egy banda mocskos riffjeiben pancsolhatnak önfeledten. Mint én. 6. Mercenary, Arch Enemy – Diesel Jóllehet aznap este az Arch Enemy volt a főműsorszám (és zúztak is böcsülettel!), nekem akkor mégis a dán Mercenary-ért dobbant meg a szívem. Eddig sajnos csak előzenekarként láttam őket, de minden alkalommal (le)hengereltek. Remélem, az új felállás elhozza majd 2010 Meglepetését! Ámen. 7. Volbeat – Diesel Ha egyetlen bandát kellene fellőni az űrbe, ekképp szemléltetvén a marslakóknak, hogyan is bulizik az emberfia a Földön, csakis a Volbeatet küldeném hozzájuk: mert egy csapat sem tudja így, csuklóból kirázni a Dögöt a rock ’n’ rollból. Ezek a dán „senkiházik” atomjaira aprították a csurig megtelt Diesel Klubot, amelyet pedig rég kinőttek már. PeCsát nekik rögvest! 8. The Spirit Of Pink Floyd Show – Papp László Sportaréna Már régen kimúlt az eredeti Floyd, de biztos vagyok benne, hogy Waters-ék is elismerősen csettintettek volna a The Spirit Of Pink Floyd tribute-zenekar neve hallatán, annyira hiteles és meggyőző produkciót láthattunk a Papp Lászlóban. A tökéletességen azonban egy apró csorba esett: a küzdőtérre széksorokat helyeztek el gonosz emberek... 9. VHK idéző – PeCsa Bár 2009-ben a VHK már nem okozott olyan hisztérikus katarzist, mint akár tíz évvel korábban (nem is beszélve a nyolcvanas évek kultikus tombolás-színházainak hatásáról), az újraverbuvált legenda a nevéhez méltó koncerttel akasztotta szögre a mítoszt. Talán nem örökre... 10. W.A.S.P. – Diesel Tegye fel a kezét, aki ezen estét megelőzően nem volt szkeptikus a két korábbi, wigwamos alibi-buli ismeretében? Na, ugye. És ki távozott fanyalogva erről a koncertről? Szerintem nem sokan. Persze, én is olvastam olyan vélekedést, miszerint a jó öreg Blackie csalárd playbackkel sumákolta el a dolog jórészét, a fene tudja, hol az igazság, mindenesetre az arcunkba kapott majd’ 100 percnyi „WASP Best Of” egy kegyetlen jó időutazás volt! (És azok a koncertek, amelyek csupán egy serdülőhangya-fasznyival maradtak le a listáról: Alice In Chains – PeCsa; Sólstafir – Diesel; Living Colour – Diesel; Anneke van Giersbergen & Danny Cavanagh – FMH; Circle II Circle – A38; Dragonforce – Diesel.) Az év külföldi lemeze: 1.Dredg: The Pariah, The Parrot, The Delusion Az Album, Amelyre Elsőként Adtam 10 Pontot A Hard Rockos Pályafutásom Során. Alternatív-Progresszív-Experimentális-Indie-Art-Rock-Miegyéb zsenialitás, ráadásul a témaválasztásuk sem akármi: Salman Rushdie egyik esszéjét vették alapul ezek az okos és ügyes fickók. (Ha pedig lenne Év Slágerdala kategória, az Information biztosan a dobogón végezne, akár az albumborító, mert hát az sem csúnya.) 2.Epica: Design Your Universe A Majdnem Tökéletes Szimfonikus Power Metal Lemez, amely csak azért nem tízpontos nálam, mert – bár a hörgés jól megfér Simone mezzo-szopránja mellett – ordít egy karakteres férfiének után. A kettő együtt kiegészítve volna a mennybemenetel netovábbja, így a ’Design...’ „csak” egy bivalyerős remekmű, a műfaj csúcsa! Ezek után a Nightwish Anette Olzonnal az élen csak magázhatja Epicáékat... 3. Riverside: Anno Domini High Definition A kortárs progresszív rock/metal színtér egyik legszerethetőbb zenekara, énekesük, Mariusz Duda pedig talán a legszebb-legkifejezőbb férfihang tulajdonosa. Ezek a szavak jutnak eszembe róluk és muzsikájukról: elmés, komplex, intelligens, egyedi, érzelmes, innovatív többek közt. Könyörgöm, szervezzen már valaki egy hazai Riverside koncertet! 4. Porcupine Tree: The Incident Most akár bemásolhatnám ide, amit a Riverside-nál írtam, annyira illik a PT-re is mindaz, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy őket bizony elhozták nekünk Budapestre, amiből pedig lazán az Évtized Koncertje kerekedett! (Na, jó, hazudtam, annak idején adott már hasonló katarzist a Marillion vagy a Pain Of Salvation is.) A ’The Incident’-hez bizony idő kell, mert egy kimondottan nehéz, antikommersz lemez, és azt is majd az idő dönti el, hogy klasszikussá érik-e. 5. Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings Nagyjából a 2002-es ’Six Degrees...’ óta nem tudok igazán lelkesedni egy DT korongért sem, az pedig nem tegnap volt. Nem mondom, hogy a ’Black Clouds...’ a falhoz állítja az ’Images/Awake’ szentkettőst, ahhoz valami isteni sugallat kellene (vagy Kevin Moore), de a kétezres évek majdhogynem legrokonszenvesebb albuma ez. Végre vannak épkézláb dallamok és megjegyezhető refrének is, s ha Rudess fül- és jóízlés-sértő szintihangszínei nem volnának, a tetszési görbém is mást mutatna... 6. Orphan Project: Spooning Out The Sea Ha a magyar Google-ben rákeresel erre az albumra, kapsz öt használható találatot. Szóval nem egy lemezmilliomos sztáralakulat... De mit számít, ha a ’Spooning Out The Sea’ egy nagyszerű alkotás? A 2001-ben alakult baltimore-i, keresztény csapat afféle érdekes ötvözetét játssza a hard rocknak, az elektronikával finoman átszőtt populáris art rocknak és a prog metalnak, énekesüknek, Shane Lankfordnak pedig sötét tónusú, rendkívül szép és szenvedélyes hangja van, amely leginkább a fent említett Riverside-frontember orgánumához hasonlítható, ha már. Érdekes anyag ez tehát: egyfelől szinte slágeres, fülbemászó, másfelől azonban mély, merengő és melankolikus, legfőképp az ugyancsak amerikai Enchant világával lehetne párhuzamba állítani. (Még a Fallen-ben hallható negédes „Halleluja, halleluja” kórust is elnézem nekik.) 7. W.E.T.: W.E.T. Ha azt mondom, Jeff Scott Soto, már rohansz is a boltba ezért a cuccért, igaz? Nem csodálom, a pasi itt is úgy énekel, ahogy az megírva vagyon a Hard Rock Bibliában. A W.E.T. nem váltja meg a világot, valószínűleg nem fognak tízezrek előtt stadionturnékat kanyarítani, de lényeges ez? Bombarefrének vannak itt, kérem szépen, és macsó-virgás szólóhegyek, s ha mindez mondjuk ’86-ban lát napvilágot, ezeknek a fiúknak a Richie Sambora köti meg a cipőjét. Ergo: ki-hagy-ha-tat-lan! 8. Esiferum: From Afar Bitangerősre sikerült a finnek idei stúdiótermése, csak kapkodtam a fejem a jobbnál-jobb témák hallatán! A ’From Afar’ simán kenterbe veri a kortárs viking/folk metal albumok zömét, annyira a helyén van itt minden: bombasztikus-ünnepélyes hangvétel, vastag gitárriffek, szélsebes tempók, monumentális kórusok. És ha az egyébként változatos hörgés mellett még egy karizmatikus férfiének is főszerepet kapna, most az évtized egyik nagy klasszikusáról beszélnénk. Ettől ez még egy epikus mestermunka! 9. Karnivool: Sound Awake Az 1996-ban alakult ausztráliai Karnivool sem közismert név minálunk, pedig egy halom díjat és dicséretet bezsebeltek már (ha a kenguruk okán stílusos akarok lenni), meg is érdemlik, tegyük hozzá gyorsan. A ’Sound Awake’ immár a második teljes nagylemezük, és bizony nem kellett erőlködnöm, hogy belehabarodjak: kitörölhetetlen, szívfacsaró dallamok, súlyos megoldások, egyedi hangvétel és még ezernyi finomság jellemzi ezt a bő hetvenpercnyi csodát. Tool, Dredg, Oceansize, The Mars Volta vagy akár a nyitottabb Porcupine Tree rajongóknak kötelező, a többieknek pedig melegen ajánlott! 10. Nile: Those Whom The Gods Detest A Nile-t vélhetően senkinek nem kell bemutatni: a földkerekség talán legbrutálisabb death metal hordája! A ’Those...’ újfent egy zseniális pusztító gépezet, amely semmi perc alatt lebontja a Kínai Nagy Falat is – neki nem nagy falat. Nekünk, hallgatóknak azonban könnyen megülheti a gyomrunkat: ilyen tömény és tonnasúlyú hangszerorgiát máshol nemigen találni. Csak éljük túl... (És még 15 +1 album, amelyek épphogy lecsúsztak, de roppantul fájna, ha nem említeném meg őket: Agents Of Mercy: ’The Fading Ghosts Of Twilight’; Anubis Gate: The Detached; Astra: ’The Weirding’; Cage: ’Science Of Annihilation’; Dave Matthews Band: ’Big Whiskey...’; Dear Hunter, The: ’Act III – Life And Death’; Fairyland: ’Score To A New Beginning’; Gathering, The: ’The West Pole’; Indukti: ’Idmen’; Junius: ’The Martyrdom Of A Catastrophist’; Madder Mortem: ’Eight Ways’; My Dying Bride: ’For Lies I Sire’; Saint Deamon: ’Pandeamonium’; Scar Symmetry: ’Dark Matter Dimensions’; Transatlantic: ’The Whirlwind’ + Hourglass: ’Oblivious To The Obvious’.) Az év DVD-je: (Mivel 2009-ben valahogy elkerültek a DVD-k, így a Top 10-es listám csak két szereplővel szerénykedik. Bocs.) 1.Pain Of Salvation: Ending Themes (The Second Death Of Pain Of Salvation) A POS nem csupán egy kimagasló banda, de megkockáztatom, hogy az évtized egyik legizgalmasabb, legeredetibb alakulata, amelyre aztán tényleg illik az unásig emlegetett „progresszív” jelző. Ez a 4 és fél órás anyag pedig igazi csemege minden ínyencnek! 2.Jorn: Live In America A Maestrónak ebben az időben szép nagy malacfeje volt, köszönhető a likvid örömök mértéktelen hajszolásának, de a teljesítményén ez sem tudott csorbát ejteni. Jorn Lande az Évtized Torka, nem vitás! Az év külföldi zenekara: 1.Porcupine Tree Nem írom le ezredszerre is, milyen frenetikus koncerttel ajándékoztak meg a brit legények a PeCsában, pedig de. És hát az új lemezük, a ’The Incident’ sem egy filléres kacat... Úgyhogy simán Első Hely. 2.Jeff Scott Soto Persze, tudom, Soto egy előadó, és nem zenekar, de az év egyik legerősebb koncertjét ő adta, másrészt a W.E.T. élén egy orbitális slágeralbummal rukkolt elő. 3. Dredg Őket még nem láttam élőben, de az ez évi korongjuk egyszerűen hibátlan, s mivel pár hónapja még azt sem tudtam, hogy léteznek, ennek (dics)fényében jelentőségük még nagyobb számomra. 4. Dream Theater Végre ismét egy remek albummal jelentkeztek, és a sokadik hazai koncertjük sem volt kismiska! Kezdem őket ismét megszeretni, haha! 5. Loreena McKennitt Prózai oka van annak, hogy a művésznő is felkerült erre a listára: most láttam őt először élőben, pedig már hosszú évek óta igen jóban vagyunk – én és az albumai. 6. Alice In Chains Noha a világ lakosságának jelentős részével ellentétben én nem kaptam kisebbfajta szívinfarktust, amikor megtudtam, hogy újra aktív a banda, de mind a visszatérő lemezük, mind a Petőfi Csarnokban adott grunge-fiesztájuk megérdemli, hogy ilyetén módon megemeljem a kalapom előttük! 7. Helloween Mert imádom őket, és pont. És „csak” azért a 7. hely, miután a 25 éves jubileumi kiadványuktól (’Unarmed...’) egy ideje rókázom már, annyira elba..., akarom mondani, félresikerült kacat-vacak lett. Meg aztán a Kulcsok száma is Hét, nem igaz? 8. Ark Semmi köze nincs a 2009-es évhez a már réges-rég feloszlott Arknak, de annyira ráizgultam az újjáalakulásukra, hogy nem bírtam magammal, és betettem őket nyolcadiknak. 9. Epica Mer’ a ’Design Your Universe’ szemtelenül jó album lett, és mer’ Simone szemtelenül jó csaj. Ezér’. 10. Riverside Alig ismerik hazánkban ezeket a szerencsétlen polákokat, pedig...! Akkor én most reklámozom őket egy kicsit. Mert megérdemlik. Az év magyar zenekara: 1.Turbo Végre egy olyan hazai rock banda, akik nem szenvednek akut „magyar betegségben”, azaz jól szólnak, hitelesek, eredetiek és az angol kiejtés sem gázos! Míg a Tankcsapda „kizárólag” itthon tanyázhat a trónon teljes nyugalomban, addig a Turbónak megvan az esélye a nemzetközi áttöréshez is. Én drukkolok nekik! 2.VHK Poraiból felébredt a Nagy Főnix, s visszahozta a régmúlt dicsőségét; a Petőfi Csarnokban egy életre szóló koncertet adott a VHK, remélem, nem szenderednek örök álomba! Az év csalódása: 1. Elment Cseh Tamás (pedig tavaly ilyenkor még hogy reménykedtem!). 2. A Helloween egy CD-be préselt talicskányi teveszarral ünnepelte meg fennállása 25. évfordulóját... Szép, mondhatom. 3. Jorn Úr egyre unalmasabb szólóalbumokat böfög ki magából (lásd: ’Spirit Black’). 4. A Sziget roppant zsenge zenei kínálata (nem is mentem ki ez évben). 5. Elmaradt a Killswitch Engage, a Fear Factory és a Dimmu Borgir hazai bulija. + 1. Mikkel Sandager csodaénekes kiválása a Mercenary-ből. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Feltámadt az Ark! 2. Jorn „Ott Vagyok Szinte Minden Kategóriában” Landét újra a Masterplanbe ette a fene. 3. Sikerült leszervezni egy Porcupine Tree koncertet Magyarhonban – de még hogy! 4. A Faith No More-t is megcsapta az együttzenélés (vagy a dollárhegyek?) örömszele, és újjáalakultak; remélhetőleg egy friss-ropogós stúdióalbum munkálatáig kitart a nagy összeborulás okozta lelkesedés. 5. Mivel elmaradt a Dimmu Borgir, láthattam Loreena McKennitt lenyűgöző koncertjét. (Megsúgom: egyazon napon lett volna mindkettő.) Kívánság 2010-re: 1. Jó legyen az új Nevermore album 2. Jó legyen az új Manowar album. 3. Jó legyen az új Masterplan album. 4. Jó legyen az új Gamma Ray album. 5. Jó legyen az idei szőlőtermés.


ADAMWARLOCK Mint új hús, nehéz volt minden kategóriát tisztességesen összeállítani. Sajnos kevesebb koncerten voltam ott, mint szerettem volna, de még így is összejött a tíz, úgyhogy válogathattam is. Amit a tíz hónapos munkám a Magazinnál hozott, az a tájékozottságom és a zenei ízlésem tágabbra nyílása volt. Az idei év a hard rock éve volt. Főleg az eddig ismeretlenebb bandák olyan lemezeket tettek le az asztalra, hogy a műfaj vénjei keresgélhették az állukat a padlón. A metal színpadon, a nagy öregek pihiztek, de ahogy a jövő évet nézzük, a fókusz áttevődik rájuk. Az év koncertje: 1. Faith No More – Sziget Fesztivál Szerencsére az első helyezetten egy másodpercig sem kellett gondolkodnom. Vitathatatlanul a hamvaiból feltámadt zseniális, fantasztikus és még vagy ezer jelzővel illethető ikonikus csapat koncertje vitte idén a prímet. Mike Patton őrült, vérben forgó szemei, és a csapat többi tagjának lélegzetelállító játéka kihozta a közönségből a tombolást. Állítom, hogy a Sziget történetének legjobb koncertjét láthattuk. 2.ZZ Top – Papp László Sportaréna Vidám koncert, a blues-ba oltott rock legvidámabb formációjával! Mivel az egyik kedvenc együttesemről van szó, ezért nem tudok róluk rosszat mondani. Dusty Hill és Billy Gibbons játéka örökre szóló élmény marad számomra. 3. B.B. King – Papp László Sportaréna A blues-nak egyetlen királya van. Nincs is több hozzáfűzni valóm. A király eljött hozzánk, meghazudtolta korát, és megmutatta, hogy még mindig van egy jó adag blues azokban a vén ujjakban. 4. Volbeat – Diesel Club Számomra ők jelentik a reményt. A reményt, hogy igenis van feltámadás, van még eredetiség a metalban, nemcsak a régiek majmolása. A Diesel-beli buli pedig példa érékű volt: akik élőben ilyen teljesítményt nyújtanak, azok méltán állnak a legnagyobb fesztiválok színpadain. Már alig várom a márciust, hogy a kemény pogótól újra lila lehessen a vállam! 5. Flogging Molly – A38 Hajó Dallamos, folkos, vidám zene, és veszett ír módjára őrjöngő közönség. Rengett a hajó a fékeveszett tempótól, amit Dave King diktált. Egy percre sem volt megállás, lihegve hagytam el a hajót, de csak annyit tudtam kinyögni: Ebből méééég…! 6. Pókarácsony - PeCsa Örömzene a köbön. Igazából zenészek játszottak zenészeknek, mert ahogy Egon mondta, a közönség fele nem fizetett a jegyért. Családias, barátságos hangulatban telő, meglepetésekkel teli buli volt. Jövőre is ott a helyem! 7. Ken Hensley – A38 Hajó Egy ekkora legendát mindig fergeteges élmény színpadon látni. A Uriah Heep slágerek és a saját dalok mind-mind nagyon jól szóltak élőben, kár lett volna kihagyni. Sajnos a közönség épphogy maroknyi volt. 8. Danko Jones – Sziget Fesztivál A kanadai triót én idén ismertem meg, és egyből beleszerettem zenéjükbe. Kemény, egyfajta csajozós, pattogós hard rockot játszanak Thin Lizzy alapokon. A legjobb bennük, hogy zenéjük ötvözi a klasszikus dallamokat és a modern hangzást. Maga Danko pedig egy zseniális frontember, egy igazi kis egoista pukkancs. Viccesek, elhivatottak és még élőben is valami bitangul harapnak. 9. Tátrai Band – Papp László Sportaréna Bár nagy negatívum volt, hogy ez a koncert majdhogynem végtelenül hosszúra nyúlt, mégsem hagyhattam ki a listáról az ország talán legjobb gitárosa és egyik legegyedibb énekese alkotta formáció 20. születésnapjának megünneplését. 10. The Offspring – Sziget Fesztivál Ha cali-punk, akkor számomra Offspring (és nem Green Day)! Ők mindig jó hangulatot tudnak teremteni, ahogy tették ezt a Szigeten is. A tavalyi Volt Fesztiválos koncertjüknél mérföldekkel jobb hangzással, és hosszabb setlisttel álltak színpadra, ráadásul Dexternek újra levágatta a haját! Az év külföldi lemeze: 1.Slough Feg – Ape Uprising A cikkemhez fűzött hozzászólásokból arra következtettem, hogy csak én tartom ezt a lemezt hibátlan, tökéletes munkának. Egyedül erre az albumra tudtam maximális pontszámot adni, de miért is ne tettem volna? Minden számát imádom, mert számomra ez az igazi metal. Nyers, nem túl cifra, kemény, dörgő, de mégis dallamos és vérbeli professzionális munka. Az igazi zenéhez nem kellenek kellékek, nem kell magasabb rendű mondanivaló, csak néhány hangszer és tehetség. Sallangmentes, lecsupaszított metal. 2.Free Spirit – Pale Sisters of Light Erre a posztra sok versenyző volt, mert második helyezettnek mindenképp az idei - igen gazdag – hard rock termésből szerettem volna tenni. Nehéz döntés volt, de a Free Spirit egy hajszállal nyert a W.E.T. előtt. Lehet, hogy azért, mert ezt többet hallgattam, de egy picivel közelebb került hozzám. Tökéletes hard rock album. 3. Crystal Lake - Safe Nem vagyok igazi progresszív metal rajongó, és talán éppen ezért lett szerintem az idei év legjobb agyalós-rock anyaga a Safe, ami a leginkább az én fülemre íródott. Fő erénye, hogy teljesen ki tud kapcsolni, és egy kissé borongós, de mégis a mélyben a meghittség fényével pislákoló világba képes repíteni. A lengyel együttes zseniális zenei dallamorgiája megérdemli a harmadik helyet a listámon, remélem még hallok felőlük! 4. Manowar Thunder In The Sky EP Ha ilyen lesz a következő album, akkor engem kilóra megvettek, és valószínűleg kenterbeveri a Gods Of War-t! Bár Odin fiai sokszor EP-ken jobban teljesítenek, mint a teljes albumokon, ez a kislemez annyira ígéretes, hogy rongyosra hallgattam. Mindegyik szám sláger, plusz Eric Adams-et magyarul énekelve hallani hatalmas élmény! 5. W.E.T –W.E.T. Ez az az album, ami mellett szinte lehetetlen szó nélkül elmenni. Minőségi hard rock, ráadásul Soto-val! Kinek kell ennél több? Nem csak kitűnő muzsikát, de érzelmeket is kapunk, ráadásul Soto-tól! Még a borítója és dizájnja is tetszett, és rajta van Soto! Tetszik érteni? Soto! 6. Chickenfoot -Chickenfoot Egyik kedvenc énekesem Sammy Hagar (igen, még mindig férfi vagyok). Sokan szidták, hogy ez csak egy Led Zeppelin kópia lett, de Satriani, Smith, Anthony és Hagar kollaborálásából született anyag szerintem kiváló lett. A legviccesebb, hogy az előzetes dalrészleteknél mindenki istenítette a bandát, amikor meg kijött az anyag, kapták az ívet rendesen. Könyörgöm, mit vártunk? Én egy dögös hard rockot, dallamos számokkal. Meg is kaptam. Ajánlom magamat! 7. Kiss –Sonic Boom Így kell ezt csinálni, kérem. Harmincöt év után is van még kutyavásár Budán! Erre az albumra több szót nem fecsérelnék. Hallgassuk tisztelettel, mély áhitattal! 8. Shakra - Everest Ugyanazt tudom mondani, mint a Free Spirit és a W.E.T. tekintetében: tökéletes hard rock munka! A Shakra fel tudta építeni önmagát, és kicsit újraértelmezni a műfajt azáltal, hogy teljesen egyedi hangzás kialakítására volt képes. Nagyon sokszor hallgattam végig, és mindig kaptam tőle valami újat. 9. Powerwolf: Bible Of The Beast A Black Sabbath-os keménykedés és a minden/mindenki tagadása, engem meggyőzött. Kiváló zene, remek önparódia, és nagyon beteg dallamvilág. Könnyítse meg a Jóisten az ágyam szalmáját, ha nem teszek rá az év végi listára egy olyan együttest, akiknek olyan számcímeik vannak, mint Raise Your Fist, Evangelist! 10. Heavenly – Carpe Diem Az a poén ebben a lemezben, hogy engem elvileg az ilyen zenével és hangzással papíron, ki lehet kergetni az ismert Univerzumból. Valamiért a Carpe Diem viszont elvarázsolt. Jó kis metalkodás, remek hangzás, és kegyetlen roham a dobhártya ellen! Az év magyar lemeze: 1. Hobo – Circus Hungaricus Amióta Bill kilépett az együttesből, nem igazán hallgattam Hobo-t. Földes hangja nekem nem nyújtott semmit, és a József Attila epigonságot pedig nem értettem meg sohasem. Erre idén leteszi ezt az asztalra. Tehettem mást, mint betenni elsőnek? 2. Deák Bill Gyula – A Király Meséi Számomra Bill a hang! Ő az, aki, ha bármelyik nyugati országba születik, ezzel a torokkal már régen világsztár lenne. Talán ahhoz, hogy igazán szeressem, kell az ő életútja, tragédiái, szenvedései. A Király Meséi már nemcsak blues-os, hanem metalos elemeket is magában foglal. Sokan ezt a jelenséget nem tolerálják. Én igen. Bill a király! 3. Icon - Icon Az év első meglepetésalbuma volt. Nagyon sokat hallgattam, pedig nem szokásom a hazai, zenei élet nyomon követése. Az a fajta lemez, amit ha egyszer beteszünk, minimum öt hallgatás után kerül ki a lejátszóból. 4. Wendigo – Audio Leash A Wendigo vadonatúj albuma szerintem a világ minden pontján megállná a helyét. Metal a javából, picit alteres felhanggal, jó nyersen, dögösen előadva. 5. Nevergreen – Új Birodalom Az idei év leggonoszabb magyar zenéjét tették le az asztalra Nevergreenék. Black Sabbath-os, heavy metalos, sőt goth elemek is feltűnnek az „Új Birodalom”-on. Kétségtelenül az egyik legérdekesebb és legegyedibb vállalkozása volt a 2009-es esztendőnek. Az év DVD-je: 1.Iron Maiden: Flight 666 Két korongot kaptunk a brit csapattól. Az egyiken a szokásos koncertanyag, amire nem is kell pazarolni a karaktert: Maiden zene, Maiden minőség. Az igazán érdekes a dokumentumfilm, amit mozivásznon is láthattunk. Bepillantás a roadok és szervezők munkájába, turnéközi életébe. Kincset érő világutázas, rengeteg vidám pillanattal: a tökéletes ajándék minden rockernek (ha a Karácsonyra valaki elmulasztotta…) 2.Manowar – Hell On Earth V A Manowar is dupla dvd-vel jelentkezett. Koncertanyag, amely a turné csaknem minden állomásába bepillantást nyújt. Míg a Maiden videóanyaga főleg a stábot mutatja be, addig Thor vértestvérei a közönség fanatizmusára koncentrálnak. Ha egyszer elkezdődik, nehéz felállni a kanapéról. 3. Örök Lázadók – Pinyó 60 Az ország egyik leghíresebb dobosának életművéből szemezgettek ezen a koncerten. Főleg természetesen nagy kedvencem Török Ádám miatt is tetszett ennyire a felvétel. Piramis, R.A.B.B. és rengeteg Mini szám hangzik el. Méltó ünneplése egy remek zenei pályafutásnak. Az év külföldi zenekara: 1.Manowar Egy dupla dvd, egy tökéletes kislemez, és a monumentális turné folytatása. Nem hiszem, hogy más ennyit teljesített volna idén. Reméljük a roham 2010-re is kitart még. Az év magyar zenekara: 1.Tankcsapda A legnépszerűbb magyar csapat háza táján felgyorsultak az események. Huszadik évfordulójukat ünneplik, ezért egy percre sem álltak meg. Szigetes Tankcsapda nap, debreceni szuperkoncert, ráadásul egy albumot is kiadtak (elég kettős kritikákat kapott, szerintem teljesen megfelel a vártaknak). Az év csalódása: 1. Jorn lemez 2. Heaven and Hell lemez 3. Dio betegsége 4. Power metal színtér idei nulla teljesítménye 5. Sonata Arctica koncert Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Felvettek a Hard Rock Magazinba 2. Jorn visszatérése a Masterplanbe 3. Metallica koncert bejelentése 4. Láthattam élőben B.B. Kinget 5. Faith No More reunion Kívánság 2010-re: 1. Az új Iron Maiden lemez üssön 2. Igaz legyen a Manowar koncert pletyka 3. Metalfest jól sikerüljön, hogy minden évben megrendezzék 4. Koncertkívánságok: Iron Maiden, Kiss, Chickenfoot, Heaven and Hell… 5. Ingyen sör!


REDNECK IMI Az Év koncertje: 1. KISS - Greenville,SC 2. KISS - Detroit,MI 2.nap 3. KISS - Detroit,MI 1.nap 4. Mötley Crüe - Atlanta,GA 5. Lynyrd Skynyrd - Greenville,SC 6. Journey - Pikeville,KY 7. Night Ranger - Bristol,TN 8. Extreme - Baltimore,MD 9. Chickenfoot - Atlanta,GA 10.Tesla - Knoxville,TN Az Év Külföldi lemeze: 1.KISS: Sonic Boom 2.Lynyrd Skynyrd: God And Guns 3.Dare: Arc of the Dawn 4.W.E.T.: W.E.T. 5.House of Lords: Cartesian Dreams 6.W.A.S.P.: Babylon 7.Elias.T.Hoth: Let Sleeping demons 8.Little Ceaser: Redemption 9.Winger: Karma 10. Blackberry Smoke: Little Piece Of Dixie Az Év Magyar Lemeze: Kettőt hallottam mindkettő tetszett: Hobo és Tankcsapda Az év DVD-je: 1.Metallica: Orgullo Passion Mexiko Live 2.Journey: Live in Manila 3.Bon Jovi: Live At Madison Square Garden 4.Scorpions: Amazonia 5.ZZ Top: Double Down 6.Mr.Big: Back to Budokan 7.Iron Maiden: Flight 666 8.Metallica: Nimes /Live 9.Status Quo: Pictures - Live At Montreaux 10.Tina Turner: Tina Live Az Év Külföldi Zenekara: 1.KISS 2.Lynyrd Skynyrd 3.Dare 4.Blackberry Smoke 5.Journey 6.ZZ.Top 7.Metallica 8.Bruce Springsteen 9.Elias.T.Hoth 10.Nickelback Az Év Csalódása: 1.Számomra egyértelműen az első helyet teszik ki csalódásban a meg nem írt koncertbeszámolóim, ilyen-olyan okok miatt: Chickenfoot (laza jó buli volt) Nickelback (elképesztően és számomra meglepően jó buli volt!) Journey (álomszerűen jó volt) Night Ranger (előzenekarként is isteni volt) Stryper (Voltam már jobb bulin is) TSO( Vagy jót vagy semmit, ahogy szokták mondani így, no comment) Bruce Springsteen ( Nem hiába ő a főnök!! Lehengerlő volt.) 2. Mikkey Dee. Nem azért mert szerepelt egy reality show-ban, hanem azért, mert ezt a turné közepén tette. 3. Ozzy, ahogy kitette Zakk-et 4. Mark Slaughter és Don Dokken teljesítménye az M3 rockfesten 5. Kétszer maradtam le érvényes jeggyel az Aerosmith / ZZ Top turnéról. Elmaradtak. 6. Sammy Hagar új lemeze 7. Ace Frehley új lemeze 8. TSO koncertje 9. Mötley Crüe hakni bulija 10. Nincs biztató hír a Cinderella háza tájáról. Az Év Meglepetése és Öröme: 1.Számomra az, hogy most jóval több fiatal tehetség döngeti a kapukat, hogy végül kikből lesz valami, azt talán eldöntheti az idei év is: The Last Vegas Thieves And Liars Charm City Devils Bang Camaro Kívánság 2010-re: 1.Gyógyuljon meg DIO!! 2.Enni a Szöcske zserbójából! 3.Egy első soros KISS buli a HRM stábjával közösen. 4.Egy első soros KISS buli a barátokkal is (Baan Jovi, Eisen, Csöpe, Franky, Hajni, Feri, George, Tibi.) 5.Még több rockert Magyarországon 6.Rock rádiót Magyarországon 7.Sing-Sing buli a régi tagokkal 8.Led Zep buli régi tagokkal 9.Minimum 50%-os változást a KISS setlistjében. 10.Végül jó egészséget és Rock orgiát minden kedves olvasónak!!!!


JLT Az év koncertje: 1.Jon Lord - Müpa Azt hiszem ez nem csak az év, de minimum az évtized legjobb koncertje volt. Számomra ez az élmény mindent elsöpört ebben az évben koncertek terén. 2.Jeff Scott Soto – Diesel Club Nyilván mindenkinek vannak olyan kedvencei, akiknek a buliját már a koncert előtt dobogóra várta. Így voltam ezzel az előadással én is, és szerencsére bejött a tippem. Remek este volt. 3. ZZ TOP – Budapest Sportaréna Minimális összegben sem fogadtam volna arra, hogy valaha is látni fogom az öreg szakállakat. Minden várakozásomat felülmúlta a koncert, csak remélni tudom, hogy lesz folytatása valahol, valamikor. 4. Trouble – Diesel Club Nem gondoltam volna, hogy egy olyan koncert lesz a negyedik, amit egy olyan banda ad, amit csak felületesen ismertem a buli előtt. A Trouble viszont olyat produkált, hogy csak kereshettem az államat utána. 5. W.A.S.P. - Diesel Club Blackie Lawless-t látni és hallani... Nem mindennapi élmény volt! Várom vissza a 80-as évek egyik legvadabb figuráját! 6. Saxon, Iced Earth - Pecsa Egy este, két legenda. Röviden így tudnám összefoglalni a két gigász kitűnő koncertjét. Remélem, látom még őket akár külön-külön, akár újra együtt. 7. Blackmore's Night – Kongresszusi Központ Nem is kell különösebb komment, azt hiszem. Ritchie Blackmore-t mindig hatalmas élmény látni, ilyen gitáros nincs még egy a Földön. 8. Winger - A38 Ami tipp Soto bulijánál bejött, az a legendás Winger esetében sajnos nem. És ez nem a muzsikusokon múlt. 9. Carl Palmer Band - A38 Ugyanaz a történet, mint a Winger esetében... 10. Devildriver – Diesel Club A „modern/thrash metal Dream Theaterje” akkora zúzdát csapott, amit nem tudtam sokáig elfelejteni. Az év külföldi lemeze: 1.Free Spirit – Pale Sister Of Light Nincs mese, ezt a lemezt idén senki és semmi nem tudta még megszorongatni sem. Ilyen dallamorgiát csak a legnagyobbaktól hallottam eddig. A „Szabad Szellem” szárnyalása engem totális rajongóvá tett, lemezt ennyit talán sosem hallgattam. 2.Ian Gillan – One Eye To Morocco Deep Purple fanatikusként nem is lehetett egy percig sem kérdéses, hogy dobogós lesz ez a korong. Sokszínű, végletekig izgalmas korong, számomra megunhatatlan. 3. Winger - Karma Újabb alapmű született meg a 80-as évek végének legkitűnőbb bandájától. Ilyet csak nagyon kevesen tudnak alkotni. Vagy talán senki... 4. Steve Morse Band – Out Standing In Their Field A gitárhős visszatért! Noha anyazenekarában folyamatosan alkot, ám most végre újra összehozott egy kitűnő szólólemezt. 5. House Of Lords – Cartesian Dreams Amikor az első pár hallgatás után elgondolkodtam azon, hogy vajon hányadik helyen végez az aktuális lemez a Lordok Házából, talán a nyolcadik helyre saccoltam. Ám a sok rászánt idő megszépítette ezt a gondolatmenetet. 6. Sunstorm – House Of Dreams A szokásos minőség Joe Lynn Turner és Dennis Ward műhelyéből. Remélem még sokszor fognak együtt dolgozni a közeljövőben. 7. Shakra - Everest Zseniális és egyben kissé szomorú ez a lemez, hiszen Mark Fox hangját többé már nem élvezhetjük a Shakra soraiban. Kár érte, de remélem, hogy megtalálják a megfelelő embert a helyére, Mark pedig sikeres szólókarriert fog befutni. 8. Constancia – Lost And Gone Remek bemutatkozás egy újabb sokra hivatott svéd brigádtól. Kíváncsi vagyok, meddig jutnak el, én szurkolok nekik. 9. Leverage – Circus Colossus Egy régi mondást elferdítenék: „Ha nincs Ten, jó a Leverage is.” 10. Chris Laney - Pure Azt tudtam a lemez megjelenése előtt is, hogy Chris remek producer és hangmérnök, de azt nem sejtettem, hogy ilyen jó énekes és dalszerző. Mese nincs, nagyon erős album a Pure! Az év magyar lemeze: 1. Hobo – Circus Hungaricus Minden ízében igazi remekmű Hobo legújabb alkotása. A magyar rock történelem újabb alapművét rakta le az asztalra a mester. 2. K3 – Garden Of Death Újabb gyöngyszem a három zsenitől. Köszönet érte! 3. Decadence – Bitter Rain Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a lemezbe, és annyira tetszett, hogy rögtön beleástam magam a banda történetébe. Nagyon meglepett, hogy ezt a korongot egy magyar csapat készítette, mert a Bitter Rain a stílus vezető zenekarainak is a becsületére válna. 4. Kalapács - Apokalipszis Az Apokalipszis pont olyan jó lemez, amilyeneket már megszoktam a magyar heavy metal egyik vezető hangjától és bandájától. Bennük sem kellett még csalódnom soha az életben, remélem ez így is marad. 5. Dalriada - Aranyalbum Meglepő kombinációt választott a zenekar, de nekem nagyon bejött. Epekedve várom az esetleges folytatást. 6. Fekete Sereg – Ősi Dal, Ősi Szó Véleményem szerint a csapat legjobb lemezét szállította az idén, sokáig nem akart kijönni a lejátszóból. 7. Wendigo – Audio Leash R.I.P. Wendigo! 8. Deák Bill Gyula – A Király Meséi Még mindig él a mondás, miszerint: Bill A Király! 9. Rubicon – A Holnap Tüze Ez a találkozás is teljesen a véletlen műve, de nagyon hálás vagyok a sorsnak ezért. Kellemes meglepetés ez a lemez (is) a magyar mezőnyből. 10. Nevergreen – Új Birodalom Ahogy vártam, az új Nevergreen lemez komor, sötét világa teljesen el tudott varázsolni pár percre. Az év DVD-je: 1.ZZ TOP – Double Down Live 1980/2008 Amikor megnéztem a dvd-t, csak annyit mondtam: „El kell egyszer mennem délre”. Van ebben a zenében valami egészen speciális, amit nem tudok megnevezni, csak tágra nyílt szemmel lesek ki a fejemből és mozgatom azt a zene ritmusára. Kötelező anyag! 2.Eric Clapton And Steve Winwood – Live From Madison Square Garden Nem kell mit hozzátenni ehhez a lemezhez, elég csak megnézni kik muzsikálnak rajta. Mestermű! 3. Pink Cream 69 – Past And Future Ahogy nézegettem ezt a „filmet” nem értettem, hogy miért is nem jutottak többre ezek a remek zenészek. Ilyen minőséget csak a régi legendák tudtak alkotni. Mindenkinek ajánlom! 4. Deák Bill Gyula – 60. Születésnapi Jubileumi Koncert Ideje volt már egy olyan képanyagnak is megszületnie, ami méltó a Király karrierjéhez. Aki ott volt az azért nézegesse a felvételt, hogy emlékezzen, aki pedig nem, az azért, hogy kárpótolja saját magát. 5. Jeff Scott Soto – One Night In Madrid Csodálatos hang, csodálatos muzsikusok egy csodálatos dvd-n. 6. Kansas – There's Know Place Like Home Régen vártam már ezt a korongot, és azt kell mondjam, bőven megérte az időt. Kiváló minőségi felvételt tartalmaz a dvd, enyhíti a hiányérzetet, amit a vágy okoz egy Kansas koncertért. 7. Jorn – Live In America A „Herceg” esetében is kizárt, hogy engem csalódás érjen. Akármit csinál, én biztos megkajálom. Így jártam ezzel a kiadvánnyal is. 8. Mr. Big – Back To Budokan A Zene Akadémián is kötelezővé tenném ezt az anyagot! 9. Anvil – The Story Of Anvil Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ez a kiadvány is megjelenik. Egy sokkal többre hivatott, ám még így is legendás hírű csapat történetét mutatja be a film, érdemes vele megismerkednie minden fémzene rajongónak. 10. Pendragon – Concerto Maximo No, ez az a lemez, amire tökéletesen illik a címe. Több, mint két órás előadás egy igazi progresszív rock legendától. Az év külföldi zenekara: 1.Free Spirit 2.ZZ TOP 3. Winger 4. Steve Morse Band 5. Trouble 6. W.A.S.P. 7. Blackmore's Night 8. House Of Lords 9. Shakra 10. Sunstorm Az év magyar zenekara: 1.Deák Bill Blues Band 2.K3 3. Decadence 4. Kalapács 5. Dalriada 6. Fekete Sereg 7. Wendigo 8. Rubicon 9. Nevergreen 10. Pokolgép Az év csalódása: 1. Az év kétség kívül legnagyobb tragédiája számomra, Midnight halála. Legnagyobb kedvencem volt a metal énekesek közül, és tragikusan korai eltávozása pótolhatatlan veszteség a metal zenei világnak. 2. P.Box vs. Pandoras Box. Roppant szomorú ez a történet, remélem hamar vége lesz. 3. Néhány régi magyar legenda idei lemeze egészen pocsékra sikeredett sajnos, remélem lesz még jobb is. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. A Free Spirit felbukkanása számomra az év legnagyobb öröme. 2. Jon Lord két koncertje Budapesten. 3. Itt volt a ZZ TOP. Kívánság 2010-re: 1. Új Deep Purple lemez 2. Új Joe Lynn Turner lemez 3. Éledjen újjá a Ten 4. Mark Boals térjen vissza Yngwie Malmsteen mellé 5. Új King Diamond (esetleg Mercyful Fate) album


TT Az év koncertje: 1.AC/DC – Papp László Sportaréna Aki ott volt, tudja miért Ők az elsők, aki nem volt ott, az csak azért nem volt ott, mert drága volt a jegy, vagy/és nem volt egyszerű hozzájutni a jegyhez. 2. Nightwish, Pain - Főnix csarnok, Debrecen Ismét profi előadás, és még egy zenekar a Pain személyében, akit egyre többet hallgatok. A Nightwish színpad és pirotechnikája mesteri! 3. Lordi - Petőfi Csarnok Úgy mentem el a koncertjükre, hogy csak néhány számot hallottam tőlük, és úgy jöttem ki, hogy ilyen koncert még nem volt és nem is lesz a PECSA zárt termében. A beszámoló képei magukért beszélnek. Ennél profibb rock-horror-show műsort nehéz összerakni. 4. BB King – Papp László Sportaréna Az idő nem fog a blues zenén és a zenészeken sem, sőt csakúgy, mint a nemes bor az idővel, csak egyre jobbá válik. Fantasztikus érzés volt ilyen közelről látni a mestert és a gitárját, Lucille-t. 5. Tarja – Petőfi Csarnok Egy átlagos koncertet vártam attól az estétől, egy gyémánttorkú énekesnőtől. E helyett földbegyökerezett lábakkal szívtam magamba minden percet a profi zenészeknek és Tarja csodálatos színpadi előadásának köszönhetően. A ZENE csodáját kaptam ott, a Tarja-érzést. 6. Faith no More – Hajógyári Sziget Nem lehetett kihagyni az újra összeállt bandát. Emlékezetes buli volt. A bugyis történetet fogjuk még emlegetni. 7. Tátrai Band – Papp László Sportcsarnok Végre ismét zenéltek nekünk. Minőségi zenéjük hiányzott a magyar zenei palettáról. Mind a hang, mind a fénytechnika tökéletes volt. 8. Pókarácsony – Petőfi Csarnok Igazi karácsonyi meglepetés. Örömzene Bill, Tátrai Tibusz, Charlie, Póka Egon és a többi remek zenésszel, hihetetlen színpad technikával. 9. Alice in Chains - Petőfi Csarnok Végre Magyarországon is. Zenéjük nem áll oly közel hozzám, de a Dirt lemezük fantasztikus. Erről gazdagon játszottak nálunk is, és ez kellemes bizsergést szerzett nekem. 10. Saxon, Iced Earth – Petőfi Csarnok Legendák egy estén. Remek este volt. +1. Diana Krall – Papp László Sportaréna Minőségi jazz zene ismét nálunk. Akik szeretik a zenét és a jazztől sem rázza ki a hideg veríték homlokukat, mindenképpen hallgassák meg valamelyik lemezét. Utána már csak egy kis lépés a koncert. Hasonló érzéseket keltett bennem ez az előadás, mint a Tarja koncert. Diana fanyar humorából kaptunk kis ízelítőt, de a lényeg, hangja és zongorajátéka. Az év külföldi lemeze: 0.Wendigo – Audio Leash Magyar zenekar tudom, viszont ez a lemez megállja a helyét a külföldi piacon is. (Aki nem hallgatta még, angolul énekelnek… ezért merészeltem beemelni ide lemezüket erre a speciális helyre.) 1. Dream Theater - Black Clouds & Silver Linings Az első két helyezettemen sokat vaciláltam. A Riverside lemezt talán többet hallgattam az újdonság varázsa miatt, de a DT csapata annyi tökéletes lemezzel örvendeztetett meg, hogy idei remekművüket is csak az első helyre tudom sorolni. 2. Riverside - Anno Domini High Definition Igazi csemege számomra. 3. Megadeth - Endgame Az első 2-3 hétben nem szedtem ki a lejátszóból, minden nap hallgattam, aztán alábbhagyott a lelkesedés. Valami hiányzik számomra. Csak sejtem, hogy mi… 4. Static-X - Cult Of Static Idei zúzdagyőztesem. 5. Chickenfoot - Chickenfoot Satriani játékát szeretem. Ez önmagában elég e lemez szeretetéhez. 6. Dreamland - Exit 49 Ismét egy újdonság számomra. Kiváló album. 7. WET - WET Minőségi dallamos rockzene. Remélhetőleg lesz folytatás. 8. WASP - Babylon Ismét egy jól sikerült stúdiólemez. A régi idők lendületével. 9. Paradise Lost - Faith Divides Us - Death Unites Us Lemezről lemezre kanyarodnak vissza súlyos zenei oldalukhoz. Az első hallgatások után azt hittem, süllyesztőbe kerül a lemez, de nem. Idő kell az apró szépségek felfedezéséhez. Aki a ’99-es Host lemezük alapján ítéli meg őket, nekik nem javaslom azonnali megvételre. 10. Slayer - World Painted Blood Súlyos szövegek, kicsit lassított zúzás. Az év magyar lemeze: 1. Wendigo – Audio Leash Ha már a külföldi listán is előre került… Kívánom nekik, hogy ne csak hazánkban, külföldön is minél többen fedezzék fel ezt a lemezt! (Mielőtt elfogultsággal vádolnának, nem ismerem egyik tagot sem személyesen, tiszteletem a lemeznek szól.) 2.Hobo - Circus Hungaricus Minden hallgatás után megállapítom, tökéletes. A zenei frissítés nagyon jót tett. 3. Deák Bill Gyula - A Király Meséi A vokalista hölgyektől elnézést, de ezen a lemezen nem tudok megbarátkozni velük. 4. Tankcsapda – Minden jót Jubileumi lemez. Csoda nem történt, de én sokat hallgatom. Sajnos az új Nevergreen lemezt még nem sikerült beszereznem. Valószínűleg Ők is felkerültek volna erre a listára. Az év DVD-je: Sajnos a DVD-nézés nagy luxus számomra. Igazi időrabló tevékenység, mivel nehezemre esik kikapcsolni … 1.Iron Maiden – Flight 666 Tökéletes minőség, szórakoztató riportok. 2.Therion – The Miskolc experience Therion szimfonikusokkal. A felejthetetlen miskolci koncert emlékét segít megőrizni ez a DVD. Az Év Meglepetése és Öröme: 1. Metallica koncert lesz Budapesten 2. Tátrai Band összeáll egy nagy koncertre Kívánság 2010-re: 1. Megadeth koncert a környéken (esetleg itthon) 2. Aerosmith koncert a környéken (esetleg lemez) 3. Riveside koncert hazánkban 4. Anthrax koncert a környéken Összeállította: Szöcske Szakáts Tibor, Kotta