AC/DC - POWER UP pwr up

És mondá az Úr: „Legyen világosság!” ‘Power Up’. (Vagy ahogy ők írják: ‘PWR/UP’.) És lőn világosság… Egy áramformákról elnevezett ausztrál rock and roll bandánál szimbolikus jelentésű egy ilyen cím. Kapcsold fel az áramot, kapcsold be az erősítőt, vedd fel a gitárt, és játssz! A 40 évvel ezelőtt klasszikust alkotott csapat újra összeállt. A 2009-es ‘Black Ice’ után Malcolm Young demenciája annyira elhatalmasodott, hogy már nem tudott a következő, 2014-es ‘Rock Or Bust’ albumon szerepelni, testvére még összehozta a lemezt az otthon alkotott riffjeiből, de feljátszani már egy unokatestvérnek, Stevie Youngnak kellett. Csak hogy megmaradjon a két Young a zenekarban. Aztán Phil Rudd keveredett nézeteltérésbe a törvénnyel, Brian Johnson hallásproblémák miatt lépett vissza a koncertezéstől, mire Cliff Williams azt mondta, ez már nem az az AC/DC, amiben én játszani akarok, és letette a hangszert. Angus Young egyedül maradt. Ekkor nem sokan jósoltak nagy jövőt a zenekarnak.

De innen szép nyerni, tartja a mondás. Malcolmot már nem lehetett visszahozni, de a többieket szépen sorban visszaédesgette a gitáros, és ha úgy vesszük, Malcolm is ott van a lemezen. A ‘Black Ice’ előtt Angusszal felvett riffek – melyekből állítólag készült az album – sokkal jobbak, mint azok, amik a ‘Rock Or Bust’-ra kerültek. És talán Brendan O’Brien producer segítségével most jobban ki is dolgozta a dalokat Angus. Egy szó, mint száz: sokkal jobb album született, mint hat évvel ezelőtt. Sőt! Azt szoktam mondani, míg a Bon Scott-éra minden egyes lemeze egy gyöngyszem, az énekes halála óta 10 évenként durrant egy nagyot a banda. 1980: ‘Back In Black’. 1990: ‘The Razors Edge’. 2000: ‘Stiff Upper Lip’. 2008: ‘Black Ice’. És most 2020: ‘Power Up’. (Nekem van még egy titkos kedvencem, az 1995-ös ‘Ballbreaker’, melyen erősen visszanyúltak a Bon Scott-os bluesosabb világba, de valamiért azt nem fogadták olyan jól a rajongók Johnsontól.)

 

 

Vannak zenekarok, akik minden lemezen meg akarnak újulni, és vannak ezek a rock and rollerek, mint a Motörhead, a Status Quo vagy az AC/DC, akik következetesen ugyanazt nyújtják rajongóiknak minden egyes lemezen. Ezt az ausztrál boogie rockot lovagolta meg az Airbourne is az utóbbi 15 évben és úgy nézett ki, hogy átveszik a stafétát a nagy öregektől, ám Angusék most visszavették a Number One pozíciót.

Ennél a lemeznél azt érzem, hogy egyrészt visszakanyarodtak a Brian Johnson-korszak legjobb pillanataihoz, másrészt még kicsit tovább is mentek, újra felbukkantak azok a bluesos megoldások, amik a Bon Scott által felénekelt lemezeket jellemezték. Ahogy a Realize elején Angus belecsap a húrokba, Brian pedig egy Thunderstruckre emlékeztető dallamot dúdol a mikrofonba, máris érzed, hogy ez az album nem fog csalódást okozni. Phil Rudd és Cliff Williams újra hozzák a megbízható alapokat. Próbált Simon Wright és Chris Slade változatosabb dobképleteket, több energiát belevinni, koncerteken ez hozzá is tett a produkcióhoz, de stúdióban ez a zene pont ezt a metronóm pontosságú, egyszerű alapokat igényli, melyre a Youngok rájátszhatják hol egymást erősítő, hol egymást kiegészítő gitárriffjeiket.

Semmi cifrázás, semmi hosszú előkészítés, nincsenek ötperces dalok, 2:54 a legrövidebb, 4:06 a leghosszabb, de azon belül jönnek az ismerősnek tűnő riffek, és arra Johnson fejhangú üvöltése, melyből időnként kifejezetten megjegyezhető dallamok bukkannak elő. A Rejection kiállásos része akárha a ‘Highway To Hell’ album korából bukkant volna elő. A már rongyosra hallgatott Shot In The Dark meg mintha Ausztrália ír közösségének íródott volna, van benne némi Slade-es folk, bár a Run Run Awaytől azért még messze van. A Through The Mists Of Time meg szinte egy ’50-es évekbeli Johnny Cash-dal átirata is lehetne. Tipikus rock and roll-futam kellemes dallammal, a riffekben némi Moneytalks-áthallással. Koncertfavorit lehet, mint annak idején a You Shook Me All Night Long.

A Kick You When You’re Down megint más területre téved, modern blues-rock riffek, mintha a vadonatúj üdvöskétől, a Greta Van Fleettől lopták volna, akiket Malcolm még nem is ismerhetett. Bár az ő inspirációjuk meg a Led Zeppelin, akiket nagyon is jól ismert. A Witch’s Spell már rögtön az elején beveti a Shoot To Thrill középrészének hátborzongató riffjét, hogy aztán jöjjön az aduász, a Demon Fire, mely a Beating Around The Bush futamaira hasonlító alapra nyom egy zseniális Whole Lotta Rosie-kópiát. A Wild Reputation elején a gitár óvatosan bontakozik ki a basszus felett, mint annak idején a Live Wire-ban, bár nem annyira lassan, mert mint mondtam, itt most nem cifrázták hosszú előkészítésekkel a dalokat, konkrétan ez a lemez legrövidebb dala. A No Man’s Landben southern rock hatásokat is felfedezhetünk, ami azért nem volt jellemző eddig az AC/DC-re. A Systems Downban viszont visszatér a tipikus „egyik gitár kezdi, majd a másik is átveszi a riffet”-megoldás. Ez már megint a megszokott aussie-hangzás. A Money Shot folytatja ezt a vonalat. Nem fog a Moneytalks nyomába lépni, de remek kis dal, frankó Angus-szólóval. A Code Red viszont egy Back In Black ízű nyitás után megint egy Beating Around The Bush-szerű futammal operál, csak nyugodtabb tempóban, jól felborzolva a kedélyeket a lemez végére.

AC/DC - POWER UP PWR UP

A Malcolm Young ötleteiből készült lemez az igen haloványra sikeredett ‘Rock Or Bust’-tal ellentétben egy nagyon erős anyag lett, a Bon Scott-érában is megállta volna a helyét. Nem tűnik hattyúdalnak.

Összegzés:

És mondá az Úr: „Legyen világosság!” ‘Power Up’. És lőn világosság… 40 év után megszületett a „Back In Black II”. Ezúttal Malcolm Young emlékére. Kapásból rávágom a kilencet, az idő majd megmutatja, beérik-e tízpontos klasszikussá ez is.

Pontszám: 9

Megjelenés: 2020
Kiadó: Sony Music / Columbia
Stílus: boogie rock
Származás: Ausztrália

Zenészek:

Brian Johnson – ének
Angus Young – gitár
Stevie Young – gitár, vokál
Cliff Williams – basszusgitár, vokál
Phil Rudd – dob

Dalcímek:

  1. Realize
  2. Rejection
  3. Shot In The Dark
  4. Through The Mists Of Time
  5. Kick You When You’re Down
  6. Witch’s Spell
  7. Demon Fire
  8. Wild Reputation
  9. No Man’s Land
  10. Systems Down
  11. Money Shot
  12. Code Red
Megosztás