Hard: Égi Jel

írta garael | 2005.12.02.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Hammer Records

Weblap: -

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Hard! Nos, ha nem rockzenével foglalkozó webzine lennénk, én kapásból másra aszociálnék, í­gy azonban marad az a pavlovi reflex, aminek hatására eme szó folyományaként rögtön a mi Kalapács Józsink alakja ugrik be, ki mint a magyar heavy metal igazi ősatyja, a Pokolgép, Ossian, Omen metaltriumvirátus oszlopos résztvevője, a forradalmi magyar metálköztársaság élharcosaként rögzült a köztudatba. Nos, ha létezik régi bajtárs, akkor Kalapács minden bizonnyal az,pályája a magyar narancs metáléletre kivetí­tett leképezése, a heavy metal "american career story"-ja, mely során a névtelen kis metálrajongó igazi ikonná nőtte ki magát. Kalapács munkássága az 1996-os szólóalbumát kivéve töretlen egységet mutat, érdemei -Paksi Endréé mellett - a sok ellenvélemény ellenére is vitathatatlanok a magyar metál érában,kijelenthető, hogy egy generáció életérzésének azóta legendássá metalizálódott alakja. Érdekes, hogy éppen ez az 1996-os kisiklásnak, vagy legjobb esetben is alternatí­v próbálkozásnak gyökereiből nőtte ki magát az a produkció (bocs a képzavarért), mely ezen í­rás első szavaként lett elkeresztelve. Az akkori csapatból ezen a lemezen is közreműködő Csillag Endere gitározott, Mirkovics Gábor basszusozott, és-mily meglepő, Józsi énekelt. Nos, a Hardhoz csapódott még az újkori magyar metálélet mindenlébenkétkanala, a szintén sokat próbált és tapasztalt - no és persze bizonyí­tott - Váry Zoltán (ki az egyetlen külföldön is elismert magyar tribute zenekar, a Kiss Forever Band nélkülözhetetlen tagja) és készen is állt az a formáció, melyet nevezhetnénk akár magyar szupergroupnak is, ha szeretnénk a sablonokat. Apropó, sablon. A kritikusok kedvenc szava, olyan elhí­resült fogalom ez, mint a true metal kifejezés, melyhez való kapcsolatát sokak szerint az egymással nemi életet folytató kutyák aktus utáni kellemetlen viszonya tudja csak jellemezni, mikoris a két élő organizmus elvlaszthatatlan kötelékként kapcsolódik egymásba. Nos, személy szerint a sablonosságot én nem értékmeghatározó fogalomként kezelem, hiszen ami sablonos, az még lehet jó, inkább egyfajta kockázatkerülésnek fogom fel, amiből aztán a sablonná válás folyamata is eredeztetik : a jól bevált mozzanatok panelként való használata, mely során az épülő művekben az eleinte formálható anyag keménnyé (hard-dá) szilárdul. De térjünk vissza a lemezhez, mely esetében a stí­lust meghatározván akár a hí­res nomen est omen mondás is eszünkbe juthat: Kalapács a power mezsgyéjéből átlovagolva "járműt" váltott, és most a hard rock hullámzó ví­zén evez. Nem véletlen gondolom a társak választása sem, kik aktí­v résztvevői voltak az elmúlt évek magyar hardrock történéseinek, ám mí­g ők inkább az amerikai jellegű rockban utaztak, addig a hard í­zig-vérig a magyar "lágyfém" hagyományait követi. Igazi örömzene ez, a P. Box, Dinamit, P. Mobil, Lord örökségét kellő kegyelettel, ám modern megszólalásban interpretálva.Talán a lehangolt gitárok, talán Józsi szikárabb hangja teszi, de a hard azért keményebbnek tűnik a mestereknél, ám a dallam-és szövegvilág egyértelműen a Kopasz Kutya Betéti Társaság azóta már utat váltott életművére utal. Nos, ha pedig sablonokról beszéltünk, van itt belőlük jópár. Próbálom is megfelelőképpen útálni, ám valahogy nem megy. Az előre kiszámí­tható dallamok valahogy nem késztetnek sznob, gunyoros kacajra, bizonyára a humorérzékem maradt a szekrényben a pallós és a vértezet mellett. Az olyan dallamorgiák, mint az "Égi jel", vagy a " Két szí­v" már második hallgatásra fütyülésre késztetnek, pedig Istókuccse, nem szeretem a sárgarépát..Szinte minden dal telitalálat, még az olyan true nóta is, mint a Kalapács metál szólóalbumán szereplő "bűnöm a rock" rockosí­tott kistestvére, az "én vagyok a rock", hallgatása közben szinte látom magam előtt az Üvegtigris Easy Ridereit, ahogy a babettán robognak az M1-esen, hajukba kósza parlagfüvet sodor a szél.

Pontszám: 9