Karanténinterjúk: Koroknai Árpád
írta TAZ | 2020.05.15.
Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Koroknai Árpi szerint „az embereknek a kultúrára marad kevesebb pénzük. A mozijegyekre, a színházra, a koncertre és bármilyen hanghordozóra – amiért esetleg próbálnak fizetni – nem marad pénzük, így az egész műfaj megint meg fogja szívni.” Az énekes ugyanakkor Koroknai Árpád és a Gallery néven új zenekart hozott össze, amiről szintén részletesen mesélt nekünk, valamint a Pandora’s Box jegeléséről is.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Épp Teneriféről készültünk hazafelé, amikor a járványhelyzet kezdett eldurvulni, és az utolsó két napot már kijárási tilalom alatt töltöttük, ami derült égből villámcsapásként ért bennünket, mert előtte nem volt nyoma a szigeten a járványnak és annak a pánikhangulatnak, amiről itthonról is hallottunk. Miután hazaérkeztünk, önkéntes karanténba vonultunk, és mivel a házunk építése az utolsó fázisába ért, így volt feladat rendesen. A karantént munkával terhelve éljük meg, nyilván ez kicsit megkönnyítette a helyzetünket, mert elterelte a figyelmet a valódi problémáról, főként arról, hogy nekem is, mint oly sok zenésztársamnak, tekintélyes pénzmennyiséget húztak ki a zsebünkből a koncertek lemondásával, valamint egy csomó lehetőségtől estünk el.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
A koncertezés és az a közeg, ami a zenével jár. A zenekari próbák, az utazás és minden járulékos tevékenység, ami ahhoz szükséges, hogy egy jó buli kerekedjen ki az egészből. És nem mellesleg az is, hogy megölelhessem az édesanyámat – aki korából fakadóan a veszélyeztett zónában van – és a szeretteimet. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire fontos és mennyire tud hiányozni egy ölelés, egy puszi vagy egy olyan gesztus, ami a mindennapi élet része lenne, mondjuk egy kézfogás a haverokkal. Mindenki óvatosabb a kelleténél, és nem feltétlenül saját maga miatt, hanem azért, mert másokat próbál az ember óvni.
Mi a helyzet a Pandora’s Boxszal? Januárban kilépett Szabó Krisztián, de ha jól emlékszem, tervben volt egy új lemez, sőt korábban egy koncertalbumot is belengettetek, erre most jégre tettétek a csapatot.
Sajnos az idei év semmilyen téren nem alakult az előzetes terveinknek és várakozásainknak megfelelően, a 20/40 éves jubileumi nagykoncert a zenekaron kívül álló okok miatt nem valósult meg. Mi minden egykori P.Box tagot meghívtunk, rajtunk nem múlott, hogy nem sikerült méltó módon és az ellentéteket félretéve megünnepelni az évfordulót. A világjárvány az idei lekötött koncerteket is meghiúsította, a jövőt illetően pedig egyre inkább eltérő vélemények alakultak ki a zenekar tagjai között. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk külön-külön megvalósítani azokat az elképzeléseinket, melyeket együtt nem sikerült, és addig a P.Box folyamatos koncertező tevékenységét szüneteltetjük, hiszen a korlátozások miatt nem is maradt leszervezett fellépésünk. Az elmúlt időszakban összegyűlt és archív anyagok a kiadónk segítségével és közreműködésével azonban formát ölthetnek, továbbá a Cserháti-örökösök engedélyével nem kizárt, hogy még a színpadon is találkozunk.
Mesélj egy kicsit a saját projektedről! Kik a zenekar tagjai, milyen stílusra számíthatunk és min dolgoztok jelenleg, mik a tervek a jövőre nézve?
Amikor már látszott, hogy nincs jövője ennek a P.Box felállásnak, akkor elkezdtem gondolkodni egy olyan zenekaron, akikkel folytatni tudom ezt az egészet. Olyan tagokkal, akik szeretnének koncertezni, akik szeretnének alkotni, és velem együtt, egy irányba haladni a jövőben. Nagyon hamar összeállt a fejemben a csapat. Az előző évek alatt látszódott, hogy ebben a formában a P.Box egyszer ki fog durranni, és mindig gondolkodtam azon, hogy kivel szeretnék együtt zenélni. Mindenféleképpen fiatal, sikeréhes, és ami a legfontosabb, hogy tehetséges srácokban gondolkodtam. Többükkel különböző zenekarokban játszottam már együtt. A doboknál Sávai Bence lesz, ő a debreceni Rocksuli egyik dobtanára és a Pit Of Saron nevű zenekarban játszott korábban, egy parádés dobos. A basszusgitárnál Miski Zoli lesz, ő is egy viszonylag fiatal srác, és azontúl, hogy énekelni járt hozzám, a szülinapi bulimon jó pár nótába már beugrott és nagyon jól teljesített. Egy jó hozzáállású és szemléletű zenész, ráadásul hasonló zenéket szeretünk. Leginkább a tettrekészségét szeretem, valamint azt, hogy ő is tántoríthatatlan ebben az egészben, de ez a többiekről is elmondható.
A billentyűs hangszereknél Németh Attila kap szerepet. Ő egy kicsit más irányból érkezett a csapatba, korábban popzenekaroknak készített dalokat, meg különböző reklámzenéket írt, de alapvetően ő is egy rockzenerajongó. És azt is elárulhatom, hogy annak idején, amikor szegény Pityi megbetegedett – és kérte, hogy gondoskodjunk a helyettesítéséről, hogy a koncerteket meg tudjuk csinálni –, Attila volt a másik billentyűs, akit Krisztiánon kívül megkerestünk. Azonban pont egy olyan időszakban találtuk meg a kérésünkkel, amikor volt egy lehetősége, ugyanis a Desperado kérte fel sessionzenészként a koncertformációba billentyűsnek. Akkor fájó szívvel mondott nemet, egyrészt azért, mert akkor már a Desperadónak igent mondott, másrészt mi nem tudtunk semmit sem ígérni, hiszen bíztunk abban, hogy Pityi fel fog épülni a betegségéből, ami sajnos máshogy alakult. Utána beszéltünk párszor, de nem tartottuk a kapcsolatot, viszont tudtunk egymás dolgairól. Amikor gondolkodtam, hogy kivel tudnám elképzelni a zenekart billentyűs poszton, ő került elő elsőként a kalapból, és szerencsére most nagy örömmel vállalta ezt a feladatot. A gitáros Simonyi Lacika, aki egy végtelenül tehetséges és ígéretes srác. Ő még nincs húsz éves, de parádésan gitározik, kiskora óta ismerem a Rocksuliból, hiszen többször dolgozott a kezem alatt különböző dalokban, amikor a zenekari próbákat tartottuk. Már az elején kiszúrtam, hogy ügyes és van jövője a pályán, most pedig úgy hozta a sors, hogy őt kerestem meg ehhez az új formációhoz. Eddig a próbákon bizonyított, és nagyon ügyesen dolgozik a dalokon. Tulajdonképpen ez a kis csapatom.
A legfontosabb az, hogy egy irányba tudunk gondolkodni, hogy mindannyian szeretnék megmutatni magukat, és minél több helyre eljutni, valamint minél több koncertet megcsinálni. Nyilván dolgozunk új dalokon is, az elsődleges feladat azonban az, hogy összerakjunk egy koncertprogramot. Ezzel nagyjából készen is lennénk, ha a vírus nem szólt volna bele, május 18-án pedig már lett is volna koncertünk. Maga a program egy életműkoncertnek tekinthető, aminek gerincét a P.Box fogja képezni, de mindenféleképpen lesznek Omen-dalok, és a régi zenekaromtól, a Szfinxtől is előkerülnek nóták. Később természetesen az új számok is bekerülnek a repertoárba, továbbá egy markáns rockoperás, musicales szegmense is van az életemnek, amiből szintén előrántunk pár dalt. Az ’István, a király’-ból és a ’Hair’-ből akár többet is, de lehet, hogy a ’Jézus Krisztus szupersztár’-ból is. Ez kicsit még képlékeny, de az ’István, a király’ az biztos, a P.Boxszal is a repertoárban tartottunk ebből dalokat. Egy elég színes és kicsit eklektikus programmal készülünk, de alapvetően a rockzene oldaláról közelítünk, nem megyünk el a hakni irányába, kőkeményen eljátsszuk a nótákat. Szerencsére többen is jól énekelnek a zenekarból, szóval a vokálokban tudok rájuk számítani. Azt a minőséget, amit a P.Boxszal és az Omennel produkáltunk, mindenáron szeretném tartani, a srácok felkészültsége alapján pedig ez sikerülni is fog.
Miért döntöttél úgy néhány hónapja, hogy elhagyod az Oment? Nem hiányoznak a srácok?
Ez egy nagyon fájó döntés volt számomra, és annak fényében, hogy a P.Box is szünetet tart, még inkább fájó az egész, ugyanis a P.Box miatt váltam ki az Omenből. Egyszerűen azért, mert annyira összesűrűsödtek a tavaly nyári – de az azt megelőző években is – koncertprogramok, hogy folyamatos ütközés volt. Amikor az Oment elvállaltam idestova tizenegy évvel előtt, akkor a P.Box szintén szünetet tartott. Cserháti Pityi halála után úgy döntöttünk, hogy meglátjuk, mi lesz, és tartunk egy rövidebb szünetet, és ekkor jött az Omen megkeresése, amire örömmel bólintottam rá. A P.Box viszont kezdett életre kelni, a többieknek ennek ellenére elmondtam, hogy az Omen prioritást élvez, mert elköteleztem velük magam és jól is érzem magam náluk. Az évek alatt sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy elkerüljük az ütközéseket, de ahogy a P.Box kezdett megerősödni, egyre több lett az egyeztetni való. Tavaly januárjában, amikor a két zenekarnak szerveztem a koncerteket, láttam, hogy olyan szinten összecsúsznak a bulik, hogy ez egyeztethetetlen lesz. Előtte Nagyfi Laci már többször is benyújtotta az ultimátumot, hogy döntsek a P.Box és Omen között, ilyenkor leültem beszélni a P.Boxos srácokkal. Mindannyiszor azt mondták a többiek, hogy ne hagyjam ott az Oment, de próbáljuk csinálni a P.Boxot úgy, ahogy eddig. Nekem is nehéz volt a helyzet, mert a P.Box saját gyerek, annak idején az újraformált zenekart Pityivel közösen találtuk ki. A dalszerzésben, a szövegekben és mindenben sokkal jobban benne voltam, mint az Omenben. Náluk ott van Horváth Attila és más szövegírók is, akik miatt nem is volt erre lehetőségem. A lényeg az, hogy a legutóbbi alkalommal – ez 2018 augusztusában volt – amikor erről beszéltünk Lacussal, azt mondtam neki és persze az egész zenekarnak, hogy ha döntéskényszerbe hoznak, akkor a P.Boxot fogom választani. Tavaly januárban vagy februárban – amikor elkezdtük felvenni a dalokat az új lemezhez – pedig láttam a nyári torlódást, és ekkor szóltam Lacusnak, hogy így nem akarom tovább csinálni, mert ez folyamatosan konfliktushoz vezetne.
Tényleg nagyon sajnáltam és rohadtul hiányoznak a többiek, mert tök jól éreztem magam az Omenben. A mai napig nagyon jóban vagyunk, Lacussal is sikerült megbeszélni a dolgokat azóta. Amikor felhívtam, hogy muszáj a P.Box mellett letennem a voksot, Stulát ajánlottam neki, tudtam, hogy vele tudnák folytatni a sztorit. Lacus kicsit megharagudott rám, ezen nincs mit szépíteni, de azóta megbeszéltük és elfogadta ő is a döntésemet. A többiek is megértették, folyamatosan beszéltünk erről a dologról. Zozo, Máté és a Mezőfi Joci is sajnálta, hogy ennek így kellett lennie, de megléptem, és fáj ez a sztori. Az Oment eldobtam a P.Box miatt, a P.Boxot meg gyakorlatilag lerakjuk és várunk, hogy mi legyen a folytatásban. Ennek tükrében az Omenből történt kiválásom még jobban fáj. Annak viszont örülök, hogy a Stulával nagyon hamar meg tudtak erősödni. Kaptam a fejemre mindenhonnan (a médiából is) azért, hogy a lemezkészítés közepette hagytam ott a zenekart, de úgy gondolom, hogy ez így korrektebb volt, mint felénekelni az albumot, majd közölni, hogy a másik formációt választom. Akkor megint fel kellett volna építeniük egy új dolgot, így viszont eleve Stulával jelenhetett meg a lemez, amit közösen kezdtünk el csinálni. Ennek köszönhetően a közönség nagyon hamar elfogadta őt, és örülök, hogy erősödtek is, mivel aranylemez lett a legutóbbi album, amihez innen is gratulálok nekik. Ez a sztori tényleg fájó dolog az életemben. Gyakran szoktam rossz döntéseket hozni, és ez is sajnos egy olyan döntés, amit utólag máshogy csinálnék.
Hat rád kreatívan ez az időszak? Tudsz zenét, szövegeket írni?
Ahogy korábban említettem, most a válság és a karanténidőszak miatt a nyakunkba szakadt egy rakás szabadidő, ami azt jelentette, hogy egy csomó munkát (például a festést, a konyhabútor összerakását) mi csináltuk a házban, szóval volt feladat rendesen. Még mindig nem vagyunk teljesen a végén, jelenleg is zajlik a meló. Anélkül, hogy lenézném a fizikai munkások feladatát, azt kell, hogy mondjam, hogy ugyan izgalmas a dolog, de kicsit ingerszegény, szóval jócskán maradt időm a saját dalokra. A létra tetején üvöltözök, énekelek, de bármilyen munka közben jár az agyam. A telefon pedig ilyenkor nálam van, és akár dallamokat, riff vagy szöveg ötleteket mondok és dúdolok fel a diktafonra, melyek a későbbiekben (és már van is olyan ötlet, amit sikerült kidolgozni) a dalokban is meg fognak jelenni. Sosem ülök le úgy az asztalhoz – ahogy szerintem más sem –, hogy na most írok egy kurva jó szöveget vagy dallamot. Ha nem lett volna ez az utolsó munkafázis és itthon malmoztam volna, akkor lehet, hogy nem lett volna ilyen inspiráló ez az időszak. Ezek a munkák viszont elterelték a gondolataimat arról, hogy elég szar helyzetben van a rockszakma – és ezáltal én is –, a tudatalattimat meg elkezdte masszírozni ez a dolog és jöttek az ötletek. Szóval rám kifejezetten jól hatott ez a bezártság.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?
Amióta showbiznisz létezik, ilyen jellegű, járvány okozta letiltásra még nem volt példa. Volt már válság – olyan is, amit én is megéltem –, de még akkor is működött valahogy a dolog. Olyan viszont nem volt, hogy az egész világ bedugul és senki sem mehet koncertezni, a közönség pedig csak otthonról tudja nézni a közönség nélkül felvett koncerteket. Teljesen kilátástalan, hogy ez a helyzet mit fog eredményezni. Félő, hogy – és kicsit a saját projektemre térek vissza – ebből a szempontból a legrosszabb időszakban vágok bele a dologba. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy húszra húzok lapot, lehetetlen helyzetbe kerültem már azzal is, hogy 52 évesen kell egy új formációt felépítenem. De úgy néz ki, hogy számomra ez az időszak az építkezésről szól, fizikai és művészi értelemben is. A ház után fel kell építenem egy új zeneart, egy új brandet. Ebből a szempontból csak reménykedni tudok abban, hogy minél hamarabb levonul a vírus és a rendezvényeket meg lehet tartani.
Azzal, hogy augusztus 15-ig nem lehet koncerteket tartani, az egész élőzenés szcénát kivégezték. Őrületes, hogy az összes fesztnek, motoros találkozóknak gyakorlatilag vége van, és az, hogy ebből hogyan sikerül talpra állni, azt senki sem tudja megjósolni. Nincs olyan sablon, amit bárki tudna követni, mert olyan még nem volt a világban – én legalábbis nem tudok róla –, hogy ilyen szinten bedőlt volna a szórakoztatóipar.
A válság meg ugyanazt fogja hozni, mint a legutóbb: az embereknek a kultúrára marad kevesebb pénzük. A mozijegyekre, a színházra, a koncertre és bármilyen hanghordozóra – amiért esetleg próbálnak fizetni – nem marad pénzük, így az egész műfaj megint meg fogja szívni. De 2008 után is sikerült átvészelni, szóval bízom benne, hogy ez után is sikerül talpra állni. A legfontosabb az, hogy a közönséghez jusson el az ember, ezen fogok dolgozni én is az új csapattal.
Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek neked átvészelni ezt az időszakot?
Rengeteg régebbi zenésztársammal vettem fel a kapcsolatot és kerestük egymást az utóbbi időszakban, hiszen mindenki jobban ráér arra, hogy ne csak a saját problémáival foglalkozzon. Tudtam beszélni olyan barátaimmal is, akikkel tényleg nagyon régen dumáltunk, köztük olyanokkal is, akikkel korábban együtt dolgoztunk. Mindenki kreatívabban éli meg ezt az időszakot, dobáljuk egymásnak az ötleteket és zömmel ezeket hallgatom.
Azt tudni kell, hogy nálunk az első pár hétben internet nem volt, a hi-fi cuccom pedig még csak most került át arról a helyről, ahol a holmim volt, odáig viszont nem jutottam, hogy összerakjam. Így egy kicsit el voltam zárva a zenehallgatás lehetőségétől. Maradt a YouTube, és ismét felfedeztem régi kedvenceimet. Főleg koncerteket néztem a Mötley Crüe-től, a Dream Theatertől, Led Zeppelintől, a Deep Purple-től és az Iron Maidentől. Nosztalgiás, retrós időszakomat éltem, a koncertvideók pótolták azokat az élményeket, amiket az élőzene tud okozni. Új dolgokkal nem igazán foglalkoztam, csak a Five Finger Death Punch új lemezét hallgattam a kocsiban, bár mostanában az sem jellemző, hogy autóval mennék, mert tényleg helyhez vagyunk kötve. A Tankcsapda legutóbbi lemeze, a ’Liliput Hollywood’ ragadt még be a kocsi lejátszójába. Lehet őket fikázni, de szerintem ez egy kurva jó lemez, régen hallottam ilyen jó TCS-albumot az utóbbi időben.
A Karanténinterjúk korábbi részei:
#26 Szűcs „Tüdő” Attila (Judas Best, Bad Joke)
#22 Köteles Leander (Leander Kills, Amigod)
#21 Lukács Peta
(Bikini, European Mantra, Ocean Hills)
#20 Hartmann Kristóf
(Hammer Music, Hammer Concerts, RTN-Touring)
#19 Gidófalvy Attila (Karthago)
#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)
#16 Medvegy László (Concerto Music)
#15 Molnár Máté (Beast In Black)
#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)
Legutóbbi hozzászólások