Tudásból és szerénységből is jeles: Gus G., Magical Heart – A38 Hajó, 2018. 12. 06.

írta savafan | 2018.12.15.

Idén a Mikulás Gus G. turnézáró koncertjét tette a csizmánkba, ezzel is jelezve, hogy mi, rockerek idén jól viselkedtünk. Előre le kell szögeznem, nem vagyok oda a gitárosok szólóturnéiért, fesztiválfellépéseiért, általában unatkozom, nem kötnek le. Az öncélú virgázások nem hoznak tűzbe, nem tudok rá jól bólogatni. Miért mentem el akkor pont erre és a többire nem? Majd elmesélem, de addig következzen a bemelegítő banda rövid értékelése.

 

 

A Magical Heart muzsikája nem győzött meg. Átlagos rockzenének tartom, bár az énekes-gitáros Christian Urner tökös hangja picit emelte a műsor színvonalát. Előzenekarhoz képest nem szóltak rosszul, de valahogy azt éreztem, több a pózolás, mint a tudás.

Elsősorban Gernot Kroissnál éreztem ezt (ő járt már nálunk a Hammerschmitt színeiben a Serious Black előtt), aki folyamatos villázások közepette játszott, bár azért volt pár élvezetes riff is a tarsolyukban. De picit stílusidegennek éreztem a németektől ezt a fajta amerikai muzsikát.

A közönséget elnézve ezzel a kisebb részt képviseltem, nagyrészt jól vette a közönség a németek produkcióját, akik amúgy mindent meg is tettek, hogy a közönség hamar rájuk kattanjon.

Na, szóval, azért mentem el megnézni a görög „gitárhíró” koncertjét, mert bíztam abban, hogy a Firewind-koncerteken megismert alázat és látványos játék nem fog átmenni a szólóbulin egy öncélú, elszállós magamutogatásba. És milyen jól tippeltem! Gus G. az új, ’Fearless’ lemezbemutató turné keretei között járt nálunk és triójába magával hozta a lemezen játszó és éneklő Dennis Wardot is, valamint meglepetésként a Firewind ütősét, Johan Nunezt. Úgy tudtuk, egy cseh srác kíséri Gust a turnén, de én jobban örültem Nuneznek, mert a Firewind-bulikon is élvezetesen játszott, de ott annyi látnivaló van, hogy rá kevesebbet tudtam fókuszálni.

Kezdésként rögtön a turné névadó számát, az új lemeznek is címet adó Fearlesst játszották, és engem máris megvett Gus azzal az alázattal, amivel előadta a nótát. Semmi magamutogatás, úgy játszott a színpadon, mintha valamiféle jammelésbe csöppent volna, a többi zenészre figyelve és velük közös nevezőre jutva. Dennis pedig ebben kiváló társa volt, aki amúgy egy hihetetlenül profi basszeros, producer és nem mellesleg egész jól énekel. Az anyabandáiban, a Pink Cream 69-ban és a Unisonicban is igazi hangszálakrobaták vannak mellette, így ott nem kell bemutatnia ebbéli képességeit. (De a Khymerában például énekel is.)

Itt máris a második nótában Mats Levén bőrébe kellett bújnia és nem okozott csalódást. Pedig nekem Mats az egyik kedvenc énekesem, és sajnálom, hogy egyetlen Firewind-bulin kívül nem láttam Gus valamelyik zenekarával vagy projektjével a színpadon, pedig ebbe a turnéba is simán beférhetett volna, ha nem éppen Amerikában énekelne estéről-estére a Trans-Siberian Orchestra soraiban.

Annak külön örültem, hogy nem voltak túlsúlyban az instrumentális számok a programban, így jobban élvezhettem Gus riffekben és dallamokban is erős játékát. Nem volt gitármaszturbálás, mint pár másik előadónál, akiknél már voltam olyan helyzetben, hogy teljesen elvesztettem a fonalat, melyik számnál is tartunk, mert az élő verzióba beiktatott egy hosszú virgát. Itt tök jó kis riffek sorakoztak egymás után, például a Vengeance-ben, mely alatt akkora bólogatásba kezdtem, hogy magam is meglepődtem.

Lemezen nem éreztem ennyire erősnek a dalt, de itt a szóló kivételével nagyon bejött ez a tétel. Nunez is megmutatta magát, akkora elánnal püfölte a dobcuccot, hogy az amúgy picit statikusabb triónak igazi látványosságot adott hátulról.

Dennis elsősorban a mikrofonja közelségében játszott, de hajszál pontosan, az erőlködés legkisebb jele nélkül. Végig mosolygott, látszott rajta, hogy élvezi a buli minden percét. Amúgy nem tudom, hogy a turné utolsó dátumának szólt-e, vagy végig ez a fajta összhang uralkodott a zenészek között, de igazi örömjátékot láttam az este folyamán.

A műsor gerincét a friss lemez dalai tették ki, három feldolgozást kaptunk a saját dalok mellé, illetve egy dobszólót, ahol Nunez megmutatta, mit is tud. Nagyon jó a srác, és meglepődnék, ha a Firewind soraiban öregedne meg, lazán, de mégis látványosan adta elő magánszámát. Utána a Dire Straits Money for Nothingja következett, melynek némi magyar vonatkozása is van: a klipjében az Első Emelet mellett a Halászbástya is szerepel. Az eredeti is tetszik, ez a picit futurisztikusan kezdődő verzió is bejön, bár egy picit tekerhettek volna a sebességen.

Gyorsan a másik cover érkezett: a Thin Lizzytől nem a gigaslágert, a The Boys Are Back In Townt tolták el, hanem egy másik nagysikerű dalt, a Cold Sweatet, de ezzel is tutira mentek. A harmadik feldolgozás előtti számnál a Magical Heart tagjai felszaladtak egy kis refrénéneklésre, ami valószínűleg a turnétemetés részeként aposztrofálható performansz volt, majd picit meglepve minket, a turné többi állomásán tudtommal nem játszott Ozzy Osbourne-számot, az I Don’t Know-t nyomták el. Nagyon sajnáltam, hogy a feldolgozások közé nem került be egy Firewind-szám sem – talán túl kézenfekvő lett volna –, de egy Fire and Furyt megnéztem volna ilyen felállásban.

Fearless / My Will Be Done / Burn / Mr. Manson / Vengeance / Don’t Tread on Me / What Lies Below / Lettin Go / Force Majeure / Dobszóló / Money for Nothing / Cold Sweat / Big City / Thrill of the Chase / I ’m the Fire / I Don’t Know / The Quest

Nagyon kevesen voltunk, pedig ez a buli sokkal többet érdemelt volna. Olyan érzésem volt az egész este alatt, hogy a színpadon látható virtuózok nem megközelíthetetlen arcok, hanem úgy játszottak a színpadon, mintha egy haveri társaságban jammelnének egyet. Persze ettől – vagy éppen ezért – még hatalmas zenészek és mindhárman nagyon látványos produkciót tettek le az asztalra. Bíztam benne, hogy élvezni fogom az estét, de nem gondoltam volna, hogy egy hangszeres zseni buliján ilyen jól szórakozom majd. Most jöhet a Firewind másik szólistája is, arra tutira elmennék, mert neki még a lemezei is bejönnek.

Szöveg és kép: Savafan
Külön köszönet a Livesoundnak!

Legutóbbi hozzászólások