Riverside: Wasteland

írta rune | 2018.09.26.

Megjelenés: 2018

 

 

Kiadó: InsideOut Music

Weblap: https://riversideband.pl/

Stílus: progresszív rock/metal

Származás: Lengyelország

 

Zenészek

Mariusz Duda  ének, basszusgitár, akusztikus gitár, gitár
Piotr Kozieradzki  dob
Michał Łapaj  billentyűs hangszerek, vokál

Vendégek:

Maciej Meller – szólógitár (Acid Rain, Guardian Angel, The Struggle For Survival, River Down Below)
Michal Jelonek  hegedű (The Day After, Lament, Wasteland, Ther Struggle For Survival)
Mateusz Owczarek  szólógitár (Vale Of Tears)

Dalcímek

01. The Day After
02. Acid Rain
03. Vale Of Tears
04. Guardian Angel
05. Lament
06. The Struggle For Survival
07. River Down Below
08. Wasteland
09. The Night Before

Értékelés

Az ’Anno Domini High Definition' óta követem a Riverside munkásságát és mondhatom azt, hogy a lengyel csapat alkotásai nagyon közel állnak a szívemhez. A 2016 februárjában elhunyt gitáros, Piotr Grudziński elvesztése megrendítette mind a zenekart, mind a rajongókat, köztük engem is. Egy ilyen tragédia során természetes, hogy mindenkiben megfogalmazódik a kérdés: hogyan tovább? Voltak, akik úgy gondolták, a Riverside története itt véget ért, de a többség persze bízott a folytatásban és inkább arra volt kíváncsi, mi lesz a következő lépés a zenekartól. Ezeket kérdéseket valószínűleg a Riverside tagjai is feltették maguknak valamilyen formában. Ezért mindenki egy emberként lélegzett fel, amikor válaszul jött a bejelentés: trióként folytatja tovább a zenekar. Ezt követően stúdióba vonultak és befejezték azokat a meglévő ötleteket, amiket még Grudziński írt. Mariusz Duda szerint körülvenni magukat a barátjuk után hátrahagyott dallamokkal, a valaha megélt legfájdalmasabb élményük volt. Ezekből a régi és új dolgokból született meg az 'Eye of the Soundscape' lemez, ezzel lezárult a Riverside addigi korszaka, egyúttal ezzel tisztelegtek Grudziński emlékének. Ezután Mariusz a Lunatic Soul felé fordult, és elkészített két albumot, melyek nyilatkozatai szerint egy olyan emberről szólnak, aki már feladta, és a bánat véglegesen eluralkodott az élete felett. A zenész ezeken a dalokon keresztül gyógyította magát, beléjük írta az őt kínzó sötétséget, szabadulni akart tőle, hogy ne vigye tovább magával a következő lemezekre. És pontosan ez volt az, ami az új Riverside-anyag érkezéséig foglalkoztatott. Vajon ennyi megpróbáltatás után mit jelent ma a Riverside név? Megmaradt-e annak aminek megismertük, vagy inkább lassan egy új Lunatic Soullá lényegül át?

A Riverside dalait mindig is a civilizációs magányra való reflektálásnak éltem meg, így szokatlan, de mindenképpen érdekes ötletnek tartottam azt, hogy a ’Wasteland’ elsősorban egy posztapokaliptikus jövőben játszódó történést mesél el. Hiszen míg a korábbi lemezekben a hatalmas metropoliszokba zsúfolódott, mégis elárvultan élő egyének belső vívódását láttuk, addig egy atomháború utáni világban a magány, az üresség és a pusztulás már nem csak bent létezik. Mariusz bevallottan nagy rajongója a témának, legyen az könyv, film vagy játék formában tálalva. Az ilyen formátumú történeteket általában a hatalmas tragédiát vagy katasztrófát átélt túlélők szemszögéből ismerjük meg, így a 'Wasteland' tulajdonképpen a tagokat ért veszteségélményt dolgozza fel az atomháború utáni világba helyezett koncepció köntösébe bújtatva. Ebben a kihalt világban a technológiai vívmányok nyújtotta kényelem és biztonság már a múlté, így a lemez mellőzi a korábban sűrűn használt elektronikát. Mariusz elképzelése szerint a magányosan kóborló vándornak talán csak egy kopott gitárja akad elhasználódott, rozsdás húrokkal. Így a zeneszerzéshez akusztikus gitárt használt, kiegészítve az egyik barátja által készített különleges hangszerrel, ami a „piccolobass” névre hallgat. Ez eredetileg egy basszusgitár, amin gitárhúrok vannak, és az esetek többségében úgy szól, mint egy elektromos gitár. Ezen a két hangszeren született tehát a dalok nagy része. Itt kapunk választ az egyik leglényegesebb kérdésre. Mivel a lemez akusztikus gitáron íródott, és ténylegesen rengeteg akusztikus betéttel találkozunk a dalokban, melyeket mind Mariusz játszott fel, nem okozott számára gondot a basszusgitár mellé a ritmusgitárosi feladatokat is magára vállalnia. A gitárszólókban pedig Mateusz Owczarek mellett az a Maciek Meller segédkezett, aki már az első Riverside-lemezen is besegített, és aki jelenleg is segíti a zenekart a koncertek során a gitárosi poszton.

A felvezető dalban Mariusz magányosan, ugyanakkor a tőle megszokott nyugodt hangon énekli aWhat if it's not meant to be, what if someone has made a mistake” sorokat. A gyermekdalhoz fogható dallamhoz egy balladai, végtelenül baljós szöveg társul. A szuggesztívan ismétlődő sorok közt egyre erősödő elektronikus zaj és vonós kíséret tolja az egekbe a feszültséget, hogy a végén átadja helyét az Acid Rain horzsoló riffjeinek, melyek azonnal torkon ragadnak. Szinte látjuk magunk előtt az atomrobbanás során elpusztult városokról készült vágóképeket. Erre segít rá a torzított basszusgitár és az masszív dob, mely a Type O Negative-féle súlyos hangzást idézi meg. A dal felénél megváltásként érkeznek a 'Second Life Syndrome' legszebb pillanatait idéző gitárbetétek és basszusfutamok. Ekkorra már világos, hogy nem más ez, mint színtiszta Riverside. A kezdés különösen a ’Love, Fear And The Time Machine’ gyermeki bájának tükrében tűnhet erőteljesnek és sötétnek. Ezt ellensúlyozva a Vale Of Tears jóval lazábban indul, ám hamar őrült vágtatásba kezd és csak a végére csendesül el.

Az eddigi zaklatott változatosságot a Guardian Angel nyugalma töri meg. Mariusz a tőle megszokottól mélyebb regiszterben énekel. Ez a szinte elbeszélő, monologizáló stílus, teljesen új színfoltja az énekes eszköztárának, nem mellesleg sokkal inkább illik ehhez a visszafogott, szelíd dalhoz. Ez a nyugalom később még visszaköszön a River Down Below és az albumot záró The Night Before esetében is. A következő tétel, a Lament az albumot felvezető The Day After balladai és népies jegyeit viszi tovább, sőt magának a nyitótételnek is visszaköszön egy részlete. A szláv melódia atmoszféráját a Michal Jelonek által megszólaltatott új hangszerként megjelenő hegedű gazdagítja tovább, ami legalább olyan remek kifejezőeszköznek bizonyult mint, az 'Anno Domini High Definition' albumon használt szaxofon.

A majdnem 10 perces Struggle for Survival megint csak a 'Second Life Syndrome' progresszivitását örökíti tovább Michal Lapaj őrült szintetizátor futamaival, majd újra szembetaláljuk magunkat az albumot átlengő kontrasztossággal, és a dal a végére himnikus westernbe vált. Még mielőtt átadnánk magunkat a vadnyugati dallamoknak, újból a melankóliáé lesz a főszerep a River Down Below képében.

Ám végül mégis útra kelünk a nemrég megvillantott western világába, az album legizgalmasabb dalával. Az azonos nevet kapott Wasteland ugyanis mintha csak egy újkori Sergio Leone-film aláfestő zenéje volna Morricone mester és a Riverside együttműködésével. A lemezt a zongora és ének kettőse zárja: a 'The Night Before' úgy csendesíti el zaklatott elménket, akár egy édesanya a gyermekét, a neki énekelt altatóval.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások