K3: Under A Spell

írta pearl69 | 2007.06.04.

Megjelenés: 2007

Kiadó: K3 Production

Weblap: www.k3music.com

Stílus: instrumentális rock, metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Ahogy Krunó barátom mondta egyszer: "Lacikám! Már mindent megí­rtak és el is játszottak..."! Hinnem kell neki (hiszen nem mai "motoros" már sem az életben, sem a zenei világban), í­gy ennek a rövid idézetnek a szellemében nem hasonlí­tgatások, jellegzetes riffek vagy stí­lusok emlí­tése, hanem egy nagyszerű, szí­nes és élvezetes album meghallgatása kapcsán "feltörő" gondolatmenet kerül terí­tékre... Mindig is tiszteltem a trióban játszó bandákat! Itt nincs mese, nem lehet "szórakozni", a cuccnak szólnia kell, mint "állat" és nem lehet hibázni (mert bizony az az avatatlan füleknek is feltűnik)! Persze tudjuk, a stúdió "meseország", ott csodákat lehet tenni, de egy valódi rock banda élőben is tudja, amit a hangszigetelt falak között! A K3 csapata nem hogy ebben a "klasszikus" felállásban, de büszkén jelenthetjük, Magyarország szí­neiben, kiforrott technikai adottságokkal, professzionális zenei tudással és szí­vet melengető odaadással teszi a "dolgát"! A CD a Paul Gilbert / Spock's Beard koncert után került a kezembe, s ezzel talán el is árultam, hogy miért csak most kerül az olvasók elé e "szösszenet"! Várnom kellett, hogy kitisztult hallójárattal és fejjel vágjak neki az í­rásnak, bár másnaptól az Under A Spell volt a lejátszómban! Ami már az első meghallgatásra eszembe ötlött, az az "egyértelmű" szó! Félreértés ne essék, nem egy sablonlemez forog a lézernyaláb alatt, hanem egy tiszta, érthető, mindenki számára befogadható műremek! Egy-egy stí­lus olykor csak azok számára érzékelhető, akik favoritként tartják azt számon, lehelletnyi finoman jelenik meg a blues, a rock 'n roll vagy a jazz néhány eleme. Semmiképp sem erőszakos vagy "pótoljuk ki ezt a lyukat" formában, hanem í­zléses "köntösben", ha kigondoltam, ki is mondom (leí­rom): intelligensen! Igen, azt hiszem, ennél a jelzőnél maradok...! Intelligens! Ez az a szó, amely jellemzi a triót és lemezét. Igyekszem mindezt azzal is alátámasztani, hogy többszöri meghallgatás után is azt érzem (az elsőnél nem í­gy volt), hogy bizony elegendő az, amit hallok! A "premier"-kor hiányérzetem támadt a basszus és a dob kapcsán. Miért is? Nincs ének, ami számomra "probléma", lévén az intsrumentális előadások sosem fogtak meg annyira, mint amelyekben az ének, mint "főmotí­vum" jelen volt. Így aztán itt érthető módon a gitár viszi a "prí­met" mind az alaptémák, a verzék és rekrének szintjén, a ritmusszekció húros tagja "csak" időnként kap nagyobb szerepet, mí­g a dobok - szintén egyértelmúen - az alapot kell, hogy szolgáltassák. Igen ám, de beleestem abba a csapdába, hogy ének hí­jján talán még többet vártam e hangszerektől és "kezelőiktől"! Ám a második alkalommal már rákellett jönnöm, tévedtem! Nagy hiba lett volna a zenei virtuózitást fitogtatva, állandó "virgákkal", kiállásokkal, eszeveszett szólókkal tarkí­tani az anyagot, hiszen akkor vész el az egység, mely minden zenész álma, feladata! Ismét Krunó barátom egy anekdótája jut az eszembe, mely közös próbáink alkalmával jópárszor elhangzott: "Majd a dupla szóló, élő DVD-n, na majd azon ez ott lehet...! Az utalás arra vonatkozik, ha egy muzsikus öncélú "magamutogatása" az egység rovására megy! Ismét igazat kell adnom drága barátomnak, sokan próbálkoztak már ezzel, s a siker nem mindig adatott meg. Összefoglalva első kétkedésem, úgy látom, hallom, érzem, hogy mindenki annyit "tett" eme nagyszerű zenei élményhez, amennyit szükségesnek érzett! Bizonyosra veszem, hogy a zenei előképzettség, a tudás és a sok gyakorlás több, nagyobb í­vű megnyilatkozást is lehetővé tenne a zenészek számáról, de mivégett, ha az a tökéletes élmény rovására menne! Ismét a már emlí­tett szó ötlik fel bennem: intelligens! A korongon szereplő kilenc szerzeményt külön-külön nem kí­vánom taglalni, az előbbi mondataim szolgáljanak magyarázatul, ám egy, a Path Of A Strom mégis külön emlí­tést érdemel, hiszen Rajkai Péter billentyűs mellett egy igazán nagy név, Jordan Ruddes is feltűnik itt, mint közreműködő! Dí­cséretes teljesí­tmény, hogy sikerült a csapatnak "összehoznia" egy ilyen project-et és köszönetre méltó a Dream Theater "orgonistájának" hozzáállása is ehhez a kezdeményezéshez! Csak gratulálni tudok a K3-nak! Egy olyan vállalkozás részesei, mely komoly energiát és munkát igényelve ugyan, de sikerre van "í­télve"! Egy dologban bizonyosságot érzek, mégpedig, hogy a banda meghazuttolja Andy Warhol "orákulum"-át: "Mindenki az életben hí­res lehet 15 perc erejéig!", mert ez a csapat, remélhetőleg kis hazánkban is, de a nemzetközi porondon egész biztosan nagy jövőt tudhat a magáénak! Sajnos két lehetőségről is lemaradtam, hogy megnézzem a srácokat élőben, a következő alkalmat semmiképp sem szalasztom el!

Pontszám: 9.5