Sonata Arctica: Unia

írta garael | 2007.05.17.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.sonataarctica.info

Stílus: power metal

Származás: Finnország

Zenészek

Jani Liimatainen - gitár Tony Kakko - ének Tommy Portimo - dob Marko Paasikoski - basszus Henrik Klingenberg - billentyű

Dalcímek

1. In Black And White 05:04 2. Paid In Full 04:24 3. For The Sake Of Revenge 03:23 4. It Won't Fade 05:59 5. Under Your Tree 05:14 6. Caleb 06:17 7. The Vice 04:09 8. My Dream's But A Drop Of Fuel For A Nightmare 06:13 9. The Harvest 04:19 10. The Worlds Forgotten, The Words Forbidden 02:57 11. Fly With The Black Swan 05:08 12. Good Enough Is Good Enough 05:32

Értékelés

A Sonata Arctica az a fiatal banda, mely tökéletes prezentációja a NWONPM ( New Wave Of Nordic Power metal)- nak, s amely másodgenerációs csapatként a Stratovarius farvizén haladva hozott létre egy sajátosan egyedi , mágikusan könnyed és játékos világot. Az europower színtérről talán csak az Edguyt tudnám hozzájuk hasonlítani, amely a Helloween, és a klasszikus német bandák örökségét helyezte modernebb alapokra, nem véletlen, hogy olyannyira népszerűek mind a fiatalabb, mind az idősebb generáció körében. Fantasztikus hangszeres tudás, csodálatos énekes, a fiatalságból eredő lendület azonban "csak" kísérője a 'Tica zenei világának, melyben igazi hajtómotorként pumpál a dallam-szív, fantasztikus refrénekkel látva el ezt a zenei organizmust. A csapat fejlődése lemezről-lemezre követhető: a "kölyök Stratovarius" címet hozó Ecliptica után már a Silence és a Winterheart's Guild slágerbombája robbant - ezek az albumok aztán fantasztikus gyorsasággal repítették fel a fiúkat a hercegi bársonyszékbe, ahol volt idejük egy kicsit megkomolyodni is. A Reckoning Night-tal már sikerült teljesen elhagyni a nagynevű előd árnyékát, némi progresszív árnyalattal színesítve az alapvetően szivárványos melódiákat. Nem véletlen tehát, hogy oly nagy várakozással tekintettem az új album elé, hiszen szinte mindent megtestesítenek, amit szeretek a metalban. Nos, a Unit-tel ismét tettek egy lépést, bár nem tudom, hogy előre, vagy hátra: a komolyodás ugyanis folytatódott, sőt, talán túl nagy mértékben is. Jóllehet az europower sablonjaiból sikeresen törtek ki, a "gyermeki ártatlanság" elvesztése nekem úgy tűnik, most túl nagy áldozattal járt. Miért is mondom ezt? A csapat fő erénye, a közérthető dallamosság úgy érzem, ezúttal csorbát szenvedett: bár a megjelenő progresszív elemek ténylegesen elmozdították a fiúkat az átlag power mezőnyből, a számok gerincét alkotó dallamokat nem tudták úgy kibontani, mint ahogy megszoktuk tőlük. Halmozzák a témákat egy számon belül, ám mikor már jönne az a tipikus, szinte szárnyaló Sonata Arctica érzés, hirtelen új vizekre eveznek. Tudom, egy dal nem pusztán verze-refrén-szóló-verze-refrén felépítésben közölhet értéket, ám azért annyira nem progresszív a csapat, hogy a témák variációja adja meg azt a többletet, amit a dallamok most nem tudnak. Félreértés ne essék: a szerzemények egységesen magas színvonalat képviselnek, és ha ezek a zenészek nem lennének annyira kimagaslóan jók a dallamformálásban, minden bizonnyal fel sem tűnne a mostani viszonylagos "keményedés", ám a mostani "agyafúrkodás" talán túlontúl elvette a játékos kedvet. A billentyű ezúttal nem kap olyan dallamformáló szerepet, a korai idők virtuóz "csemballós" klasszicista megoldásaival alig találkozhatunk, talán a Caleb villant fel némi musical formába öntött barokk futamot. Tony Kakko persze most is leénekli a csillagokat az égről, sőt a bonyolultabb témáknak köszönhetően hangjának több árnyalatát is megcsillantja - persze számomra leginkább az érzelmeket kifejező részeknél tetszik, Klaus Meine mellett talán az egyik "legbársonyosabb" hangú dalnok.

Pontszám: 8

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”