Omega – 20000 lépés

Pontosabban 20088, és nem lépés, hanem nap! Ennyi idő telt el a rocklegenda 55 évvel ezelőtti első koncertje óta, ebből az alkalomból visszatért a zenekar az egykori helyszínre, a volt Várklubba.

A rendhagyó sajtótájékoztatón nemcsak a bennfentesek, hanem jó néhány szerencsés rajongó is részt vehetett, dugig megtelt az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium – később Műszaki Egyetemi Kollégium – patinás épületének előcsarnoka.

Sztároknak kijáró főbejáratos bevonulással nyitottak, de semmi külsőség vagy felhajtás nem kísérte a továbbiakat, egyszerűen helyet foglaltak az elnökségi asztalnál heten, mint az egyáltalán nem gonoszok: Kovacsics András alapító-gitáros, Debreceni Ferenc dobos, Trunkos András, a zenekar menedzsere, Benkő László alapító-gitáros (majd billentyűs), Kóbor János alapító-gitáros-frontember, Molnár György gitáros és Varsányi István alapító-basszusgitáros.

Trunkos András vezette fel a „röpke, jó hangulatú délutánt”, megemlékezett Laux József alapító-dobosról (érdekes módon Somló Tamásról megfeledkezett), beharangozta a december 28-ai arénás koncertet, majd átadta a szót a betegségéből gyógyuló Benkő Lászlónak, akinek csillogó szeme és mosolya eloszlatott minden kétséget, és aki sok emléket megosztott a közönséggel: „lubickolás volt, boldog fiatalkor”.

Szóba került a csomagolópapírra kiírt 1962. szeptember 23-ai esti koncertprogram, amin Omega együttes szerepelt, ők meg azt hitték, hogy ki vannak rúgva, merthogy a zenekarnak nem volt még neve, és a kollégium portásbácsija keresztelte el őket. Gyakorlatilag egymás kezéből kapkodták el a mikrofont, ahogy előjöttek a régi sztorik: mikor Cikit nem engedték be az E-klubba, pedig már ő volt a dobos, aztán később a Kisstadionban rendőri intézkedés miatt szintén nehezen jutott fel a színpadra, majd az első svájci fellépés, ahol a legnagyobb félelmük az óramárka miatti névhasználat volt, de semmi se történt, sőt Svájcban alapították meg az első külföldi Omega-fanclubot. Előkerült az is, hogy a Várklub KISZ-titkárának elege lett a twist-őrületből, ezért kitalálta, hogy aki nem twistre twistel, azt kivezetteti, innentől pedig minden szám előtt bemondta a zenekar, hogy twist következik, meg hogy Kovacsics András varrta a banda öltönyeit: „az amatőrök ilyenekkel nem foglalkoztak, de mi igen.”

Kovacsics egyébként nagyon szimpatikus volt azzal a hozzáállásával, hogy a kezdeti 5 év után a „nagy időknek” ő már nem lehetett részese, de minden összefügg mindennel, és szerepe van az Omega csúcsra jutásában. Varsányi István mesélt arról, hogy a hiánygazdálkodás miatt ő bütykölte össze a banda hangcuccát, még Gregor néven regisztrálatlan brandet is épített ezzel. Közben (a kvázi taggá vált) Szekeres Tamás gitáros és Szöllössy Kata basszer a közönség első sorából figyelt, Mihály Tamásról viszont egy szó sem esett…

Szóba került még a helyszínen is megvásárolható Omegazin, benne a közép-európai zenészcimborák közreműködésével összehozott ’Volt egyszer egy vadkelet’ CD-vel, majd újra a december 28-ai nagykoncert a Papp László Budapest Sportarénában, ahol a 100 Folk Celsius lesz a vendég, country stílusban fognak Omega-dalokat játszani. Ez több, mint érdekes!

Benkő László zárta a hivatalos részt az egykori első lemez megjelenése körüli felfordulással (Angliában nagylemezként, itthon meg kislemezként jelent meg) és azzal, hogy az ember élete három korszakra osztható: fiatalkor-középkor-„jól nézel ki.”

Jól néznek ki!

Szerző: Dzsó
Képek: Omega Facebook-oldal, Dzsó