„Szembemegyünk a hazai trendekkel”: Interjú a Zord zenekarral

Harmadik albumára készül a thrash metalos Zord. A miskolci zenekar életében több fontos esemény is történt az utóbbi időben, hiszen új basszusgitáros érkezett a csapatba, illetve lehetőséget kaptak, hogy április 7-én a Flotsam And Jetsam második magyarországi fellépésén melegítsék be a közönséget a thrash veteránok előtt. A zenekarból Soltész-Nagy Krisztián énekessel, Perényi Dénes gitárossal és Lipcsei András basszusgitárossal beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: Júniusban megjelenik a harmadik Zord-korong. Ahogy az előző kettő is, a Nail Records gondozásában. Mit kell tudni az új korongról?

Deni: ’Peripheria’ címmel jelenik meg az új Zord-lemez, és a tervek szerint tíz vagy tizenegy dalt rögzítünk áprilisban a szolnoki Denevér stúdióban. Mind vadonatúj szerzemény, bár eredetileg gondolkodtunk azon, hogy az újak mellett felveszünk egy régebbit, a Pariah című dalunkat is, de aztán annyi új ötlet volt, hogy végül kimarad a szórásból. Akik eddig belehallgattak az anyagba – ugyanis demó szinten itthon már rögzítettünk mindent –, azt mondják, hogy valamivel dallamosabb, mint az előző, a ’Thorns & Wounds’ volt. Ezt így gondolom én is, de szerintem megmaradtak a vegytiszta thrash tekerések, zúzások, illetve – ugyanúgy, ahogy az első két albumon – szép számmal vannak súlyos, középtempós témák is.

Lipi: Szerintem gyorsabb és talán töményebb, mint az első kettő, de alapvetően a második lemez stílusát viszi tovább.

Deni: Ezúttal is született egy teljesen akusztikus dal is, bár ezt még csiszolgatjuk, és nem dőlt el, hogy végül felkerül-e a lemezre. Ez részben azon is múlik, hogy lesz-e elég időnk a stúdióban arra, hogy ezt is rendesen megcsináljuk.

Krisz: Izgalmas, őszinte anyag lesz ez most is.

HRM: Sokat váratott magára az új anyag. Mi volt a késlekedés oka?

Deni: Az első lemezre a megalakulásunktól számítva hét évet vártunk (2007), a második hat évvel követte az elsőt, a harmadik pedig négy – pontosabban három és fél – év „szünet” után jelenik meg. Ha így nézzük, akkor gyorsulunk. (nevet) A szünetekben felkerültünk két nemzetközi válogatáslemezre (2008 és 2016), és igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten minél többet koncertezni is. Tisztán látszik, hogy a mi esetünkben nem lenne reális, ha azt terveznénk, hogy évente vagy kétévente adunk ki egy új lemezt, mert ennek nincsenek meg az anyagi feltételei (bár rendszeresen pályázunk például NKA-s forrásokra, de eddig még nem nyertünk), illetve rengeteg meló egy albumot összerakni, és úgy látom, hogy számunkra a háromévente való megjelenés lenne az ideális. Ezt közelítjük.

Krisz: Nem gondolom, hogy késlekedtünk volna, ez jön, ahogy jönnie kell, most így jött ki, legutóbb meg több idő telt el. Nekünk több időre van szükségünk, hiszen úgy megyünk stúdiózni, hogy már szinte minden a helyén van, és ott csak felvesszük a dalokat, de ehhez komoly előkészületek kellenek, ami idő, és akkor most csak az időről beszéltünk.

HRM: Magyar zenekarnév, angol nyelvű szöveg. Soha nem terveztetek magyar szövegeket?

Deni: Szembemegyünk a hazai trendekkel, azaz hogy angol névvel magyarul énekel sok hazai csapat. Olyan magyar nevet választottunk, amit bárhol a világon ki tudnak mondani, le tudnak írni, ezzel jelezzük a világnak, hogy helló, itt egy magyar thrash horda! Nem terveztük, hogy magyarul énekeljünk, nekünk nagyon fekszenek az angol szövegek. Emellett rengeteg helyre elküldtük a promócsomagunkat, és ennek eredményeként a világ különböző országaiban több rádió játszotta, játssza a dalainkat, és letámadtunk egy halom nemzetközi metalmagazint is. Azoktól, akik hajlandóak voltak foglalkozni a CD-nkkel, igen kedvező kritikákat kaptunk. Az olasz Rock Hard például a pozitív lemezkritika mellett egy interjút is lehozott velünk, a görögök pedig rejtett thrash metal gyémántként emlegették a lemezt. Félreértés ne essék, semmiféle áttörést nem értünk el, ehhez jóval komolyabb anyagi háttér kellett volna a promócióra, de azt sikerült elérnünk, hogy itt-ott már nemzetközileg is feltűnt a Zord neve. Véleményünk szerint, ahogy a világ többi országában, szükség van mind a saját nyelven – nálunk magyarul –, mind angol nyelven énekelő csapatokra, és mi az utóbbiak közé tartozunk.

HRM: Egy másik interjúban olvastam, hogy szeretnétek jobban nyitni külföldre. Mennyire tudnátok mondjuk egy külföldi turnét bevállalni?

Lipi: Nekem megoldható lenne, ha jó előre leszervezzük.

Deni: Ezerrel! Szerintem az az egyik célja, vagy értelme az egész zenekarosdinak, hogy irány a nagyvilág, és nyomni a bulikat, ahol csak lehet. A magyarországi koncertek mellett eddig a szomszédos magyarlakta területekre (Erdély, Felvidék, Délvidék) jutottunk el, és tervben van, hogy összehozzunk egy nagyobb külföldi kanyart is. (pl. Lengyelország, Németország, Ausztria). Nem egyszerű bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe – ennek sok más mellett részben anyagi feltételei is vannak –, de folyamatosan dolgozunk azon, hogy összejöjjenek a külföldi koncertek is.

Krisz: Kétezerrel! (nevet) Nem titok, hogy célunk egy kisebb turné külföldön, és idén már nem, de jövőre azt gondolom, vállalható. Már több angliai helyszínnel egyeztettem, és már vannak konkrétumok is, amiket hamarosan megosztunk mindenkivel, amint megvannak a pontos dátumok.

HRM: Nemrég némileg átalakult a Zord zenekar. Milyen gyorsan tudott az új tag beilleszkedni?

Deni: Lipi személyében új basszusgitárost köszönthetünk sorainkban, és úgy néz ki, hogy nagyon pozitívan jövünk ki a váltásból. Iszonyú gyorsan tanul a srác, kimondottan élvezem vele a próbákat. Még feszesebb lett a játékunk, nagyon precízen és egyben súlyosan hozza a régebbi témákat, és természetesen az új dalokhoz már ő hozza a bőgőtémákat, úgy érzem, ebben is nagyon jól teljesít.

Lipi: Jó kérdés! Erről a többieket kéne megkérdezni! Mindenesetre nem érzek egyelőre diszharmóniát a csapattal.

HRM: Beszéljünk még egy kicsit a lemezről. Kinek a keze munkáját dicséri a lemezborító? Miért pont ez lesz az album címe?

Deni: Krisz, az énekesünk készítette a lemezborítót, és amikor elküldte nekünk, egyből mindannyian hanyatt dőltünk, nagyon bejött nekünk. A szövegeink elég sötét képet festenek a környező világról, és ez a borítókép szerintünk – mind színvilágát, mind a formai megfogalmazását tekintve – remek megjelenítése annak, amiben élünk. Észak-magyarországi banda tagjaként gondolom, nem kell nagyon magyaráznom, hogy a periférián vagyunk, ugyanez a helyzet magyar bandaként a nemzetközi mezőny tekintetében, de az ember pillanatok alatt a magánéletében is perifériára kerülhet, volt is ilyen az életünkben. Ezért választottuk ezt a címet.

Krisz: A helyzet az, hogy egy lemezborító mindig nagy kihívás, főleg, ha az ráadásul a „sajátod” lesz. Sokat agyaltam, mi legyen, de nem jutottam előrébb, a koncepció nagyjából megvolt, de valami hiányzott. Aztán eszembe jutott, hogy lőttem egy fényképet nemrég, és azt tökéletesen el tudnám képzelni borítónak. Egy kis utómunkával végül amellett döntöttem. Szerintem a kép önmagáért beszél.

HRM: Április 7-én, a Showbarlangban játszotok, egy elég komoly nemzetközi bulin. Hogyan készültök, illetve van-e időtök egyáltalán készülni a lemezmunkálatok mellett?

Deni: Jogos a felvetésed, ugyanis a legsűrűbb időszakban jött ez a kihagyhatatlan lehetőség április 7-én, a Flotsam and Jetsam koncerten való fellépésre, és erre tett még rá egy lapáttal a basszusgitáros váltás. Be kell vallanom, hogy nem is olyan régen volt egy olyan pillanat, hogy nem tudtam, mi lesz, de összeszorítottuk a fogunkat, nekiálltunk és lenyomtuk a problémákat. Ehhez persze az is kellett, hogy végre egy kicsit mellénk állt a szerencse azzal, hogy Lipi került a látóterünkbe.

Lipi: Nem egyszerű egyszerre tanulni az új nótákat, meg a már meglévőket a munka és többi zenekar mellett.

HRM: Mit vártok az új anyagtól?

Deni: Térdelőrajtban várom a megjelenést; ahogy kijön a ’Peripheria’, indítjuk a promóanyagokat minden létező metalmagazinnak és rádiónak, mind idehaza, mind külföldön, illetve nyáron jönnek a fesztiválok, ősszel pedig a klubbulik. Emellett szervezzük a külföldi fellépéseket (kb. 2018-ra), és még az idén egy klipforgatás is tervben van. Szóval próbáljuk minél jobban, minél többfelé pörgetni az anyagot. Én azt várom, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megint egy szinttel feljebb léphessünk, és közben – ami a legfontosabb, hogy – ezerrel nyomjuk a metalt a nagyérdemű és a rock/metal sajtó képviselőinek arcába, azaz koncertezzünk, ahol csak lehet. A többi meg majd kiderül

Krisz: Én is azt várom, hogy egy újabb lépcsőfokot lépjünk felfelé. Nyilván a helyén kezeljük a dolgokat, de várom, hogy az új lemezzel a kezemben mehessek kopogtatni a külföldi koncertlehetőségek ajtaján. (nevet)

Készítette: Boltsek Andrea