Abbath: Abbath

írta P.A. | 2016.01.27.

Megjelenés: 2016

 

 

Kiadó: Season of Mist

Weblap: http://www.abbath.net/

Stílus: Black Metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Abbath – ének, gitár Tom Cato 'King of Hell' Visnes – basszusgitár Creature - dob
Dalcímek
01. To War 02. Winter Bane 03. Ashes of the Damned 04. Ocean of Wounds 05. Count the Dead 06. Fenrir Hunts 07. Root of the Mountain 08. Eternal 09. Riding on the Wind (bónusz, Judas Priest feldolgozás) 10. Nebular Ravens Winter (bónusz, Immortal feldolgozás)
Értékelés

Jóllehet az Immortal névért folytatott jogi csatát Abbath elveszítette, de ez nem akadályozta meg abban, hogy saját nevén futó új zenekarával onnan vegye fel a muzsika fonalát, ahol 2009-ben az Immortallal letették, ugyanis első szólómunkája nagy hasonlóságot mutat egykori zenekarának kései dolgaival. Persze nem is várhattunk Abbathtól nagy pálfordulást, hiszen ő többször kijelentette, hogy folytatná az Immortalt, és a maga módján ezt is tette  Tom Cato 'King of Hell' Visnes basszusgitáros és  Kevin Foley, vagyis Creature dobos segítségével, aki a lemez felvétele után nemsokkal kilépett a zenekarból.

Ahogy arra a bevezetőben utaltam, az 'Abbath' akár az Immortal diszkográfiába is könnyedén beilleszthető, hiszen nagyjából az 'All Shall Fall' vonalát viszi tovább, vagyis tisztára csiszolt bombasztikus hangzású black metal ez, mely gyakran építkezik a műfaj jellegzetes kliséiből,  melyekbe jól oldódó melódiákat illeszt. Abbath szélvészre hasonlító gitárjátéka, valamint jellegzetes károgása éppúgy védjegye ennek a korongnak, ahogy védjegye volt az Immortalnak is. Itt kell megjegyezni, hogy bármennyire is szegényes Abbath hangterjedelme, félelmetes orgánumának mégis nagy szerepe van a fagyos hangulat kialakításában.

Mindamellett, hogy nagyjából azt kapjuk, amit elvárhatunk egy veterán black metal zenésztől, jó látni, hogy Abbath törekedett a változatosságra is, hiszen az egészen átlátható, könnyen befogadható szerzeményektől (Winter Bane) a sűrű, vastag black metal zúzdákig (To War) sok minden képviselteti magát, de a lemez jó részében - black metal mércével mérve - dallamos megoldásokkal találkozhatunk. Persze néhány könnyed melódia nem probléma, az már inkább, hogy az igazán durva részek szinte teljes egészében északi black metal klisékből táplálkoznak. Ezeken túl pedig Abbath hatásait is utolérhetjük néhány dalban, továbbá az Ashes of The Damned gyermek-mondóka bonyolultságú énektémája punk, a Count The Dead lazább szerkezete viszont Motörhead hatásáról árulkodik. Azt azért meg kell jegyezni, hogy hiányosságai ellenére nem egy fércművel van dolgunk, hiszen a dalok jól felépítettek és kidolgozottak, a hangszeres teljesítmények - főleg a dob - pedig első osztályúak, így aki nem vágyik a műfajt megújító tartalomra, az biztosan élvezettel fogja hallgatni ezt a művet.

Abbath kapcsán azonban egy valami mellett nehéz elmenni szó nélkül: ez pedig a zenekar megjelenése. Már az album borítója sem egy művészi alkotás - amivel még ugyan együtt lehet élni -, de a zenekarról megjelent képek egyszerűen minősíthetetlenek. Nem tudom ki szerint mutat jól egy Londonban ólálkodó morcos, norvég pandamackó, mindenesetre számomra ezek a fotók kínosan röhejesek. Pedig lehet az arcfestést és fotózást is igényesen csinálni, van rá elegendő példa a Behemothtól, egészen a Schammaschig.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások