Edguy: Space Police - Defenders Of The Crown

írta CsiGabiGa | 2014.04.24.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.edguy.net

Stílus: Hard rock / Heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Tobias Sammet - ének, billentyűs hangszerek Jens Ludwig - gitár Dirk Sauer - gitár Tobias Exxel - basszusgitár Felix Bohnke - dob Michael "Miro" Rodenberg - billentyűs hangszerek Oliver Hartmann - háttérvokál
Dalcímek
01. Sabre & Torch 02. Space Police 03. Defenders Of The Crown 04. Love Tyger 05. The Realms Of Baba Yaga 06. Rock Me Amadeus 07. Do Me Like A Caveman 08. Shadow Eaters 09. Alone In Myself 10. The Eternal Wayfarer
Értékelés

FIGYELEM! FIGGYELLEM! ITT A VILÁGHÍRĹ° EDGUY ZENÉS CIRKUSZ! LEGÚJABB PRODUKCIÓJÁVAL ELKÁPRÁZTATJA A HALLGATÓSÁGOT. TESSÉK, TESSÉK! TESSÉK-LÁSSÉK! AHOGY MI KÉSZÍTETTÜK. ÚGY HALLGASSÁTOK! TOBI, A HÍRES ZENEBOHÓC EÖTVÖS GÁBOR MÉLTÓ UTÓDJA. HA MÁR AZT HISZED, TÚL VAGY MINDEN ZENEI POÉNON, VAN MÁÁÁSIK!

Épp az előadást promótáló cirkuszos kocsiban kapcsoltuk le Tobit a hangszóróról, hogy adjon egy rövid interjút magazinunknak. Az új előadás címe: 'Space Police - Defenders Of The Crown'. Először is a lemez címéről kérdezem Tobit. Hogyan lett egyszerre két dal a címadó?

- Nem tudtuk eldönteni, melyik legyen, ezért leírtuk egymás mellé a kettőt, és rájöttünk, hogy így is értelmes.

A plakát (borító) is elég költségtakarékos. Mintha a 'Rocket Ride' űrmotorosát üldöző rendőrt úgy tervezték volna meg, hogy az előbbinek a csillagos hátterére montírozták a Village People motoros rendőr karakterét. Nem félsz, hogy emiatt Edguy helyett Edgay-nek fogják csúfolni a vándorcirkuszodat?

- Minden csoda két napig tart. Még az is, ami három. A zenét kell figyelni, nem a borítót! Az csak a figyelem felkeltésére szolgál, és ha már te is erről faggatsz, az azt jelenti, hogy elérte a célját.

Azt olvastam a Wikipédiában, hogy egy matematika tanárod gúnynevéről kapta a cirkusz az elnevezését.

- És mit gondolsz, a matektanár kitől kapta a gúnynevét? Már fiatal koromban is énekeltem, és a srácok mondták, hogy tiszta Dickinsonos hangom van. Fogalmam sem volt, kiről beszélnek. Aztán megmutatták a 'The Number Of The Beast' albumot, és ott helyben beleszerettem. A matektanár meg igazi pszichopata volt, mindenkit kinyírt a hülye szöveges példáival. Edgar volt a keresztneve, de az Iron Maiden "bájos" kabalafigurája után elneveztük Edguy-nak, azaz Eddiefiúnak.

Úgy tudom, nem mindig akartál zenebohóc lenni.

- Korábban egy vas- és fémgyártó üzemben dolgoztam, ott másodosztályú metált gyártottunk. De aztán néhány találmányomnak (értsd: szerzemény) köszönhetően felkerültünk az első osztályba. 2001-et írtunk, megszületett a 'Mandrake' és másodállásban elkészítettem az 'Avantasia'-t. Majd megszületett az 'Avantasia II' és a 'Hellfire Club'. Aztán elfogyott az ihlet és rájöttem, hogy innen csak lefelé vezet az út. Így aztán koncepciót váltottam és azóta zenés cirkusszá alakítottam át a bandát. Jött, látott és győzött a Superheroes a nyuszivadász videójával és ezen a vonalon mentünk tovább, amikor megalkottuk a 'Rocket Ride', a 'Tinnitus Sanctus' és az 'Age Of The Joker' albumokat. Kevesebb metál, több hard rock elem, rengeteg zenei és szövegi poén. És különben is: akinek nem tetszik, csókolja meg a ... Ja, ezt már az előző lemeznél elsütöttem.

Az tény, hogy az előadásokon is poénra veszitek a metálkodást. Amikor a gitárosok összeállnak, akkor eszeveszett headbangelést várunk Judas Priest módra, ehelyett a három fiú beriszál, én meg berosálok. És szegény Felix Bohnke rovására minden koncerten elsütöd "a legkisebb fütykösű dobos a világon" poént, ami szintén szembeköpi a metálosok "nekem van a legnagyobb cerkám" imidzsépítését. Persze a koncertek csúcspontja még mindig a régi nagy dalok felelevenítése. Amikor a FEZEN-en élőben elnyomták a The Piper Never Dies című, egy számba tömörített mini-rock-operát, az maga volt a megvalósult álom.

- Az új műsorban is van is ilyen, a záró tétel, a The Eternal Wayfarer. Talán nem olyan magasröptű, mint a Piper, de Avantasia tornyáig (The Tower) azért ellátni. Van benne rockoperás többszólamú kánon, kasmírba öltöztetett gitáros (Kashmir), és benne van a lezuhanó kalapács hangját idéző refrén (Crimson Thunder) is.

Mintha kicsit szétestél volna. Nem gondolod? A lemez stílusa hol az Avantasiát idézi, hol az Iron Maident, hol a 80-as évek magamutogatós aréna rockját, David Lee Roth módra.

- Hallgasd meg a sokak által etalonként emlegetett 'Mandrake'-en az All The Clowns-t! Ott az Avantasia gyökere. Még a bohócok is benne vannak. Az Iron Maiden mániámat sohasem tagadtam, Dave-nek meg még a spárgaugrását is leutánoztam fiatalabb koromban. Szóval miről beszélünk? Nem változtam én semmit. A világ változott körülöttem és ma már nem tudom annyira komolyan venni. Ez ma már egy cirkusz, és mint minden cirkuszban, vannak produkciók fent a magasban és lent a porban. Míg a légtornászok a trapézon hirdetik az igét tűzzel vassal (Sabre & Torch), időnként még a Vasszüzet is bevetve, addig az idomárok a porondon ugratják a rockereket. Át a karikán. (Love Tyger, Do Me Like A Caveman). De vannak, akik nem értik a viccet. Az ő kedvükért néha eldobom az agyam (hogy egy szintre kerüljünk), és szájbarágósan mondom el, hogy „ezcsakegypojén”!! Érted már, Mozart fiam? (Rock Me Amadeus) És persze én vagyok a zenebohóc, aki mindig előhúzza kabátjából a következő poént. Ez a szerepkör roppant kényelmes! Nem csak azért, mert a bohóc minden cirkuszok sztárja, hanem azért is, mert ha megbotlik, a közönség azt hiszi, ez is része a műsornak.

Nos, szerintem a Rock Me Amadeus épp egy ilyen nem tervezett botlás volt. Azon kívül, hogy a Falco-féle ál-rappelés nem illik ebbe a zenei közegbe, semmi újat nem is ad az eredetihez képest. Az, hogy egy kis ritmusgitárt nyomunk alá, még nem feldolgozás. A legjobb ebben a viccben az, hogy rövid. A műsor legrövidebb része.

- De legalább felhívja a tisztelt nagyérdemű figyelmét arra, hogy a program többi részében mihez tartsa magát! Ha cirkuszba jársz, vigyázz a fejedre, még eltalál egy poén! A kiválasztott keveseknek a ráadásban még két zenés viccet tartogatok, az egyik az England, mely egy zongorás ballada, amelyben felsorolom a világ nagyvárosait, ahol megfordultam, azok csodás értékeit magasztalva, de a konklúzió mégis megfellebbezhetetlen: "England's Got Steve Harris". A másik dal egy Def Leppard paródia a Primal Fear "teleatökömvele" hisztis produceréről, Achim Köhlerről (Aychim In Hysteria), akivel nekünk is volt afférunk korábban. Persze a neveket megváltoztattam a biztonság kedvéért, nehogy felismerhetőek legyenek. Így lett Achim Köhlerből Aychim Coaler, a Primal Fearből pedig Drimal Vear. Felismerhetetlen, igaz?

Sok kritika ér, hogy a hangod megkopott az évek során.

- Épp olyan "fiatalos" a hangom, mint Ian Gillannek! Jobb lenne, ha inkább vocoderrel tornásznám feljebb a magasakat?

Nos, nem biztos, hogy a rosszhoz kell magunkat hasonlítani. Gillant szintén sok kritika éri a hangja miatt. De ott van például példaképed, Bruce.

- Ne haragudj, de most már mennem kell reklámozni az előadást! Majd máskor folytatjuk.

FIGYELEM! FIGGYELLEM! ITT A VILÁGHÍRĹ° EDGUY ZENÉS CIRKUSZ! LEGÚJABB PRODUKCIÓJÁVAL ELKÁPRÁZTATJA A HALLGATÓSÁGOT. TESSÉK, TESSÉK! TESSÉK-LÁSSÉK! AHOGY MI KÉSZÍTETTÜK. ÚGY HALLGASSÁTOK! TOBI, A HÍRES ZENEBOHÓC EÖTVÖS GÁBOR MÉLTÓ UTÓDJA. HA MÁR AZT HISZED, TÚL VAGY MINDEN ZENEI POÉNON, VAN MÁÁÁSIK!

(Az interjút Tobival, a zenebohóccal készítettük és semmi köze Tobias Sammethez, akinek a biztonság kedvéért megváltoztattuk a nevét. Felismerhetetlen, igaz?)

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások