"Megtanultuk értékelni azt, amink van": Interjú a 10 éves Flúg zenekarral

Nevükkel ellentétben nem flúgosok, hacsak az nem számít annak, hogy egy évtizede ugyanazzal a hittel és kitartással tolják a rock ’n’ rollt. Eme jeles évforduló kapcsán beszélgettünk a Flúg zenekar három oszlopos tagjával.

Hard Rock Magazin: 10 éves a zenekar. Az ilyen alkalmakkor általában mindenki számot vet az elmúlt időszakkal. Mi volt az a 3 dolog, amire a legbüszkébbek vagytok az elmúlt 10 évből?

Lőrincz Zoltán: Sex and drogs and rock & roll. Lehetne ez a válasz, ha ezt a kérdést 15 éve teszed fel, az akkor 10 éves zenekarnak. Mi másképp értékeljük a dolgokat, mint sokan mások 10 évesen annak idején. Elég kevés zenekar van, aki manapság ilyen időt jubilál. Vagy valaki már 20-25-30-at ünnepel nagy csarnokokban, vagy hamvába hulló néhány éves produkciókat hallhatunk. Mi 10 éven át pont az underground és mainstream határán ringatóztunk, de igazán eddig egyik vonalat se tudtuk kellőképpen meglovagolni. Lehet keresni a miérteket, de ilyen a rendszer. Volt egy utánpótlás programunk, amiből sikerült kinevelni néhány zenészt a hazai rockzenének az elmúlt években. (nevet)

Tulajdonképpen itt elég sok dolgot ki lehetne emelni. De a 3 dolog, amire igazán büszke lehet a zenekar az a három ember, aki az elmúlt jó néhány évben együtt fújta a banda parazsát jóban-rosszban. Terveink szerint ez a továbbiakban is így marad.

Major Róbert: Ha csak hármat lehet kiemelni, akkor összefoglalva a legbüszkébbek a tehetségkutatós eredményeinkre, a hanganyagainkra lehetünk (demók, lemez, EP-k) és a megtiszteltetés, ahol és akikkel eddig volt szerencsénk játszani.

HRM: A zenekar neve egyáltalán nem tükrözi a stílust. Miért pont erre esett a választás?

Zoli: Sokan hitték már emiatt, hogy punk zenekar vagyunk. Elég sok helyesírási hibába is botlottunk, voltunk már fúlg, flug és fluke is. A zenekar eredetileg (10 évvel ezelőtt) valóban Flugra, azaz rövid „u” betűsre volt keresztelve. Ez németül repülést, szárnyat jelent. Aztán az újjászületés alkalmával, mivel nagyon nem akartunk eltérni a névtől se – mert elég hangzatos és egyszerű meg az akkori felállás eléggé flúgos tagokból állt –, egyszer csak kézenfekvővé vált a hosszú „ú” betűs, immár magyar név. De most is büszkén vállaljuk ezt, hiszen ha a zene nem is, de a koncertek hangulata, az élethez és az egymáshoz való viszonyunk hűen tükrözi ezt.

HRM: Sokan a Black-Outhoz hasonlítanak benneteket. Ezt Ti hogyan élitek meg?

Dombi Ádám: Volt időszak, amikor rosszul esett a dolog, mivel sok fórumon negatívumként jelent meg ez a hasonlítgatás. Volt is egy törekvés a bandában, hogy ezzel a fajta „örökséggel” valamelyest szakítani kéne. Ma már másképpen látjuk, kicsit „tökösödtünk” az elmúlt években. A Black-Out nagyon sokáig inspirált minket, nagy közös kedvencünk mind a mai napig. Már nem agyalunk azon, hogy valami mennyire ilyen-olyan, hiszen meggyőződésünk, hogy a Flúgnak van egy sajátos hangzásvilága és dalszerzési stílusa. Ha olyasvalakihez hasonlítanak, akire felnézünk, ez nem szégyen és főleg nem példa nélküli a zenei világban. Ha az ezt hangoztatók inkább úgy tálalnák a véleményüket, hogy ez egy segítség a stílus beazonosítására, vagyis esetleg felkeltheti az érdeklődést egyesekben, akik nem ismernek minket, az jobb lenne, hiszen nincs olyan zenekar, akinek a gyökereit ne lehetne feltárni.

HRM: A kezdetektől ragaszkodtok a minőséghez, és mindig jó nevű stúdiókkal dolgoztok. Nem volt lehetőségetek a „házimixerkedésre” vagy egy ilyen, olcsóbb lehetőséget nem is választottatok volna?

Ádám: Természetesen lenne lehetőségünk a sufni-tuning akciókra is, hiszen ez manapság viszonylag kevés pénzből bárki számára elérhető. De ezt meghagyjuk a demó fázisra. Egymás közt házi hanganyagokkal kommunikálunk, de a közönséget mégis szeretnénk mindig jobb minőségű felvételekkel kényeztetni. Ez áldozatot igényel, de mindig reméljük, hogy ha nem is anyagilag, de erkölcsi szinten megtérülő befektetés.

HRM: A 2000-es évek közepén neves zenekarok társaságában koncertezett és sok fesztiválmeghívást kapott a zenekar. Milyen volt abban az időben egy rockzenekar élete?

Robi: Alapvetően azokban az években minden zenekarnak jobban ment a szekér, így nekünk is. Talán az élőzenének is nagyobb tere volt, talán divatosabb is volt. Régebben nem volt kérdés, hogy egy zenekar az útiköltségen felül kapjon még némi juttatást vagy gázsit, ma már még az útiköltség is kényes téma. Viszont sajnos van ám ennek egy társadalmi oldalról is megközelíthető kérdése, mégpedig az internet. Ugyanis amikor még nem voltak ilyen szinten jelen a minden napi életben pl. a közösségi oldalak, akkor érzésem szerint valahogy többen mozdultak ki az élőzenés helyekre is. Ma már nem akadály, hogy bárki akár egy Metallica koncertet is a videómegosztókon keresztül nézzen. Persze az élmény nem ugyanaz, de a lustaság nagyon nagy úr… Nem ugyanaz az élmény mindazt a monitor előtt személytelenül megvitatni, mint együtt szórakozva egy koncerten kiabálni, hogy „egzitlájt entörnájt”…

HRM: Az egyik sikeres tehetségkutatós szereplés után a Universal lemezszerződést ajánlott. Miért hiúsult meg ez végül is és miért döntöttetek az Edge Records mellett?

Robi: A lemez előszerződés féléven keresztül élt, és mi ezalatt az időszak alatt rengeteg pénzt, időt, energiát fektettünk a hanganyagba. A kiadó kérésére pár hónap alatt a nagylemezre felkerült összes dalunkat megdemóztattuk profi stúdiókban, hogy ezzel is tudjunk referálni a Universal marketingbizottsága előtt, de sajnos ezen rövid idő elteltével az országon az úgynevezett emo láz söpört végig, mely a kiadóra is nagy hatást gyakorolt, és az addigi munkánkat sutba vágva megpróbálták ránk erőltetni ezt az új koncepciót. Mint látjátok, ezt a nagyszerű felajánlást természetesen élből elutasítottuk, így csendben kihúztuk náluk a fél éves szerződés lejáratáig. Mivel ezeket a dalokat jónak találtuk és nem akartuk, hogy kárba vesszenek, így tovább kilincseltünk a kiadóknál. Szerencsére a Hammerrel hosszas tárgyalások után sikerült megegyeznünk. Végül is amiatt döntöttünk mellettük, mert mégiscsak ők állnak a legközelebb a célközönségünkhöz.

HRM: 2009-ben jelent meg az ’Elviszlek magammal’. Azóta nem készült Flúg nagylemez, viszont kijöttetek egy olyan maxival, amin már szerepel egy angol nyelvű nóta. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt az egyébként kiváló dalt angolul is felveszitek?

Ádám: Mindig játszadoztunk a gondolattal, hogy milyen lehet más nyelven a Flúg szövegvilága, még ha nem is céloztunk meg komoly külföldi sikereket ezzel. Inkább egy kis unikumnak szántuk, érdekességnek. Az időnkből kitelt, kíváncsiak voltunk, meg tudjuk-e csinálni. Azt hiszem, megérte. (nevet)

HRM: Aki járt már Flúg koncerten, az megtapasztalhatta azt a hihetetlen profizmust és soha el nem fogyó energiát, ami még ennyi év után is bennetek van. Mi inspirál benneteket a legjobban?

Ádám: Ritkán sikerült olyan körülmények között koncerteznünk, ahol minden összevágott volna, tehát jó technika, sok ember és még pár apró, de fontos körülmény. Szomorúan kellett látnunk, hogy az előzenekari kultúra nem nagyon virágzik kis hazánkban. Az emberek a főzenekar kezdéséhez igazítják az érkezést; amíg egy előzenekar épp bedobja magát, az ott lévők is inkább sörözéssel ütik el az időt. Azonban mindig akadnak kivételek, ahogy van egy kis tábor is, aki a Flúg eseményein is rendszeresen megjelenik. Az ő és a friss érdeklődők jelenléte nagyon spannol minket a maximális teljesítményre. Másrészt pedig megtanultuk értékelni azt, amink van. Hiába látogatják kevesen a koncerteket, mi élvezzük az együtt játszást, fizikai örömet okoz, amikor jól megdörrenünk együtt. Ezúton kérünk minden kedves olvasót, hogy járjanak el a koncertekre, hiszen értük vannak, nekik szeretnénk adni valamit, amijük talán még nem volt. (nevet)

HRM: 2013. november 29-én jubileumi koncertre kerül sor a Rocktogonban. Milyen meglepetésekre és milyen sztárvendégekre számíthatnak azok, akik veletek fognak ünnepelni?

Zoli: Elég sok embert kértünk fel, hogy tiszteljenek meg jelenlétükkel. A 10 év alatt sok embert ismertünk meg és sokukkal alakítottunk ki jó viszonyt és vannak olyanok is, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Velük szeretnénk összehozni egy kisebb születésnapi zsúrt. A teljesség igénye nélkül néhányan, akik elfogadták eddig a meghívást: Szakadáti Mátyás (ex- Flúg, Póka Egon Experience, Hobo és bandája), Csányi Szabolcs (Black-Out, Foo Lighters-The Best Foo Fighters Cover Band, Kényes Foltok), Bánfalvi Sándor (Ákos, Neck Sprain, Magma Rise, MEN In The Box - Tribute To Alice In Chains), Kovács Tamás Viktor (Hopika, MEN In The Box - Tribute To Alice In Chains), Bubnó Márk (Anna & the Barbies), Viktor Dénes (Hollywood Rose (Guns N' Roses Tribute Band - Hungary), Tibor Takács (Insane) és a lista folyamatosan bővül... (nevet)

HRM: Mire készül a Flúg a következő 10 évben?

Robi: A következő nagylemez elkészítése már régóta érlelődik. Egyszer csak összekaparjuk a pénzt, ami a stúdió, kiadás és a promóció költségeit fedezi.

Zoli: A zenekar régóta azon dolgozik, hogy politikai párttá alakuljon. Szeretnénk bejutni a 2014-es választásokon a parlamentbe, hogy kiosszunk néhány kokit. Továbbá szeretnénk gazdasági társasággá alakulni és borászattal foglalkozni, valamint a fenntartható életért és fejlődésért alapítványt is kívánunk létrehozni. Talán ezek után lesz annyi pénzünk és befolyásunk, hogy szélesebb körben is ismertebb legyen a zenekar munkássága.

Készítette: Boltsek Andrea