Shade Empire: Omega Arcane

írta Mike | 2013.08.21.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Candlelight Records

Weblap: http://www.shadeempire.com

Stílus: Szimfonikus black/death metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Juha Harju - ének Eero Mantere - basszusgitár Janne Niiranen - gitárok Erno Räsänen - dobok Olli Savolainen - billentyűk, nagyzenekari hangszerelés Juha Sirkkiä - gitárok
Dalcímek
01. Ruins 02. Dawnless Days 03. Until No Life Breeds 04. Ash Statues 05. Disembodiment 06. Malicious Winds 07. Traveler Of Unlight 08. Devolution 09. Slumbering Giant 10. Nomad 11. Omega Arcane
Értékelés

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki belefog ebbe az utazásba. Az ’Omega Arcane’ ugyanis nem kecsegtet könnyed szórakoztatással: 75 percnyi szimfonikus black/death metal hősköltemény 11 hosszú-hosszú tételben. A kor emberét amúgy is kevésszer kötik le a nagyobb lélegzetű alkotások, ráadásul itt minden egyes szerzemény roppant tömény és nehéz monolit, egyvégtében hallgatva pedig olyan, mint egy égig érő, kérlelhetetlen hegyvonulat, amely az istennek se’ akarja megadni magát, noha az idejét sem tudod, mióta birkózol már meghódításával. Ezzel együtt lehetséges, hogy nem a produktumban kell keresnünk a hibát, hanem önmagunkban: felszínessé és türelmetlenné tett minket a jelenkor, a gyorséttermi zenehallgatás kultúrája (kulturálatlansága?) itt ólálkodik köztünk, s orvul a tarkónkba liheg… Persze csak rajtunk múlik, behódolunk-e neki vagy egy hegyeset köpünk a szeme közé.

Számtalan valóban súlyos és extrém muzsikához volt már szerencsém, a Shade Empire új lemezét azonban nem sorolnám ezek közé, inkább szerteágazó mivolta teszi nehéz hallgatnivalóvá, ám emellett fölöttébb izgalmas korong: minden egyes ismerkedés alkalmával újabb szeglete tárul fel, újabb részlet bont virágot – zenei motívumokban gazdagon szőtt, színpompás világ ez. Az 1999-ben alakult banda egyébiránt még csupán a negyedik stúdióanyagnál jár, most éppen öt évet kellett várni a folytatásra. A ragyogó borítóképhez hasonlóan igényes, míves muzsikát kapunk tehát, ahol a monumentális szimfonikus jelenlét a legdominánsabb, szinte kilép a hangszórókból, és az egyébként roppant masszív, bombasztikus hangzást teljes egészében uralja, olyannyira, hogy a hörgés kissé a háttérbe is szorul emiatt. Szokás a Dimmu Borgirhoz hasonlítani a Shade Empire-t, ám Shagrath-ék zenéje kevésbé tömény és cizellált; ha azt mondom, hogy a Septic Flesh fennköltsége találkozik a Carach Angren feketén örvénylő gyászverseivel, és egy jócskán megszelídített Fleshgod Apocalypse-szel, akkor csaknem behatárolható a finnek világa. Ebben a jellegzetes közegben pedig éppúgy megtalálhatók a zord death metalos riffszörnyetegek, ahogy a tornádóerejű blastbeatek, a szűkmarkúan mért elektronikus, indusztriális betétek és az ünnepélyes-drámai nagyzenekari jelenlét is, de még dallamos férfiének is beköszön olykor-olykor, ez utóbbiból személy szerint többet el tudnék viselni, ugyanis nagyban hozzájárul az album gazdag textúrájának színesítéséhez.

Az átlagban 6-7 perces szimfóniák között fenséges toronyként emelkedik ki a két leggrandiózusabb kompozíció a maga 13 és 12 perces hosszával: ezekben aztán a teljes eszköztárát beveti a banda, s talán nem túlzás a komplett szimfonikus death/black metal műfajpaletta csúcsteljesítményeként elkönyvelni őket: hisz mind a filmzeneszerűen hömpölygő, komplex Disembodiment, mind a lemezzáró, instrumentális címadó eposz több mint kiváló munka. Egyetlen dolog miatt azonban kénytelen vagyok pontlevonással élni, méghozzá az emlékezetes ének-, azaz hörgős témák hiánya okán, ezek ugyanis a végig izgalmas, sodró zenei alapból csak igen ritkán tudnak kiemelkedni, nem beszélve arról, hogy egy-egy karakteres refrén vagy kórus még többet dobhatna az összképen. Bár nem kizárt, hogy még inkább el kell mélyednem az ’Omega Arcane’ sokrétű, tarka-barka szövetében, és az esetben már az énekrészek is teljes pompájukban tündökölve lépnek elő. Mindenesetre a Shade Empire egy igazán komoly, tekintélyt parancsoló lemezzel tért vissza, amondó vagyok, szánjunk rá időt, hiszen az efféle rendkívül igényes munka megérdemli a törődést.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások