Forróság és flamenco Veszprémben: Paco de Lucia - Veszprémi Ünnepi Játékok, 2013.07.18.

írta Bigfoot | 2013.07.28.

Tiszta sor, hogy a flamenco műfaj élő legendája nem tartozik szorosan magazinunk profiljához, mégis azt gondolom, neki helye van ezen az oldalon. Egyrészt produkcióját nem sokan csinálnák utána, másrészt játékával nem egy gitárnyűvő rockerre volt nagy hatással, és szeretett műfajunk rajongói között szép számmal akadnak olyanok, akik szeretik Paco de Lucia muzsikáját.

 

 

Három éve nem turnézott, és kilenc éve annak, hogy a legutóbbi albuma, a ’Cositas Buenas’ megjelent, de ebben az évben nekidurálta magát, összeszedte fiatal csapatát, és igen sűrű turnémenetrendet állítottak össze számára a menedzserei. Nos, a Maestro másodízben látogatott el Veszprémbe, a jubileumi tízedik fesztiválra, és természetesen teltház fogadta őt. Hogy hazánkban hányszor járt, azt nem lehet tudni, de nekem az első hozzá kapcsolódó koncertélményem 1987-re tehető: egy forró augusztusi napon a Kisstadionban gyönyörködtem végig az ő és John McLaughlin közös produkcióját. Amikor 2006-ban először járt szülővárosom fesztiválján, a hangverseny nem úgy sült el, ahogy elképzelték, ugyanis nagyon hideg, esős napon került sor a fellépésre, a Szentháromság térről pedig beszorultunk a városi sportcsarnokba. Most azonban az időjárást alakító meghallgatta kívánságunkat, így igazi mediterrán forróságban élvezhettük Senor De Lucia programját.

Indításként egyedül muzsikált egy jó tizenöt percet, ujjai szünet nélkül rohangáltak a hat húrón, csodás flamenco dallamfüzéreket előadva, ámbár valami már másként hangzott… Aztán más zenészek is a színpadra szállingóztak és most már tényleg teljes erőbedobással nyomták a zenét, mely azért nem volt teljesen flamenco, hiszen a dob- és basszusgitár-kíséret még egy lapáttal rátett az egyébként is dinamikus muzsikára. Másrészt a szerzemények bővelkedtek a jazzes futamokban, bár ez utóbbi műfaj sosem volt idegen Paco de Luciától, sőt Antonio Serrano billentyűs sokszor elővette herflijét, és – komolyan – ilyenkor egy kis bluesos feeling is belekerült a zenébe.

A műfaj énekrésze technikailag hallatlan nehéz. Egyik oldalról teljes erőből kell a hangokat kiadni, másodsorban a dallamvezetésben nagy ugrások is vannak, szóval nem mindennapi énektudást kíván. Rubio de Pruna és David Jacoba kiválóan oldották meg ezt a feladatot, bár azt is el kell ismerni, egy átlagos zenehallgató számára nem biztos, hogy befogadhatók ezek az énektémák. A közönség számára az est fénypontja akkor jött el, amikor megjelent Farru, és elképesztő táncával teljesen elbűvölte a nagyérdeműt, de a zenei körítés sem volt piskóta hozzá.

Egyébként nem egyszemélyes show-t láttunk. A korosodó mester a színpadon háttérbe húzódva szemlélte az eseményeket, inkább irányított, hagyta, hogy nála jóval fiatalabb társai kibontakozzanak, bár neki is megvillant a keze, ha kellett. Számomra a műsor legjobbja a gitárpárbaj volt, amit Antonio Sanches Palomóval vívott, de el kell ismerni, hogy ez a srác nem mindennapi tehetség. Lehet, hogy megvan az utód?

Néhány szót megérdemel a látvány is. Amellett, hogy a Szentháromság tér kiváló koncerthelyszín, csodás hangulatot ontanak a veszprémi vár ódon falai, melyek szegélyezik. Technikailag is fejlődött a fesztivál, hiszen remek látványt nyújtott, ahogy a színpadi történéseket nem egy óriásképernyőre, hanem a háttérként szolgáló Püspöki Palotára vetítették ki.

Egy kicsit feljebb azt írtam, valami másként hangzott… Nos, ezek a futamok már nem úgy szóltak, nem fénysebességgel pörögtek, mint mondjuk harminchárom évvel ezelőtt azon a ma már kultikusnak számító, San Fransisco-i koncertalbumon. Mintha Antonio keze gyorsabban pörgött volna. Most már egy lenyugodott művész ötszázszor átgondolt, hallatlanul magas színvonalú művészi produkcióját láttuk, de a láng már takarékon égett. Igaz, 1980-ban hősünk pont feleannyi idős volt, mint most. De jól volt látni őt most is, és csodálatos két órában volt részünk. Őszintén remélem, hogy harmadszorra is sikerül elhozni Paco de Luciát Veszprémbe.

Szerző: Bigfoot

Képek: nagybandi

Köszönet a Veszprémfeszt szervezőinek!

Legutóbbi hozzászólások