"Minden egy riffel kezdődik": Interjú a Siena Roottal

írta Hard Rock Magazin | 2013.07.02.

Habár a svéd retrorock körüli hype már jó pár zenekart beterelt a figyelem középpontjába, rengeteg olyan banda alkot ebben a stílusban magas nívón, akiket nem igazolt le (még) a Nuclear Blast. Ilyen a retro felfutása előtt, még 1997-ben alakult Siena Root is, akik teljesen másfelől fogják meg az old school rockzenét, mint mondjuk a Graveyard vagy a Witchcraft. A terjedelmes instrumentális jamelést, a tekerőlantot vagy a szitárt is kedvelő, vérbeli koncertzenekarnak számító Siena Root organikus hangzásába bluesos és progresszív ízeket is vegyít. Kérdéseinkre Sam Riffer basszusgitáros, Love dobos és KG West gitáros válaszolt.

 

 

Hard Rock Magazin: A honlapotokon azt írjátok, hogy a „Siena Root egy experimentális projekt, ami az analóg, old school rockzenében gyökerezik”. Mi a zenekar „ars poeticája”?

Sam Riffer: Úgy gondolok a bandára, mint egyfajta zenei kísérletre, hiszen sokféle vendégzenészt kértünk fel, és sokféle hangzást, hangszert és műfajt vegyítettünk össze különböző kultúrákból. De a legmélyebb hatásunk a hangzást – és nem feltétlenül a zenét – tekintve az, ahogy felvették a dalokat a késő 60-as, korai 70-es években, ez az old school analóg rock hangzás.

Love: A klasszikus hangzást vesszük kiindulópontnak, nem a legújabb számítógépes szoftvert, majd különböző hangszerekkel és hangszereléssel kísérletezünk. Nem játszunk például feldolgozásokat sem.

HRM: Milyen más aspektusból tekintitek kísérletezőnek a Siena Root zenéjét?

KG West: Csináltunk már néhány olyan dolgot, amit nem várnál egy átlagos rockzenekartól. Volt olyan koncertünk, amihez egyiptomi néptáncot tanult táncos készített koreográfiát, és különböző műfajokból származó hangszereket és játékstílusokat vegyítünk a zenénkbe, mint például klasszikus indiai, arab vagy középkori európai zenét.

Love: A Siena Root csinált már néhány kísérleti projektet, és különleges felállással adott koncerteket. Gondolok itt például a ’Kaleidoscope’ projektre a táncosokkal. Olyan érzés ez, mintha mi nem járnánk azon a megszokott úton, mint a többi zenekar. Ha zenéről beszélünk, akkor az „experimentális” koncepciót én a „retrospektív” ellentéteként értem. Amint elkezdesz „remake-elni” valamit, legyen az zene vagy bármilyen más művészeti ág, az már nem lesz művészet. Inkább iparosmunka lesz belőle.

HRM: Mesélnétek a zenekar nevének jelentéséről?

KG West: Igazából a gitárosunk állt elő az ötlettel, mivel festészetet tanul, és szereti azt a vörösesbarna színt, aminek „siena” a neve. A „root” pedig arra utal, hogy a zenénknek sokfajta zenetörténeti gyökere van.

Love: Azt a tradicionális hangzást folytatjuk, aminek mély gyökerei vannak. Ezért hívhatjuk a zenénket „root rocknak” is akár. A „siena” a színre utal. Siena vagy Sienna, a nyelvtől függ. Ez egy sárgás-barnás-vörös földszín, ami nagyon passzol a zenénk leírásához. Meleg, kemény és földhözragadt.

HRM: Manapság csak úgy maradnak fenn a zenekarok, hogy ha folyamatosan turnéznak. De ahelyett, hogy érdekessé, kreatívvá tennék a fellépéseket, legtöbbször rutinszerűen csinálnak mindent az egész turné alatt. Ezzel ellentétben ti kiemelt szerepet biztosítotok a fellépéseiteknek, amiket változatossá, inspirálóvá tesztek.

Sam Riffer: Számomra nagyon fontos, hogy így csináljuk, értelemszerűen a rajongóink miatt, akik így több koncertet is megnézhetnek anélkül, hogy megunnák őket. De magunk miatt is. Kell, hogy motiváljon a koncertezés, és kétlem, hogy ez menne, ha minden este ugyanazt csinálnánk egy improvizált hangjegy vagy mozdulat nélkül.

Love: Az egyhangúság, az egyformaság sokkal könnyebben kezelhető egy turnén. Kevesebb vele a meló. Szerintem a változatosság hosszú távon kifizetődő. Ráadásul nem csak a pénzért, hanem elsősorban szenvedélyből zenélünk.

HRM: Tavaly rögzítettétek a Siena Roots előadások dinamikáját egy koncertalbumon. Milyen tekintetben egyedülálló és különleges a ’Root Jam’ a többi Sienna Roots koncerthez képest?

Sam Riffer: A hangzás klassz, és a lehető legjobban megragadja a zenekar és az élőzene vibrálását. Ráadásul sokkal több vendégzenész volt a színpadon, mint amennyi lehetséges és megszokott egy átlagos turnénkon.

Love: Abból a szempontból is különleges, hogy nagyon jó volt a technikai rész, jól működött a felvevőgép a színpad mögött. Ez feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy megfelelően rögzíthessük a színpadi jamelést.

HRM: Miért döntöttetek úgy, hogy kiadtok egy koncertalbumot, miután 2010-ben kijött egy DVD-tek?

Sam Riffer: A koncertalbum egy régóta dédelgetett álmunk volt, mindig is akartunk egy ilyen klasszikus, hetvenes évekbeli dupla LP-t. A video inkább egy véletlen egybeesés volt, ugyanis azt az estét buliból vettük fel, nem terveztük, hogy kiadjuk, de amikor meghallgattuk a stúdióban, nem mehettünk el mellette, hogy mennyire jól szól az egész. Ráadásul ez nem csak egy koncert, hanem egy show az “as-Sayf” tánccsoporttal, akik külön koreográfiákat készítettek a dalainkhoz. Tehát ezért kellett a videó is, nem csak a hanganyag.

Love: A DVD-t meg tudjátok rendelni a www.sienaroot.com oldalon.

HRM: Amikor a színpadon játszotok, min gondolkoztok a fellépés közben?

Sam Riffer: Próbálom „üresen” tartani a fejemet, és csak az „itt és most”-ra koncentrálni. De néha elkalandozik a figyelmem, és akkor minden eszembe jut a leghétköznapibb dolgoktól egészen az olyan fura ötletekig, amiket csak el tudsz képzelni.

Love: Egy jó napon egy vagyok a színpaddal és a zenével. Aztán vannak napok, amikor nehéz koncentrálnom, mert valami elvonja a figyelmemet. Ez bármi lehet…

HRM: Már elkezdtétek a következő stúdióalbum felvételeit. Miben fog ez különbözni a korábbi kiadványaitoktól? Mit várhatunk a lemeztől?

Sam Riffer: Először is, ez lesz az első album, amit a Root Rock Studios-ban veszünk fel és keverünk, aminek egyes részei természetesen ugyanazok, mint a RootRock Mobile-nak, amit a ‘Root Jam’-nél használtunk. Másodszor, úgy érzem, hogy ez az album a ‘Different Realities’ fonalát veszi fel, de mégis keményebb lesz ez az új anyag.

Love: Szerintem általánosságban nagyon negatívak az elvárások, amikor egy új felvételt hallgat az ember. Habár ez más lesz, mint az utolsó stúdióalbumunk, de remélhetőleg nagyon érdekes, és talán egy kicsit durvább lesz.

HRM: Ki fog énekelni a lemezen? Miért dolgoztok minden albumotokon más énekessel?

Sam Riffer: Nem tudom még az összes vendéget, de Joe Nash hallható lesz rajta, és talán még egy vagy két énekes. Az első három albumon szereplő énekesek a zenekar tagjai voltak. De mivel különböző okok miatt ez végül nem működött velük, úgy döntöttünk, nem alkalmazunk állandó énekeseket, hanem vendégénekesekkel dolgozunk az elkövetkező turnékon és lemezfelvételeken. Számunkra ez nagyon kellemes munkamódszer, de néhány rajongónak nem nyerte el a tetszését.

Love: Túl korai még erről beszélni. A dalok még nincsenek befejezve. Meghívtunk különböző énekeseket, ahogy meghívtunk más vendégzenészeket is.

HRM: Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés?

Sam Riffer: Egyikünknél fellobban a szikra, ami általában egy riff, ami mindenkinek tetszik, aztán ez alapján elkezdünk jamelni, így indul a dolog.

Love: Minden egy riffel kezdődik… alkalmanként egy dallammal, ritmussal, vagy néhány harmóniával.

HRM: A legutóbbi albumaitokra több hosszabb instrumentális dalt írtatok, mint a zenekar korai éveiben. Hogyan jött ez a váltás?

Sam Riffer: Nem tudom igazán megmondani, ebbe az irányba ment el a zenénk, de mindig is megvolt ez a zenekarban, valamint volt néhány homályos elképzelésünk afelől, hogy csináljunk egy olyan albumot, ahol egymásba folynak a dalok, és egy nagy egésszé állnak össze.

Love: Mindegyikünk számára ez volt a természetes egy idő után. Kellett valami változás az előző albumnál. A zenekar instrumentális oldala mindig is erős volt. A ’Different Realities’ egy olyan alkotás, amit már a kezdetektől fogva meg akartunk csinálni. A felvételek néhány része hosszú történetre tekint vissza a zenekarban, és most hirtelen értelmet nyert az egész, és összeállt egy egész albummá. Én nagyon szeretem a ’Different Realities’-t.

HRM: Meséljétek a különböző hangszerek – mint például a szitár és a tekerőlant – iránti vonzódásotokról. Hogyan vált a szitár ilyen fontos hangszerré a Siena Root zenéjében?

KG West: Mindig keressük az érdekes és új módokat, amivel árnyalhatjuk a zenénket, és próbálgatjuk, hogy milyen hangszerek illenek a hangzásunkba. Tangman, aki a tekerőlanton játszik, régi barátja a zenekarnak – ő egyfajta kult-figura a svéd középkori zenében. Egy őrült fickó, aki torzítással, wah-wah és delay effekttel játszik a tekerőlanton – hogy a fenébe ne játszana velünk is? A szitár pedig azóta az életem része, mióta édesapám Indiába költözött, és amikor klasszikus indiai zenét tanultam, érdekesnek tűnt vegyíteni a raga koncepcióját a rockzenével. Tudtommal ilyet még nem csináltak ezelőtt, legalábbis olyan mértékben nem, mint mi a ‘Different Realities’ albumon.

Love: Minden hangszer és hang hozzáadja a saját színét a zenéhez. A különböző hangszerek (meg)változtatják a dal hangzását és hangulatát, így még érdekesebbé téve az előadását. Még nagyobb a kihívás és az izgalom, és hiszem, hogy izgalmasabb olyan zenét hallgatni, ami változatos hangzással bír.

HRM: Milyen emberek vagytok a hétköznapokban? Hippinek valljátok magatokat?

Sam Riffer: Nos, igen is meg nem is. Szeretek hippiként gondolni magamra, és minden bizonnyal romantikus képem van a hippikről. Próbálok alternatív életet élni, amennyire csak tudok, de igazából nem tudom, mennyire vagyok hippi.

Love: Ha engem kérdezel, nem mondanám, hogy hippi vagyok. Az klisé lett. De páran talán azt mondanák, hogy az vagyok. Talán azért, mert szeretem a 60-as évek designját, és magasabbra értékelem a pacifizmust és az organikus ételeket, mint egy új kocsit vagy a TV-nézést. Mindegyikőnknek megvan a sztereotip elképzelése az igazi hippiről. Nem áll szándékomban felvenni ezt az image-t.  

HRM: Milyen művészek és műalkotások vannak a legnagyobb hatással a Siena Root zenéjére?

KG West: A zenekarok és zenészek, akiket mindannyian nagyra becsülünk, azok természetesen az olyan óriások, mint a Purple, a Zeppelin és a Sabbath, de ezenkívül megvannak a saját inspirációink is. Nekem leginkább a blues és az indiai zenék.

Love: Nem tudom, hogy van-e egy, fő hatásunk. Én a Black Sabbath-hoz viszont rendre vissza-visszatérek. Ugyanez a helyzet az Art Nouveau esztétikájával.

HRM: Mostanában nagy az aktivitás a svéd „retro rock” színtéren. Rengeteg zenekar játszik ’60-as, ’70-es évek inspirálta rockzenét. Ti milyen módon kapcsolódtok ehhez a színtérhez? Vannak olyan zenekarok, akikkel jóban vagytok, vagy akiknek ajánljátok a zenéjét?

KG West: Rengeteg olyan zenekar van, akik utánunk alakultak, és sok svéd zenekart ismerünk, de ritkán járok koncertre, szóval nem igazán alakult ki közöttünk kapcsolat.

Love: Jól informált vagy. Valóban, olyan két éve nagy a felhajtás ekörül. Van néhány zenész, akiket még a Siena Root alakulásakor ismertünk meg. Ők új zenekarokat alapítottak. És van csomó új tag is ebben a műfajban, és most már van egy olyan közönség Svédországban, akik vevők az ilyen zenére.

HRM: Mit gondoltok, miért nyert teret ez a retro rock mozgalom Svédországban?

Sam Riffer: Nem nyert teret Svédországban. A bandák itt élnek, de külföldön zenélnek. (nevet)

Love: Az a benyomásom, hogy ez a trend nem csak Svédországban van jelen. De ha igen, akkor ahhoz lehet köze, hogy Svédországnak hagyományosan erős a zeneipara. De nem gondolom azt, hogy a svédek „retrósabbak” lennének, mint mondjuk a magyarok. 

HRM: Ha lenne egy időgépetek, hova mennétek vissza? Milyen eseményeket, helyeket látogatnátok meg?

Sam Riffer: Mindenképpen 1967-tel kezdeném, utazgatnék, kószálnék, olyan 1972-ig. Ha az időgép még működne 5 év elteltével is, újrakezdeném és megnézném a középkort is…

Love: Érdekesnek találnám, ha visszamehetnék 1986 februárjába, Stockholmba, kideríteni ki gyilkolta meg Svédország miniszterelnökét.

Készítette: Tomka

Fordította: Boggie, Tomka

Legutóbbi hozzászólások