"Soha nem próbálok tudatosan alkotni": Interjú Timo Tolkkival

Timo Tolkki volt hajdanán a Stratovarius néven futó finn power metal zenekar agytrösztje, kreatív magja, zeneszerzője, mindenese. Sajnos egy éveken át húzódó, botrányokkal tarkított időszakot követően Timót kirúgták zenekarából. A válással mindkét fél vesztett, s noha a Stratovarius azóta is igyekszik albumaival bizonyítani, hogy képesek minőségi produkcióra, a rajongói bázis évről-évre vészesen apad. Tolkki pedig ennél is rosszabbul járt, különböző zenekarai és projektjei érdeklődés hiányában rendre bebuktak az utóbbi években, de most épp egy metal operával próbálja nevét visszaverekedni a fémvilágba. A problémás gitárhőssel ennek apropóján beszélgettünk.

HRM: Szervusz Timo, nagyon örülünk, hogy végre sikerült összehozni ezt a beszélgetést.  Hadd köszöntselek a Hard Rock Magazin munkatársai és az olvasóink nevében. Kezdjük a dolgot az elején, és nézzük egy picit át, mi is történt Veled az utóbbi időben. Legutoljára két évvel ezelőtt jelentkeztél lemezzel a Symfonia zenekarral, de ez a banda azóta feloszlott. Mi történt a Symfoniával?

Timo Tolkki: Köszönöm! Javarészt gazdasági okokból bukott be a Symfonia. Nem kaptunk elég támogatást a második lemezhez, anélkül pedig nem lehetett életben tartani a bandát. Más gondok is voltak, nem fogyott jól az ’In Paradisum’, ráadásul koncerteket sem sikerült lekötnünk. Mikor erre gondolok, meg arra, hogy 20 stúdióalbumot jelentettem már meg, és több mint 2500 koncerten vagyok már túl, nem éreztem késztetést arra, hogy folytassak egy eleve halott dolgot. Ráadásul úgy érzem, hogy André Matos-szal nem férünk meg egy zenekarban.

HRM: Mik voltak a terveid a Symfonia után? Mi történt a Classical Variations 2 szólólemezeddel?

T.T.: Miután felajánlották a Metal Opera lehetőségét, elálltam ettől a tervtől. A metal opera egy ésszerűbb döntésnek tűnt a karrierem ezen szakaszában.

HRM: Azt a lemezt egy olyan rendszerrel szeretted volna finanszírozni, amely teljesen megkerüli a lemezkiadókat, és pusztán rajongói/szponzori pénzekből finanszírozza az album elkészítését. Mit gondolsz erről a rendszerről, életképesnek tartod az elképzelést a jövő zeneiparában?

T.T.: Nem tudom, milyen lesz a zene a jövőben. Valószínűleg ez a dolog nem fog működni. Rengeteg problémás részlete van, ráadásul ahhoz, hogy ez működjön, ugyanúgy szükséged van egy csapatra, ez egyedül nem megy.

HRM: Hogy kötöttél ki ismét a Frontiers kiadónál? A pletykák szerint az egyes Revolution Renaissance kiadása után nem a legszebben váltatok el egymástól…

T.T.: Ők kerestek meg engem. Egy nagyon komoly kiadóról beszélünk, amelyik valami csoda folytán még ezekben a nehéz időkben is képes növekedni. A makacsságom miatt váltunk el öt éve, de nagyon boldog vagyok, hogy ismét egy ilyen nagyszerű kiadó foglalkozik velünk.

HRM: Honnan jött a metal opera ötlete?

T.T.: A Frontiers elnökétől. Átgondoltam a dolgot, és a karrieremben ez tűnt a következő logikus lépésnek.

HRM: Mi alapján választottad ki az énekeseket, akikkel dolgozni akartál a lemezen?

T.T.: Kizárólag a dalok, illetve azok érzelmi töltete alapján.

HRM: Számomra olyan érzést keltett a lemez, mintha egy kicsit igyekeztél volna elszakadni a klasszikusan stratovariusos stílusjegyektől, és egy kicsit a Helloween, vagy az Edguy típusú power metalt is próbáltad volna belevonni a dalokba.

T.T.: Ha zeneszerzésről van szó, soha nem próbálok tudatosan alkotni, vagy elérni valamit. A zene nem egy tudatos dolog számomra. Ráadásul a főszereplő itt egy nő, ami hatalmas különbséget jelent.

HRM: Mit várhatunk a metal operád második, illetve harmadik részétől? Lehet már tudni, hogy kikkel szeretnél dolgozni, milyen elképzeléseid vannak zeneileg?

T.T.: Nem tudom. Még csak a sztorit írtam meg. Fogalmam sincs, hogy ki fog énekelni a folytatásban, vagy hogy milyen zene kerül majd a lemezekre. Ahogy már mondtam neked, a komponálás számomra érzelmeken és önkifejezésen alapszik, nem tudok válaszolni a kérdésedre.

HRM: Az évek során egy könnyen felismerhető, egyedi hangzás és érzelemvilág lett a sajátja minden lemeznek, melyhez nevedet adtad. Eljátszottál a gondolattal, hogy pusztán kíváncsiságból alkoss valami egészen mást, amely más hatásaidat hozd előtérbe? Mondjuk belekóstolj egy kicsit tradicionálisabb hard rock dolgokba, vagy kipróbálj egy kicsit progresszívebb, vagy bluesosabb témákat?

T.T.: Utálom a blues-t. Mindig azt játszom, ami tetszik, nem érdekel, hogy a nagyvilágban mi zajlik, vagy hogy épp mi a divatos. Ha valami tetszik, azt megcsinálom.

HRM: Köztudott, hogy milyen nehézségek értek téged a karriered során. A rengeteg negatív eseményen hogy vagy képes felülemelkedni, és tudsz mindig pozitív üzenetű és hangulatú dalokat készíteni?

T.T.: Pontosan ez az, ami miatt képes vagyok zenét alkotni. Rengeteg dolog van bennem, és muszáj mindent kiadni, kiírni magamból. A mostani már a 20. stúdió albumom.

HRM: Mostanában keveset turnézol. Mit gondolsz, a közeljövőben várható változás ilyen tekintetben?

T.T.: Karrierem során több mint 2500 koncerten léptem már fel a világ minden táján. Elég jól ismerem ezt a cirkuszt. A teljes ipar megváltozott. Több zenekar van, és kisebb közönség. Én egy professzionális zenész vagyok, számomra ez nem egy hobbi. Ha egy nap újra színpadra lépek, annak mindenképp egy rendesen megszervezett turné keretein belül kell megtörténnie.

HRM: Mivel már jó ideje meghatározó szereplő vagy az európai power metal színtéren, mit gondolsz erről a színtérről? Mi minden változott az elmúlt 15 évben, mit gondolsz a jövőjéről?

T.T.: Nem gondolok semmit az európai power metal színtér elmúlt 15 évéről.

HRM: Úgy volt pár éve, hogy egy gitár „workshop” keretein belül Budapesten is fel fogsz lépni. Végül ez nem valósult meg. Mit gondolsz ezekről az önálló estekről, tervezel valami hasonlót még a jövőben?

TT: Akkoriban ez egy jó móka volt, de ez már 3 éve történt. Többről volt szó, mint egy „workshop”-ról. Egy zenei szemináriumot tartottam Music Beyond Infinity címmel, és ennek keretein belül bemutattam minden tudásomat a zenélésről, illetve a zeneiparról. Nem fogom ezt folytatni, akkoriban élveztem, de a jövőben másfajta dolgokkal szeretnék foglalkozni.

HRM: Mivel szoktad tölteni a szabadidődet, mivel kapcsolódsz ki, ha nem zenélsz?

T.T.: Természetfotózással, illetve szeretek csak úgy kint, a szabadban lenni.

HRM: Jens Johansson játszik a ’Land of New Hope’-on. Milyen a kapcsolatod a Stratovarius-os srácokkal? Látsz arra esélyt, hogy valaha ismét fellépj velük?

T.T.: Milyen Stratovarius-os srácokkal? Összesen kettő van belőlük ebben a mostani, 10-es számú felállásban. Úgy gondolom, hogy ha majd a mostani, tizedik Stratovarius felállás befejezi a zenélést, a klasszikus, ’Visions’ korabeli csapatnak össze kellene jönnie, és egy seggberúgós lemezzel, no meg egy világ körüli turnéval visszatérnie. Elsősorban azért, hogy megköszönjük a rajongóknak azt a fantasztikus támogatást, hogy több mint 2 millió lemezt adhattunk el 1997 és 2003 között. Ennyivel tartozunk nekik.

Készítette: MMarton88