Magma Rise: The Man In The Maze

írta Hard Rock Magazin | 2013.06.07.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Nail Records

Weblap: http://magmarise.net

Stílus: Doom metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Holdampf Gábor - ének, basszusgitár Hegyi Kolos - gitár Herczeg László - gitár Bánfalvi Sándor - dob
Dalcímek
1. The Man in the Maze 2. A Part of the World 3. The Way Is the Way 4. 40 Million Years 5. Five 6. Vertical Truth with Horizontal Lies 7. Meet the Moments 8. Storm Swallows 9. Breaking Point
Értékelés

Számomra 2010 éve a hazai doom színtér legszebb éve volt, szinte egy időben kaptunk három nagyszerű zenekartól, három nagyszerű albumot: Magma Rise ’Lazy Stream of Steel’, Stereochrist ’III’, Wall of SleepWhen Mountains Roar’. A Stereochrist egy remek sludge lemezt, a Wall of Sleep egy ős rock/metal anyagot, a Magma Rise pedig a leginkább Mood-rokon dalokat tette le az asztalra. Mindhárom zenekart egykori Mood zenészek alapították, és Holdampf Gábor 2009-es kiválásáig, Füleki Sándor gitárossal együtt is zenélt a Wall of Sleepben. Gábor ezek után alapította meg a Magma Rise-t, ahol az énekes a basszusgitárt is a nyakába akasztotta.

A ’Lazy Stream of Steel’ c. debütalbumon Gábor mellett Hegyi Kolos és Janó Mihály gitározott, és Bánfalvi Sándor dobolt. Két apró dolog nem tetszett azon az albumon: kicsit rövidnek éreztem a hét dalt – bár a Kyle Thomas és Füleki Sándor közreműködésével újra felvett Glow, Burn, Scream Mood-himnusz eszméletlen volt a lemez végén. A másik, hogy a hangzás kicsit steril lett, minden túl tisztán szólt, semmi kosz, de a dalok minőségébe nem lehetett belekötni. Egytől-egyig jók voltak, és élőben meg is dörrentek rendesen.

Az új albumon – ami a Hammerworld júniusi számának mellékleteként jelent meg a napokban – már a Sunday Furyból ismert Herczeg László gitározik Hegyi Kolos mellett. Ami elsőre feltűnik, hogy most találták meg a tökéletes hangzást, szinte egybeolvadnak a hangszerek, miközben egyik instrumentum sincs előtérben, minden hangot tökéletesen hallani, és ezek mellett meg van az a kis kosz, ami annyira hiányzott az első albumról. A dalok lendületesebbek és dallamosabbak is.

Már az első dalban, a címadó The Man In The Maze-ben sodor a riff, Gábor fogós dallamokat hoz (becsüljük meg, hogy ilyen egyedi stílusú énekesünk van!), a két gitár egymást kiegészítve és nem elnyomva szól, és már itt kapunk egy fülbemászó ikergitár-játékot. Bánfalvi Sándor az egész lemezen pörget, színez, és közben Gábor basszusával együtt óramű pontossággal hozzák a feszes, betonbiztos alapokat, egy élmény hallgatni külön is a dobjátékot. Az ezt követő A Part Of The World egy effektezett gitárdallammal indul, ami nagyon különleges, és a refrén alatt is visszatér, ami szintén emlékezetesre sikerült a középtempós dalban. A Meet The Moments dalt Hegyi Kolos „a megosztó nótának” nevezte, a legdallamosabb szerzemény a lemezen, aminek verzéjéről először egy belassított Ignite-ra asszociáltam. Óriási dal ez is, biztos koncertfavorit lesz belőle. Nem sorolom fel az összes dalt, mert egyben érdekes az egész album, így kerek, nincs gyenge pillanata, de az utolsó dalt, a Breakin Point címűt még meg kell említenem. Az biztos, hogy Sabbathabb a Sabbathnál. Igazi albumzáró, beledöngöl a földbe, felemelő gitárharmóniákkal, utána muszáj újra elindítani még egyszer az egész albumot.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások