Kard: Szívemen a dal
írta Jocke | 2013.05.13.
Megjelenés: 2013
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Kiadó: Hammer Records
Weblap: https://www.facebook.com/KARDofficial
Stílus: Hard Rock
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Töredelmesen, kukoricán térdelve bevallom, hogy már egy ideje elvesztettem a fonalat a Hard zenekarral kapcsolatban. Nagyjából azóta, amióta a magyar szövegeket az angol váltotta fel. Ez úgy öt éve történt, amikor kijöttek a 'Traveler' című albumukkal. Fesztiválokon mindig jókat buliztunk rájuk a haverokkal, de Kalapács Józsi távozása után nem éreztem, hogy két pofára kéne zabálnom a Hard zenéjét. Konzekvens maradtam magamhoz, nem is tettem - se hifiből, se Youtube-ról, se élőben, se sehonnan. Aztán szinte derült égből villámcsapásként ért a hír, miszerint Kard néven és Kalapács úr vezetésével "újjáéled" a régi Hard zenekar.
A cikk megírása közben elég komolyan oda kellett csüccsentenem magam az íróasztalomhoz, hogy szépen ki tudjam sakkozni, hogy ki, mikor, éppen hol és kivel, s izzadságos munkám gyümölcsét most büszkén prezentálom olvasótáborunk felé. Persze most csak hülyéskedek, de lényeg a lényeg, hogy Mirkovics Gábor, Borbély Zsolt és Vámos Zsolt jelenti a kapcsolódási pontot a "Björn Lodin féle" Hard és a Kard között. Mellettük természetesen Kalapács Józsi a mikrofon mögött, Szebényi Dániel pedig a billentyűknél ügyeskedik. A zenekar háromötöde tehát hardoskodik és kardoskodik is egyszerre, de számomra a lényeg mégiscsak Józsi visszatérte volt, hiszen a Hardot mindig is az ő nevével társítottam össze.
A formáció a régi Hard hagyatékának felélesztését ígérte, amit tartottak is, azonban mind az 'Égi Jel'-et, mind pedig a '100% Hard'-ot erősebbnek érzem a 'Szívemen a dal'-nál, vagyis a jelen kritika tárgyánál, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy félresikerült koronggal lenne dolgunk - erről ugyanis szó nincs, még ha vannak is némi fenntartásaim...
Mindenképpen pozitívum, hogy az örömzene érzése továbbra is áthatja a korongot, nem egy olyan dal készült, amely koncerten biztosan jó hangulatot teremt majd, viszont úgy érzem, hogy hiányzik a lemezről az igazi életerő. Mintha Kalapács Józsi is visszafogottabb lenne, s bár nem azt várom el tőle, hogy kalapácsosan tolja, de szerintem a régebbi Hard anyagokon erőteljesebben, karcosabban énekelt. De még így is az ő hangja az, amely feltornássza a produkciót, néhol igen minőségi verzé és refréntémák kerültek a dallamos, nem túl ihletett hard rock alapokra. A gyertya lángja vagy Az életemet töltöm ilyen téren szerintem kiemelkedik a mezőnyből.
Érdekes, hogy a dalok nagy zöme valamilyen effekttel indul (autórobogás, tűzropogás), amelyet egy idő után túlzottnak és emiatt unalomba fúlónak éreztem, de például a Rudán Joe-s Tűzön-vízent egész jópofának találtam. Az itt-ott felbukkanó bluesos beütések is tetszetősek, kár, hogy nem mertek (akartak?) eltávolodni a biztonságot jelentő hard rockos alapoktól, úgy talán színesebb lett volna a produkció. Abban azonban így is biztos vagyok, hogy fesztiválokon továbbra is beiktatom a programomba a Kardot, mert jó bulikat csinálnak, efelől nem lehet kétségünk - a lemezt pedig még kicsit emésztem és barátkozom vele.
Pontszám: 7
Legutóbbi hozzászólások