Paddy and the Rats: Tales from the Docks

írta Ivetka | 2013.02.23.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://paddyrats.com

Stílus: Kelta punk

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A Paddy and the Rats 2008-ban alakult Miskolcon, és négyéves fennállása alatt szép kis sikertörténetet futott be. Magyarország szinte minden nagyobb fesztiválján tiszteletüket tették már, és olyan zenekarok előtt játszottak, mint a Tankcsapda, az Alestorm vagy a The Real McKenzies; emellett jelentős külföldi rajongótáborral rendelkeznek, rendszeresen turnéznak Magyarország határain kívül is. Tavaly tavasszal szerepeltek az MR2 Petőfi Rádió Akusztik műsorában is, decemberben teltházas lemezbemutató koncertet adtak az A38-on, a nemrég lezajlott PaFe 2013 szavazáson pedig – rengeteg más hazai zenekart megelőzve – kilencedik helyezést értek el.

Mint mondják, jó munkához idő kell, úgyhogy megérte várni az októberre ígért új lemezükre is, ami végül csak decemberben jelent meg. Ismét viszonylag sok – tizenöt – nótát pakoltak fel a korongra, ami első hallgatásra nem egy emészthető mennyiség, viszont a lemezmegjelenés előtt naponta meghallgathattunk egy-egy új szerzeményt egy bizonyos közösségi portál rajongói oldalán, ami elősegítette a dalokkal való ismerkedést. Találunk itt melankóliát (Clown, I Always See You), részeg tivornyázást (Drunken Tuesday, Scums of the Seven Seas), komorabb hangvételű, bosszúszomjas balladákat (The Captain’s Dead, Ghost from the Barrow), meg egy dühös punknótát is (Here We Go), ami némileg ki is lóg a sorból. A dalok többsége egy receptre készült: fogós verzék, együtténeklős refrének, táncra buzdító akkordok, közönségéneklős, tapsoltatós kiállások. Minden önismétlés ellenére sem válnak unalmassá a számok, dallamérzékük garantáltan megmozgatja a legmegátalkodottabb botlábút is.

Az új albumon egyszerre kerültek előtérbe a népi hangszerek és vált erőteljesebbé a gitárok jelenléte, s ezzel a fiúk megtalálták a tökéletes egyensúlyt a kelta és a punk között. A hangzás kellően telt, minden egyes hangszernek megvan a maga helye, mindegyik kiválóan érvényesül és harmonizál egymással. A hegedűtémák markánsabb volta új irányvonalat képez a zenei világukban, ez leginkább a Red River Prince-ben és a Ghost from the Barrow-ban érezhető, komolyabb-komorabb színeket keverve az albumhoz. Számomra mindig is a harmonika-akkordok varázsolták a kikötői hangulatot, amiből kapunk ugyan eleget ezúttal is, ám én elviseltem volna, ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnek az akkordionra. A Clown egyes részeiben például egészen háttérbe szorul az akusztikus gitár és a zongora kettőse mellett.

Paddy orgánuma némileg különbözik a műfaj más énekeseitől, populárisabb vizeken evez, az énektémák pedig inkább a klasszikus punkrock-hagyományt követik, nem pedig a Flogging Molly és a Dropkick Murphys által megszabott tradicionális kelta-punk irányt. A szövegek jó része is az ő tollából született, a tengerészes-kalózos hangulat itt is érvényesül, személyes kedvencem a zenekar tagjainak kalandjairól szóló Scums of the Seven Seas, amiben Paddy erőteljes akcentussal ecseteli mókás megpróbáltatásaikat.

Nehezen tudnék kiemelni egy-egy dalt az albumról, hiszen elég egységes dalcsokrot alkotnak, ám néhány mégis kifejezetten a szívemhez nőtt, így például a Wasted Time, ami szerintem az összes daluk közül az egyik legfogósabb refrénnel és a zenekar történetének eddigi legjobb gitárszólójával rendelkezik. Az I Always See You gyönyörű dallamát napokig képtelen voltam kiverni a fejemből, a Drunken Tuesday pedig, az ügyeletes bulinóta, méltán pályázik zenéjével és szövegével az egyetemisták himnusza címre.

Az egyetlen, amit nem tudtam hová tenni, az a már korábban is említett Here We Go. Vérbeli, ütős, kiabálós punk dal ez, tőlük némileg kísérletezősnek hat, és ha már erre vetemedtek, nem lett volna hülyeség kihagyni belőle a dudát sem, számomra legalábbis itt kifejezetten fülsértőnek hat. A rövidke kétperces baklövést kivéve azonban minden szerzemény egy remekmű, unalmas pillanat nincs. Bátran ajánlom őket mindenkinek, albumon és élőben egyaránt – fergeteges hangulatú koncertjeiknek alig akad párja magyar viszonylatban. 

Pontszám: 9