2012 legjobbjai - Adamwarlock

I. Az év lemeze (Top 10)

1. Ian Anderson: Thick as a Brick 2.
2. Atoma: Skylight
3. Stone Sour: House of Gold & Bones
4. ZZ Top: La Futura
5. Testament: Dark Roots Of Earth
6. Kreator: Phantom Antichrist
7. Rush: Clockwork Angels
8. The Cult: Choice of Weapon
9. Arjen A. Lucassen: Lost In The New Real
10. H.E.A.T.: Address The Nation

Értékelés

Nekem egyértelműen pozitív a 2012-es év kicsengése stúdiólemezek tekintetében. Aratott a Rush, a The Cult, és Arjsen Lucassen is. Rengeteget hallgattam őket, pedig egyiknek sem voltam sohasem a keményvonalas rajongója. Voltak, akik kifejezetten megleptek azzal, hogy a keménységük mellett igazi művészi felfogást sikerült interpretálniuk az anyagaikba. Ilyenek voltak a Kreator, a Testament és mindenekelőtt a Stone Sour. Róluk álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy év végi listámon szerepelni fognak. A könnyedebb hangulatot árasztó remekművek közül én kiemelném a H.E.A.T-et, mert ilyen sallangmentesen kevesen nyomják az AOR-t. Aztán persze ott van a jó öreg ZZ Top. Ők meg csak önmaguk voltak, de mivel én alapból nagy rajongójuk vagyok, ezért számomra ez tökéletesen elég volt a sikerhez. A listám élén két tökéletes lemez szerepel. Az Atoma annyira megragadott egy hangulatot, ahogyan arra érzésem szerint senki sem volt képes ebben az évben. Nagyon várom a folytatást, mert imádom az ilyen kemény, de pszichedelikus, komplex alkotásokat. Ian Anderson pedig szimplán megismételte azt, amit a 1972-ben: tökéleteset alkotott.

Honorable Mentions: Danko Jones barátom most is zseniális dalokat írt új lemezére, de valahogy most a koncepció nem működött. Talán a ’Below the Belt’-tel túl magasra tette a lécet anno. Nagy kedvencem, a Mustasch pedig simán bekerülhetett volna a top10-be, ha nem egy mindössze 35 perces anyagot tesz le az asztalra. Erős anyagokat tett le a Kiss, Steve Vai, a Texas Hippie Coalition, a Vision Divine és az Adrenaline Mob is.

II. Az év koncertje

1. Toto: PECSA Szabadtér
2. D-A-D: Club 202
3. Accept: PECSA
4. Danko Jones: Hegyalja Fesztivál
5. G3: Aréna
6. Kyuss Lives!: Barba Negra
7. Ian Anderson: Kongresszusi Központ
8. Muse: Aréna
9. Royal Hunt: PECSA
10. Thin Lizzy: PECSA

Értékelés:

Jobbnál-jobb bulikon jártam ebben az évben, igazából tényleg semmi okom nem lehetett panaszra. Épp ezért nehéz volt választani a kiváló előadások közül. Én remekül éreztem magam a Thin Lizzy kicsit tribute-szerű koncertjén,  és kíváncsian várom, hogy mit alkotni Gorham-ék a stúdióban, immáron új néven. Bár kevés ember látogatott el a Royal Hunt koncertjére, mégis parádés előadásban lehetett részünk, D.C. Cooper zseniális szereplésével tarkítva. Nagyon sajnálom, hogy nem kaptak nagyobb és aktívabb közönséget, igazán megérdemelték volna. Bár kissé sterilnek éreztem néhol az előadást, a Muse igazán látványos koncertet adott, tökéletes hangzással, míg Ian Anderson egy teljesen más világba kalauzolt el bennünket, és mutatta be 1972-es és negyven évvel későbbi mesterműveit. Tömött marihuána füstben és a világtól teljesen elszakadva adta bődületes koncertjét a Kyuss Lives, és szeretette meg velem még inkább a stonert. Ilyen lehangolt gityókkal, ezt a pofátlanul durva hangzást létrehozni már igazi művészet. A lefelezett Aréna pedig szépen megtelt, hogy lásson három gitárhőst, közülük én az utolsó produkciót éreztem a legerősebbnek, de Steve Vai volt az, akire a leginkább kíváncsi voltam. Nem is csalódtam. A Hegyalja Fesztiválon pedig  a Danko Jones játszott egy meglepően nagy tömegnek, akikkel végigtomboltuk az estét. A kanadai rocktrió talán eddig legerősebb magyarországi buliját adta, amiről aztán sárosan-véresen-izzadtan távozott a közönség. A tökéletes metal koncertet az Accept adta, aki visszarepített a nyolcvanas évekbe, csak azért, hogy nehogy elfeledjem, mekkora királyok is ők. Az igazi meglepetést a D-A-D jelentette számomra, akik egy életreszóló élménnyel örvendeztettek meg. Hihetetlenül erős, dögös és humorral telített bulit adtak, de még ők sem tudták elérni azt a csúcsot, amit az idei Toto  buli jelentett. Arról nincs mit mondani, maga volt a tökély.

Ezek mellett még jó volt látni a Nightwish-t, ahol igazából nem is értettem az Anette Olzen utálókat, hiszen a svéd énekesnő nagyon jól énekelt, valamint a profilunkon kívüliekből megemlíteném még Chris Rea és Bryan Adams óriási koncertjeit.

IV. Az év zenekara/előadója

1. Slash
2. Rush
3. Danko Jones
4. KISS
5. Muse

V. Az év csalódása, 2012-ben nem teljesült kívánságok:

Jon Lord örökké hiányozni fog nekünk, és mindenki más is, aki itt hagyott minket 2012-ben ebben az árnyékvilágban. Zenei szinten nagyon gatya volt a Manowar új korongja, amire nem is tudom, vagy tizenöt évet kellett várni, ehhez képest volt rajta összesen két értékelhető dal. Nekem úgy, ahogy van, csalódás együttesként és alkotógárdaként is a Van Halen.

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2013-ra:

Rengeteg jó koncert volt, és minden évben egyre több lesz, ahogy nézem. Bár még mindig Bécs a határa a nagy rock és metal turnéknak, azért időről-időre eljutnak hozzánk az A kategóriás csapatok is. Egy önálló Iron Maiden koncertre van szüksége az országnak, semmiképp sem a Szigeten! Aztán jöjjön a Motörhead és zúzza le az arcomat, na meg a rég nem látott cimboránk a Volbeat is visszatérhetne hozzánk, immár az új lemezével, ami remélem az előzőnél jobb lesz.