F.O. System: Remasters

írta nagybandi | 2012.11.02.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: GrundRecords

Weblap: http://www.fosystem.hu/

Stílus: Dark rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Mátyás Attila - ének, gitár Jerabek Csaba - basszusgitár Miklós Péter - dob Közreműködnek: Zana Zoltán - dob Szedrey Zsolt - dob Farkas Zoltán - dobprogram, zongora Földi Tamás - szintetizátor Lakatos György - szintetizátor
Dalcímek
CD 1: 01. Nézz rám 02. Hiába minden 03. Utolsó üvöltés 04. Talán 05. Lebegés 06. Ne félj 07. Még 08. Engedj el 09. Öngyilkos vágyak 10. Hold 11. Ne gondolj rám 12. Utazás 13. Őrült világ 14. Miért CD 2: 01. Utolsó üvöltés 02. Nézz rám 03. Ne félj 04. Ha eljön az idő 05. Öngyilkos vágyak 06. Talán 07. Túl közel 08. Hiába minden 09. Miért még 10. Őrült világ 11. Lebegés 12. Ne gondolj rám 13. Utolsó üvöltés (instrumentális változat)
Értékelés

Egy egyszer volt életérzés, egy történelmi korszak, egy igencsak érlelődő rendszerváltás időszaka, az éjfekete szín kora, a befordulás, a kilátástalanság, a társadalommal szemben álló nihilizmus, a titokzatosság, a sötétség, a végtelen üresség érzése... Ezek jutnak eszembe, miközben újra és újra kígyóként kúsznak fülembe a magyar underground egyik legkiválóbb zenekarának dallamai és a maga idejében igyencsak sokkoló sorai, melyek mind-mind felidézik bennem azt a hangulatot, ami a ’80-as évek vége felé jellemezte kis hazánk társadalmának húszas éveit taposó rétegét, és amit az F.O. System képviselt a fénykorában. Ahogy lehunyom a szemem, látom a haloványan megvilágított színpadot, a stílszerűen alig kivehető és saját maguk árnyékaként zenélő bársonyfekete alakokat a deszkákon. Nem tesznek mást, mint dalaikkal üzenetet küldenek az újdonságra fogékony, a rock- vagy punkzenétől megcsömörlött, esetleg a társadalomból a divatnak megfelelően kivonulni próbáló, vagy épp a társadalom által kitaszított tizen- és huszonéves arcoknak. Nagyot szippantok a levegőbe és szinte érzem a hajdan szépemlékű, de mai szemmel nézve már roppant mód lepukkadt Fekete Lyuk dohányfüstös, dohos szagát, vagy – kinek hogy – illatát, hallom, ahogy a közönség egy emberként üvölti a világba a manapság remek szólólemezeket készítő Mátyás Attila gondolatait. Igen, mert ezeket a dalokat üvölteni kell!

Az F.O. System a magyar dark zene úttörő csapata volt a ’80-as évek végén, gyakorlatilag 5 évig működött és létüket sajnos mindössze egyetlen kazetta, majd nem sokkal később ennek újrakiadott CD-változata jelezte, de a korlátozott példányszámú kiadások miatt az is haloványan. Annak ellenére, hogy a hanghordozót szinte lehetetlen volt beszerezni, a következő évtizedekben is hihetetlen népszerűségnek örvendett a zenekar, ritka fellépéseik élményszámba mentek, és mennek mind a mai napig. 2006-ban a soproni VOLT fesztiválon a The Cult előtt adtak felejthetetlen koncertet, a szakadó eső ellenére ezrek énekelték a dalaikat, de ne feledkezzünk meg a 2009-es teltházas Pecsás koncertjükről sem, ahol szerencsére hiánypótlásként egy remek DVD-n is sikerült megőrizni valamit abból, amit az azóta kultikussá vált együttes annak idején magyar rockzenei életre hagyott.    

Az F.O. System történetéről és az október 31-én megjelenő dupla albumról némi információt itt néhány napja már olvashattunk, így ezek részleteibe e recenzió keretein belül nem is kívánok belemenni. Maga a lemez néhány dal kivételével nem újra felvett változat, az eredeti 1990-es anyag, ill. a ’88-as demó lett a mai digitális technika segítségével feljavítva, hangzás szempontjából kicsit feltuningolva. De – nagy kár – ne gondoljunk itt arra, hogy megdörren a cucc. Hiába minden mérnöki tudás, hiába a legprofibb technikai háttér, ezeket a felvételeket sajnos nem lehet már mai hangzással felvértezni, pedig igazán megérdemelnék. Nagyon hiányzik a súlyosabb és vastagabb gitársound, a keményebb dob, a dörmögő basszus, ezeket viszont nem kapjuk meg, és emiatt kicsit hiányérzetem is van a kiadvánnyal kapcsolatban, de ez természetesen nem a zenekar és nem is a stúdiók hibája. Hallgatva a zenét, a De Facto jut eszembe, ők ebből a szempontból szerencsésebbek voltak. A kiváló zenekar hangulatilag nagyon közel áll(t) az F.O. System világához, sokat merítettek és mentettek át tőlük egy újabb generáció számára, de tökéletes hangzással. Ezt a hiányosságot – mint tudjuk – koncerteken Mátyás Attiláék orvosolni tudják, a gitár ott garantáltan úgy szólal meg, ahogy annak kell.

Egyébként a két lemez közt nagymértékű különbséget nem fedezhetünk fel, néhány szerzeménytől eltekintve gyakorlatilag ugyanazt a műsort kapjuk, bár a demón a dalok kiforratlan verzióját hallgathatjuk meg. Zenetörténeti jelentőségük természetesen vitathatatlan, ki-ki eldöntheti, melyik változat lesz a kedvence. Az anyag összességét tekintve tehát inkább kordokumentum, mintsem egy friss alkotás, de ennek tulajdonképp itt és most semmi jelentősége nincsen. Aki szerette és szereti az F.O. System dalait, végre ismét meghallgathatja őket immáron sokkalta jobb minőségben, mint ahogy azok annak idején megjelentek. Gondolatban újra bebarangolhatja a Fekete Lyuk fénytelen folyosóit, visszaidézheti a múlt édes-keserű pillanatait, emlékeibe merülve visszaemlékezhet azokra az időkre, amikor ugye kihalt volt a város és az üres házak közt a sötétből feltűntek az árnyak, melyek mára már lassan el-eltűnnek a gomolygó fekete ködben…

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások