Pretty Maids - Wake Up to the Real World

írta garael | 2006.10.27.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.prettymaids.dk

Stílus: heavy metal

Származás: Dánia

 

Zenészek
Paul Christensen (Ronnie Atkins) - ének Kenneth Hansen (Ken Hammer) - gitárok Ken Jacobsen (Kenn Jackson) - basszus Allan Nielsen (Alan Owen) - billentyű Allan Tschicaja - dob
Dalcímek
01. Wake Up To The Real World 02. All In The Name of Love 03. I Am The End 04. As Guilty As You 05. Why Die For A Lie 06. Such A Rush 07. Where True Beauty Lies 08. Brave Young New Breed 09. Terminal Violence 10. Perfect Strangers 11. Another Shot Of You Love
Értékelés

A vikingek annak idején kalandozásaik során valószí­nűleg egy olyan fertőzésen estek keresztül, melynek hatása csak jó egy évezred múltán aktivizálódott a génekben, s melynek neve az epidemológusok szerint valószí­nűleg a vicingus metallicus volt. A ví­rusnak köszönhetően aztán először a svédek, illetve a finnek, majd a dánok is demonizálód... izé, metalizálódtak, és új vért áramoltatva az öreg eurometal vénákba feltámasztották halottából a heavy metal Frankensteint. A fertőzésnek azonban már a nyolcvanas évek elején is mutatkoztak jelei, mégpedig éppen egy dán hordánál, kik a keresztségben a Pretty Maids nevet kapták, majd a folyamat, ha nem is robbanásszerűen, de folytatódott: King Diamond mester kultikus státuszt ví­vott ki magának, csakúgy, mint a modern kori Beyond Twilight és a Wuthering Heights De maradjunk most az először emlí­tett bandánál, melyet két úriember, Ken Hammer ( lehet ennél metálosabb név?) és Ronnie Atkins alakí­tott meg 1981-ben, létrehozva a sokáig első számú dán heavy rock/metal csapatot. A következő években aztán sorra szállí­tották egyenletes szí­nvonalú albumjaikat, melyekkel ha szupersztári státuszba nem is, ám a megbecsültek ligájába bőven belefértek. Az egyéni dallamvilággal és riffeléssel megalkotott 10 stúdió album bizonyí­tja, hogy a dán harcosoknak sikerült az, ami csak nagyon kevés csapatnak: rájuk jellemző, amolyan Pretty Maids -es univerzumot létrehozni. A jellegzetes, brit hard rockban gyökeredző dallamok, és a NWOBHM csapatai által inspirált riffek Atkins hangjával és Hammer gitárszólóival biztos rajongótábort toboroztak az öreg kontinensen. A 2003-as live album után a dán harcosok - némileg megroggyanva a hosszú életpálya súlya alatt- úgy döntöttek, egy időre elvonulnak, hogy, s most idézzem Arany János szavait: "...Letészem a lantot. Nyugodjék./Tőlem ne várjon senki dalt. Ám szerencsére a további klasszikus sorokkal ellentétben az együttesből nem halt ki a tűz, s a pihenő az állandó hajtó élsportolóknál hasonlatos hatást váltott ki: friss munkakedvvel, és újult erővel vetették bele magukat a következő album készí­tésébe, melyen tény meg is látszik, izé, hallatszik. Persze egy ilyen régi bandától ne várjon senki gyökeres változást, a csapat nem váltott europowerbe, nem merültek el a prog. rock mély tavába sem, ám a hangzás, és egyes részletek arról tanúskodnak, nem homokba dugott fejű struccként töltötték a három évet. Az olyan erőtől duzzadó, tökös heavy metal bombák, mint a Kill The King energiáját magáévá tevő Brave Young New Breed, a modern , újkori Megadeth-t idéző riffel ellátott Terminal Violance, a kétlábdobos Why Die For A Lie c. rohanás, vagy a riffelésénél fogva a modern metalba is átkacsintó I Am The End bizonyí­tják: öregember nem vénember. Természetesen a jó öreg lí­rai nóták sem maradhattak el, ám én inkább az olyan hard rockban gyökeredző dallamokkal ellátott ropogós nótákat kedvelem, mint a nyitó Wake Up To The Real World, vagy az azt követő All In The Name Of Love. A brit zene előtti tisztelgésként a Perfect Strangert is feldolgozták - tisztes iparos munka, ám azért a Dream Theater - é jobb volt. Hammer gitáros hozza a szokásos formát: nem szólózza szét a dalokat, ám í­zes játékával remek támogatást nyújt az énekesnek, ki jóllehet nem egy hangszálakrobata, ám biztonsággal, hamis hangok nélkül hozza a dallamokat, melyek a jellegzetes Pretty Maids érzést tolmácsolják modern riffköntösbe bújtatva. Az új dobos, a Royal Huntból importált Allan Tschicaja dobolásával bizonyí­tja, hogy nem volt rossz választás.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások